XII. Piusz pápa prófétai beszédében óva int

egy olyan "Egyháztól, amely meggyengíti Isten törvényét"

Napjainkban, amikor új keresztényüldözés ütötte fel a fejét az iszlamisták, a szekularisták, a szexuális anarchisták és egy olyan pápa részéről, aki nyíltan támogatja ezeket az erőket és Anyaszentegyházunk egyéb ellenségeit, miközben elhanyagolja azt a kötelességét, hogy erősítse testvéreit a hitben, az alábbiakban közzétesszük a Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa prófétai szavait, amelyeket 1949. február 20-án intézett Róma népéhez, elítélve a szocialista és kommunista diktátorok kelet-európai keresztényüldözését. XII. Piusz óva int "egy olyan Egyháztól, amely meggyengíti Isten törvényét, az emberi vágyakhoz igazítja, amikor hangosan hirdetnie és védenie kellene" és amelyik átengedi magát "a napi közvélemény futóhomokjának". Azt mondja a pápa: "Ráismernének-e a hívek egy ilyen Egyházban Édesanyjuk arcvonásaira? El tudnának képzelni olyan Péter-utódot, aki ehhez hasonló kívánságoknak eleget tenne?" Bárki is tagadná, hogy napjainkban ezt éljük meg?

XII. Piusz pápa kiközösíti Mindszenty bíboros üldözőit (rövid filmhíradó részlet).

Őszentsége XII. Piusz pápa hívekhez intézett beszéde 1949. február 20-án:

Rómaiak! Szeretett fiaim és leányaim!

Ismét egy súlyos és fájdalmas órában sietett az Örök Város hű népe püspöke és atyja elé.

Ismét alig képes felfogni ez a csodálatos oszlopsor gigantikus karjaival a tömeget, amely - mint egy ellenállhatatlan erő által hajtott hullám - a Vatikán Bazilika küszöbére áramlott, hogy részt vegyen egy engesztelő szentmisén a katolikus Egyház központjában és kiöntse azokat az érzelmeit, amelyekkel a lelkük túlcsordult.

A civilizált világ egyhangú elítélése közepette a Szent Római Egyház kiemelkedő bíborosára a Duna partján kiszabott büntetés a Tiberis partjain a Város jogos felháborodását váltotta ki.

De az a tény, hogy egy vallással szembeni rezsim ezúttal az egyház egy főpapját támadta meg, akit népének túlnyomó többsége tisztelt, nem egy elszigetelt eset; ez egyike azon üldöztetések hosszú láncolatának, amelyeket néhány diktatórikus állam a keresztény tanítás és az élet ellen folytat.

Az üldöztetők minden időkben jól ismert közös jellemzője, hogy nem elégednek meg áldozataik fizikai összetörésével, hanem azt is szeretnék elérni, hogy megvetettek és gyűlöletesek legyenek országuk és a társadalom számára.

Ki nem emlékezne a római vértanúkra, akikről Tacitus beszél (Annals 15:44), akiket Néro alatt feláldoztak, gyújtogatóknak, rágalmazó bűnözőknek és az emberiség ellenségeinek tüntették fel őket?

A modern üldözők úgy tűnik, hogy e dicstelen iskola tanítványai. Ők ezeket a mestereket s modelleket, vagy meg is haladják őket kegyetlenségben, okosak, mivel a technika tudományának olyan modern eszközeit alkalmazzák az emberek feletti uralom és a rabszolgaságba hajtása céljából, amelyeket a múltban nem is lehetett elképzelni.

Rómaiak! Krisztus Egyháza az isteni Megváltó által feltárt utat követi. Örökkévalónak érzi magát; Ő tudja, hogy nem tud elpusztulni, hogy a legerőszakosabb viharok sem fogják elsüllyeszteni. Nem kér előnyöket; a földi hatóságok fenyegetései és rosszallásai nem félemlítik meg. Nem avatkozik bele tisztán gazdasági vagy politikai problémákba, és nem vesz részt vitákban egyik vagy másik kormányzati forma hasznosságáról vagy megbélyegzéséről. Mindig türelmes, amennyire csak lehetséges, hogy békében legyen minden emberrel (lásd Róm 12: 8), a császárnak megadj, ami a császárnak jár, de nem árulhatja vagy hagyhatja el azt, ami Istenhez tartozik.

