Prohászka Ottokár: Szentolvasó Királynéja

I. A szentolvasó a hitnek az imádsága (1895)

K. T. U. ! Szent Jakab az ő levelében, melyen az egyház és a világ küzdelme visszatükröződik, beszél nekünk hitről és hitből fakadt imádságról, gyógyulásról, betegségről, szívvidulásról: oratio fidei salvabit infirmum. És jóllehet szavait a theológiában elsősorban az utolsókenetről kell érteni, nem vethetjük meg azt a gyönyörű értelmet, mely bennük lappang ; azt, hogy a hit imája gyógyítja azokat a beteg, azokat a sebzett, azokat a megzavart, elsötétült emberi lelkeket. Nemcsak gyógyítja, hanem naggyá, erőssé, szépekké teszi: alleviat; és azáltal, hogy a beteg lélek az ifjúságnak és erőnek teljébe áll, imája által maga körül másokra is kegyelmet esd : az imából lelki tavasz virul. Hitből fakadt ima kell, hogy a lelkek éljenek.

Azért ajánlja a Boldogságos Szent Szűz Szent Domonkosnak azt az oratio fidei-t a beteg XIII. század meggyógyítására ; azért ajánlja a Szent Szűz Bernadettének az oratio fidei-t a hitetlen XIX. század enyhítésére ; azért ajánlja a pápa is a hitből fakadt erős imát, kiváltképen a szent olvasóban. És az olvasó alkalmas is arra, hogy a hitnek imája legyen, mert oly szerény, alázatos, igénytelen; egyszerűségén, alázatán meglátszik, hogy semmi sincs rajta látszatból, világból, hanem, ha van valami rajta: ez az Isten ereje. Megvetettsége alkalmas arra, hogy az Isten ereje nyilvánuljon benne, akinek kedve telik abban, hogy ami gyenge volt, azt erőssé tegye, és ami csúnya volt, azt széppé tegye, és ami oktalan volt, azt bölccsé tegye. De kiváltkép azért a hit imája az olvasó, mert a hit imájának előnyei tűnnek föl rajta.

1. A hit imáján nyilvánul a hit ereje, amelyről az apostol mondja, hogy: argumentum non apparentium; a hit oly erő, mely a lelkeket, az értelmeket megragadja, és sodorja a láthatatlan világ felé; argumentum, logikai erő, non apparentium, a valóságban, melyet nem látnak; a hitben a láthatatlan hat reánk. Az argumentum non apparentium által mi egy más világhoz közeledünk, mely túlvilági színekben, alakokban vonul el lelkünk előtt. Mi ezekkel az alakokkal beszélgetünk, szépségükön gyönyörködünk, arcukról néhány sugárt s ruhájuk illatát magunkkal visszük az életbe. A hitnek ezen imáján beteljesül, amit Bálám mond : Videbo eum, sed non modo, intuebor eum, sed non prope ; látok valamit, ami nincs közel, hanem messze, behatolok egy világba, mely előttem inkább álom, de azt mégis kiveszem, hogy ez az álomkép örök valósággá változik. A hit imáján beteljesül a próféta szava: Effundam spiritum meum super omnem carnem et juvenes vestri visiones videbunt; a ti ifjaitok látnak új világot, behatolnak egy világba, mely láthatatlan.

