Pater Anonymus: Nyolcadik főbűn: a tradíció

A Magyar Kurír című honlapon folyamatosan teszik közzé a magyar püspökökkel készült interjúkat, amelyeket az „ad limina” látogatás kapcsán a Vatikáni Rádió magyar szerkesztősége készített. Eddig minden nyilatkozatban azt olvashatjuk, hogy püspökeink „meg voltak hatva” – mondjuk ki: el voltak ájulva Ferenc pápától. „Milyen tájékozott? Milyen naprakész? Mennyire ismer bennünket? Azonnal válaszol! Figyelmes, közvetlen!” Ilyen és ehhez hasonló ujjongások mellett elmondják, hogy mit kérdeztek a pápától, vagy a különböző dikasztériumokban.

Értelmes kérdéseik persze nem voltak főpásztorainknak, vagy ha úgy nézett is ki, mintha lenne belőle értelmes kérdés, rögtön elvették az élét, nehogy a pápa megsértődjön – ugyanis, jól tudták, hogy neki más a véleménye, mint általában az embereké. Az ilyen kérdések megválaszolásához, sem pápának, sem bíborosnak, sem érseknek, vagy adminisztrátor-féleségnek nem kellett lenni – szajkózták a sztereotípiákat, amiket a pápa eddig mondott és ennyi.

Nem került szóba a magyar katolikus médiumokban is ízekre szedett Amoris Laetitia-alkalmazás kérdése. Nem került szóba a sok kereszténygyalázó megnyilatkozás, ami a polgári médiumok szélső, de se nem bal, se nem jobboldali felületein megjelenik. Nem került szóba Mindszenty József boldoggá avatása. Nem került szóba a sok visszásság, ami akár a Cursillo, akár a Neo-katekumenátus út, akár a karizmatikusnak nevezett egyéb egyesület körül tapasztalható. (Valószínűleg azzal sem dicsekedtek el, hogy a pápa goromba megnyilatkozásai hatására üldözik a tradícióhoz hű híveket és papokat.) A pápa ugyan érintette a szellemi és anyagi multikulturalizmus hátulütőit, a nemzetben gondolkodást, stb. de ezekről nem hoztak fel egyetlen hazai sajátosságot, mint problémát, hogyan is kellene kezelni.

Egy „rendkívül fontos” pontban azonban diadalt arattak: lesz cigány-misekönyv. Hurrá!

Amióta nyugdíjas vagyok a Szüleimtől örökölt házban élek, éjjel-nappal lesem a betörőt – és ne tessék megbotránkozni – fel vagyok készülve az önvédelemre. Hozzáteszem azonban, van olyan cigányasszony is a környéken, akinek mindennap udvariasan köszönök, mert bizony megérdemli. Egyike voltam annak a 18 papnak, akiket betörés alkalmával megkötöztek, összevertek és kiraboltak – két atyát pedig megöltek – anno. Megkaptam a hittanórán a kis purdétól, hogy a Tízparancs azért nem jó, mert benne van, hogy „ne lopj”. Volt olyan tanítványom, aki egyetemet végzett, de ha hazajött a falujába, randalírozó tolvajjá vált. Nem sorolom, hiszen mindenki ismeri különböző országrészeink ebbéli panaszait. Akik ilyen helyen élnek nem etethetők meg az integráció varázsigéjével. A papság és a hívek döntő többsége tudja, hogy amióta ez a népcsoport itt él, az Egyház mindig próbált tenni értük és sem régen, sem ma nem értek/érnek el eredményt. Ugyanazt a 15-20 személyt láthatják maguk körül a „cigánypasztorációban jeleskedő” püspökeink, papjaink – de a kirabolt, összevert idős, középkorú, vagy fiatal magyar nem kap pásztoraitól egy vigasztaló jó szót sem. A meggyilkoltak családtagjai szintúgy.

Mindegy, lesz cigány misekönyv! Hurrá!

Eközben a szószékről, a katolikus médiában állandó gúny tárgya a hazai, vagy a külföldi tradícióhoz hű pap és hívő. Hazai – hála Istennek – fiatal tradicionalista papjaink a főpásztoraik állandó fenyegetéseinek kitéve végzik a hívek szolgálatát. Az egyetlen, éppen hogy megtűrt maroknyi csoport néha kap pontifikális szentmisét, esetleg üdvözlőlevél is felolvasására kerül, de hogy ez szervezetten, vagy a Summorum pontificum kezdetű motu proprio szellemében szabadon történjék… No, azt már nem, hiszen mi lenne a II. Vatikáni Zsinat vívmányaival. Mi lenne az ökumené jól bejáratott, egyhetes bájolgásaival? Mi lenne „modern” teológiát művelő (inkább műkedvelő) papjainkkal, vagy a kommunista párttagból lett hitoktatóinkkal? Mi lenne a volt III/III-as öntetszelgő, mindig feltűnést kereső papokkal, kántorokkal és ez utóbbiak kitartott (szintén volt párttag) családtagjaival? Mi lesz a „katekézisében” nyílt eretnekséget hirdető püspökkel, aki egyszerűen „emlékezetnek” – azaz protestáns banzájnak – titulálja a szentmisét?

No, de a lényeg, hogy püspökeink el voltak ragadtatva a pápától és – lesz cigány misekönyv! Hurrá!

A „bűnös és megátalkodott” tradicionalistákat pedig, majd elintézik a „menekült és rászoruló” Abdullah-ék, akiknek lábát személyesen a pápa mosta meg.