Pater Anonymus: Még mindig létezik a „békemozgalom”?

Ahogy visszatekintek ifjúkoromra, az akkor megjelent „Kereszt”, majd a „Katolikus szó” című békemozgalmi újságokra, az abban megjelent püspöki és más szerzői gondolatokra, meg kell állapítanom, hogy a mostani „Magyar Kurír” és az „Új ember” nevű katolikusnak mondott, de inkább kaotikus rikkancsok – élükön a ki tudja milyen gyökerekkel és futtató háttérrel rendelkező főszerkesztővel – nem változott semmit a helyzet, legfeljebb annyiban, hogy a fent nevezett békepapi lapokban olykor még vallásos tartalom is adódott.

Püspökeink és a jelentős médiafelülettel rendelkező sztárpapjaink az átkos emlékű „Opus Pacis” és a „Békemozgalom” szellemiségének harcos örökösei. Már leplezetlenül vallják a bolsevik-liberális eszméket. Az egyházrombolás nyílsisakos serege megszállta a magyarországi hívek életét, gondolkodásmódját. Az állandó „szegénység-szerénység”, a „merjünk kicsik lenni” gyávasága el akarja pusztítani a dicső magyar múlt és az abban abszolút dicsőséggel közreműködő magyar katolikusság értékeit.

Migránsokat, transz-akármiket, keresztényellenességet favorizáló gazdag külföldi turisták megcsodálhatják évszázadok magyar katolicizmusát és művészetét, de a kispénzű magyar emberek nem fognak tudni bejutni a látogatóközponttá, azaz festett díszletté alakított püspöki palotákba.

A székesegyházak kincstárainak értékes miseruhái, kegytárgyai helyett X.Y. püspök „mecénásságát” hirdető pokoli áron beszerzett zsákvászon és szivárványos hálóingek lesznek a miseruhák; hitetlen vagy éppen egyházellenes ötvösök ilyen-olyan (mellényzsebbe dugott) mellkeresztjei és gyűrűi ékítik szellemileg nem a legképzettebb főpapjainkat; az autóikat, hifi-berendezéseiket gyakran váltó közpapság életvitele messze előzi a hívek életszínvonalát (és divatjai).

A kiürült templomok azt bizonyítják, hogy a papnak nincs mondanivalója a hétköznapokból jövő és oda lelkierővel visszatérni akaró híveknek. De lényeg, hogy van napelemes, stb. közösségi ház, ahol ugyanaz a néhány frusztrált nőszemély fog hímző-szakkört és pletykaklubot tartani – t.i. ott sem lesz egy valamire való hittani előadás.

Még a területrablás előtt sem volt olyan hatalmas méretű Hazánk területe, mint a nagy birodalmaké, de mindehhez és a lakosság létszámához viszonyítva több nagyságot tudunk felmutatni ezredéves történelmünk alatt, mint néhány nagy és erős ország. A nagy és erős országok tudnak-e felmutatni annyi szentet, tudós fő- és közpapot, hívőt, harcban hős embereket, mint a magyarok? Néhány száz év alatt akadt egy-egy Szalézi Szent Ferenc, vagy Canisius Szent Péter, míg nálunk alig ötven év kellett egy Prohászka, Tóth Tihamér, Majláth Gusztáv, Apor Vilmos megjelenéséhez. Rengeteg felsorolnivaló lenne. Minden tiszteletem ellenére kérem, hogy ne Olofsson Placid atya, vagy Salkaházi Sára legyen a mérvadó a „kicsinységre-szerénységre”, hanem Mindszenty József, Pétery József, Márton Áron, Kiss Szaléz, Endrédy Vendel legyen mérvadó a „nagyságra”.

S most csak az egyháziakat említettem, de körülnézhetünk a művészetekben, avagy a két háború közötti kivéreztetett ország rendkívüli gazdasági és kulturális felemelkedése körül munkálkodók között is.

Miért kellene „szerénykedni”, mint mai magyar katolikusnak, ha a dekadencia nyugati őrjöngésével szemben itt még vannak normálisan gondolkodó egyének és családok, zsinati szektásodástól mentes hívő közösségek, egyházi iskolák, egyházi szociális intézmények. Sokkal inkább „szerényebbre” kellene venni a figurát a végzetesen hiányos képzettségű papságnak és világi kisegítőiknek, vagy éppen az egy-két kivételtől eltekintve rendkívül gyenge püspöki karnak.

Bergoglio elvtárs kapott valamelyik dél-amerikai bolsi vezetőtől egy sarló-kalapácsra feszített Krisztus ábrázolást. S ennek a trónbitorlónak a kegyeltjei, kinevezettjei félretették szobáik faláról, oltáraik csúcsáról, szívük mélyéből az értünk Feláldozott Krisztust, hogy helyére ezt az istenkáromló szimbólumot tegyék, s eszerint éljenek, működjenek közre a rombolásban. Sztálin, Rákosi, Kádár „már csak egy kávét kér” és az egyházrombolás az övékénél is sikeresebb receptjét.