Msgr. Joseph Fenton naplója a II. Vatikáni Zsinatról:

“ Ha nem hinnék Istenben, meg lennék

győződve róla, hogy a katolikus Egyház

a végét járja”

48 éve hunyt el Amerika legnagyszerűbb katolikus teológusa, Monsignor Joseph Clifford Fenton. Számos művét most újra kiadják:

• The Catholic Church and Salvation (1958)
• The Theology of Prayer (1939)
• Laying the Foundation (eredeti cím: We Stand with Christ, 1943)
• The Church of Christ (Collection of Theological Articles, 1944-59)

Msgr. Fenton a Massachusetts -beli Springfield-i egyházmegye papja volt, 1930-ban szentelték. Az Amerikai Katolikus Egyetemen tanult, és az American Ecclesiastical Review szerkesztője volt 1943 és1963 között. 1931-ben doktorátust szerzett szentségi teológiából a római Angelicum-ban. Disszertációját a szentéletű Reginald Garrigou-Lagrange, O.P. atya (meghalt 1964-ben) irányítása alatt írta, és kibővített formában tíz évvel később publikálta The Concept of Sacred Theology (Bruce Kiadó) címen.

XII. Piusz pápa alatt Fenton monsignor lett és különböző pápai kitüntetéseket kapott. Számtalan könyvet publikált hozzáértő, tehetséges és az Egyház Tanítóhivatalához teljesen hű katolikus teológusnak ismerhettük meg. Az évek során Fenton harcolt sok modernista tévtan ellen és heves vitákat folytatott vitapartnereivel. Különösen erőteljesen utasította vissza John Courtney Murray jezsuitának a vallásszabadságot támogató tévedését, amely később a Novus Ordo (új egyházi rend) tana lett. A II. Vatikáni Zsinaton (1962-1965) Fenton Alfredo Ottaviani bíborosnak, az akkori szentszéki titkárnak, aki egyben Fenton jó barátja is volt, a teológiai szakértője lett.

Fentonnak számos naplóját őrzik az Amerikai Katolikus Egyetem archívumában. Az egyetemen beszkennelték őket és online elérhetővé tették az egész világ számára. Az alábbiakban megadjuk az egyes naplók internetes elérhetőségét, hogy lehetővé tegyük a II. Vatikáni Zsinat igaz történetének jobb és pontosabb megértését, valamint azokat a teológiai harcokat, amelyek a katolikusok és a modernisták között zajlottak a zsinat előtt, alatt és után.

A naplókat, amelyek egyedi bepillantást engednek a hozzáértő és lelkes anti-modernista Fenton lelkivilágába és érdekes részleteket tesznek közzé más teológusokról is, szokták hivatkozni különböző tudományos publikációkban, mint például Giuseppe Alberigo többkötetes "A II. Vatikáni Zsinat története" , vagy David Wemhoff "John Courtney Murray, Time/Life, and the American Proposition" munkájában.

A legnagyobb érdeklődésre természetesen az tarthat számot, amit Fenton a XII. Piusz pápasága alatt a modernistákkal szemben folytatott harcáról ír, amikor számos tévedés (főleg az "új teológiáé"), amelyek ellen harcolt, később újra felbukkant a II. Vatikáni Zsinaton, és nagyon érdekes maga a zsinat és a színfalak mögött folyó teológiai viták. Fenton közvetlen kapcsolatban állt a Vatikánban Alfredo Ottaviani bíborossal, aki bármely más teológusnál nagyobb hatással volt rá és több belső információt adott neki.

Például Fenton megtudta, hogy a Szentszék XII. Piusz alatt előkészületeket tett, hogy elítélje John Courtney Murray, S.J. atyát, valamint Jacques Maritain-t több tanbeli tévedés miatt - az elítélés természetesen XII. Piusz halálával (1958.október 9.) hirtelen abbamaradt (ld. Robert Nugent írását a The Catholic World 2008. március/áprilisi számában és nem valósult meg a modernista Angelo Roncalli után, aki csalással szerezte meg a pápai trónt még abban a hónapban. Tény, hogy Roncalli Murray-t a zsinat teológiai szakértőjének nevezte ki, utóda, Giovanni Battista Montini (VI.Pál) pedig később Murray-nek a vallásszabadságra vonatkozó tévtanát hivatalos zsinati tanítássá tette.

