Schütz Antal: Szűz Mária

Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből.

Ma, Kisboldogasszonykor, Mária születésének ünnepén jó eszünkbe venni az Üdvözítő szent anyjának életét. A Boldogságos Szűz életéből azonban csak keveset tudunk; jóval kevesebbet, mint a jámbor keresztény lélek szeretne tudni. De nem szabad felejtenünk: Akiknek az Úristen nagy méltóságot és szerepet szánt az ő országában, azoknak földi élete csak látható kicsiny darabja egy mérhetetlenül nagyobb és gazdagabb életnek, mely az örökkévalóságban kezdődik, azután belép rövid néhány évtizedre az időbe, hogy utána megint az örökkévalóságba térjen, miként azok a fényes futó csillagok augusztusban, Szent Lőrinc táján: ismeretlen világterekből belép-nek földünk légkörébe, néhány pillanatra elbűvölnek ragyogásukkal, s azután ismét eltűnnek abban a titokzatos űrben, melyből jöttek.

Szűz Máriának az isteni Bölcsesség a legnagyobb méltóságot és hivatást szánta Isten országában; nem csoda, ha ez a törvény ő rajta teljesedett a legnagyobb arányokban. Eredete ott fakad az örök Szentháromság ölén, ahol megszületett az irgalmas Atyának az az elhatározása, hogy a bűnbeesett emberiség megváltása végett emberré küldi egyszülött örök Fiát. Ezért méltán adja az Egyház a Szent Szűz ajkára azt a szót: „Az Úr bírt engem utjai kezdetén, mielőtt va-lamit teremtett. Öröktől fogva rendelt engem és régóta, mielőtt a föld lett. Még nem voltak a mélységek, és én már fogantattam” (Péld. 8,22 kk.).

Minthogy öröktől fogva ki volt szemelve a legnagyobb méltóságra, mely teremtményt egyáltalán érhet: az Isten-anyaságra (febr. 9), Isten gondoskodott is arról, hogy egészen tiszta legyen az a virág, mely hivatva volt a legdrágább gyümölcsöt teremni. Léte első pillanatától kezdve ment volt minden bűntől, az eredeti bűntől is, és teljes volt kegyelemmel: szeplőtelenül fogantatott (dec. 8).

Születése (szept. 8) az ószövetségi jövendölések szerint Dávid nemzetségéből történt. Szülői ősi hagyomány szerint Joakim (márc. 20) és Anna (júl. 26) voltak; s Anna őt úgy fogadta addig meddő méhébe, miként ama másik Anna, Elkana felesége Sámuelt (1Kir. 1,2 kk.). Születésének helyét és idejét nem ismerjük. Régi hagyomány, hogy az Üdvözítő születésekor még nem volt húsz éves és hogy neve kezdettől fogva Mária (szept. 12), aminek jelentése: szépséges, úrnő.

Gyermekkoráról sem akart többet ránk hagyni a Szentlélek Úristen, mint azt, hogy mélysé-ges szent jámborságban és tisztaságban tündökölt - ha nem is nőtt föl a jeruzsálemi templom árnyékában. Zakariás vezetése alatt, mint későbbi hagyomány állítja. Biztosra kell vennünk, hogy egyetlen gyermek volt, s így mint „örökös lányt” legközelebbi oldalági rokonához, a már idősebb korú Józsefhez, Jákob fiához, az „igazságos” ácshoz adták feleséül (Mária eljegyzése jan. 21). Ezt az Úristen azért intézte így, hogy a Szent Szűznek és azután szent gyermekének legyen védője, és hogy - mint már Antiochiai Szent Ignác mondja - a Sátán elől rejtve maradjon az Úr Krisztus csodálatos szűzi fogantatása.

Szent József oltalma alatt lépett ki a Szent Szűz a rejtett életből az üdvtörténet verőfényes napjára. „Elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, Názáretbe, egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József; Dávid házából, a szűz neve meg Mária. És bemenvén hozzá az angyal, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között. Mikor ő ezt hallotta, megzavarodék annak beszédén, és gondolkodék, miféle

köszöntés ez. És mondá neki az angyal: Ne félj Mária, mert kedvet találtál az Istennél. Íme mé-hedben fogansz és fiat szülsz, és nevét Jézusnak hívod. Nagy leszen ő és a Magasságbeli Fiának fog hivatni, és országolni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem leszen vége. Mondá pedig Mária az angyalnak: Miképpen leszen ez, mikor férfit nem ismerek? Szűz Mária tehát házassága dacára szüzességi fogadalmat tett, melyet férje jóváhagyott; „József-házasságot” kötött.) És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ere-je megárnyékoz téged; azért a Szent is, mi tőled születik, Isten Fiának fog hivatni. Mária pedig mondá: Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Luk. 1,26-38). Az Isten-anyaság édes nagy titka valóra vált. (Gyümölcsoltó Boldogasszony márc. 25·)

