Schütz Antal: Szent Bálint püspök és vértanú + 280 táján.

Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből.

A 3. században élt Rómában egy Kratón nevű görög bölcs, aki minden idejét a tanításnak szentelte. De bármily nagy örömét találta a bölcselet tanainak hirdetésében, mégis boldogtalan-nak érezte magát, mert egyetlen fia, a kis Chairemon évek óta súlyos bénulásban szenvedett. Hiába próbálkozott a tudomány és babona minden eszközével, szerencsétlen gyermekén nem tudott segíteni. Már-már kétségbeesett, mikor meghallotta, hogy Bálint, Interamna (ma Terni) város szentéletű püspöke már több bénultnak visszaadta testi épségét. Ez a hír új reménységgel töltötte el a szerencsétlen apát. Rögtön üzent a szent püspöknek és nagy alázattal kérte őt, hogy jöjjön Rómába és gyógyítsa meg az ő szegény beteg gyermekét. Bálint, mint az irgalmas Krisz-tus hű tanítványa, habozás nélkül követte a meghívást. Kratón már jó messzire eléje ment és mindjárt bevezetőnek kijelentette, hogy fia egészségéért kész vagyona feléről lemondani. Bálint azonban azt kívánta tőle, hogy higgyen Krisztusban. Kratón nagyon megütközött ezen a kíván-ságon és sehogyan sem tudta megérteni, hogy az ő hite hogyan segíthet fia szenvedő állapotán. Az evangéliumi százados, Jairus és mások példájának hallatára azonban megnyugodott és késznek nyilatkozott a kereszténység felvételére.

Bálint ekkor a kis Chairemonnal együtt bezárkózott az egyik szobába és imádkozni kezdett a félholt gyermek meggyógyulásáért. Éjféltájban hirtelen nagy fényesség árasztotta el a szobát és a kívül állók meglepetve hallották, hogy Chairemon, akit három év óta csak nyögni és jajgat-ni hallottak, együtt énekel a püspökkel. Azonnal dörömbölni kezdtek és kérték Bálintot, hogy bocsássa be őket. Ez azonban kijelentette, hogy addig senkinek sem nyithat ajtót, míg szokásos imádságait és zsolozsmáit el nem végzi. Végre hajnaltájban kijött és Chairemont teljes egész-ségben átadta örvendező szüleinek. Kratón az esemény hatása alatt egész házanépével együtt felvette a keresztséget. Kedves tanítványai, Prokul, Efébus és Apollon követték példáját; mind-hárman örökre búcsút mondottak a filozófiának s Krisztus követőivé szegődtek.

A csodálatos gyógyulásnak természetesen hamar híre futott a városban és tömérdek kíván-csiskodó embert vonzott Kratón házába. A látogatók közt volt a város kormányzójának, Placidusnak Abundius nevű fia is. A fiatalembert eredetileg szintén csak a kíváncsiság hozta, de a hallottak és látottak hatása alatt ott mindjárt kijelentette, hogy ő is hisz Krisztusban. A megátalkodott pogány Placidust annyira felbőszítette ez az újabb megtérés, hogy Bálintot, mint az összes megtérések értelmi szerzőjét, azon nyomban elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, majd hosszabb fogság után titokban lefejeztette. Prokul, Efébus és Apollon titokban Interamnába szállították tetemét és ott nagy tisztességgel eltemették. De éppen ezzel a kegyeletükkel magok-ra vonták a pogány hatóságok figyelmét. Kevéssel utóbb, mint keresztényeket őket is bíró elé állították és halálra ítélték. Abundiusnak azonban volt rá gondja, hogy tetemük szeretett meste-rük teste mellé kerüljön.