Fenton segített Ottaviani-nak különböző előkészítő dokumentumokat (sémákat) megfogalmazni a zsinat számára, hogy megvitassák, és amelyeket XXIII. János utasítására félretettek, amint a zsinat elkezdődött, és teljesen új szöveget vettek elő, amelyekre a modernista "új teológusok" befolyása volt a legnagyobb (mint pl. Rahner, Ratzinger, von Balthasar, Congar, Chenu, Murray és de Lubac). A jó Fentont a zsinat alatt többször is kórházban kezelték szívproblémák miatt, ezért nem tudott minden zsinatot előkésztő és zsinat alatti vitában és ülésen részt venni.

Fenton naplóinak nagy a jelentőségük, mert bepillantást engednek tenni abba, hogyan próbált ez az anti-modernista teológus utólag boldogulni azzal a tanbeli, pasztorális és liturgiai zűrzavarral, amit a zsinat produkált.

Fenton naplói felbecsülhetetlen értékű források a II. Vatikáni Zsinat történetének, a modernista tévedéseknek, és a pápai trón 1958-as elcsalásának a tanulmányozásához. Az alábbiakban megadjuk a naplók linkjeit, lehetővé téve, hogy az objektív történelmi feljegyzések magukért beszéljenek.

Egy kis válogatás Fenton legérdekesebb és leleplező feljegyzéseiből:

Kiemelések Fenton naplójából a II. Vatikáni Zsinat előtt, alatt és után

“Ha nem hinnék Istenben, meg lennék róla győződve, hogy a katolikus Egyház a végét járja."- Mgr. Joseph C. Fenton a II. Vatikáni Zsinatról, 1962. november 23-án.

1960

• “Máltai barátunk, (aki Alexandriában született) mondta, hogy látta Spelly-t [Francis Spellman bíborost] kijönni az [1958-as] konklávéról halottsápadtan és remegve." (1960. november 2.)
• "Számomra a körülmények itt, Rómában azt bizonyítják, hogy az Egyház mint a szociális rend csodája működik. Általánosságban olyan emberek irányítják, akik nem törődnek a katolikus tanítás semmiféle sérthetetlenségével és tisztaságával. És amikor döntésre kerül a sor, Krisztus tanítását mindig keresztülhúzzák." (1960.nov.5.)
• "A zsinatnak nem fogják megengedni, hogy ne sikerüljön. Ez a kirándulás egy valamire megtanított: Én kétségkívül hívő vagyok. De megmutatta nekem, hogy az Egyház vezetői közül néhányan úgy tűnik, mintha nem hinnének." (1960. nov.5.)

