Szeifert Ferenc: Mint a gyémánt - Mindszenty József

bíboros rövid életrajza és történelemformáló hatása

Részlet a szerző azonos című könyvecskéjéből, amely a "Béke és Igazság - Pilisszentlélek modell" Alapítvány Út, Igazság, Élet Kiadója gondozásában jelent meg, dr. Erdős Mátyás szerkesztésével.

Kemény, mint a gyémánt, és gyöngéd, mint egy édesanya. Ez volt a régi keresztények eszményképe. Századunkban Mindszenty József bíborosban jelent meg ez az eszmény. Gyémántkeménységét mindenki elismeri. Ragyogó tiszta fényét már nem annyira. Pedig a kemény gyémánt legmélyén ott ragyog a magát másokért feláldozó szeretet. Az ötvenes évek elején, 1953-ban vagy 1954-ben a Központi Szemináriumban szállt meg a bíboros édesanyja, hogy másnap meglátogathassa rab fiát, akit titkolt helyen őriztek. Egy szemfüles esztergomi egyházmegyés kispaptársam megtudta. Valahol szereztünk egy kis csokor ibolyát. Odaadtuk Borbála néninek, vigye el fiának, azzal, hogy kispapjai szívében elevenen él és imádkoznak érte. E kis füzetet azzal a gyermeki lelkülettel ajánlom az édesanyának és fiának, székvárosába való visszatérésének évében, mint azon a régi tavaszon.

Esztergom-Pilisszentlélek, 1991. Húsvétján

Az elindulás és a kibontakozás

A szombathelyi egyházmegyében, Csehimindszenten született a múlt század végén, 1892. március 29-én. Még aznap megkeresztelték. Első gyermelke volt szüleinek. Még öt testvére született, de csak hárman nőttek fel, két húgával. Édesapja, Pehm János köznemesi családból származott, szorgalmas, a közjóért dolgozó ember volt, aki mind a községben, mind az egyházközségben fontos tisztséget töltött be. 1946-ban, 82 évesen halt meg. Megérte, hogy fia Esztergom bíboros érseke lett.

Édesanyja, Kovács Borbála anyai ágon Zrínyiék leszármazottja. A bibliai erős asszonyhoz hasonlóan józan, hitében egész életen át egyre jobban elmélyülő és azt élő asszony volt. Bátran és állhatatosan állt mindvégig fia mellett. Az isteni Gondviselés méltónak és alkalmasnak találta arra, hogy a tisztelet napjai után a szenvedésben és a megaláztatás legnehezebb éveiben is fia mellett állhasson és sorsában osztozzon. 1960-ban, 86 éves korában halt meg. Joggal írja róla fia, hogy “ami vagyok, édesanyámak köszönhetem”.

A későbbi bíboros egytantermes, egytanítós, falusi iskolában kezdett el tanulni. Szülei otthon is foglalkoztak vele, így kitűnő tanuló, jó megfigyelő, a környezetére kinyíló gyerekké vált. A falusi környezet életre szóló élményeket jelentett a számára. Az udvarban lévő galambdúc galambjait gyengéd, óvó szeretettel gondozta és védte. Édesanyja magával vitte a templomba, és ő is tanította meg ministrálni. Nyáron mezítláb ministrált, mint a többi falusi gyerek, nagy örömmel. Jól megfigyelhette Dorfmeister oltárképén a szentek között a magyar szenteket, akiket később is vezérlő csillagainak tekintett.

A tanító észrevette a kisfiúban a rendkívüliséget, és kérte szüleit, hogy taníttassák. Igy került 1903 őszén, 11 évesen a szombathelyi premontrei gimnáziumba. Paptanárai vezetésével soka tanult és szívesen olvasott. A hittan, a Magyar történelem és irodalom voltak a “szenvedélyei”, melyek egész életén végigkísérték. Nyolcévi gimnáziumi tanulás után jelesen érettségizett.

