a) «És kérdé őt egy törvénytudó, kísértvén őt: Mester,
melyik a jőparancsolat a törvényben? Monda neki Jézus:
Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből
és teljes elmédbőb (Máté 22, 35). Szeresd a te Uradat; amit
szeretsz s szerethetsz, az mind belőle való ; szíved is a szeretet
ösztönével, a viszontszeretet igényével s boldogításával
belőle való. Szeresd, benne találsz mindent; azért önmagáért
szeretheted csak igazán. «Istenem, mindenem» — hajtogatta
Assziszi sz. Ferenc. «Isten a szeretet», mondotta Szent János
evangélista. Boldogsága a végtelen, tevékeny szeretet;
parancsai szeretetből valók; — mikor büntet s próbára vet,
akkor is szeret. — Parancsa nagyon egyszerű : szeress teljes
szívből s lélekből, melegen, bensőséggel, érzéssel; szeress
engem s minden embert értem. Szeress minden erődből;
ne csak szóval, ne csak érzelegve, hanem tettel. — Tégy minél
többet a szeretet indító-okából, így : Szeretlek Uram, azért
teszem vagy tűröm ezt, járok el így vagy úgy. Nem emberi
tekintetből, önzésből, haszonért, dícséretvágyból; hanem
érted, feléd fordítva, azonnal rád vetve mindkét szememet.
b) «A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat,
mint tennenmagadab. Boldog volna a világ, ha ezt a törvényt
ismernők s átélnők ; de nagyon távol vagyunk tőle. A világ
tele van kegyetlenséggel. Lesz-e ez máskép valamikor? !
Nem filozofálok, de az én körömben a szeretet lángját élesztem ; s tegye ezt mindenki tőle telhetőleg. «Ha minden orosz
egy-egy fát ültetne életében, Oroszországból kert válnék,
s ha minden ember csak egy valakit boldogítana életében,
a világból paradicsom volna» (Dosztojevszkij). Ez evangéliumi
gondolat. Kevés ember osztja ; a többi gyűlölködik.
De akik értik, azok tudják, hogy ez a világ boldogulásának
útja. — Szeress minden embert, tekintet nélkül országra,
fajra, vallásra; szeresd őket: 1. viseltessél jóindulattal
irántuk ; 2. a polgári élet egész vonalán ; 3. ha miniszter,
orvos, bíró, tanító, hivatalnok vagy, hivatalod jól betöltése
által; 4. szeresd az egyest, a társadalmat s a hazát.
c) E két parancsolaton függ az egész törvény s a prófé.ták».
Ez a két parancsolat magában foglal minden egyebet. Aki
tehát szeret, az magában hordja a törvénykönyvet, s érzi,
hogy mit kell tennie. Senkinek sincs szüksége sok tudományra,
sem könyvtárakra, hogy jó ember legyen. Pedig ez az én hivatásom
s földi célom. Szeretek tehát, s ezáltal leszek jó ember ;
s minél több türelemmel s önzetlenebbül szeretek, annál jobb
ember leszek s jobban hasonlítok az Űrhöz, aki szeretett s
elviselt engem, hálátlan bűnöst.
d) Jól kell szeretni. Felebarátunknak teste s lelke van ;
elsősorban lelkére van tekintetem; nevelem gondolkozását
s érzületét, vezetem igazságra, megszerettetem vele az erényt,
vígasztalom, meglátogatom s a testi irgalmasság gyakorlatait
is végzem. — Senkit sem tartok rossznak, kiről biztosan
nem tudom; de mindenkit úgy kezelek, mint aki többékevésbbé
rosszra is hajlandó ; mindenkit okosan, kímélettel,
óvatosan kezelek. — Nem szabad jóindulatommal fukarkodnom
és bizalmatlankodnom, hogy megérdemli-e ez vagy az
szeretetemet s nem csal-e meg. Hisz Istenért szeretek embert!
Aki sokat okoskodik, az keveset szeret. — Okosnak kell lennem,
alamizsna helyett inkább munkát adnom, — az emberek
bizalmát megnyernem, — nekik kedvet csinálnom az élethez,
akadályaikat, nehézségeiket elhárítanom.