Pater Anonymus: „Keserves” ünnepeket kívánunk…

Azt hangoztatják úton-útfélen, hogy „keresztény Magyarországot” épít a bolsevizmust és a liberalizmust elvető emberek közössége. Sokkal inkább a „szavakban elítélt” woke-ideológiába észrevétlenül belenőtt, elképzelhetetlenül műveletlen népség. Mintha nem lenne elég baj a sok évtizedes kommunista életszemlélet és gondolkodásmód, mostanság az önmagát jobboldalinak kikiáltók alkalmasint többet ártanak. Mai „lapszemlém” nyomán, az eddig viszonylag elfogadhatónak vélt jobboldali hírportál cikkei, s a hozzászólások hoztak ki a sodromból.

Mindszenty József 1948 karácsony másnapi letartóztatása kapcsán írt cikk alá még csak-csak tisztes hozzászólások érkeztek – de azért jócskán kiviláglik belőle, hogy Szentéletű Bíboros Atyánkat nem ismerik. Addig jutottak el, hogy kommunista börtönben volt. Azonban az fel sem merül, hogy Mindszenty Atya a valódi keresztény Magyarországért vállalta a kínzásokat, megaláztatásokat. Nem valami mostani veszélyes jólétet hajszoló, az életébe Istent beengedni nem akaró, kereszténységet meghazudtoló embercsoport lebegett a szeme előtt, hanem az ezeréves magyar földön is megvalósult isteni tanítás szerint élők. Mindszenty Atya „csak egy ellenálló” a szemükben.

Ám a másik cikk, amely azon a nevezett portálon megjelent és Szent István koronázására emlékező írás, már olyan hozzászólásokat eredményezett, amely az angol és amerikai szobordöntögetők, múltat gyalázó-tagadó jelenségeket is felülmúlja. Badinyi-Jós mesedélutánjai által ihletetten pokoli történelemhamisítás és Szent Királyunk féktelen gyalázása, valamint a mindenkori Római Katolikus Egyház elvetése kap hangot. (Jobboldali politikusaink és megmondóembereink elferdült Erdély-imádatával a protestantizmusnak „egyedüli magyar vallásként” emlegetése kapott lábra.)

Szent László királyunk szembeállítása Szent Istvánnal és művével olyan gyalázat, amely elakasztja az ember hangját. Ezek a hozzászólások úgy használják a keresztény jelzőt önmagukra, hogy nyíltan pogányságot követelnek, ősmagyar vallást a római katolikus hit és vallásgyakorlat nélkül, stb.

Ó, szegény jó Mindszenty Atya, milyen sok prédikációja, írása világítja meg a történelem – immár tagadott – szent pillanatait. (Itt szeretnék hivatkozni Msgr. Mészáros Tibor atya visszaemlékezéseire, aki leírja, hogy Mindszenty József kanadai útja során, több kérelem ellenére sem volt hajlandó találkozni Badinyi-Jós-sal, éppen az akkor már ismert idióta nézetei miatt.)

***

Olvasom, nézem, hallgatom a karácsonyi prédikációkat fő- és közpapok ajkáról… Uram Jézus! Te, az Élő Ige, a Teremtő Szó, mit kellett megérned? Nevezett „szónokok” nagyon okosak akartak lenni – felemlegettek komoly teológiai igazságokat, vagy fejtegettek gondolatokat olyan témákról, amelyek a hívők kérdéseire nem adnak választ, tehát a jövendőre vonatkozó útmutatót sem. A nagy okosságuk gyorsabban elszállt, mint az ünnepi liturgiák tömjénfüstje. Más prédikátorok költői szóvirágokat sorakoztattak fel, de a végére csak száraz kórók maradtak. Ja, kérem, a prédikációra való készület nem a felolvasandó (azaz nem saját) szövegek kiválasztását takarja.

***

Az Advent 2. és 3. hetét kórházban töltve kezdtem hozzászokni a belső békéhez, az emberi szóhoz. Ezzel szemben az éjféli misét és a kialvatlanul bemutatott ünnepi misémet az érvénytelenséghez közelinek kell tekintenem. Történt ugyanis, hogy a 4. vasárnapot megelőző péntektől a mostani percekig robbannak a petárdák, villog a tűzijáték és dübörög a cigány-disco. A környékbeliek évek óta nem mernek elmenni az éjféli misére, mert az alatt az idő alatt kirabolják a házukat. Jaj, mit is mondok, hiszen jól működik a cigány-pasztoráció…)

***

Ferenc pápa szobájában van egy „alvó Szent József”-szobor és jeles egyházfőnk e szobor alá helyezi a megoldásra váró kérdéseket kis papírlapra írva. Ahogy az Egyház, a jelen világ és benne a „keresztény” Magyarország népének lelke áll, nekem van egy olyan érzésem, hogy Szent József nem alszik, hanem már kómába esett ennyi baj láttán. Szomorúan olvasom a Szent X. Pius Papi Testvérület honlapjain, hogy az építő, lelkes papi generációt félreállítva, 1-2 éve szentelt ifjak tanítanak a szemináriumokban, vagy vezetik a körzeteket. Nagyon szeretem a lelkes fiatalokat, de mit és mennyit küzdöttek a papi élet köznapjaiban, hogy vezetni-oktatni képesek paptársaikat és a híveket? Az talán nem rejtett woke, hogy „úgy már nem lehet, ahogy Marcel Lefebvre csinálta”.

***

„Vigyázzatok, a sátán ordító oroszlánként körbejár, keresve, hogy kit nyeljen el!” – írja Szent Péter apostol.

A most született Kisded egykor, mint Bíró jön el, kérdéseire hogyan fogunk válaszolni, ha most magunkat áltatjuk?