Pater Anonymus: Közel az idő – készen vagyunk?

Az internet világa (mint minden evilági szörnyűség visszhangja) rendkívüli harcot indított a katolicizmus ellen, de a Gondviselő Isten úgy rendezte, hogy ennek a képnek a felfedezése, pappá szentelésem évfordulóján történt. A szentelés napja egybeesett Páli Szent Vince ünnepével. Az ő életének egyik jeleneteként is felfoghatjuk ezt a képet, hiszen Vince a francia forradalom idején volt elsőáldozó. Mégpedig egy kis falusi házacskában, az üldözött pap által bemutatott misén. A ház elé odaállítottak egy megrakott szénásszekeret, nehogy kívülről felfedezze valaki a tiltott és gyilkos szankciókkal fenyegetett szentmisét.

Tudjuk a történelemírás lapjairól, hogy ezt megelőzően már az anglikán tombolás is hasonló módon üldözte a katolikus közösségeket; papjaikat, szerzeteseiket börtönbe zárták, kivégezték. Erdők, sziklás berkek takarásában, vagy lefüggönyözött, bezárt szobákban tudtak összejönni a hívek szentmisére. A pap, lehetőleg feltűnő civil ruhában érkezik és távozik, amíg esetleg valaki besúgja a hatóságnak és talán életével fizet hivatásának teljesítéséért. Korunk pedig egyre inkább kezd hasonlítani eme régmúltra, az üldözők minden fortélyára. „Gyilkosok közt cinkos, aki néma” – tartja a régi mondás. Mit oldunk meg álságos tapintattal, vagy kicsinyes érdekek keresésével, ha hallgatunk.

***

Ezért a cím első része: „Közeledik az idő…”.

Ebben lesz részünk. Elbújva, maroknyi hűséges hívő jelenlétében lesz a szentmise, a hitoktatás, a szentség-kiszolgáltatások. Mindeközben ott lesznek közöttünk jövendő árulóink is. A Szűzanya La Salette-i, Fatimai jelenéseiben figyelmeztet arra a szomorú valóságra is, hogy mennyi külső-belső ellenség által történő rombolás következik majd be. Szent X. Pius pápa írja a Pascendi kezdetű enciklikájában: „a veszély az egyház ereiben és bensejében van” – s ezek a szavak 1907-ben íródtak.

***

Bizony kell a cím második fele is: „Készen vagyunk?”

Az általam annyira irigyelt fiatal kollégáim jobban ismerik mindazokat a híveket, akiknek lelkét, katolikus mivoltát rájuk bízta az Úr. Ők tudják, hogy képesek lesznek-e ezek a hívek a nehéz időkben való hűséges tanúságtételre, ugyanakkor elegendő példát tudnak-e adni a körülöttük élőknek?

Azt is kérdezem, hogy a hagyományhűséget valló csoportok között miért lehet egyáltalán különbözőség? Más és más módszertan lehetséges, de éppen a hit alaptanítása, azaz az Örök Szentmise kell, hogy legyen, a jövőben az a fontos összetartó erő, amely az egymásért minden áldozatra kész Krisztushoz tartozók egységét teremti meg papok és a hívek között, de amely tiltó táblákat helyez ki a nyilvánvalóan méltatlanok elé.

***

Zárószóul valamelyest módosítanám a kérdést: Készen vagyok?

Felfogom-e, hogy akár vértanúság is lehet osztályrészem? Üldözés vár lelkileg-szellemileg, s rövidesen fizikailag is, vajon lesz erőm? Mindent elkövetek, hogy az Örök Szentmiséből és a hit szilárd tanításából élve növekedjék bennem az a Krisztus, Aki felvezet a Golgota ormára? Az Úr velünk/velem léte a világ végezetéig, eme élethelyzetben is valóságos lesz – miért tehát a félelem?