A Szent Szűz szíve alatt lakó Úr Krisztus az ő anyját nyomban a szeretetnek egy hősi tettére serkentette. Mikor ugyanis az angyal híradásán elcsodálkozott, ez a legnagyobb csoda hitelesítéséül egy másik csodát adott tudtára: „Íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant öregségében, és ez hatodik hónapja neki, aki magtalannak hivatik; mert Istennél semmi sem lehetetlen” (Luk. 1,36, 37). Ama napokban tehát Mária útra kelt és „sietve ment a hegyekbe, Júda városába (Jeruzsálembe). És bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet (Sarlós Boldogasszony júl. 2.). És lőn, hogy amint meghallotta Erzsébet Mária köszöntését, repesett méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel, és nagy szóval fölkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. De hogyan jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? És boldog vagy te, ki hittél, mert be fog teljesedni, amit mondott neked az Úr. És mondá Mária: Magasztalja (Magnificat) az éri lelkem az Urat, és örvendez az én szívem meg-váltó Istenem fölött. Mert ránézett szolgálója kicsinységére, íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék; mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve” (Luk. 1,39-55)

Mintegy három hónap mulya Mária visszatért Názáretbe. Első nagy fölmagasztalása után itt várta őt első nagy megpróbáltatása. Szent Máté (1,18-24) ezt így beszéli el: Úgy találtaték, hogy méhében fogant. József pedig az ő férje, igaz ember lévén, és nem akarván őt elhíresztelni, ti-tokban akarta elbocsátani. Amint ezen gondolkodott, íme az Úr angyala megjelent neki álmában, mondván: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát: mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon. És fiat szül majd, kit Jézusnak hívsz. Fölkelvén tehát József, úgy tett, amint parancsolta neki az Úr angyala, és magához vette feleségét (lásd márc. 19).

Abban az időben (Róma alapítása után 749-ben) Augusztus római császár összeíratta óriás birodalma adófizetőit. Szűz Mária is, mint örökös leány, köteles volt megjelenni származása városában, Betlehemben, ahová elkísérte Szent József. Itt „szülte az ő egyszülött fiát, és bepólyáz-ta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Luk. 2,7) A Megváltó születését angyalok adták tudtára a betlehemi pásztoroknak, kik siettek imádására (Luk. 2,8-20), és csillag jelezte a napkeleti bölcseinek. Ezek nemsokára megjelentek hódolni a Kisdednek (Máté 2,1-12), kinek nyolcad-nap a jézus nevet adták (jan. 1). Mikor pedig elteltek Mária tisztulásának napjai, Mózes torvénye szerint Jeruzsálembe mentek, hogy őt bemutassák az Úrnak, és hogy Szűz Má-ria bemutassa a tisztulás áldozatit, egy pár gerlicét (Gyertyaszentelő Boldogasszony febr. 2.). Itt az agg Simeon a Krisztus-váró Izrael nevében hódolt a Megváltónak és egyben prófétai lélekkel megjövendölte Szűz Máriának következő földi sorsát: „Íme, tétetett ez ... jelül, melynek ellene mondanak; neked magadnak is tőr járja át majd lelkedet” (Luk. 2, 34, 35)

Csakugyan, alig értek vissza Betlehembe, elhangzott a rettegő és kegyetlen Heródes paran-csa, hogy a két éven aluli gyermekeket Betlehem környékén meg kell ölni. Szent József álmában vette az angyal intését, Egyiptomba menekült az anyával és gyermekével (valószínűleg Heliopolisba); nemsokára azonban, Heródes halála után (750 Róma a. után) visszatértek Názá-retbe.

Ezután már csak négyszer találkozunk a Szent Szűzzel az evangéliumban. Mind a négy alkalom arról tesz bizonyságot, hogy Szűz Mária ezentúl az ő Fiának útját volt hivatva járni; ez pedig a föltétlen engedelmesség, önmegtagadás, áldozat, lemondás, a keresztnek útja.