A szerzetesegimnáziumok nagy előnye, hogy a szerzetestanárok a tanítás mellett nagy súlyt fektetnek a nevelésre is. Még döntőbb az önnevelés. Ennek egyik ősi eszköze a Mária Kongregáció, melynek ideáljai hatalmas erővel vonzzák az eszményekre beállított ifjúi természetet. A Mária Kongregáció a jezsuiták eredeti és mindmáig ható elgondolása szerint képzett, hitük szerint élő, és hitüket apostoli lelkülettel képviselő világi keresztényeket akart nevelni. Mivel Szűz Mária tiszteletére és szeretetére neveli a kongreganistákat, valamiképp mintegy a Szűzanya lesz a kongreganista nevelője.

Mindszentyre a szokottnál is jobban hatott ez a kongreganista szellem, mivel ő lett a kongregáció prefektusa, aki a többieket is vezette és ha a régi mondás szerint “tanítva tanulunk” a legjobban, mások nevelése közben nevelhetjük is a legjobban magunkat. A Mária Kongregáció döntően hatott Mindszenty jellemének, személyiségének kibontakozására . Fogadalommal ígérte, hogy “mindenkor és mindenben az Isten akaratát keresi az Istenanya pártfogása alatt.”

Ebben a mondatban tulajdonképpen már benne van a gyémánt tiszta keménysége, legmélyén az anyai szeretettel.

A sorsdöntő lépés

Mindszenty érettségi előtt áll. Tudásban és jellemben nagy vonásaiban kialakult egyéniség. Hiányzott a végső, meghatározó pecsét: Milyen hivatást válasszon? Bizonyára mérlegelte már, hogy ne legyen-e pap. De önmagában, eddigi felkészültsége alapján ugyanúgy, vagy még inkább lehetett volna apostoli lelkületű keresztény valamely világi hivatásban. Esetleg, mint apja gondolta, talán katonatiszt. Mi is elgondolkozhatunk rajta, ahogy ő mérlegelte akkor a lehetőségeket. Milyen katonatiszt lett volna például ezzel az egyenes jellemmel és keresztény lelkülettel?

Isten akaratát kereste és Isten világosan kinyilvánította számár vele való szándékát. Egy emberen, a legendás hírű ifjúsági lelkipásztoron, karizmatikus gyóntatón és lelkivezetőn, az erdélyi püspökön, gr. Majláth Gusztáv Károlyon keresztül. A püspök váratlanul megjelent a szombathelyi premontrei gimnáziumban gyóntatni. Az érettségire készülő ifjú a gyónás szentségi keretében kapott világos feleletet. A gyóntató püspök megfogta az előtte térdelő ifjú kezét, a szemébe nézett, és azt mondta neki: “Fiam, légy világi pap!” Lehet, hogy a hősies, nagyratörő ifjúban a szerzetesi hivatás is felmerült, mint a tökéletesebb út lehetősége? Bármint is volt, a lelkivezető szavában Mindszenty Isten akartát ismerte fel. Igy tehát tétovázás nélkül indult el ezen az úton. Valószínűleg a lelkipásztori hivatásnak, mint számára Istentől kijelölt útnak elfogadása hatott akkor is, mikor már a szombathelyi szemináriumba belépve, visszautasította püspökének az ajánlatát, hogy a Pázmáneumba menjen és a bécsi egytemen tanuljon. Isten világosan kinyilvánított akarata az volt a számára, hogy lelkipásztor legyen. Ahhoz nem kell a bécsi egyetem. Ezért nem is bánta meg soha ezt a döntését, bár püspöke érthetően neheztelt miatta. Az ifjú papnövendék azonban boldog volt a szemináriumban, ahová 1911 őszén, 19 évesen belépett. Amint most, később sem keresett magasabb pozíciót, csak Isten akaratát. Ezt számára most a szemináriumi napirend és a szemináriumi célkitűzések és gyakorlatok jelentették. A napi elmélkedés, a szentmise, szentséglátogatás, lelkiolvasmány, a lelkiismeretvizsgálatok, a szentgyónás. Mindezekben kitűnő spirituális, lelkivezető segítette: Rogács Ferenc. Hozzájárultak még a teológiai tanulmányok. A teológia, a szenminárium az a boldog hely, ahol mindenki a “hobby-jával foglalkozhat. És ha Mindszenty nem Is akart Bécsbe menni, de a teológiai ismeretekben nagyon is el akart mélyedni. Ugyancsak megvolt a lehetősége, hogy történelmi ismereteit is gyarapítsa. A kor kispapjai előtt lelkesítő példaként állt a volt esztergomi spirituális, a székesfehérvári püspök, a nemzet nevelője: Prohászka Ottokár. Ő a legmodernebb szellemet képviselte a Magyar egyházban és a szociális kérdésre is felhívta a figyelmet a pápák tanítása nyomán. Bár közben kitört az első világháború, gr. Mikes János 1915. június 12-én pappá szentelte a szombathelyi székesegyházban.

