Schütz Antal: Szent József

Az Úr Jézus az evangéliumban fölveti a kérdést: „Kicsoda hát a hű és okos szolga, kit ura háznépe fölé rendelt, hogy enni adjon nekik a maga idején?” (Máté 24,45) Az Egyház a mai zsolozsmában Szent Józsefre alkalmazza ezeket a szavakat, amikor mondja: „Íme a hű és okos szolga, kit az Úristen a saját családja a szentcsalád fölé rendelt”. A Szentírás nem jegyzett föl sokat Szűz Mária hitvestársáról s az Úr Krisztus nevelőatyjáról, de ez a kevés is fényesen mutat-ja, hogy Istennek hű és bölcs szolgája volt, aki minden fenntartás nélkül hajolt meg minden is-teni parancs előtt és tökéletes hűséggel gondoskodott a szentcsaládról.

Szent József Dávid királyi házából származott és a galileai Názáretben lakott. Foglalkozásá-ra nézve ács volt s jegyben járt az ugyancsak Dávid véréből való Máriával. Ettől az időtől kezdve élete elválhatatlanul össze van nőve a reábízott Szent Szűz életével (lásd. febr. 2).

Mielőtt Józsefnél és jegyesénél a házastársi együttélésre került a sor, Mária „méhében fo-gant a Szentlélektől”. József látta rajta az anyaság jeleit, azonban nem tudta, hogy az Úr Isten az ő szeretett jegyesét választotta ki a megtestesülés szent titkának eszközéül. A legnagyobb zavarba jött: szerette Máriát s az Írás szerint „igaz ember” volt, aki nem akarta jegyesét hírbe hoz-ni, vagy őt a törvénynek kiszolgáltatni, annál kevésbé, mert meg volt győződve ártatlanságáról. Töprengése közben föltámadt lelkében a gondolat, hagy legjobb lenne titokban elbocsátani őt, vagyis fölbontani a jegyességet. Szűz Mária semmit sem szólt neki az angyali üdvözletről talán alázatosságból, talán azért, mert tudta, hogy az Úristen gondoskodni fog József fölvilágosításá-ról. Ez csakugyan megtörtént. Megjelent álmában az Úr angyala s ezt mondotta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon”. József ezután megkezdte Máriával az együttlakást, de úgy, hogy Jézus születése előtt és után is csak a legszentebb testvér módjára élt vele.

A rómaiaktól elrendelt népszámlálás Józsefet a Dávid királyi család ősi fészkébe, a Júdeabe-li Betlehembe szólította. Elkísérte őt szent hitvese, Szűz Mária is. Ott aztán megtörtént az üdvtörténet nagy eseménye: megszületett az Úr Jézus. Szent Józsefet az Isten azzal a nagy kegyelemmel tüntette ki, hogy Szűz Mária mellett ő lehetett az üdvözítőnek első imádója és istápolója. Tanúja volt az angyali sereg énekének, látta a pásztorok hódolatát a jászol előtt, részt vett a kis Jézus bemutatásán a templomban, vette ott Máriával együtt az agg Simeon áldását s fogadta a napkeleti bölcseket, akik leborulva imádták az isteni kisdedet. Hű és okos szolga módján gon-doskodott a szentcsalád ételéről s életéről. Ebben a munkájában nem a test és vér szava sarkallta, hanem ihlette az a tudat, hogy az ő felesége az Isten anyja, s a fiú, akit a polgári törvény az ő fának tartott, az Isten fia.

A bölcsek távozása után az angyal az Úr újabb parancsát adja Józsefnek álmában: „Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és fuss Egyiptomba és maradj ott, amíg majd mondom neked; mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elveszítse”. A szentcsalád hűséges őre fölébred álmából, habozás nélkül menekül, otthagyja hazáját s a teljesen ismeretlen Egyiptomba távozik. A meneküléssel megmenti a kis Jézust a Heródes által megölt betlehemi kisdedek sorsától s egy ideig a messze idegenben marad.

