Prohászka Ottokár: Pünkösd utáni 21. vasárnapra.

A szent tisztaság (1901)

K. T. U. ! Az angyali fölségnek angyali hódolat jár. Ha a Boldogságos Szűz lelkünk királynője, akkor homlokunkon s szívünkön ragyogjon az ő jelszava : szeplőtelen tisztaság ! Az egész kereszténység vallja a szent tisztaság kötelező voltát, törvényét, mely az élet különböző állapotaiban másmás mértékben kötelez. Van érintetlenség, olyan, mint a feslő bimbóé, mint a hamvas gyümölcsé, s ez az ifjúság tisztasága.

Ó, bár a mi feslő, nagyhamar fesletté ne váljék ! — Van a házasság tisztasága, mely a virág érintetlenségét az anyaság termékenységével váltja be az Úr akarata szerint, s ez is tisztaság, mely a szenvedélyt mérsékli s annak a házastársi hűségben medret váj. — Végre van tisztaság, mely érintetlen is s termékeny i s ; mely szűz is, anya is, s ez az Istennek fogadott tisztaság. Ez már kilép az ifjúság határozatlanságából s állapottá lesz. Testben szűzies, lélekben anyai. Testben érintetlen, lélekben termékeny.

Erre a tisztaságra kell lelkünknek megérnie. A papi szentségnek egyik alapvonása a tisztaság. Róla értelmezzük az újszövetségben a szentírás szavát: Sacerdotes sancti incensum et panes offerunt Deo suo . . . et non polluent nomen ejus. Tiszta kezűnek s tiszta szívűnek kell lennie, aki az Úr hegyére tart: quis ascendet in montem Domini? innocens manibus et mundo corde ! Szent Hildegard látta vízióiban az anyaszentegyházat. Ruhája fehér selyem volt, smaragdzöld palást borította vállait, arca finom, kedves, hajában szőlőlomb és aranykalász, kezeiben vitte az eucharisztiát és csodákat művelt. De nemsokára eltorzult a szép arc, a ruha lerongyolódott róla, testét fekély borította s a szeplőtelen egyház lealjasíttatott a bűn által, főleg a tisztátalan életű papság által. így gondolkoztak már a XII. században, így éreztek később is, s mily erős kifejezésekbe öltözött ez a meggyőződés Szent Brigitta ajkain! A tisztátlan papság a világ undorát és utálatát kelti föl s azt a gyűlöletet és megvetést, melyre a farizaizmus rászolgál. S igaza van! Nincs rondább lélek, mint egy tisztátalan pap, s a világnak utálata, gyűlölete méltán éri azt a belső ellentmondást, ami a papban van, a papban, aki fehér albába öltözött parázna. Mert a világ, ha bűnös is, de érzékeny; erkölcsi érzékét nem veszti el az erkölcsöt hirdető papsággal szemben. Kiérzi következőleg, hogy ha valahol nem járja a tisztátalanság, úgy bizonyára az oltárnál kiáltó istenkáromlássá válik. Ó, ments Isten, hogy valaki közülünk fehérített sír, járó-kelő ellentmondás, a világ utálatának szomorú tárgya legyen. De hogy e veszedelem ne érjen s a tisztaságot sikeresen művelhessük, meg kell ismernünk a tisztaságnak mibenlétét, s mindenekfölött szellemét, pszichológiáját; mert ha helytelen alapra fektetjük magunkban az erényt, s ha e kényes lelki erőnek természetét helyesen meg nem ítéljük : csodálkozhatunk-e azon, hogy az erőlködéseknek nem felel meg az eredmény, s hogy sokat küzdve sem juthatunk zöld ágra!