A háborút követő kommnunizmus alatt a fiatal pap börtönbe került, és korán megismerkedett azzal az ideológiával, és annak gyakorlati megvalósulásával, mely később zsarnoki uralma alá vetette az egész országot, melynek ő lett a legelszántabb, érte önmagát is feláldozó védelmezője.

A lelkipásztor

Ha az ifjú Mindszenty az erdélyi püspök szavára hallgatva elfogadta, hogy Isten akarata az, hogy lelkipásztor legyen, úgy papi munkáját elkezdve, rövid idő múltán szinte kézzel foghatóan apasztalta, hogy Isten valóban lelkipásztori munkát vár tőle a legteljesebb mértékben. Egészen fiatalon, 27 évesen plébános lett Zalaegerszegen, ahol több, mint negyed századon át működött. Lelkipásztori munkája és szelleme fokról fokra távolabbi környékre is kihatott. 9 új templomot, 9 ideiglenes misézőhelyet, 7 plébániát, 11 ideiglenes plébániát és egy 35 ágyas öregek otthonát épített. Ehhez járul 12 új iskola. Számos egyesületet alapított, férfiaknak, nőknek, iparosoknak, kereskedőknek, az ifjúság különböző rétegei számára, és ezeknek mind tartalmat adott.

Ez a külső keret mind a szeretet szolgálatában állt. Minden rászorulót és nehéz helyzetben lévőt igyekezett felkarolni szeretetével. Alig volt család, amelyet nem ismert , vagy gyermek, akire rá nem figyelt. Számtalan rászorulót támogatott anyagilag is.

Mindennek forrása mintaszerű, életszentségre törő élete volt. Sokat imádkozott. Minden hétfőn kenyéren és vízen böjtölt. Hetenént gyónt, fegyelmezte önmagát.

Komoly szellemi tevékenységet fejtett ki. Sokat olvasott, írt, készült beszédeire és előadásaira, főleg éjszaka. Két legterjedelmesebb és legalaposabb műve: “Az édesanya” című kétkötetes könyve, valamint 500 oldalas történelmi monográfiája: “Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. “ Ugyanilyen lelkiismertes munka eredmény e sok-sok prédikációja és különböző alkalmakkor tartott előadása.

A nagy feladatokhoz munkatársakra volt szüksége. Elsősorban papokra. 5-ről 12-re növelte számukat plébánossága idején. Örült munkájuknak, buzdította őket, de hibáikat is javítgatta.

Ám a híveket is apostolic munkába állította. Világi segítői, a “házapostolok” tették igazán hatékonnyá a lelkipásztor munkát. Ők szervezték az emberejet lelkigyakorlatokra, továbbképző előadásokra, tették virágzóvá a hitéletet.