Heródes halála után az Úr angyala újból megjelent Józsefnek álmában s ezt parancsolta: „Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, kik a gyermek életére törtek”. A hű szolga megint csak engedelmeskedett. A legrövidebb úton otthona felé át kellett volna mennie Júdeán is. Meghallotta azonban, hogy ezen a területen Heródesnek szintén kegyetlen és zsarnok fia, Archelaus uralkodik, s az okos szolga a reábízott drága kincsekkel, Jézussal és Máriával, nem mert rálépni Júdea földjére, hanem inkább nagy kerülőt tett és így ke-rült a galileai Názáretbe.

A szülők Názáretből évenként lejártak a húsvéti ünnepre Jeruzsálembe, a szent városba. Amikor Jézus 12 éves lett, elvitték őt is magukkal, s akkor történt az elvesztése. A keresés há-rom kínos napja Szent József számára is nagy szenvedés volt, s Jézus megtalálása neki is a legnagyobb örömet jelentette. A visszatérés után az Isten fia nemcsak édesanyjának, hanem neki, a család fejének is engedelmes volt.

Íme mindössze ennyi az egész, amit biztosan tudunk Szent Józsefről. A többiben bizony csak következtetésekre és találgatásokra vagyunk utalva.

A legrégibb, komoly hagyomány szerint Szent József házassága alkalmával nem volt idős ember, Viszont más, kevesebb hitelt érdemlő iratok úgy gondolják, hogy akkor már aggastyán volt. Egyesek szerint Szűz Máriával való egybekelése alkalmával özvegyember volt s az evan-géliumban szereplő „Jézus testvérei” előbbi házasságából származó gyermekei. Viszont egy, már a 4-5. században élő valószínűbb hagyomány értelmében nemcsak nem élt férj módjára Szűz Máriával, hanem egész életén át, tehát Szűz Máriával való házassága előtt is, szüzességben élt; s az evangéliumban előforduló „Jézus testvérei” alatt Jézus unokatestvéreit kell érteni. Későbbi életrajzok sok bájos apróságot beszélnek arról, hogyan segített a názáreti otthonban neve-lőapjának a kis Jézus, hogyan gyalult, fűrészelt, fúrt-faragott. Nagyon valószínű, hogy Szent Jó-zsef már az Úr Jézus nyilvános föllépése előtt halt meg, és pedig a legkívánatosabb halállal: az Isten fiának, az élet-halál Urának, és az Isten anyjának karjai közt.

Amint a Szentírásban „a szent titkok hátterében áll”, hosszú századokon keresztül tisztelete is háttérbe szorult. A 11. század óta azonban ez a tisztelet egyre több formát ölt, s 1870 óta úgy tiszteljük őt, mint az egyháznak, az Isten eme nagy családjának védőjét (ünnepe a húsvét utáni harmadik szerdán), s manapság nincs még egy férfinév, amelyet annyian viselnének, mint az övét.

Szűz Mária lelkületének talán legfölségesebb megnyilatkozása az a felelet, amelyet az an-gyal szavaira adott: „Íme az Úr szolgáló leánya”. Az Úristen a próféta ajkán szolgájának nevezi az eljövendő megváltót (Iz 53, 11), maga az Úr Jézus a maga hivatását abban jelöli meg, hogy szolgálni jött (Máté 20, 28). S Szent Pál azzal akarja összefoglalni az Üdvözítő tevékenységét, hogy „a szolga alakját vette föl” (Ef 2,7). Nem természetes-e, hogy a Szent Szűz hitvestársa és az Úr Jézus nevelőatyja is szolga lett? Igen, Szent Józsefnek legdrágább ékessége, hogy tudta szolgálni az Úristent és a szentcsaládot, hogy hű és okos szolga volt. De ez a szolgaság több, mint világi értelemben a legnagyobb uraság.