Pezenhoffer Antal: Az ember testi származása

A mondottakkal tulajdonképpen már az ember származását is elintéztük. Mivel azonban minket elsõsorban a kérdés ezen része érdekel, mert a vallással sokkal szorosabb összefüggésben van, mint az állatok származása, az evolúciónak ezt a részletkérdését érdemes külön is vizsgálat tárgyává tennünk.
Darwin leszármazásról szóló tanítását eleinte csak az állatokra korlátozta s csak késõbb terjesztette ki az emberre is. Összekötõ kapocsnak az ember és az állatok között csak a majmokra gondolhatott s csak rájuk gondolhatunk mi is. A majmok azonban nem egy állatfajt képeznek, hanem egy családot, mely több száz fajból (nem fajtából) áll. Az embert tehát nem egyszerûen a majmokból eredeztethetjük, hanem az emberszabású majmokból, melyek még mindig három fajra oszlanak: a csimpánzra, a gorillára és az orángutánra. A majmok közül ezek hasonlítanak ugyanis legjobban az emberre és nagyságuk és életkoruk miatt egyedül jöhetnek tekintetbe akkor, mikor az ember származásának megmagyarázásáról van szó. Ámde még az emberszabású majmok és az ember között is oly nagy különbség van még testileg is, hogy áthidalni nyomósabb bizonyítékok nélkül lehetetlen. A fõbb különbségek a következõk:
Az ember fejalkata egészen más, mint az emberszabású majmoké, amelyek teljesen állati jellegû koponyával bírnak. Az ember feje elsõsorban agyburok, s az agyburok mellett az állkapocs egészen háttérbe szorul. Az emberszabású majmok (ezután rövidség okáért csak majmokat mondunk) koponyáján viszont az állkapocs játssza a fõszerepet. Innen van, hogy az emberrel egyenlõ testsúlyú, sõt nála még nagyobb testû emberszabású majmok koponyájában mindössze 600-700 gramm agyvelõ van, az ember koponyájában pedig átlag 1300-1500 gramm.
Dr. Raitsis Elemér, az állatkert igazgatója írja a Természet címû folyóirat 1928. júliusi számában, hogy mikor az emberszabású majom hulláját boncolja (Raisits Elemérnek alkalma volt ilyen boncoláshoz, mert a budapesti állatkert egyik ilyen kincse éppen akkoriban pusztult el), szinte megijed az agyvelõnek attól a feltûnõ kicsinységétõl, amit a koponyában talál. A majmok koponyája teljesen állatkoponya: hosszúkás, elõrenyúló. A hatalmas állkapocs, mely a fej nagy részét teszi, a háttérbe szoruló homlok elõtt messze elõreugrik, míg az emberkoponyában az egészen kisméretû állkapocs nem ugrik elõre, hanem a homlok alatt van. Ebben különbözik az emberarc az állati pofától.
A kettõ közti különbséget a Camper-féle arcszöggel fejezzük ki, melynek csúcsa az orrtõ, egyik szára a fültõtõl, másik a homloktól indul. A fültõtõl induló szár vízszintes, a homloktól induló az emberen merõleges, s ezért a szög derékszög. Ellenben az állati, és közte az emberszabású majomkoponyán is, az állkapocs elõreugrása és a homlok hátracsapott volta miatt erõsen ferde s így 30 foknál nagyobb szöget nem alkot. A majomkoponya ezen kívül nem sima felület, mint az emberé (s természetesen nem is domború, mint ez), hanem egyenetlen: horpadások és kidudorodások vannak rajta, sõt a gorilláén a fejtetõ közepén még egy hatalmas felfelé nézõ csonttaraj is van, melynek két oldalán tapadnak meg a hatalmas rágóizmok.
Általában a koponyacsont külsõ felületének egyenetlenségei az állati jelleg megnyilvánulásai, mert mind azt a célt szolgálják, hogy a rágóizmok kellõen megtapadhassanak. A ragadozó állat ugyanis harap, tépi a húst, általában testi erejével keresi táplálékát és küzd léte fenntartásáért, míg az ember szerszámával, melyet természetesen eszével készített. Ezért a sima emberi és az egyenetlen, durva majomkoponya szemléltetõen mutatja az ember és az állat közti lényegi különbséget (hogy az egyik eszes lény, a másik nem), de mutatja azt is, hogy a majom épp úgy állat, mint a többi állat.
