Pálos Frigyes: A háborús évek

Az 1938-as eucharisztikus kongresszusnak a lelki élménye tartotta a lelket az emberekben egészen 1944-ig. Akkor Magyarországon már német megszállás volt, és a náci nyomás olyan hatalmas volt, hogy ha valaki, csak úgy titokban is, megjegyezte, hogy a németek nem győzhetnek, és az angolszászok fölényben lesznek, ezért azonnal internálás járt. 1944-ben, amikor mi még Vácon voltunk a szemináriumban, a piarista gimnáziumot átellenben már lefoglalta a német hadsereg. Feldlazarett, utókezelő tábori kórház lett belőle, ahol lábadozók voltak. Szerencsére egy tartalékos német tiszt, egy alezredes volt a a kórházparancsnok, aki luteránus volt, de tudott dolog volt, amikor idekerültek, hogy elment tisztelgő látogatásra Pétery püspök úrhoz. A Feldlazarettben volt öt kispap, őt német kispap. Én azon a tavaszon már másodéves voltam, szeptemberben kezdtem a harmadévet. Kölni egyházmegyés kispapokból volt három, és még más egyházmegyéből is, akik ugyancsak másodévesek voltak, de már 1939 óta besorozott katonák. A szovjet frontról megsebesülés után voltak itt ebben a Fedlazarettben, utókezelésen, vaskereszttel kitüntetve. Akkor sok mindent megtudtunk, amiről különben abban az időben beszélni sem lehetett. Két csillagig, tehát tizedességig , tizedesi rangig juthattak el. Már szakaszvezető nem lehetett egyik sem, mert teológusok voltak, és sorkatonaként voltak besorozva, nem szanitécekként. És akkor ők már 1939 óta, tehát 5 éve már katonák voltak, a szovjet frontról jöttek vissza. Volt közöttük egy fölszentelt pap is, aki porosz származású volt. Reggel 6-kor volt az ébresztőjük, katonás fegyelem volt, de délután, amikor kimenőjük volt, a luteránus alezredes elnézte, hogy átjártak a szemináriumba. Ott összebarátkoztunk . Emlékszem, volt ott egy Walter nevű kölni kispap, aki sírva ment el, és azt kérte a rektor úrtól, amikor továbbvitték őket, hogy ha túléli a háborút, mert újra bevetették őket, ő idejön, és itt szeretne kispap lenni. Úgy tetszett neki a mi szemináriumi életünk. A felszentelt porosz papnak is 6 órakor parancskiadás volt, de az alezredes azzal nem törődött, hogy előtte mit csinál. És ő így, miután a piaristáknál lakott, a piarista templomban misézett. Akkor még komolyan vettük a rendelkezéseket: ministráns nélkül nem volt szabad misézni. Az csak a háború után jött divatba , hogy valaki egyedül misézzen. Ministráns nélkül az előírások szerint nem volt szabad misézni. És hát nem volt neki ministránsa. Úgyhogy amíg lehetett, reggel 5 órakor én jártam át neki ministrálni. Összebarátkozunk, és akkor beszélt ő nekem a KZ-ről, a koncentrációs lágerekről, amiről akkor még senki nem tudott Magyarországon, hogy vannak koncentrációs táborok. Neki volt egy szelencéje eldugva a belső zsebébe , amiben vitt magával szentostyát, mert ő is sorkatonaságban szerepelt, és sérült meg, és a haldokló katonákon csak titokban segíthetett. Azt mondja, ha ezt megtudják, hogy ő besorozott katonaként papi szolgálatot teljesít, akkor ő is koncentrációs táborba kerül.

A hitleri Németországban iszonyatos vallásgyűlölet volt. Bár a német sorkatonaság derékszíján a Für Gott und Vaterland (Istenért és a hazáért) felirat szerepelt, a nemzetiszocializmus istentelen volt. Békepapságról ugyan nem volt szó, ez a fogalom akkor még ismeretlen is volt, de csak azok lehettek tábori lelkészek, akik a nácizmust valamiképpen elfogadták. Tehát nagyon érdekes információink voltak 44-ben . Nekem voltak még másmilyen információforrásom is, amiből nyilvánvaló volt, hogy a németek el fogják veszíteni a háborút. És hogy az orosz horda az eláraszt bennünket.

XII. Piusz pápa 1943 nyarán, július 22-én, a szokott előírásokat mellőzve avatta szentté Szent Margitot, ami egészen váratlanul érte a magyarságot. A Szentatya kijelölte január 19-ét Árpádházi Szent Margit ünnepére, amire készült a magyarság. Ez egy üzenet volt a pápa részéről, mert arról nem lehetett beszélni, hogy itt az orosz el fogja árasztani Európát. De a pápa ilyen jelbeszéddel üzent. Hogy Szent Margit, aki nagy engesztelő áldozat volt a tatárjárás alatt a magyarságért, ő legyen a magyarok közbenjárója, amikor az orosz áradat, az ateista-bolsevista áradat elborítja Magyarországot. Ez egy politikai üzenet volt, politika nélkül, mert a pápa ezt másként nem tehette volna. De a pápa tudta azt, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a bolsevizmusnak. És január 19-re triduummal készültünk, minden egyházmegye, itt, Vácon is. Amilyen szép ünnepet lehetett rendezni, az megvolt, nagyon emlékezetes volt. Ott hirdette ki Pétery püspök atya, hogy az egyházmegyét Szent Margit oltalmába ajánlja, március 19-re pedig kihirdette, hogy a székesegyházat pedig Szent József oltalmába akarja ajánlani. Persze akkor még senki nem tudta, hogy mi minden fog bekövetkezni.

Hangfelvételről lejegyezte: Slíz Judit