Pater Anonymus: A liberális Egyház rosszabb,

mint a liberális világ

Püspöki karunk „félhivatalos” rikkancsában, a Magyar Kurír nevű szégyenletes honlapon megjelent egy idézet a San Diego-i püspökkel készült interjúból. Ennek a förmedvénynek olyan alapvető skandalumai vannak, hogy normális esetben azonnal el kellene távolítani a püspököt „tanítói székéből”. (De, a „fejétől bűzlik a hal” közmondás igazsága alapján már eleve a valaha dicső Róma azon részében kellene kezdeni a takarítást – és fertőtlenítést! – amelyet Vatikánnak neveznek.)

Íme az idézet: „A hívő és hitüket komolyan vevő katolikusoknak az a tragédiájuk, hogy jelenleg az amerikai politika szerkezete teljesen kettéosztja a katolikus tanítást. Bizonyos kérdések esetében a republikánusok jobban képviselik az egyház tanítását: ilyen az abortusz, az eutanázia és a vallásszabadság. Más kérdéseknél a demokraták képviselik az egyházi tanítást: ilyen a klímaváltozás, a szegénység és a rasszizmus problémája. Az a gond, hogy a katolikus választók szó szerint hajléktalanok az USA pártstruktúrájában. Egyetlen olyan politikai erő sincs, amely akár csak megközelítőleg is eljutna a katolikus tanításhoz.” (R. W. McElroy San Diego-i püspök)

Alapvető butaság, hogy a politika által megosztott katolikus tanításról beszél, ugyanis azt kellene mondani, hogy politikával – mégpedig beteg politikával – megfertőzött (és megfizetett) egyházi tanításként eladott sátáni propaganda osztja meg a kétségekkel küzdő emberek lelkét.

Ki a katolikus? Egyértelműen az – és kizárólag csak az – aki az Evangéliumokra épülő 2000 éves tanítás útján halad, hite mozgatja az erkölcsi tartását és a körülöttünk lévő világban végzett építő/javító munkáját. Mindaz, aki kiválogatja a tanítást és erkölcsében a beteg utat járja, hogyan is lehetne építő-/javító a nagyon is építendő/javítandó világban? Tehát, amikor ez a püspök a katolikus tanítás ellenében az evilág leginkább szociális és gazdasági problémáit hangsúlyosabban akarja kezelni, nem más, mint aki – az Evangélium példázata szerint – homokra építi a házat…

Az Egyháznak NEM tanítása a klímaváltozás, a szegénység és a rasszizmus! Ezek csak tevékenységi területek, ahol éppen a katolikus gerinc révén értékesen járulhat hozzá az államok kötelezettségéhez tartozó területek építéséhez/javításához. Ám nem fog erre a feladatra alkalmas lenni, ha gerincét nem krisztusi tanítás adja.

Ám a biológiából tudjuk, hogy a megroppant gerincű ember (és Egyház) nem képes tevékenykedni!

Ha már a biológiánál és a megroppant gerincnél tartunk: a manapság tomboló kór kapcsán a szakemberek kifejezetten állítják, hogy egy önmagában is súlyos alapbetegség az oka minden halálesetnek, ugyanis a koronavírus csak az egyébként is legyengült, fokozottan igénybe vett immunrendszert teszi alkalmatlanná a védekezésre, ezáltal a szervezet végpusztulását kiváltva.

Ha ezt a képet alkalmazzuk az Egyházra, akkor mondhatjuk, hogy a súlyos alapbetegség a II. Vatikáni Zsinat volt – mégpedig összességében és nem „csak” részleteiben (e ponton a számomra oly kedves Marcel Lefebvre Érsek Úr vélekedésével is szembe helyezkedem) – a bajt végzetessé „fertőző vírus” pedig Ferenc pápa és követői.

A liberális egyházat megjelenítő amerikai püspök jobban retteg a gyógyszerektől, mint magától a halálos alapbetegségtől. Azaz számukra a maszk a lényeg: képletesen értem ezt, mert a maszk nem mást takar el, mint az ördögi vigyort, amely örvendezik az Egyház halálán.

