Pater Anonymus: Nem jutok szóhoz, de már nincsenek

illúzióim…

Szent István király ünnepére számos u.n. jobboldali portál szép cikket közöl, amelyben jószándékú szerzők beszélnek a magyar keresztény államról, stb. Persze azonnal megjelennek a hozzászólások között immár 3 évtizede (újra) harsogó ősmagyarkodó propaganda-szövegek; t.i. már a 19. században is nagy divatja volt ennek. Szent István gyalázása, s mindaz, amit a katolikus hit adott szegény hazánknak számukra elvetendő. Ezek kereszténynek vallják magukat?

Badiny-Jós és követői mérhetetlen kárt tettek és tesznek; pont ugyanúgy a liberális woke-ideológia sátánista szószólói, mint tőlünk nyugatabbra nagy tömegek. (v.ö.: Mindszenty József titkára a visszaemlékezéseiben leírja, hogy a Bíboros kanadai útján nem volt hajlandó fogadni az ősmagyarkodó Badiny-Jós-t. Szent Főpapunk prófétaként látta, hogy ebből még nagy baj fog származni.)

Miféle keresztény ország? Már semmilyen!

A szólamok szintjén, a nosztalgia szintjén, a protestáns elferdülések szintjén. (v.ö.: most éppen azt harsogják, hogy a baptista gimnázium diákja kitűzte az Északi sarkon a magyar zászlót; máskor a baptista, vagy a református Szeretetszolgálat külföldi akcióit magasztalják – ám szó sem esik arról, ha valamelyik katolikus középiskola diákja, vagy diákcsoportja tudományos versenyeken arat sikert, vagy a Katolikus Szeretetszolgálat mennyi segítséget nyújt bajba jutottaknak – pedig mindebből több van). Odáig jutnak, hogy a „magyar vallás a reformátusság”.

Most mondjam azt, hogy azért tartunk itt; azért hatott erősen a bolsevik-liberális agymosás…?

Már-már tükörképe ennek az álkeresztény helyzetnek, ahogy a jezsuitának nevezett „akárki” megszólal a Citadella-i kereszt kapcsán. E kérdéskörben a legtökéletesebb szemléletet adja számunkra Dr. Krajsovszky Gábor professzor úr e honlapon megjelent nagyszerű írása. (N.B. amikor VI. Pál kinevezte Pedro Arrupe-t a Jézustársaság élére, attól kezdve rohan a szakadék mélye felé a Rend. A felszabadítás teológia és a háttérhatalom trónbitorló ügynöke gyorsan menesztette a Rend éléről Peter Hans Kolvenbach generálist, aki valaha próbálta megakadályozni Bergoglio püspöki kinevezését.)

A magyarországi jobboldalnak nevezett formáció magasztalja Oroszországot (joggal), de nem ám a szláv nép szilárd hitével kapcsolatban, hanem a gazdasági lehetőségek mentén. A baloldaliak részéről „kormánycsicskának” nevezett egyháziak jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy még a fáskamrát is kifestessék súlyos milliárdokért, mert hiszen, mint turistalátványosság majd pénzt hoz a konyhára.

A fiatalabb generációt csak azok a celeb-papok érik el, akik nyugatias a szemlélettől elvakult – valljuk be műveltségdeficittel küzdő – ifjakat szórakoztatni tudják. (v.ö.: elavult és a jelen korban elviselhetetlen fogalom pl. Krisztus „királysága”, stb.) Még az egyházi intézményekben munkálkodó – esetleg némi vallásos háttérrel rendelkező – felnőttek sem példaképek a gyermekeik, tanítványaik számára.

Valamiféle nosztalgikus visszaemlékezés tört rám a napokban, sorra idéződtek fel életem eseményei, döntései. Egy régebbi írásomban már említettem, hogy mennyire sajnálom amiért nem figyeltem oda azon idős papok szavára, akik a zsinati felfordulás hangoskodói között a józan hangot képviselték. Keserves tapasztalat volt aktív papságom idején a cseppet sem keresztény „valóság” megismerése. Nagy adag illúzió áll rossz döntéseim mögött.

Sok évvel ezelőtt írta, vagy mondta XVI. Benedek, hogy a jövő egyháza kicsi és szenvedő, de összetartó lesz. Minden egyházi és világi jelenség ezt igazolja és azért kell imádkoznom, munkálkodnom saját lelkem fejlődésén, hogy ne a kívülrekedtek, hanem – akár a szenvedés keresztjével megjelölve is – a kicsinylétszámú „áldottak” közé tartozzam. Mindezen túl – ha az Úr elég bölcsességet ad hozzá – másokat is segíteni tudjak.