Pater Anonymus: „A kapkodás az ördögtől való”

Gyakran hallottam ezt a mondatot volt elöljárómtól, s napról-napra tapasztalom ennek igazságát mind a magam, mind a körülöttem lévő világ életében. (Honlapunk szerkesztője a tanú rá, hogy egy-egy „fénysebességgel” számítógép-billentyűkre zúdított írásom újraolvasásakor értelemzavaró hibákat, avagy elütések sorát fedeztem fel, szükségessé vált a korrekciók küldése.) Tehát már egy olyan produktum is veszélyben van, amellyel segítséget szándékozik nyújtani az ember. Mennyivel inkább igaz mindez a hétköznapi élet „vérre menő” döntései esetében.

Felgyorsult a világ életmenete, mert a minőség rovására a teljesítmény, a mennyiség lett uralkodóvá. A hétköznapi élet a mérhetetlen és értelmetlen fogyasztásra épül, nem törődve azzal, hogy a megvásárolt termék használhatatlan, gyors amortizációja következtében – és mert nem érdemes javíttatni – az új vásárlásával megint tömjük azok zsebét, akik egyébként még egy szelet kenyeret sem képesek vágni, a pénzügyeken kívül mindenhez buták, de inkább gonoszak.

Vannak népek, népcsoportok – horribile dictum: fajok – akik genetikai kódjukból eredően legfeljebb másolásra, de főként rombolásra alkalmasak csupán. (Sajnálatos módon ezt féktelen erőszakossággal zúdítják rá másokra.) Mivel pedig a pénz jelenti a hatalmat, így az ő kezükben van minden lehetőség az egyre tanulatlanabb tömegember manipulálására. (Lásd mostanság a mobiltelefon iskolai használata körüli őrület…)

S vajon miért lett vészesen tanulatlan (a hazug internet és a még hazugabb közösségi média függésében) a ma embere? Azért, mert a hiányos tudás egyik legfőbb ismérve a logikátlanság. Nem képesek belső összefüggéseket meglátni – legyen az egy történelmi eseménysor, vagy akármilyen hétköznapi döntéskényszer. Következésképpen gyors döntés születik, amelynek talán még közvetlen hatásai is, de távolabbiak mindenképpen károsak lesznek. Annál is inkább veszélyes ez, hiszen legtöbb döntéshozó nagyobb közösség életét befolyásolja – legyen az egy család, egy iskolai osztály, vagy egy államgépezet.

De ugyanez igaz a II. Vatikáni Zsinat utáni egyházi szemléletre is, hiszen ez a gondolkodásmód változtatta meg a működés miértjeire adott választ – a téves válasszal együtt pedig az egyházi lét értelmét. Mégpedig oly módon, hogy a Szentségek, a Szentírás és a Szenthagyomány üdvösségre vezető útjától jobban eltérítették az Egyházat, mint korunk terroristái egy-egy repülőgépet. Következésképpen nem egy repülőnyi utas földi létének jövője, hanem milliók örök élete lett a tét.

(N.B.: kiválóan szemlélteti mindezt egy itthoni – némileg világszintet is érintő – eset, amelyről Főtisztelendő Simon Gábor Atya legújabb videójában beszél, gazdagon merítve az Invocabo nomen Domini című blogon megjelent három kitűnő írásból. Erőszakosan nyomuló hangadók kikényszerítettek egy olyan elismerést, amely megszületésében is ingatag talajon áll. A Szeretetláng-mozgalom és az annak alapját képező szó-konglomerátum kapcsán hosszú évtizedek hallgatása – s közben a rombolás terjedése – most gyors, de annál inkább negatív döntésre kényszerítette az illetékes egyházi hatóságot. Ez a kényszer kapkodást szült – vészes „repülőgép-eltérítés” következett be.)

Ahogy jelen korunk ifjúsága – megörökölve több generáció folyamatos elbutulását – nem hajlandó olvasni (nem is tud már), így soha nem lesz ideje távlatokat hordozó döntések meghozatalára. Hiszen már az ’50-es, ’60-as évek generációjának is „megmondták, hogy mit gondoljon”, manapság a cukorhegyi-birodalom és a többi kéken világító hazugságáradat, tényeket elferdítő hatalmas mennyiségű szövegelés akadályozza az építő gondolatok lépésről-lépésre történő, pozitív eredményt hozó fejlődését.

Egyházunknak sem lenne szüksége pl. lelkiségi mozgalmakra, ha félretéve a II. Vatikáni Zsinat iratainak romboló kuszaságát, leemelnénk a könyvespolcról pl. Clairvaux-i Szent Bernát, Avilai Szent Teréz míves szépségű lelki írásait, vagy Prohászka Ottokár, Bangha Béla prédikációs műveit és esténként 5-10 percet rászánva mérlegelnénk a bennünk induló hatást. Ezzel a szavaink újra kifejezővé, a szépséges magyar nyelv hordozóivá lesznek és nem a közösségi média érthetetlen rövidítései, vigyorgó sárga fejei és egyéb gusztustalanságai jelennének meg.

A fontos döntések is egyszerűbbek lesznek az életünkben történő alkalmazást illetően, hiszen ezek mind biztos mentőövek korunk „lelki terrortámadásai” ellen. Bizonyos lassítás kell, hogy kizárjuk az esetlegességeket és a negatívumok károkozását. Nem a drága konditermek izomkolosszusaira, hisztiző sztársportolókra, drogos hollywoodi celebekre van szükség, hanem kiművelt emberfőkre. Az ész helyén ész, a szív helyén szív legyen, hogy Üdvözítő Urunk Jézus Krisztus képe általunk legyen láthatóvá a sátáni tobzódás közepette.

Valójában nem is olyan vicces az a mondás, hogy „Isten malmai lassan (tehát megfontoltan!) őrölnek”.

Ebből világosan látjuk és értjük, hogy bizony „a kapkodás az ördögtől való”.