1962

• "Négy javaslatot nyújtott át nekem az SHO alatt az akkor frígiai Laodicea 11/28/54. Frank Connell atyának is elküldték... Nem volt soha semmi kevésbé hatékony az Egyházban, mint egy hiba titokban történő elítélése." (1962. március 16.)
• “[Ottaviani bíboros] megjegyezte, hogy itt állunk a zsinat előestéjén, és senki sem tudja, kik lesznek a zsinat teológusai." (1962. szeptember 28.)
• “Bűncselekmény, hogy eltörölték az antimodernista esküt. Szegény Ottaviani-nak el kellett buknia, amikor a mi hitvallásunkat, amely tartalmazta [John Courtney] Murray atya elítélését, a központi bizottság figyelmen kívül hagyta." (1962. október 9.)
• "Mindig is tudtam, hogy ez a zsinat veszélyes. Nem volt elegendő ok az összehívására. Túl sokat beszéltek arról, hogy mit kellene megoldania. Most attól félek, hogy igazi veszedelem készülődik." (1962. október 13.)
• "Elkezdtem olvasni a liturgiára vonatkozó anyagot, és megdöbbentett a rossz teológia. Valójában eléggé buták, amikor azt mondják, hogy az Egyház ‘simul humanam et divininam, visibilem et invisibilem’ [egyszerre emberi és isteni, látható és láthatatlan]. És azt mondják, hogy az Egyház addig munkálkodik, ‘quousque unum ovile fiat et unus pastor’ [amíg nem lesz egy nyáj és egy pásztor] , mintha ez a feltétel már nem teljesült volna." (1962. október 19.)
• "Nem gondolom, hogy bármilyen kis munka a részünkről jót eredményezne az Egyház számára. Szembesülnünk kell a tényekkel. Szent X. Piusz pápa halála óta gyenge és liberális pápák irányították az Egyházat, akik elárasztották a hierarchiát értéktelen és buta emberekkel. A jelenlegi zsinat felépítése jól példázza ezt. Ed Hanahoe atyát, aki Bea bíboros titkárságának az egyetlen intelligens és hithű tagja, kihagyták a szakértők listájából. Olyan idiótákat viszont, mint [Mgr. John S.] Quinn és az alattomos [Frederick] McManus atya, bevettek. Az amerikai [George] Tavard atya is ott van, Isten legyen hozzánk irgalmas. Felületesen nézve úgy tűnik, mintha az Úrjézus elhagyta volna Egyházát. Sokak gondolatai napvilágra kerültek. Amint egy pap mondta nekem, elnézést kérve liberalizmusáért, amelyről a szíve mélyén tudta, hogy nem helyes, 'Rómában az utóbbi évtizedekben a liberálisoknak kedvező tendencia uralkodik'. Ez most az irányvonal. Csak annyit tudunk tenni, hogy nyilvánosságra hozzuk a Krisztus iránti eddigi legtökéletesebb hűtlenséget." (1962. október 19.)
• "Ahogyan én látom, az Egyház ezáltal a zsinat által súlyosan sérül. Nyilvánvalóvá vált a liberálisok és a hűséges katolikusok közötti ellentét. Tegnap egy holland püspök egy kellemetlen előadást tartott, amelyben azt állította, hogy az összes honfitársa nevében beszél. Azzal támadott, hogy a tervezetünkben található teológiai tökéletlenségekről szóló állítások (valós tényekről szóló nyilatkozatok) 'el vannak túlozva'. A szegény fickó szemmel láthatóan azt képzelte, hogy a precizitásnak egy kis hiánya helyénvaló egy zsinati dokumentumban. Gusztustalannak tartom, hogy ilyen természetű vitákba belemenjek." (1962. október 27.)
• "Ennek az összejövetelnek a szellemisége teljesen liberálisnak tűnik. Nyugtalanul megyek haza. Sajnálom, hogy semmit sem tudok itt tenni. Részt venni a zsinaton, természetesen életem nagy eseménye. De egyúttal ijesztő csalódás is. Sohasem gondoltam volna, hogy a püspökség ennyire liberális. Ez a végét jelenti annak a katolikus Egyháznak, amilyennek mi ismertük. Népnyelvi misék lesznek, és ami még rosszabb, az alkotmányban valami ocsmány teológia lesz." (1962. október 31.)
• "[ Sebastiaan] Tromp atya, éppen most mutatott rá, hogy egy pasztorális zsinat nem lehet nem-doktrinális is egyben. Tromp nagyon jó ember. Védi a schemata-t. Szünet nélkül ellenáll." (1962. november 13.)
• "A pápa saját rendeletére megváltoztatták a szabályokat és kidobták a schema-t. Új bizottságot állítottak fel, amelyben helyet kapott Meyer, Alfrink és Lienart bíboros." (1962. nov. 23.)
• "Azt tervezik, hogy abbahagyják ezt a televíziós értelmetlenséget egy-két napon belül, és azután foglalkoznak az Egyház egységével. Ez katasztrófa lesz. Ha nem hinnék Istenben, meg lennék győződve róla, hogy a katolikus Egyház a végét járja." (1962. nov. 23.)
• “Mások is hiszik azt, amit én már hónapok óta gondolok, nevezetesen, hogy XXIII. János pápa határozottan baloldali. Szégyenletes ostobaság azt hinni, hogy "becsapták", meg ‘mal servite’. Ő a főnök." (1962. nov. 25.)
• A milanói Corriere della Sera -ban megjelent cikkek írnak a pápának a [kiközösített modernista Ernesto] Buonaiuti atyához fűződő kapcsolatáról, és úgy mutatják be őt, mint egy igazi modernistát. Valószínűleg az is. (1962. november 26.)