Ha ez a hitnek ereje, és ha a hitnek ereje nyilvánul a hitnek imáján, akkor azt kell mondani, hogy az olvasó imádsága igazán a hitnek imádsága. Az olvasóban szintén oly világba kell elmélyednünk, mely láthatatlan ; világba, mely gyönyörű, kedves, vonzó alakjaival, káprázatos színeivel, illatával, fényével hat az emberi lelkekre. Az ember az olvasóban elmélyed elmélkedésben ; nem fenséges eszmék, hanem egyszerű megfontolás vezeti őt gondolatról gondolatra, érzelemről érzelemre; lélekben olvas, — hiszen olvasóról van szó, — és miből olvas? A Szent Szűz szíve az a könyv, melyből olvasunk. A Szent Szűz lelkéből, erényességéből, fenségéből tizenöt szép keretes kép jelenik meg, mint megannyi vizió lelkünk előtt és eltölt bájjal, kellemmel. Mikor az ember az olvasót mondja, annak a Szent Szűznek lelkén és szívén át nézi azt a betlehemi gyermeket, azt a názáreti fiút, azt a Messiást, azt a prófétát, azt a nagy szenvedőt, azt a halottat, azt a megdicsőültet, míg végre felmegy a Szent Szűz maga is az égbe koronázásra. Mikor az ember az olvasót mondja, a Szent Szűz szívébe kell tekintenie és kiolvasnia, hogy mit kell nagyot, mit kell az Ür Jézusról szépet gondolnia, hogyan kell vele melegen éreznie. Az olvasó imádsága a biblia pauperum, s benne a Szent Szűz gondolatai azok, melyeket a szegény, ki esetleg könyveket olvasni nem tud, forgat; e szent gondolatok által minden, ami különben fakó, kedvessé és vonzóvá lesz, mert Szűz Máriának szívéből van merítve.

A Boldogságos Szűz Mária érzelmei a keret, a Boldogságos Szűz Mária lelke a fény, maga a Boldogságos Szűz, Jézussal való öröme, fájdalma pedig a kép, melyet folyton nézünk. Az örvendetes olvasóban a Boldogságos Szűz az áhítat pírjában és a tavasz kellemében nyiladozó virág, melyre leszáll az Isten lelke. Azután mint élő, járó-kelő monstrancia, mint az Ür hordozója, a nagy Christophora vonul el előttünk. A harmadik tizedben a Boldogságos Szűzzel le kell térdelnünk a nyikorgó szalmára Betlehemben ; azután fel kell mennünk a templomba és látnunk azt a hevülő, átszellemült arcot, mellyel a Boldogságos Szűz, mint az Isten első papja, bemutatja Istennek áldozatát, hogy azután megint elrejtőzzék Názáretben, hogy csendben, titokzatosságban keresse, szeresse, élvezze az Űr Jézust. A fájdalmas olvasóban foglalkozunk a Szent Szűzzel egy éjjel, egy nappal és egy este; véres verejtékes éjjel, félelmes, fájdalmas nappal, és azután a pietának estéjén, mikor a Boldogságos Szűz Mária a kereszt alatt az Űr Jézussal ölében meghozza a szívnek legfenségesebb hódolatát annak a kiszenvedett Ür Jézusnak. A dicsőséges olvasóban a Boldogságos Szűz Mária első húsvétjának leheletét kell élveznünk; azután lelkével az Úr Jézust a mennybe kisérnünk; a Szentlélek összes kegyelmeit fogadnunk, hogy végre a Szent Szűztől elbúcsúzva lábnyomát megcsókoljuk és áldását vegyük, mikor az égbe megy. Ó, de csodálatos ez a biblia pauperum 1 Ha az ember ezeket a víziókat látja, ha ezt a Szent Szüzet érti és ismeri, ha vele érezni, ha szívében olvasni tud, ha kiimádkozza a Krisztus iránt való szeretetet, bensőséget, ragaszkodást a Szent Szűznek a szívéből, akkor mondja jól az olvasót. És ha a boldogultaknak imája, a legmagasabb theológia: a visio Dei — a földön járók imája az oratio fidei, a visio Virginis a szent olvasóban. Szépen bizonyítja ezt a lourdesi történet. A Boldogságos Szűz Mária azt mondja a kis Bernadettének : Mondjuk el az olvasót; fogd kezedbe és nézz reám ! És a kis Bernadettének ajkai mozognak az Ave Máriának elmondásában, az olvasónak szemei leperegnek ujjai között, de lelke és szeme min függ? Nézi a Szüzet. «Ha az olvasót mondod, nézz reám!» Nézni kell a Boldogságos Szűzre. Mi az olvasó imájának a titka? a szent vizió, melyben az ember nézi folyton ezt a Boldogságos Szüzet és úgy nézi, hogy folyton hajtogatja : Ave Maria !

És mikor abból kifogyott, nagy hálával felfohászkodik az Istenhez: Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto. Hála neked, szent Isten, hogy nekünk ezt a Szüzet, ezt a szívet, ezt a lelket, az Úr Jézust szerető, az Ür Jézust gondozó, az Ür Jézus örömeiben és fájdalmaiban osztozó szívet adtad !

