Pater Anonymus: A hazugság mindig felszínre kerül

Ami most zajlik kicsiny világunkban.

Sok-sok évvel ezelőtt arról szólt néhány hír, hogy a keletről származó kozmetikumokhoz – ugyanúgy, mint a Covid-oltások esetében – abortált csecsemők maradványait használták fel. Néma csend.

A magyar kereskedők, a malomipar felvásárolta a génmódosított ukrán gabonát és olyan magas áron adta, mint a hazai terméket. Néma csend.

Az EU-szabványok szerinti adalékanyagokkal mérgezett élelmiszerek olcsóbbak, mint a termelői áruk, tehát inkább szemétbe ment a maradék, de mindenki – divatból – az amerikai csomagolásnak dőlt be. Néma csend.

A Covid-oltást vagy felvette valaki, vagy nem, de a lisztkukacporral készült kenyér, sajt, stb. feltétel nélkül az asztalra kerül. Néma csend.

Voltak valaha termelői kisüzletek, de akkor is a kizsákmányoló multiknál vásárolt a magyar, mert két bevásárló kocsit is tele lehetett rakni a kamionokban gázokkal tartósított gyümölccsel, zöldséggel. Néma csend.

A kártékony NGO-król, a CEU-ról habzó szájú kritikák hangzanak el, de nem történik semmi, csak polkorrekt facebook-bejegyzések születnek. Néma csend.

Amíg cenzúra van, a szókimondó médiumok hackertámadás alatt vannak, a fotelhuszárok „vonulnak hadba”, de nyugatra megy mosogatni, mert itthon „nincs miből megélni”. Néma csend.

Klímahisztéria, a „sosem elég jólét”, a dologtalan managerek, a büfé- és ruhatárszakon végzett egyetemisták lézengése, a körúton belüli entellektüelek véleményvezérkedése, a múlt gazfickóinak garázdálkodása… Néma csend.

A kisebbségi népcsoportok feltétlen kiszolgálása, a valahol távolban élők gondjai, a nyomorúságos gondolkodású EU „megmentése” mindennél fontosabb. Néma csend.

***

Mi újság a saját házunk táján.

Az Egyház nem hogy darabjaira, hanem szilánkokra hullott, de minden rendben van, mert boldog-boldogtalan az oltárra kerül, ám Mindszenty és XII. Pius soha. Néma csend.

A külső és belső szekták tobzódnak, de még csak különbséget sem találhatunk közöttük, lényeg, hogy „élvezetekben” részesüljenek a behódolók, sőt mindenbe bele is szólhatnak a ki tudja honnan jött világiak. Néma csend.

Ki milyen hangárt épít, mivel pingálja ki (vagy milyen fehérre meszeli) a templomot, nem számít, csak a neve legyen felírva a „mecénásnak”. Néma csend.

A tradíció képviselői ezer ágra szakadtak – ki így dekázik, ki úgy a hagyománnyal. Kastélyokban, vagy Cluny-t meghazudtoló nagyságú betonrengetegben élnek; mindenkinek computere van, de csak ideiglenes kápolna szolgál az imádságra. Néma csend.

Csak a Dunántúl és a határon túliak számítanak, a Dunától keletre nem kell senkit sem az igaz tanítás, a hagyományos szentmise üdvösséges útjára vezetni. Néma csend.

Sértődött világiak osztják az észt, teológiai összefüggéseket át sem látva hangoztatják kritikájukat – mint a Jézus korabeli farizeusok – elviselhetetlen terhet raknak (csakis) mások vállára. Néma csend.

Amíg az „újrómaiak” mázsaszám adnak ki könyveket, filmeket, hanganyagokat, nálunk nincs egy hiteles hittan- és imakönyv (legfeljebb néhány őskiadás tölthető le az internetről). Néma csend.

Konferenciák, utazások, belterjes lelkigyakorlatok vannak, de életvitelt segítő prédikációk nincsenek, legfeljebb sziporkázó latin kifejezések és félresikerült dogmatika és morális vizsga. Néma csend.

Mindenütt csak félelmet és felkészületlenséget tükröző hallgatás.

Figyelmeztető szó Jézus ajkán: „…a kövek fognak kiáltani!” (Azután ránk omlanak Jerikó falai.)