Prohászka Ottokár: Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára

Isten Fiának beoltása az emberi nembe (1897)

A magyar ezt a napot Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának mondja, mert azon évszakba esik, midőn a gyümölcsfákat oltani szokás. Az oltáshoz értő ember egy nemes fa kis hajtását beilleszti a vad fácska vagy cserje fölmetszett kérgébe, összeköti, s a természet ereje egybeforrasztja a vad, nemtelen fát a nemes hajtással s gyümölcsözővé teszi. Amilyen a beoltott ág, olyan lesz az egész fa.

Amit az ember tesz a nemtelen, vad fával, midőn oltja : azt teszi az Isten azzal a nagy, hatalmas törzzsel, az egész emberi nemmel. Az emberi nem, k. h., összehasonlítható egy hatalmas törzzsel, mely hatezer év óta nő és terjed a földön ; valamint az ág kinő a másik ágból, s ismét tovább elágazik, épenúgy ember születik embertől, s ha valamennyit összefogod s a világ kezdetére vezeted vissza a családokat, végre elérsz a nagy törzsnek gyökeréhez, Ádám- s Évához.

Az emberi nem, ez a nagy fa azonban elvadult, nemtelen lett a bűn és gonoszságai folytán; az Úristen tehát, ki nem azért teremtette az embert, hogy elvaduljon s gyümölcse ne legyen, beléje oltá a legnemesebb ágat, saját szent imádandó Fiát. Az Úr Jézus Krisztus, maga az Isten beleoltotta magát a mi nemünkbe, midőn a Szent Szűz méhében fogantatott. Ez a fogantatás a mai napnak nagy és titkos gyümölcsoltása.

Valamint a fa a beoltott ág nemességét veszi magára : úgy mi is Krisztus nemességével bírunk; mint a fa a beoltott ág szerint hoz gyümölcsöt: úgy nekünk is isteni gyümölcsöt kell hoznunk. Ez az Isten legkegyelmesebb tette, mely megváltásunk alapja, melyet a keresztény ember forró szívvel s könnyes szemmel hívjon vissza sokszor emlékezetébe; szívesen veszitek azért ti is, k. h., ha én ma elétek adom, hogy mire figyelt az Isten s mikép választá meg a helyet, az embereket, midőn az Isten Fia belénk oltatott, vagyis fogantatott, amint azt a mai evangélium előadja.

Az első, akibe közvetlenül oltá be magát az Úr Jézus Krisztus, maga a Boldogságos Szűz Mária ; s hogy mily nemes ágat választott ki benne, azt összefoglalja az angyali köszöntés : Üdvözlégy Mária ! Ki bírna magának valami fogalmat, képet alkotni a Boldogságos Szűzről, akinek méhébe az Isten ily szavak közt oltja a legnemesebb, a legáldottabb gyümölcsöt ! Képzeljük el őt magunknak.

