Részlet Seres Ferenc „Mihalovics Zsigmond élete és művei" c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki, és amely ITT megtekinthető.
„Az Actio Catholica csak egy politikát akar; Isten politikáját.
Azt akarjuk, hogy mindenek igazodjanak Krisztus tervéhez. Azt
akarjuk, hogy Krisztus ne csak a templomban legyen Királyunk,
hanem akkor is, ha adunk-veszünk, mu´´velo´´dünk és politizálunk.
Azt akarjuk, hogy Krisztus szellemisége átjárja az egész életet,
nemcsak a templomokat. Ha ez politika, ezt a politizálást vállaljuk.
Isten politikájának szolgálata — hitünk szerint — a legigazibb
hazafias cselekedet. Ezer évvel ezelo´´tt már megmentette a
magyarságot a kereszténység. Ma sem tudunk gyökeresebb reformot
elképzelni, mint a krisztusi eszmék tökéletes érvényesítését.
A mi reformtörekvéseink a totális Isten-ország...
A haza képe ott áll a mi szívünk oltárán is, ám a boldogulását
másként el nem képzelhetjük, csak ha a végrehajtó hatalom
elszántan vezeti a népet a keresztény eszmék mind tökéletesebb
megvalósítása felé.” (Mihalovics beszéde Ko´´szegen, 1935. jún.
10.)
„Reméljük, hogy a jövo´´ben a törvények a mi szellemünkben
fognak megszületni! Az a célunk, hogy felismertessük a katolikusokkal:
szent vallásunk tanítása nem vasúti jegy a mennyországba,
hanem az iránytu´´ a földi élet számára. Nem elég megtölteni
a templomokat. Nekünk nem az a célunk, hogy a végrehajtó hatalmat
kezünkbe vegyük, hanem az, hogy a hatalom ott legyen a
templomok árnyékában és az ezekbo´´l kisugárzó fény bevilágítson
a parlamentbe és a gazdasági életbe.
Boldogan hallgattuk az államtitkár úr szavait (Antal István),
aki az igazságügy legfo´´bb funkcióját végzi, mert ezután reméljük,
hogy a jövo´´ben a törvények e szellemben fognak megszületni.
Meg kell teremteni a lelki embert, hogy csapjon ki belo´´le Jézus
Krisztus. Hogy a magyar katolicizmus megdönthetetlen bástyaként
lökje vissza a bolsevizmust és vigyen a szentistváni ország
valóságában.” (Mihalovics beszéde Jászberényben, 1936. ápr. 20.)
1938: Szent István jubileumi éve
1938-ban volt 900 éve, hogy a magyar királyság megalapítója,
kereszténységünk apostola: Szent István király meghalt. Amikor
a Magyar Püspöki Kar meghirdette elso´´ királyunk, Szent István
halála 900 évfordulójának méltó megünneplésére a Szent István
jubileumi évet, ugyanakkor elhatározta, hogy a dicso´´séges Szent
Jobbot körülhordozza a nagy király birodalmának megmaradt határai
közt és felkeresi vele hazánk minden nagyobb városát, hogy
a hívek új ero´´t merítsenek életükre és munkájukra. A Szent Jobbot
az aranyvonaton vitték körül az országban.
„Ezerkilencszázharmincnyolc arról lesz nevezetes az egész
magyarságnak, hogy ebben az évben az egész magyar társadalom
felett, mint valami látomás, megjelent elso´´ királya emlékezetének
történelmi élménye... Itt elso´´sorban az Aranyvonat útjairól beszélhetek,
melyek az egész országban meghordozták a Szent Jobbot
és szétsugározták a magyar lelkekbe az emlékezetét.
Azoknak, akik a Katolikus Akció által rendezett országjárásokon
résztvettek, felejthetetlen marad az Aranyvonat útjának
minden jelenete. Diadalkapuk kicsiny állomásokon, a Szent Jobb
látására és tiszteletére összegyu´´ltek, nemegyszer a vasúti töltés
mindkét oldalán térdelo´´ ezrek, a mezo´´kön kapáló sorok térdreborulása,
a keresztveto´´ pásztorgyerekek a füves mezo´´kön. A hatás,
amit a Szent Jobb még az ereklyetartón át is keltett,
titokzatos volt. Szent István éve így a tömegérzület legtágabb feszültségi
érintésén túl is rendkívüli élményeket hozott.” (Mihalovics:
A Szent Király éve, 1938.)
„Míg a Szent Jobbot vivo´´ aranyvonat meglátogatta az ország
nevezetesebb városait, alig lehetett sejteni, hogy Szent István
évének ez a kegyelmi tu´´zfénye: egész magyarország számára is
egy jövendo´´ hajnalának virradása.
Szent István fiának, Szent Imre herceg napján a magyar csapatok
elindultak, hogy harangzúgás közt felvirágzott fegyverekkel
csatoljanak vissza egymillió magyart Magyarországhoz.” (N.E.K.
Emlékkönyve, 239.)
Szent István országáért
Szent István jubileumi évében a lelkek — hazafias szempontból
is — különösen fogékonyak a gondolat iránt, hogy Magyarországot
ismét Szent István országává kellene tenni, amint ezt az
Actio Catholica ezévi jelmondata szerencsésen kifejezi.
A hármas magyar szentévbo´´l a magyar szentek fokozottabb
tiszteletének is ki kell sarjadnia. Az Árpád-ház termékeny szentsége
fényes bizonyítéka annak, amit Prohászka püspök oly bölcs
meglátással kifejezett: „Minden, ami szent, nemzeti lett, és minden,
ami nemzeti volt, szentté lett.”
Szent István évében hazatért katolikus testvéreket az Actio
Catholica igaz örömmel köszönti. Edzett és öntudatos bajtársakat
lát bennük, akikkel összefogva méltán bízik Szent István országának
és Krisztus Király birodalmának kiépítésében.”
Kárpátalja és Erdély 1940-ben tért vissza. „Köszöntjük a legnagyobb
pórbát kiállott Erdélyt és az új jövő pirkadásában, mikor
áldozatainak roppant erejét beleönti a történeti ország, a
szentistváni birodalom közös kincstárába.
A katolikus társadalom az Actio Catholica és a Karitász Központ
révén kivette a részét a „Magyar a magyarért”, a „Vöröskereszt”,
az „Árvízkárosultak” és az „Erdélyért” való gyújtés
alkalmával.
A menekült családok sok diákot is hoztak magukkal, akiknek
az iskolaévük megszakadt. Az Actio Catholica Központja felhívására
öt napon belül 220 diáknak szállása, kosztja, ruhája, tankönyve,
tanéve és lelke ügye volt biztosítva.
Mi így szeretjük Erdélyt! A katolikusok vallása: jócselekedetek
hazafisága!” (Katolikus Akció, 1941. február)
„Bácska is visszatért a Felvidék, Kárpátalja, Erdély nyomában
Szent István országához. Megindulva mondunk köszönetet a
Mindenhatónak és a visszatért testvéreink felé forró szeretettel
tárjuk ki a karjainkat.
Egy cél lebegjen előttünk: a Szent Korona országának megtartása.
Mégpedig azon az alapon, melyet Szent István király vetett.
E nagy célt csak egymás terhének viselésével, komoly nemzeti
egységgel és mélységes keresztényi közösséggel érhetjük el.”