Pater Anonymus: Beszédes hallgatás

„Ez Franciaország!” – jelentette ki az igen furcsa gondolkodású és életvitelű francia államelnök – aki mellesleg a Lateráni Bazilika kanonokja(!). Bizony-bizony a mindenkori francia elnök ennek a pápai bazilikának a javadalmasa, de az elmúlt sok-sok évtized alatt egyik szabadkőműves fickó sem kérte ezt a címet. A mostani ellenben ünnepélyesen megjelent az öreganyányi neje őnagyságával és elfoglalta a stallumot.

Minden, ami most a sport ünnepe címén zajlik, nemcsak a nemes versengés, de egyáltalán az emberi mivolt meggyalázása – a ma emberét jól leképezi a Szajna végzetes szennyezettsége. Erről a francia (?) országról most mély hallgatás van, mert az olimpiai megnyitó gyalázatát a perverzitásban utolérhetetlen liberális világ ünnepli és az egyháziaknak evilág kegyeit kell keresni.

Milyen érdekes, hogy még a muzulmán világ államfői, főimámjai is a keresztények elleni aljas támadásnak ítélik. A muzulmánok Nagy Prófétának tartják Krisztust és tisztelettel viseltetnek a Boldogságos Szűzanya iránt. Persze ez nem jelenti azt, hogy erőszakos térítéssel ne akarnák eltántorítani a keresztényeket.

Sorra kutatom az ú.n. egyházi kérdésekkel foglalkozó orgánumokat, de a mindig, mindenben véleményt nyilvánító Schneider püspök, Müller és Burke kardinálisok; a tradíció valamelyik ágának képviselői; avagy pl. Barsi Balázs, aki talán kissé nagyobb jelentőséget tulajdonít saját magának, mint kellene; az „egyedüli vallásosnak” kikiáltott erdélyiek főpapjai is mind hallgatnak. A római szekta még inkább. Talán majd a mostani „főhittanász” új könyvet ír, miként a csók szakértőjeként már elismerést nyert Bergoglio pártfőtitkár elvtárstól.

Kicsiny hazánk püspökei közül is egyedül a kalocsai érsek mert mondani egy-két mondatot, de ő is óvatosan, mert valahogy még ki kell bírnia pár évet a nyugdíjig. Természetesen a fődiakónus, főszerkesztő, fő-főakárki három nap eltelte után közölte le a globalizmussal már eleve tele lévő markában tartott magyar (?) egyházi (?) sajtóban.

Ellenben az önmagát teológának hirdető sátánista , ronda és buta tyúk rögtön nekitámadt az érseknek. Az a grazi teológiai kar, ahol ez a förmedvény nő(?)személy doktorálhatott és még tanít is ott, jellemző az ausztriai egyházi állapotokra. Ugyanígy a nyíltan hit-, vallás- és egyházellenes celeb-megmondók jellemzik a borzalmasan lebutított emberek sokaságát. S az olvasók lelkendeznek, hozzászólásaikban felmondják a bolsevista-liberális rendszerben üres fejükbe vert brosúraszövegeket.

A pénz és a meg-nem-érdemelt luxus a mérvadó, de nem az igazság és az igaz emberi élet. Olyanok játszanak uraságot, akik pár éve még lelkesen taposták a tanyaudvar ganaját és vízummal jöttek ki a birkaistállóból, megszállva a városokat. A náluk sokkal okosabb telefonjukon osztják az „elit”-életmódjuk ízléstelen fotóit, osztják az észt még hitkérdésekben is, pedig aligha tettek sok kárt a templomi létszámban. Amikor azonban látványos esküvőre és temetésre, meg harangozásra van szükség, akkor követelőznek, sőt feljelentgetnek, mert ugyebár ők „keresztények” – no persze.

Kétes és téves politikai irányultság miatt a valódi felelősöket nem merik megnevezni – holott minden ember pontosan tudja, hogy ez a gyalázat is a „híres” 30 ezüstpénz kamataiból lett megalkotva. De nemcsak a gyalázatos megnyitó kapcsán, hiszen több évszázados a Krisztus-ellenes, egyházgyalázó, egyre inkább a bukott ókori „demo(nok)ráciákra hajazó perverzitás. Akinek „atyja a sátán” tudnak-e másként tenni?

Sok-sok éve azt mondta egyszer XVI. Benedek, hogy a jövő egyháza nagyon kicsiny, de összetartó lesz. Nem túlzás a jelen ismeretében kiegészíteni ezt a megállapítást azzal, hogy szükség is lesz az összetartozásra, mert az épülő sátáni Colosseum falai között a világ vadállataival szemben nem lesz más erő – Isten kegyelmén kívül.

Uram irgalmazz!