Pater Anonymus: „Kedves Nézőink! Önök a

Baphomet-tv Maunika-show-ját látták.”

Avagy a magyar katolikus média helyzete

Se nem magyar, se nem katolikus, se nem média. Amerikai mintára szabott show-műsorokban, a zsinat-bálvány körül táncolók vergődése. Internet-felületen, tv-programokban katolikus címszó alatt futó időpazarlás kiváló arra, hogy még többen a szekták, vagy a megbolondult világ hálójába meneküljenek.

A szereplési kényszeres, önmagát orákulumnak tekintő fogatlan, öreg apáca vihogása, valamint a Hollywood-Alsó statisztaválogatásából kimaradt, az ügyelő intésére bértapsoló közönség (a végén üres ömlengés a betelefonálóktól) már akkor is idegesítő volt, amikor még nem volt hazai fordítása ennek a gyenge show-műsornak. Már van – sajnos – sőt további borzalmas hazai programok teszik ellenszenvessé mindazt, amit Krisztus művének és Egyháznak neveztek valaha.

A valaha magas polcra került, majd onnan lepottyant szerzetes; a vízcsapból is kibuggyanó megmondó-barát; a zalacserepes-rekettyési über-lelkipásztor (mert vallásosság ugye csak a Dunántúlon van); a görnyedt, kancsal, hebegő csontkollekcióktól a 200 kilós nyögdécselőkig; vagy az „úrirendbéli” szerzetes, aki állandó világfájdalmas képével még jobban kiemeli, hogy vasvillával dobálták rá a nem éppen tiszta habitust; a nagyon okos de a Gangesz-parti apacsok védőangyalaként hunyorgó-vigyorgó püspök mint riportalany nem kevésbé borzasztó, mint a kérdező, vagy inkább agyonbeszélő műsorvezetők (ez utóbbiak között fel-felbukkan az a jezsuita, aki ötször fut neki egy mondatnak és hatszor keveredik bele), vagy chárizmatikus műsorvezető házaspárok… No és persze a fésűt, fogkefét, vasalót nem ismerő megjelenés, hippiskedő vénséges alakok zsinatizálnak a két négyzetméteres, 10 rozzant ikonnal, állólámpával és ki tudja még mivel megrakott stúdióban.

Katolikus tanítás? Ugye naiv elvárás? Mit is szólnának a zsidók, a keleti ortodoxok, vagy a protestánsok, ha megtorpanna az „ökumánia”? Mert ugye olyan kevés van ami elválaszt, de sokkal több, ami összeköt – szokták mondogatni, kihagyva azt a tényt, hogy az „elválasztó kevés”-ben van a lényeg, az „összekötő sok”-ban pedig az önfeladásunk.

A hiányosan felsorolt „láthatók” mellett ott van még az írott verzió is, amihez már látvány sem kell. Aki nem tudja megkülönböztetni a katolicizmus egyetemességét a globalista rabszolgaságtól, az ne legyen fő-közép- és alszerkesztő se a Fúj Embernél, se a Katolikus Szósznál, se máshol. A valaha jeles „társulat” – néhány ókeresztény tartalmú kiadványtól eltekintve – silány mesekönyveket és irodalomnak nevezett papírhalmazokat gyárt. A havi-negyedévi folyóiratok szerzői önmaguk körül forognak, belterjes zsinatragozáson kívül nincs semmi.

A nyugat-imádat úgy beleült a fejekbe, hogy a valóság szörnyűsége sem tudja onnan kitisztítani. Még a tradíciót zászlajára tűző angol és német pletykalapok (és magyar ferdítésük) is a jelen nyugati bolsevista-liberális dekadencia, valamint politikai árulók nyomában járnak – persze, hiszen ilyen-olyan protestánsból átvedlett (de még mindig csak protestáló) hölgyek-urak végnélküli okfejtései mellé a prolitempó adja a ritmust.

Azt nagyon jól tudjuk, hogy a zsinati tanítások célja a rombolás, de azt nem akarják beismerni, hogy a lengyel pápa 27 évnyi tevékenysége ártott a legtöbbet. Ő maga szilárdan zsinati gondolkodású volt, kinevezte vezető pozíciókba a martini-kasper-danneels-bergoglio vonósnégyest, szabadjára engedte a fokoláré-cursillo-neokatekumenátus szektákat, olyan fokban gyakorolta az ökumenét, amely az egyébként sem szilárd hitű katolikusokat beterelte Luther aklába. Mindenütt kiváló színpadi érzékkel viselkedve eltakarta a háttérben zajló rombolást.

Ügyes húzás volt az összetört, beteg pápa mutogatása, hogy még azok is sajnálkozva fogadják el, akik nehezményezték a munkásságát. Bergoglio már csak egy fanyar marcipán-szobrocska a 60 éve romlott, a „new age-dzsel való esküvőnk” tortája tetején.

A Szűzanya megígérte, hogy az Ő Szeplőtelen Szíve győzni fog. Tudom, illetve remélem, hogy ezt már odaátról fogom meglátni, mert emberi dimenzióban nem látom jelét a közeli változásnak.

***********************************

Aki kíváncsi a VALÓBAN KATOLIKUS SAJTÓRA és a régi magyar jezsuitákra, az olvassa Bangha Béla műveit: Bangha Béla Összegyűjtött munkái