Prohászka Ottokár:

Szeplőtelen fogantatás ünnepére. II. Exspectatio partus.

(1894)

K. T. U. ! Frigyes német császárnak és porosz királynak naplójában ezeket olvasom: «1866. július. A königgrätzi csatasíkon állok. Emlékeim feleségemnél, gyermekeimnél, anyámnál és testvéreimnél időznek ... Lelkem előtt elhalálozott kis fiamnak, Zsigmondnak képe lebeg. De ó, győzelmek nem kárpótolhatnak egy gyermek haláláért! Sőt a fájdalom ezen nagy benyomások alatt annál sajgóbban tör elő».

Győzelmek nem kárpótolhatnak egy gyermek haláláért! A königgrätzi csata és győzelem nem oly hatalom az emberi szívben, mint egy szende gyermeknek emléke. A győző az ő győzelmében, a harci zajban, a diadal mámorában, a harsonák győzelmi fuvalmában foglalkozik vele. És gondolom méltán. Mert hiszen az emberi szívnek örömeinél és fájdalmainál, az emberi szívnek vágyánál, az édes szeretet megnyilvánulásánál reánk nézve semmi sem lehet szebb, nemesebb, boldogítóbb. A gyermeknek ártatlansága és a szűznek gyengéd szemérme, az ifjú lelkesülése és az édesanyának titkos öröme, egy boldogsággal telített és melegített kis ház, és az emberi szívnek nemes gondolatai és vágyai: ezek fognak mindig páratlan hatást gyakorolni az emberi szívre. Figyelemreméltóbb- e ennél a nemzetek harca, a hősök tusája, a forradalmak vívmányai? Soha! Mert az élet bensősége, ékessége, boldogsága, az emberi szívnek érzelme, fájdalma: ez lesz a legszentebb és legfontosabb, míg emberek járnak a földön. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy az advent szentelt, sejtelmes hetében a Szent Szűz, a titokzatos, boldogságos anya lép szemeink elé; ne csodálkozzunk, hogy az ember szíve és egész boldogsága az adventben semmi más pihenőt nem talál, mint a Boldogságos Szűznek emlékét; hiszen az emberiségnek vágyait a Megváltó után nem lehet csitítani másként, mint ennek a Boldogságos Szűzanyának a gondolatával; az Isten leereszkedését hozzánk és szívünkhöz nem lehet ellesni és tisztelni máskép, mint ennek a Boldogságos titkos szent anyának érzelmeivel. Azért az egyház, az az emberi szívvel érző egyház, melyet a küzdelem nem tör meg, hanem csak nemesít, az embernek vágyai, fájdalmai elé az adventben odaállítja a Szeplőtelen Szüzet és a titkos anyát (immaculata conceptio és exspectatio partus).

Nem felejtheti el egy percre sem azt a szüzet, aki titokban édesanya lett. Mintha a próféták tüzes nyelvére, mikor a Megváltó már oly közel van, nem is hallgatna, csak azzal foglalkozik, hogy mit gondol, mit érez az az édes Szűz Mária ; ráfüggeszti a szemét, ki akarja olvasni a lelkéből, hogy miképen kell fogadni az édes Jézust, aki hozzánk jön. Az adventben az idő sürget; eseményei világraszólók.

Mint a szentírás mondja: hegyek hegyekre torlódnak s fölöttük emelkedik fel a nap, a Messiás, akihez özönlenek a népek : elbódul a lélek a népek örömében ; ki érti meg azt, hogy mi történik itt? A kereszténység a Szent Szűz szívéhez zarándokol el, ragyogó vágyaiból, szent indulataiból megérti, hogy mi lesz? Innen van, hogy mi mindnyájan annyira vonzódunk ahhoz a Boldogságos Szűzhöz. Innen van, hogy a felséges templom előtt, mely még zárva van az adventben, áll egy kép, mely ékesenszóló és melegen érző : a Boldogságos Szűz Mária. Mert az ő lelke a lelkek eszménye, és az ő szíve a szívek felgyujtója, és az ő nyelve fog nekem adni kellő szavakat, hogy hogyan járuljunk ahhoz, ki hozzánk jő, mert aki a Szent Szüzet édesanyává tette és az ő vérét édes tejjé forralta, az adott az ő szívébe is kellő érzelmeket, melyekkel őt üdvözülnünk illik.

Kérdezzük tehát azt a Boldogságos Szüzet, hogyan kell éreznünk az Úr Jézussal szemben ; kérdezzük, hogy mily érzelmek fakadnak a legtisztább szívből? Az Isten félelme, a keresztény hit és a gyengéd érzék kitalálhatja, hogy a Boldogságos Szűzben két érzelem és két gondolat van ; az egyik a vágy, a másik a várakozás.

1. Az adventben a keresztény hit és gyengéd érzék a Boldogságos Szűzben először a vágyódó lelket tiszteli. Mikor a Boldogságos Szűznek szemérmes és alázatos vallomása után: íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint, az örök Ige testté lett, lángba borította annak a Szűznek szívét és lelkét; minden imája, minden érzelme, minden gondolata egy szent vágyban nyúlt k i : az anyának vágyában azon gyermek után, kit szíve alatt hordozott.

