Prohászka Ottokár: Mint lép elénk a Boldogságos Szűz

a betlehemi barlangból?

Először is, mint édesanya, gyermekével karján. Épen ebben az anyában mutatkozik be a sértetlen, erőteljes és szép nőiességnek eszménye. Ő is, meg a gyermek is a legjobb a maga nemében. Ez a gyermek az Isten legnagyobb ajándéka, nagyobbat nem adhatott volna nekünk, s azt az ajándékot a Szent Szűz által, a naptól övezett asszony által akarta nekünk juttatni. Ez asszonynak volt az a missziója, hogy az Isten fiát nekünk lehozza s azért alkotta meg őt az Ür is fölségesnek s árasztotta el lelkét annyi kegyelemmel, hogy e misszióját méltóan teljesítse. Ami őt alkotja s ami benne van, az mind gyengéd, bensőséges, mély s ugyanakkor sértetlen, friss s erőteljes; a kegyelem s a természet harmóniában egymásra illenek. Jól mondta Szent János a Titkos jelenések könyvében, hogy az asszony «nagy jel», hogy égi tünemény, hogy ragyog, mint a nap, hogy tehát a szellem s a szépség megtestesülése s legszebb kiadása az Istenhez hasonló embernek. Ez az asszony nem merev, hideg fölség, hanem egy személyben fölséges is, meg anya is. Ezt megérezte a keresztény áhitat, azért mikor imájában úgy üdvözölte a Szent Szüzet, hogy «Üdvözlegy mennyország királynéja», rögtön hozzátette, hogy nemcsak királyné, hanem életet adó «élet» s gyönyörűséges «edesseg» s vonzó s nyugtató «remenyseg» is. Mikor pedig nem az égről ragyog szemeimbe, hanem a betlehemi barlang keretéből sugárzik felém a Szent Szűz, abban is mély értelmet látok. Elgondolom ugyanis magamnak, hogy a barlangokat voltaképen a kőzetben szivárgó víz vágta, s hogy a barlang e szerint régi földalatti folyásoknak ágya, melyek azóta másfelé vették útjukat; ez a betlehemi barlang is ilyen régi elapadt vízfolyásnak medre, mely emlékeztet minket az életnek sokféle elapadó folyásaira, melyek friss erővel ki-kifakadnak, csurognak és karikáznak, azután gyengül lejtésük, tünedezik erejük, s elfogy szépségük. A fakadó, virágzó életre végre is már csak egy sötét üreg, a sír emlékeztet. Mikor tehát a betlehemi barlang sötét keretében a sugárzó nőiesség legszebb szimbólumát, a Szent Szüzet látom, a jelenség arra is figyelmeztet, hogy a nőiesség bája és szépsége hamar szétfoszlik, hacsak a természeten, fizikán s fiziológián épül; azért telíteni kell azt lélekkel, a természetet egyesíteni kegyelemmel, az elvirágzó szépséget egybe kell kötni szellemi üdeséggel. Lelket kell érvényesíteni a testben, szellemet az érzékiségben, fegyelmet az ösztönösségben. Minden szépség s minden harmónia a mértékből, az arányból való. Mikor a léleknek gondolata árad ki az anyagra, mikor a forma, — ez is gondolat, -— ömlik el a testen, vagyis mikor a lélek lefoglalja az anyagot s kifejezi magát benne és rajta, akkor születik meg a szépség. A Boldogságos Szűz a szellemi fölényességre int s a virágzó életet az elkerülhetetlen elmúlással szemben maradandó értékekkel gazdagítja. Nem akarja, hogy az életnek ne legyen virága, hanem azt, hogy legyen örök értéke s azáltal szellemi szépsége. Ez az utóbbi nem hervad el soha.

b) A betlehemi barlangból felénk jön az «erös asszony» is, aki nővéreinek fölszabadítására siet. Ez a fölséges asszony az átkot s a szolgaságot áldássá s szabadsággá változtatta. Az asszony a férfinek is rabja lett, önkényének volt alávetve, s a viszony, melyben a férfihez állott, az ő megaláztatását s szégyenét folytonossá, állapottá tette. Ide is akart szent ellenkezést állítani, s a Szent Szűzben, annak a tiszta, nemes, fölséges asszonynak a típusát lépteti föl, aki a durva, erőszakos korszakok rabnőjét kiszabadítja s a világba a tisztább s szebb nőiesség motívumait inspirálja. Ez a nőiesség tisztaság, szívbeli jóság és szépség, mely vonz s a bensőséges s gyengéd hajlamok hatalmát gyakorolja. Tiszteletet gerjeszt s magában álló, nagy értéket képvisel. E tiszteleten át alakul a nő állása; a társadalmi állás, a szerep, a kihatás, a férfihez való viszony, mindez egy szép lelkiségnek bájával. A Szent Szűz ezt a példaképet s eszményt ragyogtatja minden kornak asszonyai felé. A mi civilizációnk is más szerepet, más tért biztosít a nőnek; nem akarja, hogy tudatlanok s felelősség nélküliek legyenek; nem akarja, hogy bábuk s babák legyenek, s e részben a haladás sokfélekép elváltoztathatja a női típust, de azon, hogy nők legyenek, hogy nőiesek legyenek, nem fog változtatni. Ne változtasson a tiszteleten, ne változtasson azon a sajátosságon, mely a nőiességet mint önálló értéket emeli ki. A Szent Szűz nyomában haladó nők is tüntessék fel magukon nemüknek s lényüknek azon vonásait, melyek varázsa tiszteletre gerjeszt s hódolatra kényszerít. A nők tisztelete simuljon a Szent Szűz személyéhez, belőle vegye tápját s eligazodását. Sok romantika fűződik e tárgyhoz, de az érzések bensősége és tisztasága a legkifogástalanabb ott volt, hol a Madonna arcáról s lelkéről esett fény a nőre s mindenkire, ki hozzá közelített. A Boldogságos Szüzet tisztelő nők meg fogják érteni, hogy a nő azért jött a világra, hogy többet éljen másnak mint magának, s megtanítsa a férfiakat is arra, hogy fontosabb a világra nézve kötelességeket teljesíteni, mint jogokat követelni, s megtanítsa arra, hogy észnél, tudásnál többet ér a lelki tisztaság s az erény!