Pater Anonymus: Miért van bennem ellenszenv?

Gyakorló papi életem során, a sok-sok ember lelkének megismerése kialakított bennem egy belső reakciót: mikor nem mond igazat valaki; mikor játszik szerepet. Innen ered, hogy első látásra is elég jól rátapintok a hazugságra.

Amikor sok évvel ezelőtt megismertem Marcel Lefebvre Érsek Úr gondolatait (akkor már nem élt) és a Szent X. Pius Papi Testvérület munkálkodását is igyekeztem nyomon követni, idővel megdöbbentett olyan emberek jelenléte, akik a reflektorfény és a haszonlesés miatt csapódtak ezen irányvonalhoz.

Az FSSPX mellett az előzményeket, sőt néhány következményt is felfedeztem a kereséseim alkalmával.

Az agg vietnámi főpásztor első püspökszenteléseit (köztük egy magyar pap is volt), majd a Pius-ból kivált sedevacantisták mellett természetesen láthattam és máig láthatom a spanyolföldi „másik pápaságot”, a „női bíborosokkal”, unokázós „pápával”, vagy magányos, követőnélküli strandpapucsos pápával, a tradíció fővonalából visszatáncoló közösségekkel lehet találkozni.

Ám az első és meghatározó Lefebvre-irány mindig erősen megmaradt bennem, hiszen volt érvrendszere és volt/van rendkívül pozitív hatása – ellentétben a fent említettek zagyvaságaival.

De…

Mint az előbb jeleztem, ekkor már nem élt az Érsek Úr, mások vitték tovább a Közösség vezetését. Mindaddig, amíg Lefebvre Érsek Úr közvetlen neveltjei meghatározók tudtak lenni, addig soha nem merült fel bennem aggodalom.

Sőt a zsinati Róma egyes főpapjai is elég markáns mondatokat ejtettek el, amely bizonyos szimpátiáról árulkodtak.

Müller kardinális, a négy Dubia-bíboros, avagy XVI. Benedek pápa bátorsága meglepett. Ugyanakkor Schneider püspök megnyilatkozásai – bármennyire is rajong érte néhány itthoni, sok éve futtatott vallási celeb – és arcára fagyott álmosolya visszariasztott. A legújabb fejleményekből fájó igazolást kapok.

Aztán kezdtem felfedezni a Piusnál egy belső meghasonlást. Már nem – vagy csak egyes „maradiak részéről”- volt hivatkozási alap Lefebvre Érsek Úr. A fiatalabbak között is voltak hangok, amelyek arról árulkodtak, hogy a Schmidtberger atya utáni vezetés egyre több üzleti machinációt, látványos építkezést, s az eredeti szemlélettől „modernebb” gondolatokat vallók kerültek vezető pozíciókba, olyan világiak kezdtek nyüzsögni (ennek első megdöbbentő jelei éppen itthon értek engem), akiknek közük sincs a tradícióhoz, sőt még azt sem lehet mondani, hogy a zsinati közösségből tértek volna meg. Megtértek – mint fentebb írtam – a reflektorfényhez és a pénzhez. Saját kis machinációjukhoz gyártottak alapítványokat, pletykákat kevertek, stb.

Amikor az 1988-as Ecône-i négyes püspökszentelés videóit néztem, már akkor azt mondtam magamban, hogy egyikük nem szimpatikus – évek múltán keservesen látom, hogy igaz volt az első megérzés. Majd jött a szókimondó (igazát máig nem tudták cáfolni) Williamson püspök eltávolítása. Fellay püspök (mint afféle svájci, pénzhez értő család sarja) komoly üzleti vállalkozásokba kezdett - ekkor terjedt el a cinikus F$$PX jelölés - mindenütt a saját szenteltjeit helyezte pozícióba. Pl. az olaszországi közösség elég jól működött, amíg a mosatni „nagyfőnök” - akkor még ottani elöljáró - Pagliarani szét nem cincálta.

A grandiózus amerikai szeminárium építkezése (a mögötte álló szabadkőműves milliárdosok mecénatúrája révén) abnormális. Nem csak külsejében, hanem a belső élet evilági stílusában is. Talán az egyszerű farmercsaládok kemény fiait nem lesz olyan egyszerű félrenevelni. Az összes szeminárium vezetésének majdnem újmisésekre való lecserélése, az egyes papi közösségekből a régi öregek kiebrudalása… Mit tudnak az ifjak jobban? Fellay céljait és akaratát teljesíteni – ennyi. (Hogy mi a célja az lassan-lassan napvilágra kerül…)

Most pedig, amikor Carlo Maria Viganò Érsek Urat Róma kiközösítette, rögtön elhatárolódtak tőle – ám egyetlen állítását sem tudták cáfolni. Viganò nem a sedevacantisták hiányos érveit, hanem a jog és az egyháztörténelem párhuzamos eseteit taglalva jelenti ki, hogy személy szerint ő nincs közösségben a trónbitorlóval és a „rablózsinat” kártékonyságát gyalázatosnak tartja. A hívők néma serege mögötte áll, bár szavuk el van nyomva – pl. az örökké hazudozó, globalista és eu-propagandát harsogó Új Ember és Magyar Kurír főszerkesztő által. Ezt a fickót zavarják már végre haza!

Bár nem vagyok lényeges tényező, szilárdan állok Viganò Érsek Úr mellett.

Ez nem sedevacantizmus, hanem realizmus.