Pater Anonymus: Adventi „betlehemi csillagunk”

Mindszenty József

Megkezdtük újjáépítő munkánkat s alighanem a „tervek és műszaki ellenőrzések” során szembe találtuk magunkat egy komoly „alapozási problémával”: nem szeretjük túl élesen látni a hibáinkat, pedig ezek „fellazítják” az alapot és ingatag épület készülne, amely bizony hamar összedőlhet. Ezért vegyük fontolóra Mindszenty József alábbi szavait.

***

ADVENT II. VASÁRNAPJA

„Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be... A jegy, amelyet korunk homlokán hord, egyre jobban kiütközik a törvényes őszinteség elsikkasztásán: az igazmondás hiánya rendszeressé vált és hadászati fokra emelkedett. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyvere.” (1948. február 15.)

Kínos tud lenni az igazság, mert tükröt tart. Apró hazugságok vetik el az öntetszelgés magvát. A körülöttünk lévő világ tele van akciókkal, mindenki produkálja magát. Miért pont én maradnék el mögöttük?

Ilyenkor kénytelen „hangját veszteni az igazság”. Hiába tart tükröt, az „én” inkább elfordul a tükörtől, mert az nem jól felel a „ki a legszebb a világon” kérdésre. A szentpáli mondat, miszerint „tükör által, homályosan” látunk, szó szerint beteljesedik. A tükörben már nem az igazság – azaz Krisztus – jelenik meg, hanem az én fürkészi a saját szépségét.

Ezen a ponton mondjuk csak ki: Jézus Krisztus nem erőszakoskodik velem. Ha nem akarom Őt látni és különösen nem akarom az életemet az Ő igazságához (szépségéhez) alakítani, akkor visszahúzódik. Felkínálta az Igazságot – Önmagát – de nekem nem kellett, mert nekem a tükör (az emberek tetszetős véleménye) – fontosabb mint, hogy krisztusi vagyok-e, igaz ember vagyok-e. (A Szentírás Szent Józsefről, az Úr nevelőatyjáról azt írja: igaz ember volt – s pártfogoltja, Mindszenty József ugyanígy viseli ezt a jelzőt… – és én?)

Homlokomon hordom a jegyet, amely Káin jegye. Kritikus vagyok, morgolódom, hibáztatok másokat, szavammal agyonverem a testvéremet, akinek vére az Úrhoz kiált. „Az igazmondás hiánya rendszeressé vált” bennem, azaz rólam van szó és nem Krisztusról, az Igazságról. A celebek mintájára magyarázgatom a tényeket, a szavak értelmét a magam javára igyekszem alakítani, s nem akarom észrevenni, hogy a sátáni ámítás fegyvere legyőzött. Amikor a saját véleményem erősebben esik latba, mint az Igazság, akkor nagy a baj.

Manapság sok kis titán irányító helyzetben van és kijelenti, hogy úgy már nem lehet, mint régen. A Jó Isten mindent tud én meg mindent jobban tudok… Egy szent pápa kiközösítette a rombolókat, kései utóda pedig hallani sem akar a kiközösítésről, mert úgy már nem lehet mint régen – no és mi lett belőle? Egy bölcs püspök világos útvonalon, az Igazság egyszerűségével tartotta meg papi közösségét a helyes úton, s ma már van olyan vélemény, hogy úgy már nem lehet, mint régen – vajon mi lesz ebből? Ha 2000 év lelkisége nem jó nekem, mert „elavult”, vajon mivé leszek?

Adventi előkészületünkben keressük meg az Igazságot, hogy a betlehemi jászolnál már ne tükör által, homályosan (azaz kificamodott elképzeléseknek megfelelő) Megváltót lássuk meg. Mindszenty Bíboros Atya egyértelmű szavakkal figyelmeztet az apró hazugságok, az „én” előtérbe állításának veszélyére. Az Igazság szerint berendezett és következetesen megélt élet törli le a tükör homályosságát, azaz merjek szembe nézni a legapróbb kisiklásaimmal, önzésemmel, celebkedésemmel, hogy a megtisztult lélek képes legyen felfedezni az igazi vezérlő csillagot, a világ sok talmi ragyogású sztárja (hamis ragyogású csillaga) között is.

Csak ekkor leszünk képesek tovább lépni – ebben az adventi készületben – a tiszta lelkű kis pásztor fuvolájának szavára, a meglett öreg pásztor ajándékos tarisznyájába becsempészni a saját ajándékunkat (igazságra megnyílt szívünket), amit odahelyezhetünk a Jászol Isteni Lakója elé.

A Boldogságos Édesanya, az Igaz József, a Glóriát zengő angyalok, a jámbor pásztorok és a napkeleti tudósok mellett, majd ragyogja be a mi szívünket is az Igazság gyermeki mosolya.