Nos, jól ismert, hogy a totalitárius és vallásellenes állam milyen követelményeket támaszt az Egyházzal szemben, és mit vár el tőle toleranciaként és vitatható elismerésként. Ez az, amit kíván:

olyan Egyházat, amely hallgat, amikor beszélni kellene;

olyan Egyházat, amely meggyengíti az erkölcsi törvényeket, hozzáigazítva az emberi vágyakhoz, amikor hangosan hirdetnie és védeni kellene;

olyan Egyházat, amely leválasztja magát arról a megingathatatlan alapról, amelyre Krisztus építette fel, hogy kényelmesen megpihenjen a napi közvélemény futóhomokján, vagy hogy átadja magát ezeknek az aktuális áramlatoknak;

olyan Egyházat, amely nem áll ellen a lelkiismeret elnyomásának, és nem védi a nép törvényes jogait és igazságos szabadságát;

olyan Egyházat, amely bizonytalan szervilizmussal a templom négy fala közé zárkózik, amely elfelejti Krisztustól kapott isteni megbízatását: menjetek ki az utcasarkokra (Matt 22: 9), tanítsatok minden népet (Mt 28:19).

Szeretett fiaim és leányaim! Számtalan hitvalló és vértanú lelki örökösei!

Olyan Egyház ez, akit tiszteltek és szerettek? Felismeritek-e egy ilyen egyházban Édesanyja arcának vonásait? El tudnátok képzelni az első Péternek olyan utódját, aki hasonló követeléseknek eleget tenne?

A pápa isteni ígéretek birtokosa; még emberi gyengeségeiben is legyőzhetetlen és megdönthetetlen; Ő az igazságnak és az igazságosságnak, az egyház egysége elvének a hírnöke; hangja leleplezi a hibákat, bálványimádókat, babonákat; elítéli a gonoszságokat; szereti a szeretetet és az erényt.

Vajon hallgathat-e a pápa, amikor egy nemzetben azokat az egyházakat, amelyek egyesültek a kereszténység központjával, Rómával, erőszakkal vagy ravaszsággal megrabolják; amikor az összes görög katolikus püspököt bebörtönözik, mert nem hajlandók elhagyni a hitüket; amikor a papokat és a hívőket üldözik és letartóztatják, mert nem hajlandóak elhagyni igazi Anyaszentegyházukat?

Vajon hallgathat-e a pápa, amikor egy kisebbségi rezsim el akarja rabolni a szülőktől saját gyermekeik oktatásának jogát, mert el akarja őket fordítani Krisztustól?

Vajon hallgathat-e a pápa, amikor egy állam, amely túllépve jogkörének korlátait, jogot formál arra, hogy megszüntessen egyházmegyéket, elmozdítson püspököket, felborítson egyházi szervezeteket, és lecsökkentse őket a lelkek hatékony ellátásához szükséges minimális követelmények alá?

Vajon hallgathat-e a pápa, amikor elékezik az a pillanat, hogy egy papot börtönbüntetéssel büntetnek meg, bűnösnek tartva azért, mert megtagadja a szent és sérthetetlen titkok megsértését, a szentségi vallomás titkát?

Mindez talán illegális beavatkozás az állam politikai hatalmába? Ki jelenthetné ezt ki őszintén? Felkiáltásaitok már megadták a választ ezekre és még sok hasonló kérdésre.

Szeretett fiaim és leányaim, az Úr Isten megjutalmazza hűségeteket. Ő adjon erõt a jelenlegi és a jövõbeli küzdelmeketben. Ő tegyen éberré benneteket az Ő és ti ellenségeitek támadásai ellen. Fényével világítsa meg azoknak az elméit, akiknek a szeme még mindig zárva van az igazsághoz. Nyissa meg azokat a szíveket, amelyek ma még messze vannak tőle, hogy őszintén visszatérjenek a hithez és azokhoz a testvéri érzelmekhez, amelyek tagadása az emberiség békéjét fenyegeti.

És most a mi bőséges, atyai és szerető Apostoli Áldásunk szálljon le rátok, a városotokra és a világra.

forrás: rorate-caeli.blogspot.hu