Mindszenyt a korszerű lelkipásztorkodás feltétlenül szükséges eszközeként tartotta számon a sajtót, ezért napilapot alapított és újságírói munkát is kifejtett. Ezáltal minden házba eljutott és Krisztus fényével világította meg a modern életet. A politikai kérdéseket is a hit szempontjából ítélte meg, de ő maga nem lett politikus. Lelkipásztor volt, és az is akart maradni. Érdekfeszítő lenne elképzelni, hogy ez a kemény, de békés lelkipásztori munka milyen gyümölcsöket hozott volna, ha Mindszenty még 20 évig békességben végezheti azt? De másképp alalult a történelem, amelyben az isteni Gondviselés Mindszentynek rendkívüli szerepet szánt.

Veszprém püspöke és Esztergom érseke

Mindszenty soha nem akart magasabb egyházi beosztást. Lelkipásztor akart lenni. Ám XII. Piusz pápa épp ezért nevezte ki Veszprám püspökének 1944. március 3-án. Mire azonban püspökké szentelték, Magyarország helyzete igen súlyossá vált. Az országot megszállták a németek. Az új püspök az ország nyomott hangulatában, csendesen vonult be a székvárosába. A megnövekedett nehézségek ellenére 34 új egyházközséget szervezett a veszprémi egyházmegyében. Pedig rövid, 15 hónapos veszprámi püspöksége idejéből egy fél évet a nyilasok börtönében töltött. Hogyan került sor Mindszenty elfogatására?

A nyilasok a hatalomátvétel után meghirdették a totális háborút, hogy a végsőkig, az utolsó emberig harcolnak. Mindszenyt József kezdeményezésére, az ő megfogalmazása alapján, a nyugatmagyarországi püspökök memorandumban fejtették ki ennek erkölcsileg meg nem engedett voltát és értelmetlenségét, sőt, hogy ez a nemzet tragédiáját és nem megmentését idézi elő. A memorandumot Mindszenty személyesen nyújtotta át Budapesten a minisztériumban a miniszterelnöknek címezve. Már ekkor számított azonnali letartóztatására. Aki tudja, hogy kik és milyenek voltak a nyilasok, az ezt természetesnek is találja. Szerencséjére nem rögtön történt a letartóztatás, hanem később, november 27-én Veszprémben, a püspöki palota egy részének lefoglalása ürügyén. Mivel aulistái és kispapjai kitartottak mellette, azokkal együtt hurcolták el. December 24-én Sopronkőhidára vitték, ahonnan csak az oroszok bevonulása utén szabadult és tért vissza Veszprémbe.

1945. szeptember 15-én XII. Piusz pápa esztergomi érseknek nevezte ki.

Mindszenty nem akart veszprémi püspök lenni, de mindenki természetesnek találta, hogy a pápa akiváló lelkipásztorra bízta ezt a nagy egyházmegyét.De az ország prímásaként akkor még aligha került volna szóba. A Gondviselés rendkívüli, sőt, “görbe” utakon is egyenesen vezérli életünket. Ez a Gondviselés akarta Mindszentyt is Magyarország prímásának, történelme egyik legsötétebb sorsfordulóján. 1945. március 29-án váratlanul meghalt Serédi Jusztinián prímás, a nemzetközi tekintélyű jogász, 1945. Nagypéntekén pedig az oroszok agyonlőtték báró Apor Vilmos győri püspököt, aki elsősorban kerülhetett volna szóba Serédi utódaként. Igy a Szentszék több jelölt közül Mindszenty mellett döntött a prímási utódlás kérdésében. Október 7-én foglalta el érseki székét. 1946. február 21-én XII. Piusz bíborossá kreálta, és megjövendölte neki, hogy a 32 új bíboros közül ő lesz az első, ”akinek vállalnia kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot”. Mindszenty készen állt rá “Istenért, Egyházért, Hazáért “. A bíborosnak nem voltak illúziói e téren. Kezdettől fogva ismerte az ateista kommunizmus ideológiáját és történelmét. Tudta, hogy hiábavaló az alkudozás. Az abszolút diktatúrával világuralomra törő rendszer nem fogadhatja el Istent és az örök erkölcsök törvényét hirdető vallást. Azt minden eszközzel ki akarja irtani az emberi szívekből. Tudta, hogyan bántak az Egyházzal Kárpátalján, miként már előbb a Szovjetúnióban. Mérhetetlenül nehéz helyzetben volt az ország, amely idegen megszállás alatt, legyőzve, kifosztva, nemzetközi téren jogfosztottan sínylődött. Az ismét országhatárokon kívül került magyar népesség legtöbb helyen emberi jogaitól is meg volt fosztva, de idehaza is megkezdődött az emberi jogok lábbal tiprása.