Mi tehát a tisztaság? S mi a tisztaság lelke, vagy mondjuk kulcsa? A tisztaság lelkület, mondjuk: erény, amely a nemi hajlamokat alárendeli ideális törekvéseknek és ezekért lemond azokról. Ez a lelkület erő és lelkesülés, szeretet, mondjuk, szenvedély, s e nélkül nincs tisztaság. A szent tisztaságban ez a lelkület valóságos szeretet — engedjék meg a kifejezést — valóságos szerelem, nem véve ezt a szót abban a vastag, érzéki értelemben, nem, hanem véve azt mint a szív epedését és tüzét. Van a szent tisztaságban is eljegyzés, a léleknek és szívnek átömlése a jegyesbe, akit szeretünk ; s ahol szerelem és eljegyzés van, ott termékenység is lesz a lelkiségnek, az Isten-szeretetnek összes áldásában ! Élet, tűz, virág, illat, gyümölcs, — szóval egy egész lélek az élet s a fejlődés teljességében. S csakis így állhat meg a tisztaság, mert így van lelke, szíve, tüze; így találja meg kielégítését önmagában.

Nem szabad a tisztaságot úgy gondolnunk, hogy az nem egyéb mint hideg, érzéketlen léleknek tüntetése, mely kiáltja : nem szorulok rátok, megállok önmagamban ; nem, az nem a mi kedves, szent tisztaságunk; a mi tisztaságunk meleg szeretet. Nem szabad azt úgy sem fölfognunk, mintha rideg, magányba vágyó lelkeknek daca volna ; hiszen nem rideg, hiszen jegyest keres és talál. Ne képzeljük terméketlen, erőszakos lemondásnak, hiszen győzelmek és erények mezeje ! Ami hideg, rideg és erőszakos, az meg nem áll; legalább soká meg nem áll. Ezzel lehet a világ előtt tüntetni, lehet pózolni, lehet színpadias, hősi szerepet játszani, de a színpad falai mögött, a szív rejtekében a hős sír és átkozza sorsát. Ami meg akar állni, annak bensőségesnek kell lenni. Ezt a meleg, ezt a szerető, ezt a szenvedélyes tisztaságot maga az isteni Megváltó hozta magával a világba; mert emberi természetében, az ő odaadó lelkében s izzó szívében s e szerető természetnek az Istennel való legbensőségesebb egyesülésében látjuk a tisztaságnak eszményét, igaz pszichológiáját. Szeretni az Istent s egyesülni vele egy szívvé s lélekké: íme, ez az Úr Jézusban történt meg legtökéletesebben ; azért Szentséges Szívében született meg a keresztény szüzesség eszménye. Ez eszmény nem a Vesta-szűzben testesült meg, nem abban a terméketlen, kevély tisztaságban, mely kegyetlen is. — Hasonlókép nem tomboló dervis, világgyűlölő bonc, piszkos láma volt a keresztény tisztaság típusa; hanem Ágnest, Ceciliát, Katalint hozta kéznél fogva.

Az ókorban a szent tisztaság nem volt népszerű ; még csak befátyolozva járt, nem láthatták arcát. Kikezdései a zsidóságnál már jelentkeznek; de azok inkább csak árnyképek, melyek néha ugyan kigyúlnak, de aztán ismét elhamvadnak ; mikor pedig kigyúlnak színeik, akkor a bölcsnek is megigézik szemeit, aki fölkiált: «Oh quam pulchra et casta generatio cum claritate, immortalis est enim memoria ejus, quoniam apud Deum nota est et apud homines». De ez a pulchritudo még nem győz, még nem hódít. A próféta még többet, még nagyobbat mond: «Ecce Virgo concipiet et pariét filium et vocabitur nomen ejus Emmanuel». És a virginitas s a próféta által magasra emelt zászlója mégsem nyomul győzelmesen előre s nem hódít lelkeket. A zsidó leányok dacára annak a szűznek, akit a próféta megénekel, keresik a Megváltót a pátriárkák vérében, s nem keresik a szűzi erényben, nem keresik a kegyelemben.