Az USA-választások eredménye azért olyan fontos nekik, mert ha Trump elnök – és vele együtt az általa ugyan kevésbé reprezentáns katolikus igazságok – győznek, akkor az ellenfél (de főleg az ő marionettfigurájának mozgatói) nem tudják véghezvinni az Egyesült Államok és persze a világ többi uralt régiójának anarchia általi legyilkolását. Láthatjuk, mi történik az amerikai polgárok javaival, amikor egy marxista csőcselék rabol-gyilkol-terrorizál. Látjuk, mi történik az óceán innenső oldalán, amikor a bevándorlók tesznek tönkre fejlett társadalmakat.

A liberális püspökök rettegnek attól, hogy kiderüljön: egy átlag, de igaz katolikus hívők csoportja képezi az Egyházat és semmiképpen sem a liberális püspökök által becsapott, kárhozatba sodort embertömegek – még mindig tömegek vannak velük, és ez rettenetes baj.

A klímaváltozást, a szegénységet, a rasszizmust az államok a hatalmuknál fogva, megfelelő tudós elmék segítségével oldhatják meg, ehhez az egyszerű keresztény ember csak annyiban járulhat hozzá, hogy esetleg ő is tudós elmévé képezi magát, vagy jószándékú tagja az állam hatalmi ténykedésének. Ám, mint eddig is világosan leírtam, ez csak akkor lehet igaz, ha az egyszerű építő/javító hívőben meg van az igaz hit tanításától erős gerinc.

Gondoljunk csak bele: még az ateisták is észrevették az egyházat mérgező bajt, amikor Ferenc pápa és – mondjuk pl. – Beer Miklós migránspátyolgatását kifogásolták! Mennyivel inkább, amikor az amerikai katolikusokról beszélünk, imádkoznunk kell azért, hogy hittel erős gerincük építse/javítsa az egyébként évtizedek óta beteg amerikai társadalom bajait.

S miért állíthatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat az alapvető betegség? Csak azért, mert az ott kialakított „ablaknyitás” a világra csak azt eredményezte, hogy a még tiszta „tanítás”-levegőt elárasztotta a világban akkor már jócskán tomboló vírusok ezerféle válfaja. Mi több: erre meg is lett volna a megfelelő ellenszer (az igaz hit megerősítése és az erkölcsi rend megszilárdítása), de ehelyett kidobálták a „régi gyógyszerkészletet, értsd: Jézus Krisztust a tanításával és szentségi kegyelmeivel együtt” és helyette kuruzslók kencéit – pl. karizmatikus gittegyletek, ökumenikus vallásgyalázások és Pachamama-kultuszok – mérgeit helyezték el.

A valóban igaz katolikusok, akik ott Amerikában és pl. nálunk, vagy a világ más pontján aggódnak gyermekeik jövőéért, társadalmuk, államuk biztonságáért és javáért, azok messze tartsák magukat távol az ilyen püspökök és persze Ferenc pápa minden szavától és tettétől. Amikor ilyen pásztorok állnak az élen, akkor a nyájnak jobb, ha elkóborol és talán kissé „el is vadul”, azaz lelki ösztönszerűséggel akar hitben és fizikailag is életben maradni. Persze van egy jobb lehetőség is: mégpedig, hogy egy „értelmes nyáj-tag csengőt tesz a nyakába és jó pásztor után néz”.

Mert vannak még jó pásztorok, de mert nem fogadja fel őket senki, így tehetetlenek, sőt néha korrupttá is lehetnek elárvultságukban (lsd. az ún. tradicionális közösségekben itt-ott fellelhető alapos bajokat – erről majd máskor, bővebben).

Régóta egyházjogi igazság – ez esetben már több is mint jogi kategória, hiszen az üdvösség forog kockán – ha valakinek lehetetlent, hitelleneset parancsolnak, annak meg kell tagadni az engedelmességet.