Ebben a nehéz helyzetben Mindszenty volt a nemzet lelkiismerete, aki az országon belül, de nemzetközi fórumokon is küzdött az emberi jogokért, akár a határontúli magyarságról, akár a hazai német nemzetiségről, akár a hadifoglyokról, vagy bármily jogcímen üldözöttekről volt is szó. A megalázott országnak ő volt a reménysége, akire katolikusok és más vallásúak is mint lelki vezérükre tekintettek, külföldön pedig ő volt legismertebb magyar, akinek erkölcsi tekintélye tiszteletet keltett a leigázott magyar nép iránt is.

Mindszenty mindenekfelett megmaradt lelki embernek, aki tudta, hogy Isten kegyelme a legfontosabb. Megkettőzte vezekléseit és imádságait. Hetenként kétszer böjtölt kenyéren és vízen, és másokat is engesztelésre intett a hazáért, arra buzdított, hogy kövessék Árpádházi Szent Margit példáját, aki a hazáért adta áldozatul engesztelő életét a nagy középkori pusztítás, a tatárjárás után és akinek alakja Mindszenty címerében is ott ragyogott. Felhívására engesztelő és lelki mozgalom indult el Magyarországon. Régi szerzetesrendek szigorúbb, engesztelő ágai alakultak. Hivatások ébredtek, a szemináriumokban a kispapok a vértanúságra készültek, hogy vérük legyen televénye a magyar megújulásnak. Elsőpénteki és elsőszombati ájtatosságok váltak egyre újabb helyeken gyakorlattá, búcsújáróhelyeken folyt a népi engesztelés.

Mindezt hatalmas népmozgalommá az 1947. augusztus 15-én Esztergomban megnyitott Boldogasszony éve tette. A Püspöki Kar már régebben tervezett egy egész évet lelki megújulásra. Czapik Gyula egri érsek Krisztus Király évet javasolt. Nagy Miklós, az Akció Catholica egyik titkára erről hallva azt mondta a prímásnak: “Bíboros Úr! Ez a Magyar nép számára nagyon elvont. Ha mi Magyarországon népmozgalmat akarunk, azt csak a Szűzanyával érhetjük el.” A Boldogasszony éve valóban felülmúlt minden addigit és világviszonylatban is párját ritkítja. “A Mária-év statisztikája bámulatos volt: a Mária-ünnepségeken és a kegyhelyeken 3 801 000 hívő jelent meg. A körmeneteken 2 256 000 ember vett részt. A záró triduumon 3 218 024 szentáldozás volt. “ (Füzér J.: Mindszenty bíboros, a szent).

Népéért való áldozat

Mindszentyt ellenségei és ellenfelei sok kritikával illették határozott fellépése miatt. Túl keménynek, zsarnoki természetűnek mondották, sőt, olyan is volt, aki egyszerűen egy síkra helyezte Rákosi Mátyással, mondván, hogy Midszenty is épp oly diktatórikus beállítottságú volt, mint a párt abszolút vezére. Félretéve most a részleteket, melyek ugyancsak másként mutatják be a két szembenálló felet, csak a lényegét nézzük most. Nevezetesen azt, hogy Rákosi és a hozzá hasonló, a világot és az országot nyomorító, különféle színekben szereplő zsarnokok a maguk hatalmáért mindenkit készek voltak feláldozni. Mindszenty ezzel szemben senkit sem áldozott fel a maga érdekében, hanem saját magát adta áldozatul a népéért. Tette ezt egyre tudatosabban, mindig jobban látva a veszély közeledését, a helyzet emberi kilátástalanságát, azt, hogy ezt az utat egyedül kell végigjárnia, a legsötétebb és legembertelenebb hatalomnak kiszolgálatatva.