Kellett, k. t. u., kellett ahhoz több lélek, több szellem, hogy a tisztaság eszméje kigyúljon a lelkeken és szeretetével eltöltse a lelkeket, a világot. S ezt a lelket és kegyelmet az Űr Jézus lehelte s annak képét mintegy három kiadásban, t. i. önmagában, a Szent Szűzben s Szent Józsefben léptette a világba. Ez az a szerető, lelkesülő, ez az a szenvedélyes tisztaság. Csupa élet és finomság, csupa lélek és érzékenység ; valódi szellemi előkelőség. De ismétlem, nem az az előkelőség, amely hideg mint a jégárak az alpesekben; sem az az érintetlenség, mely tiszta mint a hó, de amely meg is olvad mint a hó, meleg érintésre, tüzes szemek tekintetére. Mi abban a hideg, rideg, erőszakos, természetellenes tisztaságban nem bízunk, nekünk meleg, lelkes, szerető tisztaság kell, amelyhez ha hozzá is érnek, el nem lágyul, ha rátekintenek meleg szemmel, el nem olvad; hanem bátran visszanéz.

Ez az ideális, krisztusi tisztaság legszembetűnőbben a Boldogságos Szűzben van eszményesítve, s az egyház biztosít róla, hogy jól fogtam föl a szent tisztaság pszichológiáját, mert az Énekek énekének szerető, tüzes, olvadozó kifejezéseit a Szent Szűz szeretetéről, Istennek hozzá való viszonyáról érti. Mily tüzes, mily olvadékony az Énekek énekének nyelve, mintha a földi szerelem kifejezéseit kölcsönözte volna k i : Vulnerasti cor meum soror mea sponsa . . . mondja a jegyes, s a szeretett lélek hasonlóképen eped : Dilectus meus mihi et ego illi. Keresik egymást hegyen-völgyön ; a szeretőnek képével jár-kel a jegyes; virágot kér és illatot, quia amore languet. Elképzeli magának a jegyesnek arcát, ajkát, szemét, haját ... szóval benne él.

S megértették-e régen e tüzes, e szenvedélyes éneket? Gondolják-e, hogy a szűzies lelkeknek érzelmeit festi a szentírás az Úr iránt? Nem, nem, azt nem értették meg akkor ; de megértették, mikor a Szent Szűzben a keresztény tisztaság jelent meg a földön, megértették, mikor a Szent Szűz nyomába lépett Ágnes, Cecília, Katalin, mikor a középkori gyönyörű szűzi lelkek kimutatták, hogy hogyan lehet szeretni tüzesen, szenvedélyesen az Istent, szeretni azzal a j egyesi odaadással s az odaadás teljes boldogságával. És ez lesz a keresztény szüzeknek s nem a Vesta-szűznek, ez lesz a gyengédségnek s nem a kénytelenségnek, ez lesz a szeretetnek s nem a rideg öngyűlöletnek tisztasága. Hogy csak egyet emeljek ki e ragyogó lelkek közül, hallják csak, k. t. u., hogy beszél Ágnes, mily nyelven, mily érzelmekkel: Annulo suo subarrhavit me Dominus Jesus Christus ; eljegyeztél magadnak gyűrűvel.

