Schütz Antal: A Boldogságos Szűz lourdesi megjelenése

Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből.

Négy évvel a szeplőtlen fogantatás dogmájának kihirdetése után, 1858-ban történt. Soubirous Bernadette (XI. Pius boldoggá avatta 1925; ünnepe febr. 18), egy szegény lourdesi molnármester 14 éves leánykája egy verőfényes téli napon, febr. 11-én a városka közelében, a Gave folyó szigetére, az Ile de Chálet-re ment gallyat szedni. Már indulóban volt hazafelé, mi-kor váratlanul erős szél zúgására emlékeztető zaj ütötte meg fülét. Mivel a folyót szegélyező nyárfák mozdulatlanul álltak, a leány csodálkozva tekintett a magasba s ekkor nagy álmélkodá-sára a szemben emelkedő meredek sziklafal barlangnyílásában egy gyönyörű női alakot vett ész-re. A nő bőredőzetű hófehér ruhát viselt, mely egészen a lába fejéig leért, derekát égszínkék öv szorította át, fejét pedig fehér fátyol borította; imára kulcsolt kezében olvasót tartott, melynek fehér szemeit aranyzsinór fűzte egymáshoz. Bernadette először nagyon megijedt; de a jelenés olyan barátságos szeretettel nézett rája, hogy félelme lassankint felengedett. Ekkor a Bold. Szűz - mert ő volt a szép jelenés - megtanította őt a keresztvetés helyes módjára és az olvasó mondá-sára buzdította. Bernadette bele is kezdett az olvasóba, de mire az utolsó Dicsőség az Atyának-hoz ért, a látomás elenyészett.

A rákövetkező vasárnapon, Ötvened-vasárnapon megismétlődött a jelenés. Bernadette, mi-vel attól félt, hogy a gonosz lélek incselkedik vele, szenteltvízzel hintette meg a szent Szüzet; ez azonban méltatlankodás helyett még kegyesebbnek mutatta magát. Bernadette most már nem tudta magában tartani titkát; odahaza elbeszélte látomásait, melyeknek így hamarosan híre futott a kicsiny városkában. Így történt, hogy a legközelebbi alkalommal, febr. 19-én már más asszo-nyok is elkísérték őt a barlanghoz és váltig biztatták, hogy tudakolja meg a jelenés nevét és megjelenésének okát. A Bold. Szűz ezúttal is nagyon kegyesnek mutatkozott és meghagyta a le-ánynak, hogy a következő két héten át naponkint látogasson ki a barlanghoz. Bernadette további kérdésére, hogy szabad-e más embereknek is vele jönnie, ezt válaszolta: „Igen, azt akarom, hogy sok ember jöjjön ide”.

Erre a kijelentésre száz- és ezerszámra kezdtek özönleni az emberek a barlanghoz. Ájtatos hívők mellett nagyszámmal jöttek kíváncsiak is. Mindezek azonban a jelenésből semmit sem láttak és csak Bernadette elragadtatásából vették észre bekövetkezését. A Szent Szűz a további látomások során kijelentette Bernadette-nek azt az akaratát, hogy a barlang fölé templom épül-jön, majd lelkére kötötte, hogy imádkozzék a bűnösökért és tartson bűnbánatot. A febr. 25-i lá-tomás alkalmával felszólította őt, hogy mosakodjék meg a forrásban és igyék belőle. Bernadette, mivel forrást sehol sem látott, felkelt és a Gave folyó felé indult. A jelenés azonban visszapa-rancsolta és a barlang földjére mutatva, így szólt hozzája: „Nem azt mondtam, hogy a folyóból igyál, hanem hogy itt, ebből a forrásból meríts”. A leány, tehát odakúszott a mutatott helyre, ka-parni kezdett, és íme a földből egy vékonyka ér pattant ki, mely néhány nap alatt tekintélyes for-rássá duzzadt. Ma nem kevesebb, mint 122 000 liter vizet ad naponkint s a betegek évenként át-lag 80 000 fürdőt vesznek benne.

