Prohászka Ottokár: A nagyhét

Jézus ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe.

a) Ez az Úr virágvasárnapja. Pálmák és olajfaágak lengnek feléje ; a tavasz illata csapja meg az Olajfák hegyéről, s a nép önkéntes lelkesülése rögtönzött fogadtatásban részesíti. Jézusnak nehéz a szíve, fátyolos a szeme ; sírni is tud; az utca lelkesülését az Isten fia gondolataitól világok választják el. De ezt a nyitányt, a nyilvánosságnak ezt a megnyilatkozását célozta, hogy megmutassa nekünk, hogy szenvedéseinek útjára pálma- és olajágak tavaszi hajtásai közt lép ; hogy a dicsőség lombja, a pálma, s a békének szimbóluma, az olajfaág, jelzik e szenvedés mély értelmét. A szenvedés bár teher, de kimondhatatlan kegyelmek forrása is !

Ez érzelemmel töltekezzem ; emeljek ki magamnak a szenvedésből és megvettetésből nagy kegyelmeket. A világ nem érti e gondolatokat. Az ember degradálja magát türelmetlenség és bizalmatlanság által a szenvedésben ! Azért eltakarja szenvedését, míg Jézus ellenkezőleg a világ figyelmét hívja föl rá ; az ember szereti, ha nem látják mások megaláztatását; Jézus pedig akarja, hogy mennél többen érdeklődjenek ez új, nagy tanítás iránt!

b) «£s midőn Jeruzsálemhez közeledtek és Betfágéba jöttek az Olajfák hegyénél, akkor Jézus elküldte két tanítványát, mondván nekik: Menjetek a helységbe, mely ellenetekben vagyon és azonnal találtok egy megkötött szamarat és vemhét vele; oldjátok el és hozzátok ide nekem» (Máté 21, 1, 2). Az Űr Jézus szamáron akart bevonulni Jeruzsálembe. A szamár a békének állata, a ló a harcé. A zsoltáros is mondja : ők lovaikban bíznak, mi pedig az Űr nevében. Mikor a zsidók harciasakká lettek, lovakat kezdtek használni. Jézus is országot akar szerezni nekünk, az örök boldogság országát, de nem lovon, harcmezőkön, hanem a lélek küzdelmei, az odaadás, az áldozat s a szolgáló szereiét által; erő s erőszak van itt több, mint Nagy Sándor, Xerxes s Napoleon harcaiban ; hősök is vannak : «szemermesek, mint a zárdai leányok, bátrak, mint az oroszlánok)). «Ime a te királyod jő neked szeliden», de erejét érezheted s csak az áldozat, tehát a hősiesség inspirációival léphetsz a nyomába. Fogd pálmádat és olajfaágadat, lengesd meg és mondd : így akarok járni, küzdeni és győzni. Virágvasárnapi hangulatom van; pálmaágak s rajtuk rengő könnyek. De ez nem baj ; ez a hősök hangulata. Sírnom is szabad, de hősnek is kell lennem !

c) Mily eltérő fogadtatásban részesítik az Urat a farizeusok és a nép! Azok bosszankodnak és irigykednek, botránkoznak és átkozódnak, a zsidó nép és hit vesztét látják. Kisméretű gondolataik koruk Jeruzsálemén túl nem érnek. Hogy robbantja szét az Úr e gyarló s alacsony fölfogást. Ez is utca ! A népet jóindulat vezeti, olcsó és állhatatlan lelkesülés, kiáltása hozsanna, mely nagyhamar elnémul. Ez is utca! Jézus mégis szívesen fogadja a hódolatot, s példájával és szenvedéseivel dolgozik azon, hogy az mély, tartós, hűséges legyen. «Ha ezeket eltiltjátok — mondja a farizeusoknak —, a kövek fognak kialtani». Kiáltson a szívem, mely nem kő, a kövek ellentálló, kitartó erejével; kiáltson hozsannát s hódoljon az Úrnak !