Zsámolyán térdel a Szűz, imádkozik. Lelke az Istent keresi, a Megváltót kéri, leesdi az égből; tiszta, lángoló érzelmekkel esdi le őt, kit az egész világ vár s kiről mondják, hogy közeleg eljövetelének ideje. De ő nem akar anyja lenni; hogy is gondolhatna arra alázatosságában? ő tudja, hogy csak egy asszony lehet az a boldog asszony, ki az Isten Fiát méhébe fogadja, de hogy ő nem lesz az, az bizonyos előtte ; hiszen ő az utolsója az Isten szolgálóinak, hogyan vethetné ő reá az Úr a magasból szemeit! Ő csak szolgálója kívánna lenni annak az asszonynak, az Isten anyjának, ő beérné, ha egyszer láthatná életében azt a boldog asszonyt s ha az Isten Fiát csak messziről imádhatná, csak messziről áldhatná : öröme teljes lenne. Mária nem lehet az Istenfiú anyja ; oly kevéssé gondol e lehetőségre, hogy szüzességet is fogadott, férfiút nem ismer, ő csak az Istennek szentelt, eldugott, ismeretlen szűz akar maradni. S ah, mily tiszta hajnalpír futja be e gondolatnál szűzi arcát! Szemei mély, szentelt tűzben égnek, szíve olyan, mint a napsugaras, aranyos, virágos kert. Amint itt térdel, a szűzi tisztaság mennyei fönséggel ömlik el alakján, lelke hónál fehérebb, szemeinek tekintete oly egyszerű, oly mély, oly vonzó, szívreható! Ez az én tökéletesem, anyjának egyetlené, szülőjének választottja! íme, egyszerre angyal terem előtte, mennyei fény veszi körül. Üdvözlégy malaszttal teljes ! méhedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod ! Ne kételkedjél, szűz maradsz, mert a Szentlélek ereje megárnyékoz téged, s azért a szent is, ki tőled születik, Isten Fiának fog hívatni. Tudjuk aztán, mit szólt a Szűz, míg végre beleegyezett, s az Isten beleoltotta a legtisztább, legszentebb, legalázatosabb anyába szent Fiát. Valamint az emberiség nagy fája a gőg, a kevélység, a tisztátlanság folytán lett nemtelen, gyümölcstelen kóró, úgy az Isten, midőn e nemtelen fát nemesíteni, szent Fiát beleoltani kívánta, kiválasztott rajta egy alázatos tiszta szűzi hajtást, s abba oltotta bele az Isten fiát, az Űr Jézus Krisztust!

Nemde fönséges kép ez, k. h., az imádkozó, angyaltól köszöntött Szűz? Az ember márványszobrot, rózsát, liliomot említ, hogy valami fogalmat alkosson magának a Szent Szűzről, de nem fogyna-e ki a szóból? Még ha aranyszájú ékesszólása is volna, mégsem bírná a szent Szűz szépségét fölérteni!

Míg ez a kép szemeid előtt áll, kérlek, engedd, hogy egy kérdést intézzek hozzád, k. h.: Mit látsz e Szűzben, ami által ezrek és százezrek fölött levonta magára az Isten figyelmét, s kinyerte tetszését? ami által az egyszerű Szűzből Istenanya, az ismeretlen hajadonból a világ királynéja, Názáret városkából világhírű lett? Szűzi tisztaságot és alázatot látsz rajta ! Ez megmozgatta s megindította az eget. Jól tudom, hogy ezt sok ember nem érti! Úgy látszik, hogy nem ezek mozgatják a világot, hanem a szűzi tisztaság helyett inkább az eszeveszett élvhaj hászat, s az alázat helyett a gőg és kevélység. Szemre nézve s egy arasznyi időre nézve igazatok van ; bizony ezek uralkodnak s hódítják az embert; de az Isten ellenáll nekik, mert a tisztátlan lelket gyűlöli, s a kevélyeknek ellentáll. Ami pedig magát az erősség és hatalom Istenét is megmozgatja és megindítja, ami, ha úgy szabad szólnom, az Isten szívén is erőt vesz : az a szüzesség s az alázat. Nem látni ezt fényesen a Szent Szűz kiválasztatásában?

Császárnék, királynék, előkelő és közönséges hajadonok az Isten szívét meg nem indítják ; egyről, a Szent Szűzről mondja az Isten : egy az én barátném, az én*tökéletesem ! a tiszta, az alázatos Szűz !

Vess kérlek egy pillantást szívedbe ! Mi szól szívedhez jobban ; egy ilyen testbe öltözött angyal? egy ilyen tövis közt nyíló liliom? egy ilyen egyszerű tiszta szűz, vagy egy hivalgó, dölyfös, bűnös lélek? Lám maga a természet szava mutatja számodra az erénynek útját. Vess néha egy tekintetet erre a szeplőtelen szűzi liliomra, s mondd magadnak: alázatos és tiszta akarok én is lenni, mert csak így magasztal föl engem is az Isten.

