XII. Piusz pápa: A családi szentélyt

ne szentségtelenítse meg a televízió

Nem árt figyelmeztetni a katolikusokat, főleg a tradícióhoz ragaszkodókat, arra a kötelességükre, hogy vigyázzanak otthonaikban a tévénézéssel. A TV annyira elterjedt, hogy kevesen fogják fel a családi életre és az fiatalok alakulására gyakorolt romboló hatását. XII. Piusz pápa alábbi bölcs szavai ébresszék fel a katolikus hitet és akadályozzák meg a káros következményeket.

XII. Piusz pápa

A két másik említett információterjesztő technikai újdonság [mozi és rádió] mellett, amelyekről már beszéltünk, a televízió speciális tulajdonságokkal rendelkezik. Lehetővé teszi a nézők számára, hogy a szem és a fül egyidejűleg észlelje a távolban történő eseményeket a történés pillanatában, aktív résztvevőként bevonva ezeket az érzékeket az eseményekbe, megerősítve a családi életre jellemző intimitás és bizalom érzetével.

A televíziónak arra a szuggesztív hatására, amelyet a családi szentélyben kifejt, nagy figyelmet kell fordítani, a családtagok, főleg a gyermekek lelki, intellektuális és erkölcsi formálódására kifejtett hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel főleg őket bűvöli el az új technológia.

"Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti." (Gal, 5,9). Ha az ifjúság fizikai életében egy fertőző csíra megakadályozhatja a normális fejlődést, annál inkább tudja egy, a nevelésben kifejtett folyamatos negatív elem veszélyeztetni lelki egyensúlyát és erkölcsi fejlődését!

Jól ismert, hogy gyakran egy gyermek ellenáll egy fertőző betegségnek, ha az kívülről jön, de nem tudja elkerülni, ha a fertőzés forrása az otthonában található.

A család szentsége nem lehet kompromisszumok tárgya, és az Egyháznak teljes erejéből harcolnia kell - és ez nem csak joga, hanem kötelessége is, - hogy ezt a szentélyt megőrizze a tévé rossz használatának a romboló hatásától.

Amellett a nagy előnye mellett, hogy szórakozási lehetőséget nyújt az otthon falai között - fiataloknak és időseknek egyaránt- a televízió megerősítheti a családban a szeretet és a hűség kötelékeit, de mindig azzal a feltétellel, hogy a képernyő nem mutat semmi olyant, ami veszélyezteti ezt a hűséget, tisztaságot és szeretetet ...

Ezért mi atyailag arra buzdítjuk a katolikusokat, a doktrínában és a bölcsészetben jól képzetteket, különösen pedig a klérust, ez egyházi rendek és kongregációk tagjait, hogy igyekezzenek uralni ezt az új technológiát és működjenek közre abban, hogy a televízió kiaknázhassa a múlt szellemi gazdagságának és minden hiteles haladásnak az előnyeit.

Ráadásul, nagyon fontos, hogy a tévéprogramok producerei nemcsak hogy figyelembe vegyék a vallási és morális elveket, hanem számoljanak azzal a veszéllyel is, amit a felnőtteknek szánt műsorok jelentenek a fiatalok számára. Más területeken, mint például a mozi vagy a színház, a civilizált országok nagy részében speciális eszközökkel az ifjúság védve van az erkölcstelen és nem helyénvaló előadásoktól. Logikus, és még fontosabb, hogy elővigyázatosnak kell lenni a televízió tekintetében is ....

Még azoknak, akik befolyással vannak a műsorokra, a szakmai jóakarata és lelkiismeretes tevékenysége sem biztosíthatja azt, hogy csak jót sugározzon a tévé és távol tartson minden rosszat. Ezért óvatos éberséget igényel mindazoktól, akiknek az otthonában tévé van. Használatának körültekintő mérlegelése, az óvatosság, hogy a gyermekeknek csak az életkoruknak és fejlődésüknek megfelelő programok megtekintését engedélyezzék, a nem megfelelő programok megtiltása komoly lelkiismereti feladatot jelent a szülőknek és a nevelőknek egyaránt.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk, különösen ebben az utolsó pontban adott irányelvek, kényes és nehéz helyzeteket teremthetnek, de a szülők nevelő szerepe gyakran azt követeli meg, hogy jó példát nyújtsanak - akár személyes áldozatvállalással is - lemondva bizonyos programok megtekintéséről. De vajon ki gondolná, hogy a szülők részéről egy ilyen áldozat túl nagy, ha gyermekeik legfőbb java forog kockán?

Így - amint azt az olasz püspököknek szóló levélben is kijelentettük - "szükséges és sürgős a hívők lelkiismeretét megerősíteni a televízió használatára vonatkozó keresztény kötelességüket illetően ", hogy a tévé ne a hibák vagy a rossz terjesztésére szolgáljon, hanem "információs, képző és átalakító eszköz" legyen.

Miranda Prorsus enciklika, Sôbre Cinema, Rádio e Televisão,
Petropolis: Editora Vozes Ltda, 1957, pp. 34-37, nn. 144-155.

[Szerk. megj.: És XII. Piusz korában még sehol sem volt az internet! ...]