Tudvalevõ, hogy a fej az alsó részén lévõ foramen magnum (öreglyuk) által ízül a törzs vázát képezõ hátgerinccel. Ebben is lényeges különbség van ember és majom között. Az öreglyuk helyzete ugyanis az emberen olyan, hogy neki a hátulsó két végtagján állás, azaz a hátgerinc merõleges helyzete a természetes testtartása.
Az embernek akkor lóg a feje, ha négykézláb van, míg a majomnak akkor, ha felegyenesedik.
Az emberben tehát a csontszerkezet, az anatómia kívánja meg, hogy két lábon járjon. Ekkor érzi jól magát ugyanis, s ekkor szilárd a teste helyzete. A majomnál akkor van ez így, ha a hátgerince vízszintes helyzetû, azaz négykézláb helyzetben.
Láthatjuk tehát, milyen tudománytalan, sõt mennyire gyerekes az az állítás, amellyel pedig régen nagyon sûrûn találkoztunk, hogy az õsember még négykézláb járt. Honnan tudják? Ki figyelte meg? Azt azonban hogy nem négykézláb járt, hanem egyenes testtartással, mint mi, csontszerkezetébõl, az anatómiából tudjuk.
Az õsember bizonyára ember volt, hiszen azért volt õsember. De ha ember volt, akkor két lábon is járt, mert az emberben ezt a csontalkat berendezése kívánja így. Ha négykézláb járt volna, annak a jele lenne, hogy (legalább ebben az egy tekintetben) még állat volt. Azonban éppen ezt kellene bebizonyítani, mert soha senki még olyan emberi csontvázat, mely a négykézláb való járásra engedne következtetni, nem talált. Van aztán lényeges különbség ember és majom között a fogazatban is. Az emberszabású majmok szemfogai agyarak, melyeknek, mivel ennyire nagyok, a másik állkapocs megfelelõ részén üres hely felel meg, míg az ember szemfogai nem nagyságukkal, hanem csak alakjukkal térnek el a többi fogtól.
Ez a különbség is az emberi és állati jelleg közti ellentét kifejezése, s szintén azt bizonyítja, hogy az egyik a testi erejével, a fogával védi magát és szerzi meg táplálékát, míg a másiknak erre nincs szüksége, mert a testi erõt pótolja az ész. Nem fontos, de érdekes különbség az is, hogy a majomnak nincsenek ajkai, mint az embereknek. Ez is egyik oka, hogy az állatpofa (s köztük természetesen a majomé is) nem szép, nem vonzó, míg az emberarc az.
A törzset illetõen ismét erõsen állati jelleg az emberszabású majomban, hogy hátgerince felsõ részén (tehát a nyakán) hosszú, szinte bordaszerû csontok nyúlnak ki a hátgerinc csigolyáiból, melyek szintén izmok tapadására alkalmasak s összefüggnek a gorilla félelmetesen nagy állati erejével. Ezek a csontnyúlványok az eszes emberben, mint akinek baromi testi erõre nincs szüksége, hiányoznak. A majom medencecsontjai is egészen más alakúak, mint az emberéi.
A legfeltûnõbb különbség azonban az, hogy míg az emberben a hátgerinc alul, a végbél fölött véget ér, addig az állatokban, s köztük az emberszabású majmokban is hosszabb vagy rövidebb farokban folytatódik.
Még a törzsnél is nagyobb azonban a különbség a végtagokban. Az emberszabású majmok négykezû állatok. Mind a négy végtagjuknak elsõsorban a fogás a rendeltetése, nem pedig az, hogy a testük rájuk nehezedjék, azaz, hogy járjanak rajta. Ezzel szemben az ember elsõ két végtagja kéz, tehát fogásra való, a hátulsó kettõ pedig láb, tehát járás a rendeltetése. Ebbõl a szempontból a majmok még jobban különböznek az embertõl, mint például a kutya vagy a ló, mert ezek épp úgy a földön járnak, mint az ember, ellenben a majom fán élõ vadállat, mely csak ott érzi magát elemében.