S nem hiába leány, de fölemlíti a drágaköveket s gyöngyöket, mellyekkel jegyese fölékesítette nyakát és karját: dexteram meam et collum meum auxit lapidibus pretiosis ... coruscantibus et vernantibus gemmis. Elbeszéli, hogy édes neki a jegyes szája, mint a méz és tej. Mel et lac ex ore ejus accepi. El van ragadtatva a jegyes szépségétől s nem adná őt oda senkiért és semmiért. Ilii sum desponsata cui angeli serviunt, cuius pulchritudinem sol et luna mirantur. Beszéli, hogy koszorút kötött fejére, bizonyára szép mirtuskoszorút, tamquam sponsam decoravit me corona. — Miféle érzések ezek? Kárhoztassuk, botránkozzunk-e rajtuk? vagy mentsük-e ki a fiatal leány képzelődésével? De e szüzek szentek; szentek és vértanúk; nyomukban indulnak a ragyogó lelkeknek hosszú sorai! Gertrud, Róza, Julianna, ókor, középkor és u]kor mind egyformán éreznek s beszélnek, s ha kifogásolni akarnók érzelmeiket, rámutatnak a szent Szívre: nézzétek, azt az utat is oda mi találtuk e l ; bízzatok hát érzelmeinkben ! Igen, bízzunk bennük, mert az Űr szereti őket s kinyilatkoztatta magát nekik. Mondhatja már most valaki, hogy a tisztaság beteges irányzat? Mondhatja-e, hogy a keresztény egyház is félreértette az ember természetét? Dehogy értette félre, sőt nagyon is találóan jellemezte, mikor azt gondolta, hogy aki szeret s szeretetben örvend s élvez, s örömében boldog, az nem beteg. Beteg a jegyes, ha nem szeret, de a lélek, mely szeret, s szenvedélyesen szeret, az nem lehet beteg. Azt mondják továbbá, hogy a szent tisztaság nem természetes. E kifogásban kétértelműség rejlik. A mi természetünk komplikált, háromféle életet foglal magában: a tenyésző, az érző, a szellemi életet, s ez a három egymáson épül föl, egyik a másiknak alapja. Nem szabad az alapot lerontani, ha emeletet akarunk építeni. A vegetáló életet s az idegeket nem szabad a szellemi élettel tönkretenni, s épen így nem szabad gyönge alapra többet építeni, mint amennyit kitart. A keresztény ideál magaslatai csak erős alapokon emelkedhetnek. S következőleg bevallom, hogy az ideális irányzat a szűzi életben nem való mindenkinek; nem való a lelkének s époly kevéssé való a vérének. Erre vonatkoznak az Úr szavai: qui habet aures audiendi, audiatl Non omnes capiunt verba ista ; úgy van, s az ilyennek, valamint hiábavaló, úgy tilos is az erőlködés; de akinek való, azt nem kell félteni; nem kell félteni, hogy a természet ellen v é t ; dehogy vét, sőt ellenkezőleg, emeli a természetet! Bízzátok azt azokra, akiket a lélek emel és inspirál. Ne féltse a veréb a sast, hogy természete ellen vét, mikor magasan röpül; sem a nehezen suhanó varjú ne féltse a sebesen repülő galambot; s ne féltsétek a fecskét, mikor költözködik; tenger fölé száll ugyan, de elszáll fölötte haza.

Animalis homo-t is említ a szentírás. Vannak ilyenek is. Az animalis homo a természet szerint jól élhet, beillesztheti az életet a hit keretébe is, de maradjon meg annál, ami neki való! Ne haragudjék az animalis homo a spirituális homo-ra, ne nehezteljen az ösztön az ideálra. Ismétlem, senki sincs kötelezve a magasabb tökélyre, aki nem való rá, az maradjon. De másoknak is teljes szabadságot hagyjon s kívánjon neki szerencsét, hogy jól járjanak.

Végzek, k. t. u., értsék meg gondolatomat. A szent tisztaságot lelkes, tüzes, szenvedélyes odaadásnak és eljegyzésnek tartom. A szűzi lélek fején mirtuskoszorút látok, keblében vágyat, ajkán a szót hallom: Szeretlek téged, lelkem jegyese, páratlanul. Szeretlek, mint szeretni szoktak jegyesek, s lefoglallak magam számára, mert enyém vagy.

E szeretet szívemet melegíti; én úgy érzem, hogy teljesen kitölt engem ! Ettől a tűztől kigyulladnak a halvány arcok, tisztulnak a félreértések, s a kritika azt kényszerül bevallani, hogy így, az igazi eszményiség alapján, megáll a szűzi tisztaság!

Ha tehát a szent tisztaságot ki akarjuk fejleszteni önmagunkban, akkor erre az alapra kell állnunk : lelkesülni, átömleni, egybeolvadni, ez elvünk és irányunk. Ez a fölfogás imádság és folytonos törekvés által vigasztaló és biztató és bizalmas gondolatunkká válik, melyet megszeretünk úgy, hogy megvalósítjuk. S nem fogj uk érezni, hogy rideg magányba, rideg érzéketlenségbe, embertelen magaslatokra tévedtünk, hanem ellenkezőleg, meleg, bensőséges lelkület lesz részünk, és sejteni fogjuk, hogy talán ez az, amit az antifóna mond : Veni electa mea et ponam in te thronum meum !