Christopher A. Ferrara: További gondolatok Müller

bíboros elbocsájtásával kapcsolatban:

A Hittani Kongregáció leépítésének

a megrendezése

Mindazon egyéb események közepette, amelyek a Bergogliói Zűrzavar korszakában zajlanak, tanúi lehetünk egy világosan megtervezett folyamat kibontakozásának, amelynek során Bergogio pápa környezetét módszeresen megtisztítják azoknak a "visszafordíthatatlan" reformoknak a tekintélyes kúriai ellenzőitől, amelyeket hátralévő rövid földi életében Bergoglio még meg akar valósítani. A végeredmény az lesz, hogy a vatikáni apparátus gyakorlatilag Bergoglio pápára és progresszivista haverjaiból álló szűk környezetére redukálódik, még akkor is, ha itt-ott meghagynak mint hatalom nélküli figurát, egy-két viszonylag konzervatív személyt is.

A Hittani Kongregáció leépítése elsőrendű példa erre a modus operandi-ra. Mint ahogyan egy korábbi cikkemben megjegyeztem, a "normálisok" azt akarják velünk elhitetni, hogy a Hittani Kongregáció élére a durván elküldött Müller bíboros helyére a konzervatív hírében álló volt titkár, Louis Ladaria kinevezése azt jelenti, hogy minden rendben van a katolikus hit védelme tekintetében.

A neves Vatikán-szakértő Sandro Magistertől, aki jól ismeri a modernista megszállás alatt álló Róma irányvonalát, távol áll ekkora naivitás. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy figyeljük meg, Bergoglio pápa kit nevezett ki a Hittani Kongregáció államtitkárának: egy bizonyos Monsignor Giacomo Morandi-t, "akit kívülről hívtak be", aki "Modena egyházmegye helyettes generálisa" volt. És ki tanácsolta Bergogliónak, hogy Morandit behozza? Nem más, mint Beniamino Stella bíboros, "Kuba és Kolumbia korábbi nunciusa, aki jelenleg a Klerikus Kongregáció prefektusa, és aki valószínűleg minden más Kúria-beli bíborosnál közelebb áll Bergoglióhoz".

Magister megjegyzi: "Morandi tanácsára távolította el a pápa pár hónappal ezelőtt a Hittani Kongregáció három magas rangú tisztviselőjét, akiket Müller igen nagyra becsült" - ez egy olyan tisztogatás volt, amelyet a pápa Müller kérdésére semmi egyébbel nem indokolt, mint saját pápai akaratával, könnyedén elbocsájtva őt a az audienciáról, amelyen fogadta. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a három személyt az tanításhoz való hűség (ortodoxia) gyanúja miatt bocsájtották el. A Hittani Kongregáció leépítéséről szóló egy további másik cikkben (hivatkozva egy Marco Tosatti-val készül interjúra), Magister megjegyzi, hogy a tisztogatás három áldozata körül az egyiküket, a holland papot, Christophe J. Kruijent, Bergoglio pápa telefonon keresztül személyesen megdorgálta, mert az "[privát úton] kifejezett kritikát vele szemben, amely a pápa füléhez egy informátorán keresztül jutott el", bár Kruijen írásaiban vagy nyilvánosan tett nyilatkozataiban nyoma sincs semmiféle kritikának.

Ezért, írja Magister, "mindez egy magánbeszélgetésből származó pletyka volt, amely Kruijent kegyvesztetté tette a pápa előtt, aki azonnal le is csapott rá. Ez is a kúriai reform része, Jorge Mario Bergoglio parancsára és stílusában."

A dolgok jelenlegi állását tekintve, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációnak a helyzete, amelynek Sarah bíboros a feje, hasonló a Hittani Kongregációéhoz: egy Bergoglio pápának valószínűleg nem tetsző konzervatív prefektus, körülvéve Bergoglio embereivel, egy karok nélküli főre redukálódva, amely így nem tudja semmilyen döntését véghezvinni, azaz nem tudja védeni az ortodoxiát.

Így Bergoglio Kúriájában jelen pillanatban nincs hatásos védelme az univerzális Egyház tanbeli vagy liturgikus egységének, hanem csak a bergoglionizmus ügyének. A Bergoglio-féle összeomlás lassan eléri a csúcspontját. Csak Isten a tudója, milyen végkifejletet szán neki a történelem színpadán.

forrás: www.fatimaperspectives.com