Prokopp Gyula: Liszt Ferenc - Bogisich Mihályról

Nyolcvannégy évvel ezelőtt jelent meg Bogisich Mihály úttörő műve: A keresztény egyház ősi zenéje Bogisich ezzel Magyarországon is megindította azt a reformmozgalmat, amely Németországban már évtizedek óta mindjobban terjedt és amelynek az volt a célja, hogy a gregorián éneket visszavigye a templomokba és ezáltal kiszorítsa onnan a XVIII. század óta oda befurakodott világias opera-zenét. Ennek a könyvnek a megjelenése alkalmából Liszt Ferenc az alábbi levelet intézte Simor János esztergomi érsekhez*:

Eminenz!
Durchlauchtigster Fürst Primas!
Gediegene Árbelien über die Entstehung und Entwicklung der christlich-katolischen Kirchen-Musik sind überall selten, und, meines Wissens, in un-garischer Sprache kaum vorhanden. Herr Michael Bogisich, Kaplan zu Marta Himmelfahrt in Budapest, hat ein ungarisches Werk verfasst, welches die .,Urmusik der christlichen Kirche, von den Aposteln bis zur Gründung der niederlandischen Musikschule" ausführllch darstellt. Die Dedication dieses sehr verdienstlichen Werkes geruthen bereits, Eure Eminenz, gnadigst anzunehmen: und es erlaubt sich nur dessen weitere Förderung Eurer Eminenz zu empfehlen, in unterthánigster Vnterwürfigkeit und dankbarer Ergebenheit, treu gehorsamst 6-ten September 79. Rom. F. Liszt.

A levél magyar fordítása:

Eminenciás Uram!
Főméltóságú Hercegprímás Ür!
A keresztény-katolikus egyházi zene keletkezéséről és fejlődéséről szóló alapos mű mindenütt ritka és tudomásom szerint magyar nyelven aligha létezik. Bogisich Mihály úr, a budapesti Nagyboldogasszony templom káplánja magyar nyelvű művet irt, amelyben kimerítően ismerteti "a keresztény egyház ősi zenéjét az apostolok korától a németalföldi zenei iskola megalapításaig". Ennek az érdemes műnek az ajánlását Eminenciád méltóztatott már kegyesen elfogadni: és ez lehetővé teszi nekem, hogy csupán annak további támogatását ajánljam Eminenciád figyelmébe, — a legalázatosabb tisztelettel és hálás odaadással hűséges tisztelője:
Liszt F.
Róma, 1879. szeptember 6.

Liszt Ferenc tehát helyeselte és megbecsülte Bogisich Mihály törekvését és munkásságát, sőt — amint Bogisich könyvének előszavában elmondja — tanáccsal és buzdítással is támogatta őt. — Bogisich Mihály megérdemelte Liszt Ferenc pártfogását: ezt mutatja egész élete, melyet a lelkipásztorkodás mellett a zenének szentelt. Akadémiai székfoglalójában „az általános egyházi s a magyar ősi zene munkásá"-nak vallotta magát. Munkásságának ma is élő eredményei az Országos Magyar Cecillia Egyesület megalapítása, valamint azok a szivünkhöz nőtt régi egyházi énekek, amelyeket ő hozott elő a feledés homályából és tett közkinccsé. Gondoljunk csak — sok más mellett — a „Boldogasszony Anyánk" és az "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga" kezdetű énekre.

Bogisich Mihály Pesten született 1839-ben és itt végezte iskoláit is, még pedig a gimnáziumot a piaristák iskolájában. Tíz éves kora óta alapos ének- és zeneoktatásban részesült. Mestere Mátray Gábor volt, a Nemzeti Zenede igazgatója és a magyar zenetörténeti kutatás kiváló munkása. Három évtizeddel később az ő utódja lett Bogisich az akadémiai tagságban. — A teológiai tanulmányokat a bécsi Pazmaneumban végezte. 1863-ban szentelték pappá és előbb falun (Szomor és Kürt), majd 1868. óta Budapesten volt káplán. Előbb a tabáni, majd a vízivárosi, végül a belvárosi plébánián töltött tizennégy káplánév alatt jelentős tényezője volt a főváros zenei életének: titkára és magánénekese a budai zeneakadémiának, majd a Nemzeti Zenede titkára. Megszervezte a budai egyházi énekkart, ének- és zeneműveket komponált, művelte a vallásos és a zenei irodalmat. — 1874. májusában először történt meg, hogy a magyar bíboros magyar földön, a budai vár kápolnájában vette át a bíborosi biretumot uralkodója kezéből. E nevezetes ünnepség alkalmával előadott énekéért és egyúttal egész addigi működésének elismeréséül értékes gyűrűt ajándékozott a király Bogisichnak. — Eközben élénk figyelemmel kísérte azt a mozgalmat, amelyet Proske Károly regensburgi kanonok indított el és Witt Ferenc landshuti plébános öntött maradandó formába a Cecília egyesület megalapításával. 1874-ben Bogisich maga is résztvett a németországi Cecilia egyesületnek Regensburgban tartott V. naggyűlésén. Az ottani zenei bemutatók hatása alatt írta a Keresztény egyház ősi zenéje című művét, amelynek alapján 1880-ban — a mű megjelenését követő évben — az Akadémia levelező tagjává választotta. 1881-ben a budapesti tudományegyetem a zenetörténet magántanárává képesítette Boeisichot. Ugyanebben az évben tartotta akadémiai székfoglalóját a XVIII. századi magyar egyházi népénekekről. — 1882-ben budavári plébánossá választották. Az ő plébánossóga alatt történt a Mátyás-templom újjáépítése, aminek érdekében sokat fáradozott. Szeretett plébániatemplomáról végrendeletében is megemlékezett, midőn nagy bronz csillárját és fali karos gyertyatartón a templom Szent László-kápolnáiának hagyta. — Érdemeinek elismeréséül a milleniumkor pristinai címzetes püspökké nevezte ki a király. Közben újabb művel jelentők ímeg, köztük a Szegedi Ferenc Lénárt egri püspök énekes könyve 1674-böl és az Őseink buzgósága című ima- és énekes-könyv. 1879-ben az Országos Magyar Cecília Egyesület megalapításával koronázta meg eddigi munkásságát. — 1898-ban az esztergomi káptalan kanonokja lett. Esztergomba költözóse után már nyugalmasabb évek következtek, de ezután is megmaradt a zenei élettel való szoros kapcsolata. — 1919. augusztus 7-én halt meg. Teste az esztergomi bazilika kriptájában pihen.

* A levelet az esztergomi prímást levéltár örzl. JeJzete: Slmor-levéltár, Cat. 44, 5821/1879.