Mindszenyt mindig bátran síkraszállt az elnyomottakért, foglyokért, az emberi jogaiktól megfosztottakért, most ennél is többet tett: Sorsközösséget vállalt velük.

Mindszenty átélte és mélyen átérezte népének 20. századi, egyedülállóan tragikus sorsát. Megélte az első világháborút, utána az ország példátlan méretű megcsonkítását, kirablását; a második világháború utáni újabb eltiprását, mely mind mérhetetlen szegénységgel, anyagi, erkölcsi és emberéletben való pusztulással járt. Ezért az”árva népért” küzdött mindvégig, és nem látott más utat, mint hogy feláldozza magát érte, hátha rádöbbenti a világot helyzetére és segítő kezet nyújtanak neki, de még inkább hit, méghozzá feltétel nélkül az engesztelés, az áldozat erejében, mely az isteni erőt és kegyelmet esdi ki és megmenti népét. Erre biztatta az egész országot, most rajta volt a példaadás sora. Ezért nem menekült édesanyja kérésére sem, hogy mentse saját magát, mikor már nem tehet többet az országért.

Ellenségei pedig, akik már minden ellenállást felszámoltak, (az összes pártot, a többi vallási közösséget), most vele és az Egyházzal akartak leszámolni, méghozzá példátlan gőggel és vakmerőséggel, az egész világnak mutatva hatalmukat.

Miután több munkatársát és a kirakatperhez szükséges személyeket már előzőleg elhurcolták, 1948. december 26-án este fél 9-kor letartóztatták Esztergomban. A hírhedt Andrássy út 60-ba vitték, és rögtön nekifogtak kínzásának, megcsúfolásának, kigúnyolásának, testi-lelki megtörésének. Sokáig ellenállt, míg egyéniségében megváltozva, világos öntudatától és ítélőképességétől megfosztva, 1949. február 3-án megkezdhették perét. A kirakatper látsztra tökéletesen sikerült. Mindszenty életfogytiglani börtönre való elítélésével, 1949. február 8-án mintegy lefejezték a Magyar katolikus Egyházat és a nemzeti ellenállást. A siker teljesnek tűnt. Pedig nem egészen így volt. A per sokak szemét felnyitotta világszerte. Most látták a kommunizmus igazi természetét. A “rab bíboros” jelképpé lett. A rab egyház és a rab magyar nép jelképévé egyszerre.

A Magyar Püspöki Kar sem adta be rögtön a derekát. Másfél évig tartött, mire tárgyalóasztalhoz kényszerítették. A kényszerű egyezség, amit különben maguk a kommunisták diszkreditáltak rövidesen Grősz József kalocsai érsek újabb kirakatperével, nem volt elég annak bizonyításához, hogy az egyháznak és államnak jó a kapcsolata, amíg Mindszenty börtönben van. Nem is volt egyedül. Papok, szerzetesek százai világiak ezrei voltak börtönben, inetrnálótáborokban, akik maguk közt tudhattták a fogoly bíborost is. És ezrek voltak, akik mindennap imádkoztak, áldozatukat és engesztelésüket ajánlották fel a rab bíborossal egyesülve. (1955-ben egy idős asszony jött tanácsért: Mindszenty elfogatása óta magát fogadalommal kötelezve rá, mindennap elvégzi érte a keresztutat, míg a prímás ki nem szabadul. Most már nem tud térdet hajtani. Mit ajánljon cserébe a bíborosért keresztút helyett?)