K. T. U.! Nézni kell a Boldogságos Szűzre 1 Nézz reám, ez az olvasó imádságának első regulája ; akkor azok a képek, azok a titkok, melyek különben fakók, melyek különben nem vonzanak, melyek különben talán oly sokszor hidegen hagyták szívünket, meleg színt öltenek. Akkor az a tizenöt kép művészi kép lesz, melyet nem lehet festeni, hanem melyet látni lehet a hit víziójában. A hitnek az az ereje, mint látjuk, az olvasó imádságának ereje ; azért mondtam, hogy az olvasó-ima a hitnek imája.

2. De a hit imájának van még más előnye is. A hit imájában van az az erő, mely nemcsak láttat ésszel és hittel, hanem amely egyszersmind megpróbálkozik a szívvel. Az ima a szívet melegíti, a szívet minden jóra ráveszi, vagyis a hit imája az erény iskolája. Mikor a szívek felmelegednek az imában, akkor lehet reájuk vezetni azokat a lelki, szellemi vonásokat, melyeket Istenből merítünk. Már most, ha valamely ima igazán a hitnek imája azért, mivel az erény iskolája, úgy valóban az olvasó a hü imája.

a) Lehet-e a Boldogságos Szűznek lábaihoz ülni és egy negyedóráig a Szent Szüzet nézni, lehet-e az ő erényein gyönyörködni, lehet-e azt a szép életet lelkünk előtt elvonulni engedni a nélkül, hogy az embernek szíve meg ne illetődjék, hogy az ember tőle valamit el ne tanuljon? Hogyha az ember olvasójával letérdel a Szent Szűz előtt és elgondolja, hogy ez a Szűz hogyan járt-kelt, mily szerényen, mily alázatosan, mily teli szívvel, mily boldogan, — lehetséges-e, hogy az embernek szíve meg ne mozduljon és meg ne teljék? Szent Erzsébetről azt mondja a legenda, hogy mikor ő, mint kis árva —• hiszen elszakadt szüleitől — elment Thüringiába, a Boldogságos Szűz lett az ő mestere, az ő dajkája és édesanyja.

Ó, be jól tud nevelni a Boldogságos Szűz 1 Lett a kis Erzsébetből az egyháznak és keresztény szeretetnek hősies alakja. Az ember megirígyli tőle ezt az anyát és azt mondja : «Boldogsagos Szűz Mária, nevelj te engem is, neveld az én szívemet! Én is elszakadtam a földi érzelmektől, fogadj el engem, légy dajkám, mesterem, édesanyám !»

b) Az olvasó imájánál az embernek azt az olvasót a kezébe kell fogni, arra a Szent Szűzre kell nézni; nem a csodálatos Szűzre, hanem arra a Szent Szűzre, ki az ő örömeivel, melyek az Ür Jézuséi, fájdalmaival, melyek az Ür Jézus keresztje, s dicsőségével, mely az Ür Jézus dicsősége, áll előttünk, ő t nézzük, azáltal megszeretjük s így ránk olvad az ő érzelme, melege, ereje.

c) Különben is, k. t. u., hol tanultuk mi a legfőbb és a legfontosabb dolgokat? Hol tanultunk gondolkozni, beszélni, hol tanultunk emberekké lenni? Melyik volt ez az iskola? Édesanyánk öle. Mert ő leereszkedett hozzánk és dadogott a kisded nyelvén, szánkba adta a szókat, a szók által gondolatot ébresztett és szívünket nemessé tette. És a legfontosabb iskola egyszersmind a legkönnyebb volt. Az ember ott nem tanul nehezen, hanem könnyen, mert az anya tanít. Ha az ember akar igazán keresztény lenni, ha akar keresztény módon gondolkozni, s az Isten gyermekévé válni, melyik iskolába kell neki járnia? A Boldogságos Szűznek iskolájába ; ebben az iskolában könnyen tanuljuk a legfontosabb dolgokat. A Boldogságos Szűznek iskolája, az a tizenöt kép, az a tizenöt vízió, a szent olvasónak imája, ez fogja bennünk ébreszteni és ápolni az Isten gyermekeinek érzelmeit. Hogyne mondanám, hogy az olvasó valóban a hit imája, mikor az erénynek iskolája nyílik meg benne 1 ?