Ennek a kúszó életmódnak következménye az a másik különbség is, hogy míg az ember lábai hosszabbak, mint a kezei, addig az emberszabású majmokkal éppen megfordítva van: ott a mellsõ végtagok hosszabbak, mint a hátulsók, mégpedig egész feltûnõ módon. Ez is a kúszó, a fán élõ életmóddal függ össze, mert hiszen kapaszkodásra, fogásra, a kúszó négykezû állat is elsõsorban a mellsõ végtagjait használja, tehát ezek hosszabb volta a célszerûbb. A végtagok hosszúságát illetõen a következõ adatok mutatják a helyzetet:

Gorilla Csimpánz Orangután Fehér ember Néger

Mellsõ végtag 64,9 cm 67,7 cm 80,7 cm 45,43 cm 45,16 cm
Hátsó végtag 34,9 cm 35,2 cm 34,7 cm 48,8 cm 48,5 cm

Látjuk tehát, hogy a különbség szinte hihetetlenül nagy. De érdekes az is, hogy azok a négerek, akiket a naivak hajlandók az ember és a majom közti átmenetnek tekinteni, a végtagok hossza tekintetében még a fehér embernél is jobban különböznek a majmoktól.
Az, hogy az emberszabású majmok testét is éppúgy sûrû szõr fedi, mint más állatokét, még nem sokat jelentene, mert hiszen a szõrzet fajták szerint is változni szokott s közel se bír olyan jelentõséggel s bizonyító erõvel, mint a csontrendszerben való különbség.
A szõrzetnek az ember testérõl való eltûnése az évezredek óta tartó ruhaviselettel (mely magának a testnek a hideg ellen való védekezését feleslegessé teszi) is megmagyarázható volna. (Megint érdekes azonban, hogy a négerek teste még szõrtelenebb, mint a fehér emberé, pedig õk ruhát még úgy se viselnek, mint mi.)
Mégis éppen a szõrzet volt egyik fõ oka annak, hogy az embernek emberszabású majmoktól való származtatását még a vallástalan szakemberek is elejtették már (mert látni fogjuk, hogy már õk is elejtették). Ha ugyanis az ember õse a majom volna s testérõl a szõr csak az állandó ruhaviselet miatt tûnt volna el, akkor az emberi testen ott maradt volna meg legjobban a szõrzet, ahol az a majomi testen a legdúsabb, és megfordítva.
Feltûnõ azonban, hogy ennek éppen az ellenkezõje az igazság. Az emberi test éppen ott a legszõrösebb (arc, fejtetõ, hónalj, szeméremtáj), ahol a majomtest a legszõrtelenebb, s ahol azt csak pihék fedik. Ez a feltûnõ jelenség az emberi testnek a majomtól való származását egyenesen lehetetlenné teszi, mert hiszen a valóság a feltett fejlõdésnek éppen az ellenkezõjét mutatja.
De persze azokat a feltûnõ csonttani különbségeket, melyekre rámutattunk, azokat se lehet áthidalni ember és majom között, kivált mikor erre az áthidalásra a paleontológia tanúsága szerint a természet a legkisebb hajlamot se mutatja.
Próbálták ugyan megmagyarázni, hogy történhetett az átalakulás, de ez már a hit dolga, nem a tudományé, hitetleneknek pedig nem volna szabad hinniük. De valószínûtlent, sõt szinte lehetetlent még az se hisz el, aki nem hitetlen ugyan, de viszont józan és okos. Például az a majomember, akinek hátsó végtagjai már kezdtek átalakulni lábbá s koponyája alján az öreglyuk is már kezdett olyan helyzetet elfoglalni, mely már a felegyenesedett testtartással való járást tette kényelmessé, de még csak félig, ha nem is volt annyira tehetetlen nyomorék, mint a félig már járó, de félig még mindig repülõ állítólagos madarak, vagy a félig már délvidékre vonuló fecskék, de azért kétségtelenül õ se volt valami nagyon alkalmas a létét való küzdelemre s így bajosan képzelhetõ, hogy évezredeken át létezni és a létért való küzdelemben helytállni tudott volna.