Az új forrásban már néhány nap múlva csodálatos gyógyulások történtek, s a hívők oda-özönlése még nagyobb mérveket öltött. Márc. 4-én legalább húszezer ember fordult meg a bar-lang előtt s a következő hetekben ez a szám még emelkedet. A márc. 25-i látomás alkalmával Bernadette a plébános, Peyramale abbé megbízásából egyenesen nevét tudakolta a jelenésnek. A Szent Szűz egy ideig hallgatott; mikor azonban Bernadette nagy bensőséggel megismételte kér-dését, a Szent Szűz szelíden rámosolygott, azután kezét az ég felé tárta és átszellemült tekintet-tel így válaszolt: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Utána még közel három hónapig foly-tatódtak a látomások. Az utolsó, a tizennyolcadik, jún. 16-án ment végbe. Ekkor a Bold. Szűz talán még a szokottnál is kegyesebb mosollyal tekintett Bernadette-re, s azután fejével örökre búcsút intett neki.

A lourdesi jelenések híre természetesen mindenfelé óriási feltűnést keltett. A hitetlenek ele-inte gúnyos megjegyzésekkel próbáltak napirendre térni felettük, de csakhamar be kellett látni-uk, hogy nyilvánvaló csodával állnak szemben. Nemsokára a hatóságok is beleszóltak a dolog-ba. Jacomet rendőrkapitány hatalmi szóval, a barlang látogatásának és a forrásvíz használatának eltiltásával akarta megakadályozni az emberek összesereglését. Jún. 8-án korlátot vonatott a bar-lang elé és szigorúan ügyelt rá, hagy senki se férkőzhessék közelébe. Bernadette-et pedig egy-szerűen le akarta csukatni. III. Napóleon császár azonban a katolikus közvélemény nyomására már okt. 5-én újra megnyittatta a barlangot.

Egyidejűleg az illetékes egyházi hatóságok is foglalkozni kezdtek a kérdéssel. Laurence tarbesi püspök, Lourdes főpásztora 1858 júl. 28-án teológusokból, orvosokból és természettu-dósokból egy bizottságot állított össze és ennek feladatává tette a jelenések és a barlangban tör-tént csodálatos gyógyulások tüzetes megvizsgálását. A bizottság évekig tartó alapos és beható vizsgálat után arra az eredményre jutott, hogy a lourdesi jelenségeket természetes úton nem le-het megmagyarázni. Erre Laurence püspök 1862 jan. 18-án kelt pásztorlevelében ünnepélyesen megállapította a jelenések természetfölötti jellegét és megengedte a lourdesi Miasszonyunk tisz-teletét. A barlang fölött még 1862-ben megkezdték a remek átmeneti stílusú, háromhajós már-ványtemplom építését, melyet 1876 júl. 2-án maga Guibert párizsi bíboros-érsek szentelt fel, IX. Pius pápa pedig bazilika rangjára emelt. A barlangban már 1864 ápr. 4-én felállították Fabisch lyoni szobrásznak kararai márványból faragott gyönyörű alkotását, mely egészen Bernadette le-írásának megfelelően ábrázolja a Bold. Szüzet.

Lourdes ettől az időtől fogva látogatottság tekintetében egykettőre túlszárnyalta az összes régebbi kegyhelyeket. A zarándokok száma már 1877. elérte a negyedmilliót, a század végéig a félmilliót. XIII. Leó pápa az óriási zarándok-forgalomra való tekintettel külön testületre, a garaisoni missziós papokból alakult lourdesi Szeplőtelen Fogantatás-kongregációra bízta a szent hely gondozását. A zarándokok számának arányában nőtt a csodálatos gyógyulások száma is. A gyógyulások ellenőrzésére alakult külön orvosi bizottság 1858-1904-ig összesen 3353 természe-tes módon meg nem magyarázható gyógyulást állapított meg.

A lourdesi jelenések igazi jelentőségét azonban mégsem annyira a csodálatos testi gyógy-ulásokban, mint a lelkekre gyakorolt óriási hatásukban kell keresnünk. Mért a jelenések épp ak-kor vonták az ég felé az emberek tekintetét, mikor ezek gőgös hitetlenségükben már tudni sem akartak Istenről, lélekről, másvilágról. Egykorú feljegyzések szerint mindjárt az első jelenések után számos feltűnő megtérés történt. Azóta természetesen hasonlíthatatlanul nagyobb arányok-ban folytatódik ez a folyamat. A testileg meggyógyultak száma mindössze néhány ezer, de a lelkileg meggyógyultak számát csak százezrekben lehet kifejezni. A lourdesi jelenés Isten le-ereszkedő kegyességének és a Bold. Szűz anyai szeretetének kiáltó nagy bizonysága a mi ko-runk számára.