Mikor az Úr 12 éves volt és szülői elvitték a húsvéti zarándoklattal Jeruzsálembe, elvesztet-ték. Mikor végre megtalálták a templomban a tanítók között, kik álmélkodtak bölcsességén, anyja mondotta: „Gyermekem, miért cselekedtél így velünk?” Ő anyja bánkódásával szemben Atyjára és az ő megváltó hivatására utalt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok-e, hogy Atyám 5 dolgaiban kell lennem? Szűz Mária tanulékony lélekkel járta a Megváltó anyjának súlyos iskoláját: „Anyja szívében tartotta mindez igéket” (Luk. 2,41-52).

A második nagy lecke a galileai Kánában volt, rokonok menyegzőjén, midőn Szűz Mária gyöngéd gondossággal segíteni akart az ifjú, házasok zavarán és Fiának mondotta: Nincs boruk. Az Üdvözítő azt felelte: „Mi közöm nekem és neked, ó asszony; még nem jött el az én órám”. Mintha azt mondta volna: Az én megváltó küldetésemben (amelyhez a csodatevés is tartozik, s nevezetesen az igazi kánai csoda, a bornak az én véremmé való változtatása az utolsó vacsorán) nem a fiú és anya vérszerű viszonya számít, hanem egyedül Atyám parancsa. Szűz Mária ezt nyomban megértette. Ezért meghagyta a szolgáknak: Amit nektek mond, cselekedjétek. És így vitte végbe az Úr Krisztus anyja kérésére első csodáját (Ján. 2,1-11).

Legvilágosabb és legfájdalmasabb a harmadik állomás. Egy ízben, amint az Úr a népet tanította és a farizeusokat és írástudókat feddette, valaki jelentette neki: Íme anyád és atyádfiai kint állnak, keresvén téged. Ő pedig felelte: Ki az én anyám és kik az én atyámfiai? És kiterjesztvén kezét tanítványai felé, mondá: Íme az én anyám és az én atyámfiai. Mert aki az én atyám akaratját cselekszi, az az én fivérem és nővérem és anyám (Máté 12,46-50). Vagyis: aki Isten küldetésében jár, nem nézheti a test és vér kötelékeit, hanem csakis Isten akaratát; nem a test és vér teszi, hanem a szellem (Ján. 6,64), az Isten-szeretés és engedelmesség.

De ebben is legközelebb volt az Úr Krisztushoz az, aki az Úr szolgáló lányának vallotta magát már az angyal előtt. S ezért közel volt, miként szent Fia számára, megdicsőülése. Ennek kapuja azonban a kereszt fája, s Szűz Mária ettől sem volt megkímélve: „Jézus keresztje mellett pedig állnak vala az ő anyja és anyjának testvére (féltestvére), Kleofás felesége és Mária Magdolna. Jézus azért látván anyját és az ott álló tanítványt, kit szeret vala, mondá anyjának: Asz-szony, íme a te fiad. Azután mondá a tanítványnak: Íme a te anyád. És azon órától magához vevé őt a tanítvány” (Ján. 19,25-27). Mennyi fájdalom és milyen vigasztalás van ebben Szűz Mária számára! Szent Fiának kérlelhetetlenül kell mennie rendeltetése útján egészen a kereszt-halálig, és tanítványára hagyja anyját; de legsúlyosabb kínjában is gondoskodik róla - nemcsak, hanem szeretett tanítványában az egész emberiséget az ő anyasága alá helyezi.

S ezzel kezdődik számára a megdicsőülés faja. Még egyszer találkozunk vele a Szentírásban, amint állhatatosan együtt van az imádságban az apostolokkal és jámbor asszonyokkal (ApCsel. 1,14). Azután pedig eltűnik földi pályája.

Régi hagyomány szerint még kb. 11 évig élt e földön; biztosan József családjában élt nagy szegénységben. Biztos az is, hogy boldog halála után nem látott romlást az a tiszta szent test, mely az Életnek adott életet, hanem dicsőségben fölvétetett mennyekbe (Nagyboldogasszony aug. 15). Halálának helye (Dormitio Beatae Mariae Virginis) eléggé megbízható hagyomány szerint az Olajfák Hegyének tövében van, hol a beuroni bencések temploma emelkedik.

Még kb. négy századig tartott számára, miként szent Fiának titokzatos teste, az Egyház számára, megalázódó, rejtett élete. De azután fölhajnalodott dicsősége és fölséges ívben hamar de-lelőre jutott, mely soha többé alkony felé nem hajlik.

Tiszteletére szentelt templomok, ünnepek, ájtatosságok (olvasó), társulások (szerviták, kongregációk), búcsújáró-helyek, nemzetek, testületek, melyek pátrónájuknak választják, a reggeli, déli, esti harangszó és millió meg millió lélek naponkénti imádságos áhítata és bizalma föl-séges módon igazolják tulajdon jövendölését: Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.