P. Szőke János: Hűtlenség?

Alig lépek be idegen környezetbe vagy baráti körbe, máris nekem szegezik a kérdést: Mikor lesz már boldoggá avatva Mindszenty bíboros? Eddig még nem tudtam válaszolni. Annyit mondok mindig, hogy az iratokat már 1996. október 17-én személyesen vittem le Rómába. Erről a Vértanúink–Hitvallóink akkori számában fényképes beszámoló is tanúskodik. Általános a tapasztalat: tíz év vizsgálat után már kialakulhat a boldoggá avatás lehetősége.

A Szentszék minden boldoggá avatási ügyben körültekintő. Ez Mindszenty bíboros ügyében még érthetőbb. Kiváló egyénisége, világos tanítása egyértelmű. Az is tudott, hogy közbenjárására Isten már két csodával elfogadta tanúságtételét. Közel másfélmillió imádkozó magyar is szentnek tartja.

A Szentszék ilyen rendkívüli esetekben ki szokott nevezni egy megbízott relátort (ügyvizsgálót), aki jól ismeri Isten Szolgája életét, lehetőség szerint beszéli anyanyelvét, járatos a teológiában, egyházjogban és a történelemben. A Vatikán ennek a munkatársnak teljes mértékben betekintést biztosít minden aktába. Ez érthető, hiszen az ő nevében cselekszik.

A Mindszenty boldoggá avatási per is kapott egy ilyen relátort már 1999-ben, egy Rómában élő magyar szerzetes [szerk. megj.:Somorjai Ádám OSB] személyében. Nagy bizalommal és segítőkészséggel álltunk mellé: könyvtárnyi dokumentummal és nem kevés pénzösszeggel. Feladata lett volna a római posztulátorral karöltve összeállítani a nagy összefoglaló munkát az ún. Positiót.

Sajnos sem Róma, sem a boldoggá avatás dologi kiadásaiért felelősséget vállaló Alapítvány, nyolc év után sem kapott tőle egy sor ismertetést sem tevékenységéről. Visszaélt a Szentszék és a Mindszenty Alapítvány bizalmával? Amikor közölték vele, hogy megbízatását visszavonják, primitív módon, kapkodva, a boldoggá avatás szempontjából lényegtelen dolgokról publikálta egyik írását. A Bíboros erényes életéről szó sem esett ebben a kötetben. A nyolc év elherdált ideje nehezen pótolható. Az is világossá vált számunkra, hogy a munkájáért megszabott anyagi juttatásokat sem az adakozók szándéka szerint használta fel.

Hála a római felelős vezetőknek, kineveztek egy új relátort, egy jeles olasz történész személyében. Amikor május végén Rómában jártam, hosszasan és eredményesen tárgyaltunk.

A hosszú évek alatt felgyülemlett feszültség kezd feloldódni és reméljük, hogy a nagy összefoglaló munka, a Positio, hamarosan befejeződik.

Biztos vagyok benne, Olvasóink közül sokan jogosan és méltatlankodva felteszik a kérdést: Lehetséges ilyen napjaink Egyházában? Igen, mint ahogy régen, ma is előfordulnak akár árulások is.

Ítélkezni nem akarok, azt Istenre bízom.

A tettet elítélem, a tettes számára az Úr kegyelmét kérem. Arra kérem Olvasóinkat, hogy tizennégy esztendő után is álljanak hűségesen Mindszenty bíboros boldoggá avatása mellett és a leírt tény ellenére is támogassák munkánkat. Szükség van az Önök imáira és anyagi támogatására.

Forrás:Vértanúink-Hitvallóink, Szentté avatások híradója, XIV. évfolyam 3. szám (54. szám); 2008. szeptember