Nincs gyengédebb, nincs érzékenyebb szív, mely az emberiség nagy vágyait felfogja, mely a küzködő, reménykedő lelkek dobbanásait megőrizze, mely a hitet, reményt és szeretetet Isten iránt s Messiása iránt hívebben kifejezze, mint a Boldogságos Szent Szűznek vágyódó lelke és szíve.

És jóllehet az egész emberiség a nyomorúságok örvényében nem fogadhatja az Űr Jézust más érzelemmel, mint a legforróbb vággyal, mégis ennek az emberiségnek vágya hideg és kemény, mert urat vár és győzőt, vaspálcával várja a népek letipróját; hanem az a Szűz várja gyermekét. Hideg az a vágy, mely csak urat vár, hanem az a vágy, mely a testvért várja, az igazán meleg. Sötét az a vágy, mely csak királyt vár, ki országát felállítsa a földón és akinek hódoljon minden ; hanem az a vágy, mely gyermeket vár, az már gyengéd, édes vágy. íme, ez a vágy csak az édesanya lelkében fejlődhetett. Azért a Boldogságos Szűznek szíve a legeszményibb és leglelkiebb és leggyengédebb vágynak törzse, rajta fakadt ki ez a szép virág. A Boldogságos Szűznek a vágya az az igazi vágy, amellyel akarta az Isten váratni magát, akarta, hogy várjuk őt mint testvért és mint gyermeket; azt pedig mástól nem tanulhatjuk meg, csakis a Boldogságos Szűztől. Ez az a vágy, amely a Boldogságos Szűzben a legédesebb forrással nyílt meg egy időben, az édesanyai tej forrásával, amelyet az Üristen a maga számára nyitott és amelyről a himnus oly szépen mondja: ... et lacte modico pastus est, per quem nec ales esurit. Ez az a vágy, mely a Boldogságos Szűznek szívében azzal a legnagyobb boldogsággal találkozott, hogy a Szent Szűz, Názáret tiszta leánya, az ártatlanok ártatlanja azon vette magát észre, hogy édesanya ! Sancta et immaculata virginitas, quibus te laudibus efferam nescio, quia quem coeli capere non poterant, tuo gremio contulisti. Ez az a vágy, mely a Boldogságos Szűz lelkében annak a nagy méltóságnak érzetével együtt ébredt, melynél fogva egyik húgunk, a názáreti szűzleány, Isten anyjává lett. Miután peaig ez a legeszményibb vágy, azért a kereszténység ehhez a nagy tanítónőhöz jő és mondja : Édes Boldogságos Szűz Mária, taníts meg minket, hogyan vágyódjunk Krisztus Jézus, a világ és a mi lelkünk Messiása után!

2. De ez csak az egyik érzelem. Mi felel meg azután a nagy vágynak? A vágyódó Szűz képét egy másik kép váltja fel: a várakozó Szűzé. A Boldogságos Szűz az ő vágyának hevében egyre vár, úgy mint azok a próféták virrasztó szemmel az éjben. A Boldogságos Szűz vár mint a sibillaszűzek, azzal a tiszta, féltékenyen őrzött szüzességgel, vár minden elkeseredés, vár minden keményebb érzelem nélkül.

A Boldogságos Szűz minden gondolatával, érzelmével függ azon, aki jön, és ez ébrentartja az ő lelkét. Azt gondolom és ki merem mondani, hogy valami szebbet nem lehet elképzelni, mint ezt a várakozó Szüzet, és ha valaki költő volna, legszebb éneke ezt illetné meg; a festőnek a legszebb színeket, a hű kereszténynek pedig a legédesebb érzelmeket erre kell fordítani, erre a gyönyörű, ragyogó képre : a várakozó Szűzre. Milyen az a várakozó Szűz? Nézzék, jön az a Messiás ; kevesen tudnak róla, de tulaj donképen csak egyetlenegy várja ... jön titkon ... jön álruhában ... ellenséges földön, lázadó népek közt kígyóznak az ő utai ... egynek kell őt fogadnia, egynek, ki a lázadásba nincsen beleártva ; egy kebelnek kell magára zárnia, két karnak kell őt átölelnie, egy tiszta tüzes ajaknak kell őt megcsókolnia; ki az? Az az a várakozó Szűz! Jön az a Messiás ... jön éjjel ... virraszt egy: a várakozó Szent Szűz 1 Ez a Boldogságos Szűz Mária, ez a várakozó Szűz, ez lebeg a mi lelkünk előtt, mikor azt akarjuk elgondolni, hogy mily bensőséggel, mily figyelemmel, mily szent szorgalommal, mily éber lélekkel kell nekünk is a Messiás elé járulnunk, kell nekünk is ezt a Messiást, ezt az édes Üdvözítőt várnunk. Mert ha Jézus Krisztusnak szent embersége igazán az a templom, az istenség temploma, mint a litánia mondja : úgy a Boldogságos Szűz az a kapu, mely előtt állunk és hallgatózunk ... és hallunk csodás, lágy hangokat belülről: a Boldogságos Szűz érzelmeinek suttogását. Még nincs itt a nap, de a rózsaujjú hajnal már festi pirosra az eget; még nincs itt a Megváltó a földön, de édesanyja már jő, közeledik. A tavasz még nincs itt, de a hóvirágok már fakadnak és a szép bíboros aranysáv, mely kelyhükben díszlik, jelenti azt a nagy pompát, mely a tavaszban kinyílik.