De Mária, József jegyese volt; a legszentebb s a legtisztább házasság egy családba egyesítette őket. Midőn Szűz Máriába oltá az Isten szent fiát, akkor azáltal József családjába oltotta be őt. Ismét száz és százezer család közt kiválasztá ezt a názáreti egyszerű, szegény ács-családot, hogy ott éljen, ott növekedjék föl az Ür Jézus Krisztus.

Mindenki, aki erre a szegény ács-családra, melybe beoltatott az Isten Fia, veti tekintetét, valami nagyon különöset fog abból tanulhatni, s ez az, hogy miképen ítéli meg az Isten az embereket. S erre csak egy a felelet: t. i. egészen másképen, mint azt az emberek szokták ! Hát nem találhatott volna az Isten alkalmasabb, előkelőbb, gazdagabb, műveltebb családot? Hogy találhatott volna, az iránt ugyan nincs kétség ; de hogy nem akart mást, s hogy határozottan azt az ács-családot akarta Krisztus Jézus apai házává tenni, az is bizonyos. Tette pedig azt azért, hogy napnál világosabban kijelentse előttünk, hogy mikép gondolkozik s mikép ítél ő az emberi dolgokról. Az Úr Jézus pedig azáltal, hogy az egyszerű ács-család gyermeke lett, nyomósán és félreismerhetlenül tanítja, hogy az embereket erényük és nem pénzük, szívük és nem külső alakjuk szerint méri. Ezen mértéket senki sem ütötte meg úgy, mint a Boldogságos Szűz és Szent József, egy család sem úgy, mint ez az egyszerű szent család, s azért őket tiszteli meg a földön, s gyermeke lesz a Szűznek, s nevelt fia Józsefnek. Hogy csak ács és nem király, hogy Názáretben lakik, s nem Jeruzsálemben, hogy nem a főutcán, hanem valami félreesőbb házikóban, ahhoz az Ür Jézus nem kötötte az üdvösséget, s nem kötötte azt a legnagyobb kitüntetést, hogy ő maga legyen gyermekük.

Ajánlom nektek ezt megszívlelésre. A világban sok dolog máskép áll, mint az Isten szemében ; ha az Isten az emberekre bízta volna, hogy Fiának anyát és családot válasszanak, azok bizonyára nem találták volna meg Szűz Máriát és Szent Józsefet. De az Isten ezeket találta meg. Hát ha az Isten most közülünk, akik itt vagyunk, akarná kijelölni s kihirdetni, hogy kicsoda előtte a legkedvesebb s a legbecsesebb : nem szégyenülne-e meg közülünk sok, látván, hogy talán az a kiválasztott, kit semmibe sem vett.

Ilyen ítéletet, mely szerint ő József és Mária szent családját a legméltóbbnak, a legfönségesebbnek hirdette ki valamennyi ember és család fölött, ilyen ítéletet fog az Isten majd a világ végén mindnyájunkkal tartani, amikorra t. i. elvész az arany s a korona fénye, elfoszlik selyem és rongy egyaránt, bedől palota és kunyhó egyaránt, szétmállik drágakő és vályog egyaránt, s porrá válik a király és koldus teste egyaránt, s marad, marad egyesegyedül a lélek, s azon mást nem venni észre, mint azon fényt, mint azon pompát, mely az isteni kegyelemből s a jó tettekből háramlik reá.

Ha te is ezeket kezded megbecsülni és szeretni, s házinépedet ezek szerint nemesíted, akkor az Ür Jézus beléd is be fogja oltani magát, s te alázatban, a tisztaságban s az erényes életben fogsz gyümölcsöt hozni; mert Szűz Mária után, kinek méhébe szállt az Ür Jézus, s a szent család után, melynek gyermeke akart lenni, következik minden keresztény lélek s minden keresztény család. Minden egyes keresztény lélekbe beleoltja magát az Isten Fia a szent keresztség által; ha akarod, hogy ez oltás benned gyümölcsöző legyen, légy tiszta és alázatos, mint a Szent Szűz, s keresd és becsüld mindenekfölött az Isten kegyét és tetszését. Az első gyümölcs, melyet szíved hozni fog, lesz a megelégedés, amely a földön fölér a paradicsommal. Amen.