Pater Anonymus: Furcsa beismerés
A Hittani Kongregáció legújabb rendelkezése megerősíti az eddigi egyházjogi gyakorlatot, miszerint katolikusok nem lehetnek szabadkőműves páholyok tagjai. Ezek után csak egyetlen kérdésem van: és a püspökök, bíborosok?
A rendelet logikájából következik, hogy ezek a fő- és közpapok nem katolikusok!
Mert ugyebár nemcsak az u.n. Pecorelli-lista alapján, hanem alkalmasint önbevallások, mások biztosra vehető állításai – vagy akár tényszerű nyomok – alapján tudunk olyan püspökökről, bíborosokról (s akár közpapokról), akik elkötelezett „kötényesek”, „vakolók”. (S csak annyi eszük van, hogy le is fényképeztetik magukat köténykében!)
A zsinati pápák és környezetük tagjai nem rejtették véka alá, hogy mik a szándékaik, s mily meglepő: e szándékok valamiképpen rímelnek a szabadkőműves szándékokra. Ennek ismerete olyan csekély dolog, mintha a kulcslyukon keresztül akarnám meglesni egy nagy teremben történő eseményeket.
Malachi Martin atya könyveiben annyi rettenetes közlés van, amelyek messze felülmúlják mindazt, amit esetleg sejtettünk a gonoszság működéséről. (pl. sátánista feketemise a vatikáni palota Szent Pál kápolnájában és ezzel egy időben az USA-ban – majd az amerikai perverzitás elkövetője, egy akkor még fiatal pap, Chicago-i bíboros lesz… – már meghalt.)
Avagy tessék megnézni a régen Nervi-csarnokként, ma már VI. Pál-aulaként ismert terem kígyófejet mintázó falait, ablakait; a Feltámadott Krisztus-ként azonosított háttér-installációt ha félbevágva tükrözik, akkor a sátánisták kecskefej-szimbólumát kapjuk. (Jó a terem új névválasztása, hiszen VI. Pál a saját anyjának síremlékét úgy tervezte meg, hogy egyetlen eldugott kereszt mellett sok-sok szabadkőműves szimbólum található rajta.)
Nemrég még szegény Benedek pápára is rákényszerítettek olyan miseruhát és püspöksüveget, amely tele volt csúcsára állított ötágú csillagokkal, egyik palástjának bronz-kapcsán pedig egyértelmű szabadkőműves szimbólumok szerepeltek.
Bergoglio mellkeresztjének Jó Pásztor-ábrázolása valójában sátánista formában, előre és hátrafelé tartó lábfejekkel, jellegzetes szabadkőműves kartartással mutatja Krisztust.
De pl. kisebb rangú személyek közül van – itthon Magyarországon – aki püspöki címerében és jelmondatában egyértelműen felvállalja szabadkőműves mivoltát.
Amikor a gonoszság elszólja magát, akkor a gondolkodó ember számára világossá válik az igazság, bármilyen megtévesztő szó-köntösbe is van az öltöztetve.
A szabadkőművesség szimbólumai, sok esetben tanai is, az ókori egyiptomi kultúrából származnak, ahol fáraók, dinasztiák jöttek-mentek, vallási nézetek ütköztek, s mára kirabolt piramisok, néhány undorító múmia, semmivé vált valaha-volt dicsőség.
Ugyanezen Egyiptom sivatagjaiban éltek azok a remeték, akik Krisztus tanítását váltották életre, tanítványokat, mozgalmakat indítottak el, akik s amelyek aztán a katolicizmus fényforrásai lettek. Nem a sivatagi homok képezte életük alapját, hiszen akkor elsüllyedt volna mindenük a fáraók kincsével együtt, hanem a Krisztus által vetett sziklaalap: Péter.
A gyenge, esendő, de mégis „a legnagyobb” Péter nyughelye fölött Michelangelo csodás kupolája magasodik, nem egy porló kövű piramis. A pápák sírjai nem halált, undokságot rejtő, sötét piramis-kamrák, hanem Krisztus üres sírjának fényével ragyognak.
A Kongregáció rendelete végső soron lelkipásztori gondosságként is felfogható, hiszen attól óv meg, hogy „álságos túravezetők” nyomdokain, oszló fáraók útját járjuk. Inkább azt sugallja, hogy – ha olykor az ókori Vaticinium-domb kereszterdejében felfeszítve – követve Krisztust, az Atyai Ház menyegzői lakomáján viseljük a Bárány vérében megtisztított ünnepi köntösünket. Akik pedig vakolókanalakkal, derékszögekkel, köténykében építgetik saját piramisukat, majd számolniuk kell a bűzlő múmiasorssal, s a maguk választotta „külső sötétségben csikorgathatják fogukat”.
A témához kapcsolódóan ajánljuk a következőket:
XIII. Leó apostoli körlevele a szabadkőművességról
Bangha Béla: A világhódító kereszténység c. művéből a
"Politizáló" vagy politikamentes kereszténység? (176-185. oldal) és az
2. Elméleti képzés. Alaposság a hitvédelmi kiműveltségben. - Egyetemesség és sokoldalúság. - Az önképzés gyakorlatiassága. (315-320. oldal)
c. fejezeteket.