Aztán meg vajon mi adhatott volna okot erre az átalakulásra? Bizonyára az, hogy a majom is kénytelen volt a fákon való mászkálás helyett a földön járni. Ámde teljes lehetetlenség, hogy az a majom, melynek a tápláléka (rügyek, gyümölcs, férgek) a fákon található és a szervezete is arra való, hogy ne a földön járjon, hanem a fákon mászkáljon, és ezért a fák tetején ellenségei elõl is sokkal könnyebben tud menekülni, mint lent a földön, egyszerre otthagyja a fát és földön járóvá váljék.
Bizonyára azért történt ez meg mégis, mert valami természeti katasztrófa elpusztította az erdõt, válaszolják erre. Túlságosan nagyméretû katasztrófa – feleljük – nem lehetett, mert akkor az erdõvel együtt a majmok is elpusztultak volna.
De ha egy mégis megmenekült volna, s éppen ez vált volna a mi õsünkké, akkor se képzelhetõ el, hogy ez a majom az alatt a több tízezer esztendõ alatt, amely végtagjai átalakulásához szükséges volt, ne talált volna többé fát és erdõt. Hiszen ennyi idõ alatt még azt a területet is, ahol a katasztrófa kipusztította az erdõt, már réges-régen ismét rengetegek borították. A kipusztult helyébe új erdõ már 50-100 év alatt is keletkezik (a trópusok alatt, ahol a majmok élnek, még sokkal hamarabb). Egészen érthetetlen tehát, hogy a majom évezredeken át mégse ment többet vissza soha abba az erdõbe, melyben való élésre testalkata és életmódja rendeli?
De ha mégis engedelmesen elfogadjuk a feltevést, hogy az emberré fejlõdõ majom hosszú évezredeken át se jutott a földön (és éppen a buja trópusok alatt) fákhoz, amelyeken szervezetének megfelelõen élhetett volna, akkor is bajos, sõt egyenesen lehetetlen elképzelni, miért nem mind a négy, hanem csak a hátulsó két végtagját használta járásra ez a szerencsétlen vagy szerencsés majom. A furcsaságot még csak növeli, hogy hiszen foramen magnumának helyzete is azt követelte, hogy gerincét vízszintesen s ne merõlegesen tartsa, vagyis, hogy négykézláb járjon.
Aztán miért tûnt el ennek a két lábon járni kezdõ majomnak a farka is? Hiszen a faroknak semmi köze sincs a két vagy négy lábon való járáshoz. Talán azért, mert nem használta? De hát miért ne használta volna (például a legyek elkergetésére), ha egyszer volt neki. De ha csakugyan nem használta volna, maga a farok akkor se tûnt volna el, legfeljebb, hosszú évszázadok folyamán a farokmozgató izmok haltak volna el, de nem maga a farok is. Mi se használjuk a fülkagylónkat, mert nem fordítjuk a hang irányába, mint az állatok, de azért mégis megvan ma is, csak mozgatni nem tudjuk. Bizonyára a féregnyúlványunkat se használjuk (mozgatjuk) a vakbelünkön, még sincs esze ágában se eltûnni.
Aztán miért kellett a mellsõ végtagjainak megrövidülni annak a majomnak, mely a földön és két lábon kezdett járni? Mert többet nem nyújtózkodott az ágak után? Ha nem nyújtózkodott, az csak azt magyarázza meg, miért nem nyúlt még hosszabbra. De ha nem nyújtogattunk valamit, attól még nem rövidül meg. Aztán a hátulsó végtagjait se nyújtogatta, sõt mivel rajtuk járt, inkább talán összenyomta. Miért nem rövidültek meg hát azok is, sõt – egészen érthetetlen – miért lettek egyenesen hosszabbak még a kezénél is?
Aztán mi az okozati vagy logikai összefüggés a kétlábon járás és a koponya átalakulása és az agyvelõ megnövekedése között?