1963

• "Sajnálom, hogy egy csomó értelmetlenséget tukmálnak rá a szegény katolikus népre." (1963. március 6.)
• "Ahogyan ezek az emberek a liberális katolicizmust értelmezik, az azoknak a gondolatoknak a rendszere, amelyek alapján a katolikus Egyház úgy volt bemutatva, mint ami a francia forradalommal összeegyeztethető." (1963. május 11.)
• "A zsinat nyilatkozata nem teológiai szövegkönyv. Ugyanakkor egy zsinati kijelentés zavart okozhat vagy végső soron veszélyes lehet még akkor is, ha nem tartalmaz hitbeli vagy erkölcsi tévedéseket, csak éppen átsiklik olyan Igazságok felett, amelyeket régóta mint a katolikus tanrendszer részét ismerjük." (1963. május 11.)
• "Ed Hanahoe atya adott nekem két könyvet a modernizmusról. Az egyikben megtaláltam annak az igazolását, hogy az Egyház új sémája első fejezetének [amely a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium dogmatikus alkotmánya lett] a tanítása és a nyelvezete megegyezik a [kiközösített modernista] Tyrrell-ével. Isten óvja az Egyházat ettől a fejezettől. Ha elfogadják, nagy rossz fog belőle származni. Imádkoznom és cselekednem kell." (1963. szeptember 24.)

1964

• "Nincs semmi téves dolog [az isteni kinyilatkoztatásról szóló] anyagban, amit elfogadtunk. De van benne egy csomó félrevezető és hiányos dolog." (1964. június 4.)
• "M [John Courtney Murray atya] most ünnepelheti a [vallásszabadságról szóló] hamis tanításának a győzelmét. (1964. szeptember 21.)
• “Lienart [bíboros] beszél. Azt állítja, hogy az összes kereszténynek a zsidók a közös forrása. Nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy Izrael és Júda vallása Krisztus fellépése előtt egy dolog volt, és az már a múlté. A keresztény judaizmus az valami egészen más. Krisztus után a zsidó vallás középpontjában Krisztus tagadása áll." (1964. szeptember 28.)
• "Minél többet hallgatom a felszólalásokat és a progesszivistákat, annál jobban tudatosul bennem, hogy ez a zsinat az Egyház történetének a legfontosabb eseménye lesz." (1964. október 9.)
• "Charles Davis atya örökölte Hans Küng atyának a buggyantak királya szerepét." (1964. november 16.)
• "Természetesen észreveszem, hogy butaságot követtem el, amikor kértem a plébániát, és hogy Chris [Christopher Weldon püspök] buta és aljas dolgot tett, amikor odaadta nekem Chicopee Fallsban [a Szent Patrick templomot]." (1964. november 16.)
• “Most mondta nekem [Msgr.] Joseph Quinn, hogy a H.O. [Holy Office]-t eltörlik és hogy Ottaviani bíboros nem lesz a feje az új, nem-legfelső fokú kongregációnak, ami a helyébe lép. Megalázták az idős embert. Ő egy szent." (1964. november 21.)

1965

• "Mióta idáig jutottunk, motoszkál bennem egy gondolat, hogy kellene egy könyvet írnom "Papnak lenni" címmel. A múlt éjszaka (amikor semmit sem aludtam) az az ötletem támadt, hogy arról kellene írni, milyen lehet 'Papnak lenni a II. Vatikáni Zsinat után'. Azt gondolom, lenne mit mondanom. Lehetőséget adna nekem, hogy tegyek néhány megjegyzést a sémáról." (1965.október 26.)
• "A ökumenizmusra vonatkozó rész [a bizottság szövegében] egy vicc. Olyan, mint egy XIX. századi szöveg, vagy egy másodvonalbeli cikk egy baloldali újságban." (1965. október 28.)
• "Tegnapelőtt együtt vacsoráztam O-val [Ottaviani bíborossal.] Hazafelé tartva megtudtam, hogy a pápa írt O-nak a 13. sémáról. Láttam a levelet. Óriási hiba volt hagyni, hogy a vallásszabadságról szóló [amelyből a Dignitatis Humanae lett] és a nem-keresztény egyházakról szóló részeket [amelyből a Nostra Aetate lett] a zsinat magáévá tette. " (1965. november 26.)

