de Mattei: Ferenc koncelebrálásra kötelezi

a római papképzők kispapjait

Egy szóbeszéd jár körben a Vatikánban, amely szerint Ferencet megkérdezte egy munkatársa, igaz-e az, hogy egy bizottságot hoztak létre, amelynek az a feladata, hogy "átértelmezze" a Humanae Vitae-t, amire Ferenc ezt válaszolta: "Nem bizottságot, hanem munkacsoportot." Ez nem csupán egy nyelvi trükk, hogy elfedje az igazságot, hanem szójáték, ami felfedi Ferenc pontifikátusának lényegét, az ellentmondás kultuszát. Monsignor Gilfredo Marengo, a "munkacsoport" koordinátora, jól összegzi ezt a filozófiát, amikor azt mondja, hogy el kell kerülnünk azt a "polemikus játékot, hogy - tabletta - igen, - tabletta - nem, - mint ahogyan ma - szentáldozás az elváltaknak - igen, - szentáldozás az elváltaknak - nem." (Vatican Insider, 2017. március 23.)

Szükségünk volt erre a bevezetőre, mielőtt bemutatunk egy újabb bizalmas dokumentumot, amelyet egy másik "munkacsoport" dolgozott ki. A Klerikus Kongregáció egy "munkaközi dokumentumáról" van szó, "A római szemináriumokban és egyetemeken végzett koncelebrálásról" címmel, amely nem hivatalos úton kering a római egyetemeken és szemináriumokban. A dokumentum szövegéből világosan kiderül, hogy Ferenc pápa rá akarja erőltetni a római szemináriumokra és egyetemekre a az eucharisztikus koncelebrálást, de facto, ha nem is elvileg, azt állítva, hogy: "a közösségben végzett misézést mindig előnyben kell részesíteni az egyéni misézéssel szemben."

A döntés indítéka kiderül a dokumentumból. Róma nemcsak Péter Széke és a Kereszténység Szíve, de egyúttal az a hely is, ahol az egész világ papjai és szeminaristái összejönnek, hogy elsajátítsák a hit, a rítus és az Egyház hagyományai iránti tiszteletet, amelyet egykor „római szellemnek” hívtak. A római tartózkodás, amely segített kialakítani az Egyház hagyománya iránti szeretetet, ma a liturgikus és a tanbeli "átnevelésre" kínál lehetőséget azok számára, akik az Egyház Bergoglio pápa irányelvei szerinti „reformját” akarják megvalósítani. A római egyetemi élet - erősíti meg a „munkaközi dokumentum”: lehetőséget nyújt „a tapasztalatszerzésre, és ugyanakkor az állandó, integrált képzés intenzív időszaka is”.

A dokumentum kifejezetten utal Ferencnek egy Rómában tanuló papok számára a közelmúltban tartott beszédre, amelyben kifejezte a koncelebrálás jelentőségét a papnövendékek közösségében.

„Véget nem érő kihívás legyőzni az individualizmust és megtapasztalni a sokféleséget, mint ajándékot , keresni az egységet az elöljáróval, Isten jelenlétének a jele a közösség életében. Az az elöljáró, aki nem tartja fenn az egységet, de facto, Istent távol tartja a közösség életétől. Az ilyen elöljáró nem tesz tanúságot Isten jelenlétéről, inkább eltávolítja Őt. Ezért összegyűlni az Úr nevében, különösen, ha az Eucharisztiát ünnepeljük, szentségi kimutatása annak, hogy Ő a szíved szeretete. "(Értekezés, 2017. április 1,).

Ennek a tannak a fényében a Klerikus Kongregációnak a „munkaközi dokumentációja” megismétli, hogy „a koncelebrált misét előnyben kell részesíteni az egyénileg bemutatott misével szemben”

„Ezért szívből ajánlom az elöljárók figyelmébe, hogy szorgalmazzák a nagy papi közösségekben a koncelebrálást, akár naponta többször is. Ennél fogva számos koncelebrálásra lehet számítani a különböző egyetemeken, hogy a rezidens papok személyes igényeiknek megfelelően részt vehessenek rajta, gondosan megszervezve [a misét] naponta két-három alkalommal. " (...)

Ez a 902. Kánon megsértése, amely szerint a papok „koncelebrálhatják az Eucharisztiát; azonban teljes mértékben jogosultak egyénileg is ünnepelni az Eucharisztiát" , egyértelműen és a szöveg két szakaszában is meg van ismételve, aminek következtében, ha az egyetemek szó szerint alkalmazzák a” munkaközi dokumentumot", akkor megsértik a jelenlegi egyetemes törvényt. De túl a jogi szempontokon, vannak egyéb, teológiai és lelki természetű szempontok is. (...)

A katolikus tanítás a szentmisében Krisztus keresztáldozatának vértelen bemutatását látja. Minél több a mise, annál nagyobb dicsőséget nyújt Istennek, és annál nagyobb jót tesz a lelkeknek. „Ha minden misének önmagában ugyanaz a végtelen értéke is van - írja a Szűzanyáról nevezett József atya , - az emberi természet mindig tökéletlen, és ezért korlátolt ahhoz, hogy megkapja a belőle fakadó gyümölcsöket. Innét származik a bemutatott misék nagy számának a jelentősége, hogy megsokszorozza a megmentés gyümölcseit. Alátámasztva ezt a elemi, de teológiailag elegendő megokolást, a misék megsokszorozásának a megváltásban mutatott termékenysége az Egyház liturgikus gyakorlatában és a Tanítóhivatal állásfoglalása szerint is sokszorosan bizonyítást nyert. Ez a termékenység hívta fel az Egyház figyelmét- a történelem erre a bizonyíték - évszázadok során arra, hogy bátorítsa a misék megsokszorozásának a gyakorlatát és következésképpen hivatalosan is támogassa." (L’Eucharistie, salut du monde, Dominique Martin Morin, Paris 1982, pp. 457-458)).

A neo-modernisták számára a mise az egy összejövetel: minél több pap és hívő van jelen, annál sikeresebb. A koncelebrálásnak az a célja, hogy a pap figyelmét lassan elterelje arról, hogy ki is ő és mi is a küldetése: az Eucharisztia áldozatának a bemutatása és a lelkek mentése. A misék számának a csökkentése - valamint a mise nem megfelelő koncepciója - az egyik fő oka a mai egyházi válságnak.

Most meg éppen a Klerikus Kongregáció járul hozzá Ferenc pápa utasítására a katolikus hit leépítéséhez.

forrás: rorate-caeli.blogspot.com