Tehát ezt a két gondolatot kell az adventben minél jobban szívünkbe venni és áhitatunkra rálehelni: a vágyó és várakozó Szűz képét.

3. Hogyha kegyelek már most kérdezik, hogy miért várjuk és várja az a Szent Szűz azt az Űr Jézust; hogyha kegyetek akarják saját lelkük vágyát fölszítani a Szent Szűz vágyán, mit fog felelni? Először azért várja, mert látni akarja.

E vágy belejátszik életünkbe és halálunkba ; quando veniam et apparebo ante faciem tuam! — mondja vágytól ösztönöztetve a próféta . . . Ostende nobis faciem tuam 1 És a Boldogságos Szent Szűz lehajlik az ő lelkének e vágyával és várakozásával, lehajtja az ő szép, tisztaságos arcát és szemét hozzá, hogy lássa őt, hogy ne felejthesse soha, lépten nyomon, egy percig sem. Ó boldog, aki lát téged s előtted járhat élte minden napján ! Ez az a vágy, mely minden keresztény szívet kell, hogy élesszen. Nekünk mindnyájunknak kell vágyódnunk az Isten után, mindnyájan azt mondjuk : Istenem, mutasd meg magadat nekünk ! Ha a te arcodat itt a földön nem láthatom, de legalább látni akarom a te igazságodat! Emitte lucem tuam ! Ó Uram, igazságod, a te igazságod vegye bele magát a szívbe és legyen ragyogó felhővé, mely eltakarja ugyan a napot, tégedet e földön, hanem oly világos mégis, hogy a szemet kápráztatja ! Ragyogjon lelkemben és szívemben a te igazságod fénye, melyet ki ne olts soha I Uram, add, hogy a te jelenlétedben járjak, hogy járjak a világban az Istennel való összeköttetésnek érzetében ! Vágyódom, hogy lássam az Urat; ha misét mondok, ha imádkozom, az Isten jelenlétének érzetébe merítem bele szemeimet és szívemet. Ez a Boldogságos Szűz vágyának reám való alkalmazása.

Másodszor miért vágyódik a Boldogságos Szűz Krisztus Jézus után? Vágyódik, hogy szolgáljon neki, hogy megtegye azokat a kis szolgálatokat, melyeket az édesanya gyermekének tesz, hogy ennek a szolgálatnak, alázatnak a közvetlenségében szeretete lángot vethessen. Nekem is így kell vágyódnom az Űr Jézus után ; szolgálnom kell neki hűségben és alázatban, meg kell tennem az Úr Jézusnak azokat a kis szolgálatokat, melyek jóllehet kicsinyek, mégis nagyon fontosak, hiszen a szeretetet élesztik. Vágyódnunk kell az Űr Jé^us után szolgálói hűséggel, hogy oly hívek és gyengédek legyünk az Űr Jézus istenséges akarata készséges teljesítésében, mint egy édesanya hű és pontos és készséges és figyelmes az ő gyermekének szolgálatában. Harmadszor vágyódik a Boldogságos Szűz az Űr Jézus születése után azért, hogy ct nekünk adja ; mert jóllehet a Szent Szűz jól érezte, hogy magában hordozta az örök Igét, és jóllehet teher nélkül hordozta, mert aki úgy szeretett, annak ez a teher könnyű volt: mégis azt akarta, hogy az Űr Jézus, ki az ő szívét boldogította és lelkét eltöltötte, egyszersmind a mienk legyen ; akarta őt megszülni nekünk mindnyájunknak; akarta, hogy testté legyen az örök Ige. Ez, k. t. u., a harmadik jellemvonása a vágynak és várakozásnak az Űr Jézus után. Az embernek meg kell szülni, testté kell változtatni, ami benne mint érzelem lappang és szívét emeli. S így összefoglaljuk s utánozzuk a Szent Szűz vágyódásának három érzelmét; vágyódni akarunk az Űr Jézus után, hogy 1. lássuk az Urat meggyőződésünkben és az Istennel való összeköttetésünkben ; 2. hogy neki szolgáljunk a kis szolgálatok hűségében és egyszerűségében; 3. hogy őt megszülni akarjuk a mi tetteinkben, a mi életünkben, s hogy kifejezést adjunk annak, ami szívünkben él. Ébresszük fel tehát gyakran magunkban e vágyat és zengjük őszintén a régi népne