Mivel lehet ennek bekövetkeztét megokolni? Talán, mert erdõ és fa nélkül volt kénytelen élni, sokkal nehezebben tudta magát fenntartani s rászorult az esze segítségére? De hát ami nincs (mert hiszen esze akkor még nem volt), azt nem is használhatja senki, ha még úgy rászorul is. Aztán vannak olyan majmok is (például a pávián), amelyek nem élnek fákon, mégse okosabbak mint a többi majom, a koponyájuk se intelligensebb szabású.
Ami pedig az emberszabású majmok agyarait illeti, ezeknek az erdõ elhagyásával nem visszafejlõdniük kellett volna a megváltozott életmód következtében, hanem éppen ellenkezõleg, még jobban megerõsödniük és még állatiasabbá válniuk. Az erdõtõl megfosztott emberszabású majom ugyanis a növényi táplálék (rügyek, gyümölcs) helyett nagyobb mértékben volt kénytelen hússal táplálkozni. Ez pedig az agyarak erõsebb használatával jár.
Mivel a kúszó majom életeleme a fa és a kúszás, lent a földön még akkor se tudott volna ellenségei elõl oly ügyesen elmenekülni, mint a fán, ha félláb-félkéz végtagjain nem is csetlett- botlott volna. Emiatt is többször volt tehát kénytelen ellenségeivel nyíltan szembeszállni, tehát agyarait használni, mint hajdan az erdõben.
Az erdõ elhagyása tehát semmit sem magyaráz meg, nem is szólva arról, hogy az erdõt elhagyó és oda soha többet vissza se térõ gorilla majdnem olyan, mint a vizet elhagyó és oda többet vissza se térõ hal, és egészen olyan, mint a mocsarat végleg elhagyó béka. Az egyiknek ugyanis az erdõ, a másiknak a mocsár az életeleme, táplálékát onnan szerzi, ott tud legjobban védekezni ellenségei ellen s egész szervezete és ösztönei is úgy vannak alkotva, hogy csak ott s ne másutt éljen. Hogy tehát a fákra termett és a fákból élõ majom végleg otthagyja az erdõt és a fát, egyenesen képtelenség.
„Míg a kapaszkodásban és kúszásban utolérhetetlenek – írja a budapesti állatkert igazgatója a „Természet” már idézett számában „Az emberszabású majmokról, különös tekintettel állatkertünk orangutáncsaládjára” címû cikkében –, addig annál esetlenebb a földön való járásuk.” „Járásuk – írja újra – esetlen, imbolygó, Heck szerint mintha bizony mankón járnának.” És ez a földön járva annyira ügyetlen orangután hagyta volna ott az erdõt és a fát, mégpedig örökre és csetlett-botlott volna a földön évezredeken át, mintha csak elõre tudta volna, hogy az emberré levés olyan nagy méltóság, hogy ezt a sok szenvedést és türelmet megéri? De ha így lett volna, akkor se lehetett volna így, mert ellenségei akkor se tisztelték volna ezt a tiszteletreméltó kitartást s a „mankón járó” állat, mire vágyai netovábbját elérhette volna, s emberré válhatott volna, már régen kipusztult volna.
Ma már az ember majomi származása épp oly meghaladott és maguktól az evolucionista, sõt egyházellenes természettudósoktól is feladott dolog, mint a darwinizmus. Raitsits idézett cikkében ezt írja: „Bár az emberhez való hasonlóság megvan, már régesrég túlhaladott álláspont az embernek leszármazása a majomtól, mely még a mai napon is oly nehezen törölhetõ ki a köztudatból”. (Vajon, hogy kerülhetett bele ilyen erõsen a köztudatba?) „A tudományos kutatások kétségtelenül kiderítették, hogy a teremtés koronája, az ember, a mai napon is élõ embermajmoktól nem származhatott, hanem az õsemberbõl, kinek késõi utóda a mai kultúrember.”
A Pallas-lexikonban 1893-ban még ezt írja Alexander Bernát: „Kimutatták, hogy a majom és az ember testalkata a legkisebb részletekig (!) megegyezik egymással”. (Micsoda szégyen ez az állítás a mai tudomány világánál! Nagyszerûen bizonyítja, hogy az úgynevezett hitetlenek milyen könnyen tudnak hinni ott, ahol akarnak!)
