Pater Anonymus: Semmin sem lehet csodálkozni...

Azt rebesgetik, hogy a jelenlegi magyarországi apostoli nuncius rövidesen nyugdíjba vonul (a korhatár mellett a kegyvesztettsége is szerepet kapott – naná, hiszen még Benedek pápa tette ide). Ha Róma – az elmúlt években megismert ferenci gyakorlat szerint – nem csak segédpüspököt, de nunciust sem ad Magyarországnak (ilyen előfordul), akkor a nunciatúrát az első tanácsos vezeti. Ez pedig nem más, mint egy bangladesh-i „menekült” pap.

Abban az országban nincs háború, mitől lett üldözött? Na mármost, az amerikai konzervatív és egyben normális vonalat képviselő katolikus médiumok Magyarországról és Orbán Viktor kormányáról elismerően nyilatkoznak a muszlim áradat megállítása kapcsán, akkor tehát ez bosszú – de hogyan keveredhet ilyenbe a vatikáni diplomácia?

A véleményemet nem lenne okos szó szerint leírni, de szerintem nem is szükséges; mindenki pontosan tudja, hogy a bosszú milyen dolgokra volt képes az elmúlt közel száz évben. Ezen a honlapon is megjelent egy értekezés arról, hogy a magyarországi származású világspekuláns milyen banki akcióval zárta le a Vatikáni Bank forgalmát, s csak akkor oldották fel, amikor Benedek pápa lemondott. Ugyanez a pénzügyi hatalmasság jelentős összeget adott a mostani pápa amerikai útjára. S ugyanez a jellegzetes közszereplő áskálódik legjobban a szülőhazája ellen.

Semmin sem lehet csodálkozni…

Raymond Burke bíboros atya, joggal panaszkodik, hogy mindenki, aki egyetért a küzdelmével, csak látens támogatást ad neki – senki nem mer nyíltan kiállni. A lengyel püspöki kar nagyon egységesnek tűnik a ferenci vonallal szemben, de azt a lengyelországi civil feltételezést nyugodtan negligálhatjuk, hogy szakadásra kerülhetne a dolog – egyszerűen nem merik megtenni, s talán nem is lenne okos egy ekkora vihart kavarni. Azt is láthatjuk, hogy az amerikai püspökök közül az igazhitűek mennyi támadást kapnak saját püspöktársaik részéről.

A Katolikus Válaszon megjelent új, nagy Burke-interjú már egyértelműen jelzi, hogy közel van a válasz nélkül hagyott dubia alapján a vitatott pápai kijelentések korrekciója. (Csak halkan jegyzem meg: Burke bíboros atya nagyon okos ember, de vajon jól tette-e, hogy beharangozta a tervét? Végül is neki már látnia kellett hogyan lett „nagyon súlyosan, halálosan szívbeteg” I. János Pál pápa; hogyan maradhatott életben a merénylet után II. János Pál és ugyanő hogyan változtatta meg addigi kemény hozzáállását; avagy hogyan lett csoszogó, mise közben elalvó, legyengült szervezetű, néha nagyon mélán néző emberré a csupa energia és mosoly XVI. Benedek?

Mindenesetre féltem Burke bíboros atya egészségét…)

Semmin sem lehet csodálkozni…

Az Etalon-film kiadásában magyarul is megvásárolható az a dvd, amelyen Ferenc pápa életét mutatják be a megválasztásáig. Ebben is helyet kap az ominózus eset, amely a katonai junta idején játszódik és két – a szegényekkel foglalkozó – jezsuita páter ügyét, megkínzatását taglalja. Amikor a pápaválasztást követően ezt a dolgot ízekre szedték az újságírók, akkor – tudtommal – nem keresték meg azt a jezsuitát, akit iszonyú kínzással roppantottak össze, végül elhagyta a hivatását – s talán még életben is van. Ellenben az ügyben szereplő magyar jezsuita viszont nyilatkozott. Egyértelmű, hogy a régi vágású jezsuita szellem győzött: engedelmeskedett a nyilvánvaló elöljárói parancsnak. Kimagyarázták Bergoglio viselkedését – amely miatt még Argentínában is felelősségre vonták Bergoglio bíborost – és rákenték az ügyet egy civil hitoktató nő árulására. (Kilátszik a „paci végtagja”! – Civil hitoktató az egyházüldöző katonai hatalom alatt, akkor, amikor még meg sem száradt a tinta az efféle sületlenségeket propagáló zsinati dokumentumon? – Nem semmi!, mondaná egy belpesti srác.)

Semmin sem lehet csodálkozni…

Vétkes, vagy vétkesnek kikiáltott egyházi személyek gyorsan süllyesztőbe kerülnek. A volt limburgi püspök, akit nagyon alaposan kivégzett a szabadelvű „kollegialitás”, most afféle postabontó a Vatikánban.

Az elődje – még nálunk is ismert – pénzügyi skandalumait feltáró szomszéd országbeli érsek szerzetesrendjének olaszhoni kolostorában van fogságban, míg az előd „vígözvegyként” – akarom mondani – víg nyugdíjasként elő-előkerül a képernyőn.

Olyan honi püspök is van, aki bírósági ügyekben államilag is, de az egyházi legfőbb bíráskodás következtében is félre van állítva, működésétől megfosztva, továbbra is jelen van egyházi eseményeken, stb. Helyette másvalakit hurcoltak meg, bár ő sem volt ma született bárány, de „minden balhét” ő vitt.

Az egyik kanálison megy – vagy ment – Jud Law főszereplésével egy idióta sorozat. Nem láttam belőle egyetlen részt sem, mert nincs televízióm. Ám a YouTube-on egy kis részletet felfedeztem és bár angolul csak bólogatni tudok, annyi átjött a jelenet értelméből, hogy a „fiatal pápának” megjelennek az elődei és – a sejtéseim szerint – kioktatják, figyelmeztetik.

Kedves jó régi Szentatyák ott a vatikáni kriptában, nem tartják ezt „véletlenül” jó ötletnek, még ha egy sületlen hollywood-i fajankó találta is ki? Eleget szenvedtek Önök a saját korukban azért, hogy tisztán megőrizzék a krisztusi örökséget. Talán érdemes lenne kipróbálni kései utódjuk esetében – nemde?