Igy engesztelt hazájáért a hercegprímás és népe, Isten segítségéért esedezve. Nem volt hiábavaló. Eljöttek 1956 csodálatos napjai. Október 30-án a szabadságharcosok kiszabadították és diadallal vitték a fővárosba a bíborost. A szabadság napja nem soká ragyogott. Új rabság évei következtek. Mindszenyt bíboros is osztozott ebben a rabságban. Nem volt ugyan fizikailag dühödt ellenségei kezében, mert 1956. november 4-én az amerikai követségen kapott menedéket. 15 évet töltött itt magányosan, külsőleg reménytelen helyzetben, népe rabságát látva, azon segíteni nem tudó helyzetben. De tudott tovább imádkozni, és szíve mélyén ott volt a maradék boldogság, hogy hazájához rendületlenül hű marad.

(…)

Mindszenty személyiségének titka és történelemformáló hatása

Mindszenty Isten ember volt, röviden, teológiai értelemben: szent. Isten akaratát, isten útját kereste, és akarta megvalósítani életében és életfeladatként hivatásában. Nem nézte az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven akarta követni és tanítani Isten útját (Lk. 20,21), Isten pedig egyenes, mneredek úton vezette, rendkívüli kegyelmével kísérve őt. Mindszenty kétségtelenül inkább voluntarista, akarati típus volt, mint intellektuális; ami annál feltűnőbb, mert korunkban elhanyagolják az akaratot és annak nevelését. Pedig enélkül nem lehetünk sem kiforrott személyiségek, sem Isten emberei, eszközei történelemformáló terveiben. Mindszenyt Iszen tudta használni, mert nem puhába öltözött ember volt, sem széltől lengetett nád (Lk. 7,26). Rendkívüli történelmi nagysága ellenére minden keresztény számára követhető példakép. Az ő élete tükrében olyan egyszerűnek tűnik számunkra, hogy szentek lehetünk, mint Aquinói Szent Tamásnál, aki a kérdésre, hogy hogyan lehetek szent, csak annyit felelt: Akarj! Ez különben Mindszenty nagy célkitűzése: A “Sacra Pannonia”, a szent Magyarország, melyet mint élete célját, a maga hivatásában minden Magyar kereszténynek meg kell valósítania. Mindszenty életszentsége az Árpádházi szentek által kijelölt hősies életszemtség, ami Szent Imrétől és Istvántól kezdve oly jellegzetes, hogy az Áprád-ház női szentjeinek is meghatározó vonása.

A szentek isten emberei. Mivel emberek, megvannak emberi vonásaik és korlátaik is. Ezért különböznek annyira egymástól, de ezért is állnak közel hozzánk.

(…)

Mindszenty nagyon is szémot vetett önmagával. Kész volt elismerni, ha hibázott, ha túl szigorú, vagy igazságtalan volt.

Nagy emberek gyakran környezetük és hivataluk foglyai bizonyos értelemben. Akik körülveszik, túlságosan tisztelik, nem merik kritikával illetni őket és esetleg nem engedik közelükbe a más véleményen lévőket. Mindszentyvel is előforult, hogy jobbnak tartott valakit, mint amilyen volt, vagy túl gyanakvóvá vált az őt ért támadások nyomán.

Mindszenty korának gyermeke és a legnagyobbk sem tudják mindenben áttörni annak korlátait. Ezért nem ítélhetünk meg valakit korából kiragadva, későbbi, mai történelmi ismereteinket anakronisztikusan visszavetítve. Mindszenty magas kort, 83 évet ért meg. Háromnegyed század szereplője, több, mint negyedszázad főszereplője, történelmének formálója volt

Rendkvüli nagyságát mutatja, hgy nemcsak a magyar, hanem az egész világ- és egyháztörténelemre is hatással volt, amint azt sok külföldi méltatója kiemelte nem egy alkalommal.