1926-ban azonban még a Tolnai Világlexikona is ezt írja: „Szakember ma már álmában sem (!) gondol arra, hogy az élõ emberszabású majmoktól vezesse le az embert”. (Mind a Pallasban, mind a Tolnaiban a „darwinizmus” címszónál található az idézett rész.) Tanulságosan mutatja a két, egyaránt a tudományra vagy a szakemberekre hivatkozó, s egymásnak homlokegyenest ellenkezõ állítás, mennyit lehet adni az úgynevezett tudományra s mennyire nem szabad mindjárt bedõlni annak, amit „a tudomány” nevében akarnak velünk elhitetni. De hogy mennyire feladta már még a legtúlzóbban istentelen „tudomány” is a majomelméletet, mutatja, hogy még népi demokráciánk világnézeti kiadványai és felvilágosító tanfolyamai is hangsúlyozzák, hogy a tudomány azt nem tanítja, hogy az ember a majmoktól származott.
Gondolhatjuk azonban, hogy ez a materialista tudomány, mely, mint láttuk már, még 1953-ban is görcsösen ragaszkodik a középkor együgyû babonájához, az õsnemzõdéshez, mert ha csak Isten és a babona között választhat, akkor inkább a babonát választja, mint az Istent, nem hangsúlyozná ilyen nyíltan, hogy tarthatatlan a majomelmélet, ha nem talált volna ki helyette rögtön egy másik elméletet. Erre Raitsits is céloz, mikor azt mondja, hogy az ember nem a majomból lett, hanem az õsemberbõl. Most már az a divat hitetlen berkekben, hogy az ember nem a majomból lett, hanem a majomemberbõl, az õsemberbõl, az elõemberbõl, egy, az emberszabású majmok és az ember között álló átmeneti alakból, s valószínû, hogy nemcsak az ember származott tõle, hanem az emberszabású majmok is. Az ember evolúcióval, azaz tökéletesedéssel, a majom devolúcióval, vagyis lefelé süllyedéssel.
Az ember az õsembernek felfelé, a majom lefelé fejlõdött utóda. Az emberszabású majmok degenerált, elfajult utódai az õsembernek, mert olyan körülmények közé kerültek, melyek lefelé taszították õket, az emberek pedig olyan utódai, akik olyan szerencsés körülmények közé kerültek, melyek lefelé taszították õket, az emberek pedig olyan utódai, akik olyan szerencsés körülmények közé kerültek, melyek elõmozdították azt, hogy az állatvilág fölé emelkedhessenek és a teremtés koronájává lehessenek.
Igaz, hogy ez az elmélet megold sok nehézséget, többek között azt is, miért éppen ellentétes irányú az emberi test szõrzete a majoméval, de maga ez az ötlet talán mégiscsak kevés ahhoz, hogy az elméletet be is bizonyítsa, vagy akár csak valószínûsítse. Olyanforma eljárás ez, mint mikor valaki a fülhöz keres fazekat, nem pedig megfordítva. Ki nem látja itt, hogy ez az egészen különleges és vakmerõ elmélet csak azért találódott ki, hogy az ember csak azért is az állatoktól származzék. Mivel az elsõ nyom, a majomi eredet rossznak bizonyult, nagy reményeket keltve, sõt egészen biztos zsákmányt ígérve azonnal elindítanak bennünket a másik nyomon, de az elsõ nyom helytelen és elhibázott voltát természetesen csak akkor és csak azért ismerik el, amiért és amikor már megvan helyette a második nyom. Ha ezt a másféle magyarázatot nem találták volna meg, kitartottak volna az elsõ mellett, ha még oly lehetetlen is lett volna. Hiszen az õsnemzõdésnél lehetetlenebb ez se lehetne s amellett mégis még mindig kitartanak, csak azért, mert helyette más okosabb nincs. Ha most megnézzük ezeknek az embert akár közvetve, akár közvetlenül a majomból származtatóknak az érveit, meglepõdünk szegénységükön és semmitmondásukon. A mi mázsás anatómiai érveinkkel, az emberré alakulás lehetetlenségének kimutatásával és a paleontológia negatív tanulságával szemben õk csak olyan semmiségekre tudnak rámutatni, mint például, hogy a majoméval egyezõen az ember felsõ karján is lefelé, alsó karján pedig felfelé dõlnek a szõrök.
