Prohászka Ottokár: Olvasós Boldogasszony

a) A szent olvasót nyomja a kezünkbe a pápa, kihez a lelkek zarándokolnak, mert neki adta az Űr a mennyország kulcsait; hitünk úgy köt hozzá, mint Péterhez; buzdít:

Imádkozzatok az olvasót. S íme, a köves Abruzzók vagy a szűk Hernád-völgy falucskáiban, ahol nehézkesen prüszköl az esti vonat, a Kárpátok irtványain, az alföldi tanyákon és az Alpesek sajtos gulibáiban, Formosa-, Szent-Móric- és a Sandwich-szigeteken peregnek a rózsafüzér szemei, mert a pápa, a keresztényeknek atyja, buzdítja híveit. Buzdítja valamennyit, legyenek bár laposfejű indiánok, mulattok, négerek ; tengődjenek bár a kínai folyók deszkakunyhóiban vagy legyenek elárusító leányok japán legyezősboltokban. Sokat igér: az egyház s a társadalom bajaira írt; rózsaolajat, illatosabbat Bagdad rózsakertjeinek olajánál, csepegtet szíveinkbe. ígéri, hogy valamint eretnekek s török-tatár elleni küzdelmekben segített az Olvasós Szűz Mária, úgy megsegít most is. —

Azután igéri, hogy az ima által megerősbül hitünk ; az Isten gyermekeinek érzülete vesz erőt leikünkön. — ígéri, hogy erősek leszünk kísértéseinkben. Nézd, hányan küzdenek s győznek. — Szentkereszttől Körmöcre három órán át a rengetegben vezetett egy asszonyka Lutilla faluból, egy kendőt vitt magával és olvasóját kézben ; «ezzel megyünk mindenhová — mondotta, — hogy ne féljünk*. Legyen hát imánk a hit imádsága, mert a hitbeli tekintélynek, szent Atyánknak szavára fogtunk hozzá ! örvendünk annak a nagy közösségnek is, melybe olvasónkkal beléptünk, az atyjuk szavát fogadó keresztények gyülekezetének 1

b) Az Ür Jézus a hitből való imának csodaerőt ígért. Gyönyörű, egyszerű szavak ezek : Ha hitelek olyan lesz, mint. a mustármag, azt mondjátok az eperfának: mozdulj S dobd magad a tengerbe s meglesz ! A hitben erős ima a szentek fegyvere, lelkük erőssége, kihatásaik titka. Ó ha tudnánk hitből imádkozni 1 Hitből imádkozunk, ha Krisztusba elmélyedünk.

Ezt tesszük a szent olvasóban, melynek legfőbb kelléke, hogy elmondása közben az illető hitcikkelyekkel foglalkozzunk. Krisztus személye, élete, halála, a benne megnyilatkozó szeretet és fájdalom, az ő küzdelme és győzelme lebeg szemeink előtt. Ez alázatos szemléletünk szívünket puhítja, alakítja, könnyekkel öntözi, hajlékonnyá teszi. Csoda-e, ha ez alázatunkban szíves-örömest foglalkozunk e titkokkal, ha azoknál időzünk, ha reményünket rajluk élesztjük, ha érzelmeinkkel, vágyainkkal, örömeinkkel alattuk megvonulunk. A hit e képekkel álmodik, rajtuk vigasztalódik.

Egyre azt hajtogatja, hogy az Isten ember lett, köztünk élt és szenvedett, s hogy megújította a világot s föltámadásában legyőzött minden rosszat. Nézi, mily alázatos, szelíd és édes az az Űr. Majd meg megdermed, mikor szenvedni látja, s egyre csak azt dadogja : Értem, értem szenved ; megyek én is vele. Megfordul Istenével istállóban és názáreti házban, templomban,-hegyen-völgyön, kertben, éjben, ostorok, tövisek közt; sírját húsvéti fényben látja, és elviszi a glóriát haza, és a mennybemenet aranyporával hinti be a levegőt. Ez imádkozó lélekbe Krisztus képe nyomódik bele.

Bár nyomódnék bele mélyen ! Tízszer gondolom el, mialatt egy tizedet elmondok, hogy hogyan is volt az, hogy mit is gondolt, mit is érzett az a Szent Szűz, aki Istent foganta, hordozta és szülte . . . ; lelkem, ne felejtsd el őt soha !

c) Azok a nagy eredmények, hatások és remények, melyek a rózsafüzérrel összekötvék, csak a kegyelem erejére utalhatnak. — A természetfölötti rend új világ, s e világnak melege és harmata, villamossága és delejessége a kegyelem, az épít és éltet. Mint ahogy a napsugár szövi a lombot az ágak szövőszékén, levegőből és harmatból: úgy a kegyelem kifejti a lelket. De a kegyelmet magát a lűtből való ima szerzi. Azért a szívek meghódolását is az ilyen imának igéri az Isten. Azl mondotta a Szent Szűz Szent Domonkosnak: hadd el a szóharcot, nem az a szívek kulcsa ; imádkozzál hitből s tanítsd az embereket hitből imádkozni. A hit alázata a megtérésnek éí az Isten-keresésnek kulcsa. Az arsi plébános nem disputált, hanem gyóntatott, alázatra és imára tanította az embereket.

A Lourdes-i Szűz is penitenciára, magábatérésre szólít föl. S igazán ez kell ; élő, való, meleg, lelkes hit kell nekünk. Ezen nagy valóság előtt lehajtja fejét az ember és egy új világ sejtelme szállja meg.