1966-69

• "Ma délután felhívott John McCarthy. Ő egy hívő, aki eléggé bízik Montini-ben [VI.Pálban]. Ő mondta nekem, hogy O[ttaviani] írt néhány cikket, amelyben teljesen átértékelte korábbi álláspontját. Valószínűleg Montini nyomása alatt tette."(1966. szeptember 24.)
• "A pápa [VI. Pál] rendkívül kedves volt velem. Újra és újra elmondta: 'Ez az ember a barátom.' Azt mondta a körülötte állóknak, hogy adjanak meg nekem mindent, amit csak akarok. Úgy beszélt a barátságunkról, mint ami már 30 évvel korábbra visszanyúlik. Valójában 1948 óta tart." (1968. november 2., hivatkozva egy 1968. október 16-án történt eseményre.)
• "Az jutott eszembe, hogy írok egy új könyvet. Írnom kell az Egyház fogalmáról. Semmiképpen sem arról, ami a zsinat óta történt. A könyvben szándékozom írni egy keveset a zsinatról is. Nagyon óvatosnak kell lennem. Ha egy őszinte katolikus könyvet ír, azt vagy nem veszik figyelembe, vagy durván megtámadják. Nem hibázhatom. A fő gondolatmenet az lesz, hogy a katolikus teológia az Egyházban tökéletesedik, de semmiképpen sem változott meg a zsinat által. Az Egyház alapfogalmából kell kiindulnom, amely az emberiséget 'átvitte' a sötétség birodalmából a világosság országába. A zsinat kihagyta az Egyház alapjait. Elhanyagolta vagy átsiklott azon tény felett, hogy az Egyház szemben áll a nem csak az egyes személyek részéről, hanem a 'világ' részéről megnyilvánuló ellenségességgel is." (1968.november 23.)
• "Ötletek az íráshoz: 1) A 'mindenkiért ' [angol fordításban a pro multis a misekánonban]; 2) A hamis eskü és az antimodernista eskü; 3) Csak a történész tudja megítélni az eretnekséget - ez a teológia egy trónkövetelőjének az állítása." (1969. március 27.)

Fenton naplójából ezek a kiragadott megjegyzések döbbenetes képet festenek a hamis II. Vatikáni Zsinatról.

Az alábbiakban felsoroljuk Fenton naplóit, amelyek az Amerikai Katolikus Egyetemen keresztül elérhetőek és letölthetőek angol nyelven.

Msgr. Fenton’s naplóinak online elérhetősége (időrendi sorrendben — a Fenton adta címekkel)

Megjegyzés: Minden link egy nagyméretű pdf-re mutat (20-tól 150 MB-ig). Letöltéskor ezt vegyék figyelembe.

• The Journal of a Trip to Rome (1948)
• The Journal of a Pilgrimage [Europe] (1950)
• Ninth Trip to Rome (May 1954-June 1955)
• My Tenth Trip to Rome, also the Eleventh, Twelth, and Thirteenth Trips (August 1955-September 1958)
• My 1958 Trip to Rome and Lourdes (continuation of my previous journal); My 1960 Trip to Rome (1958-1960)
• Notes of my previous fourteenth Trip to Rome continued from the previous volume 11/18/1960 (November 18, 1960-December 12, 1960)
• The Continuation of the Chronicle of my Fourteenth Trip to Rome (December 13, 1960-January 28, 1961)
• The Continuation of the Journal of my Fourteenth Trip to Rome; Beginning of the Journal of my fifteenth trip to Rome (October 1960-September 1961)
• Journal of the Sixteenth, Seventeenth, Eighteenth and Nineteenth Trips to Rome (March 1962-February 1963)
• Journal of a Trip to Rome (1963-1965)
• Journals of the 23rd, 25th, 26th and 27th Trips to Rome (1966)

Msgr. Joseph Fenton szívrohamban halt meg, álmában 1969. július 7-én, kevesebb, mint öt hónappal azelőtt, hogy VI. Pál a latin egyházban a Novus Ordo Missae (“Új misét”) , mint liturgikus normát bevezette volna. Az utolsó naplóbejegyzés 1969. március 27-én történt. Nyugodjék békében!