Ha nem is egészen, de nagyjában így van ugyan, de micsoda semmiség ez ahhoz a nagy érvhez képest, hogy az ember teste éppen ott a legszõrösebb, ahol a majmoké a legkevésbé s ami miatt – mint láttuk – még a materialisták is kényszerítve látják magukat a közvetlen majomi származás elvetésére!
Aztán, hogy nekünk ugyan már nincs farkunk, de hogy az õseinknek volt, azt bizonyítják elcsenevészedett farkcsigolyáink. Pedig hát azok a kis csontok, amelyek az emberi hátgerinc alsó végén találhatók, ha farkcsont nevet viselnek is, egyáltalán nem bizonyítják még azt, hogy csakugyan egy hajdani farok maradványai. Lehet erre is magyarázni õket, de lehet azzal is megokolni jelenlétüket, hogy mivel a hátgerinc kezdõdését (vagy ha tetszik: végzõdését) jelentik, egyszerûen csak szilárdabbá tevését szolgálják. Építészek, sõt asztalosok munkáin is láthatunk (oszlopok és pillére elején és végén, asztal lábán) hasonlót nemcsak díszítés, hanem szilárdság céljából is.
A többi érvük majdnem mind az embriológiából való, pedig rámutattam már, hogy az, amit embriókorban tapasztalunk, semmit se bizonyít a hajdani õsök mellett, legfeljebb talán halványul sejtettet valamit, amit ha akarok, elfogadok, ha akarok nem, mert sejtelemmel nem lehet bizonyítani.
Épp így nincs bizonyító ereje annak se, hogy születtek már szõrös gyerekek is, sõt minden emberi embrió kezdetleges állapotában szõrrel van borítva, amely szõrzet késõbb ugyan visszafejlõdik és eltûnik, de mégis bizonyára a hajdani állati eredet bizonyítéka. Nem bizonyíték ez elõször, mert állatian sûrû szõrzetû emberek születése még talán ritkább, mint a háromlábúaké, másodszor, mert egyáltalán nem bizonyítéka az állati eredetnek, mert lehet egyszerû fejlõdési rendellenesség is, mint például a hat ujj. Az emberi embriót kezdetleges állapotában egyébként is nem szõr fedi, hanem pihe, s ez egyáltalán nem bizonyítéka annak, hogy valamikor az embernek szõrrel fedett testû õsei voltak. Mivel még a növények virágának vagy termésének kezdeti állapotában is szinte szabály a pihésség, az ember-embrió pihés volta bajosan lehet bizonyítéka a majomi származásnak. Az se bizonyíték a majomi õsök mellett, hogy született már farkos gyerek is. Született ugyanis már kétfejû borjú is, s ez csak nem bizonyítja azt, hogy a szarvasmarha õsei sárkányok voltak, még ha nem is éppen hét, hanem csak kétfejû sárkányok? Az ilyen esetek sokkal inkább lehetnek egyszerûen csak születési rendellenességek, minta atavizmusok, azaz a hajdani õsöket bizonyító visszaütések.
Pedig hát farkos gyerek valójában nem is született még. Az az egy eset, amelyet az irodalom erre vonatkozóan említ, annyira jelentéktelen, hogy csak az igazsággal, tehát a tudománnyal annyira ellenkezõ irányzatosság, hiszékenység, sõt lelkiismeretlenség (mely annyira jellegzetessége a vallástalanságnak) fújta fel bizonyítékokká.
A Tolnai Világlexikona a „Származástan” címszóval kapcsolatban egy képet közöl, mely alá ez van írva: „Visszaütés az õsökre (atavizmus). Tízéves fiú, akinek 5 cm hosszú, puha tapintású farka volt”. Ha azonban a kép mellett levõ „Származástan” címû hosszú, komoly és érdemes cikket elolvassuk, ott ennek a farkos fiúnak nyomát se találjuk. A szerzõ ilyesmirõl egy szót se szól.