3. A hit imájának harmadik kihatása, hogy az embert gyengédebb szeretettel, mélységes tisztelettel, vonzalommal tölti el Isten, Krisztus és a Boldogságos Szűz és a szentek iránt. K. T. U„ hol akarunk mi gyöngédebb szeretetet, mint a Boldogságos Szűz szeretetét? Hol akarunk édesebb vonzalmat, mint amilyen az Isten anyja iránt való vonzalom? És ha a Szent Szűz szeretete és a hozzá való vonzalom szívünkben lakik, vájjon nem lesz ott egyszersmind az Isten szeretete is? Az embernek csak arra kell iparkodnia, hogy a Boldogságos Szűz Mária iránt gyengéd érzelmekkel teljék el, akkor egyszersmind Isten gyermekévé növi ki magát. Látjuk szentjeinken, hogy micsoda gyengédség és szeretet hevíti őket; miért?

Mert a katholikus szentek elsősorban az Isten anyjának gyermekei. Az arsi plébános életében olvastuk tegnapelőtt, hogy az édesanya formálja az embert, és az édesanyának érzelmei, gondolatai tejével átszivárognak a gyermekekbe.

És Rousseau mondja, hogy az emberek mindig olyanok lesznek, mint anyáik. Ha ez igaz, akkor nem kell másra törekednünk, mint hogy a Boldogságos Szűz Mária iránt való szeretetünk és gyengédségünk minél elevenebb, minél élénkebb legyen ; mert ez a B. Szűz iránt való szeretet fog minket az Isten gyermekeivé és hőseivé nevelni. Azért tehát buzgón mondjuk el azt az olvasó-imát; tanuljuk meg az olvasóban kiolvasni a Boldogságos Szűz szívéből és lelkéből a hitnek titkait; nézzük ezt a tizenöt képet, ezt a tizenöt viziót a Boldogságos Szűznek érzelmeivel.

Nézzünk a Szent Szűznek lelkén és szívén át az Úr Jézusra, a keresztre, a feltámadásra és mennybemenetelre. Hajlítsuk sziveinket a Boldogságos Szűz vonzó, kedves benyomásai alatt azon erényekre, melyeket rajta visszatükrözni és visszasugározni látunk. Mondjuk az olvasót azzal az alázattal és benső vággyal, mint akik a hitnek titkaiba és erejébe be akarunk hatolni, azzal a vággyal, mely bennünket visszasodor a hitben erős századok felé, a középkorba, melynek imája a biblia pauperum, az oratio fidei. Oly sok kitűnő szellem tudja az olvasót alázattal és őszinte hittel imádkozni, miért ne tudnám én azt tenni? ! És ha Mallinckrodt halálos ágyán súlyos betegen az olvasót jobbkezében tartotta, s ő, a nagy parlamenter, ki annyiszor szállt síkra Bismarck ellen, nem átallotta kérni látogatóit, hogy mondják el érte az olvasót; ha Windthorst az ambergi körmenetben 1887-ben kihúzta zsebéből az olvasót, ez az ember, ki tudott lándzsát törni a modern világ porondján ; ha a pápa, ki Szent Péter utódja, mindennap este előveszi az olvasót és addig nem megy aludni; ha ezek a szellemek a hitnek alázatos imáját nem restellik : mi restelnők talán ily példák dacára?! Mindenki szegény, aki a hitnek alázatából nem tud kincseket kiemelni; koldusos lélek, ki a nagy, szent kereszténység titkai előtt nem tud alázattal letérdelni és azoknak mély szellemével eltelni. Van az imában erő, a hitnek ereje, csak érteni kell hozzá, hogy az ember az erőnek gyökerén naggyá és hatalmassá növekedjék. Mi tehát ne vessük meg a hitnek alázatos imáját, az olvasót; ez a mi imánk, az «oratio fidei», a hitnek hatalmas imája.