A dolog magyarázata minden bizonnyal az, hogy a Tolnai Világlexikona illusztrációs anyagát nem azok válogatták össze, akik a cikkeket írták. A cikkírók komoly szakemberek voltak (legalábbis a „Származástan” címût olyan írta), a képeket pedig félmûvelt, különlegességeket hajhászó üzletemberek keresték ki.
Nagy kár ez, mert a Tolnai Világlapja kiadványaiban elsõsorban nem a szöveg, hanem a képek terjesztették a „kultúrát”. Például a „Világlexikon” 50.000 olvasója közül nem hiszem, hogy akár csak 50 is elolvasta a „Származástan” címû komoly s ezért rendkívül unalmas, az átlagembert nem érdeklõ s tõle nem is érthetõ cikket. Egész bizonyos azonban, hogy a képeket mindenki megnézte és az alájuk írt rövid magyarázatokat is többnyire elolvasta. Nyilvánvaló, hogy a szerkesztõség is tisztában volt ezzel, s ez az oka, hogy a képek alá külön felvilágosító magyarázatokat fûz.
A Tolnai Világlexikonának magyar viszonylatban szinte mérhetetlenül nagyszámú olvasója, illetve átnézõje feleségével, gyerekeivel (már az elemi iskolásokkal is) tanoncaival és egész rokonságával a „tudományos” lexikonból megtudta, mégpedig egyszer s mindenkorra (hiszen más tudományos könyvet nem olvas), hogy farkos gyerekek is születnek és a „tudósok szerint” ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a majmoktól származunk. Pedig a „tudós” errõl még a Tolnai Világlexikonában se szól egy szót se, hanem csak arról, aki a mû illusztrálásáról gondoskodott, s aki annyira nem volt tudós, hogy még az „atavizmust” is „atovizmusnak” írja (azt hiszem ugyanis, hogy ez itt nem sajtóhiba). Maga a kép pedig nem bizonyít semmit, mert elõször is a farok legfeljebb csak atavizmus jele is lehet, de nem bizonyosan az. Sokkal bizonyosabb, hogy csak születési rendellenesség az egész. Másodszor, ha Tolnaiék azt kívánták volna, hogy állításukat ne meseként kezeljük, hanem tudományos állításnak tartsuk, akkor nem egy „tízéves fiúról” beszélnének, hanem megmondanák a nevét s azt is, hogy hol és mikor született ez a nevezetes tízéves fiú. Erre azonban a legkisebb hajlandóságot sem mutatják.
A közölt kép nem fénykép, hanem rajz, tehát semminemû bizonyító ereje nincs, mert a „Tolnai-mûintézetben” tisztán hasból is készülhetett. Sõt a vak is látja, hogy valóban így is készült. A kísérõ magyarázat ugyanis a képen látható farkot 25 centiméter hosszúnak mondja, s ha lemérjük, megállapíthatjuk, hogy a gyerek 7,5-szer olyan hosszú, mint a farka, tehát ha a farka 25, akkor maga a gyerek 187 centiméter magas. Ki látott azonban 187 centiméter hosszú tízéves gyereket? A mû egyébként a legkisebb célzást se teszi arra, hogy a gyerek termete nagyobb lett volna a rendesnél. Világos tehát, hogy a kép a legegyügyûbb hamisítvány. (Bizonyára nem a Tolnai mûintézete hamisította, hanem az a fércmû, amelybõl Tolnaiék átvették. Jellemzõ azonban, hogy a hitetlenségükben olyan hiszékenyek voltak, hogy még ezt a kiáltó ostobaságot se vették észre.)
Azt hisszük, azt is sikerült kinyomoznunk, honnan ered egyébként az egész „tudományos” bizonyítás s milyen kis egérbõl csinált elefántot a „tudomány” népszerûsítésére vállalkozók „elfogulatlansága” és „tárgyilagossága”.
Az „Archiv für Anthropologie” címû német folyóirat 1881-es évfolyamában a 411. oldalon találhatunk egy közleményt, mely szerint az öthónapos Holznagel Ervin nevû fiúnak hátul, a keresztcsont és a farokcsont érintkezésénél háromszögletes képzõdménye van, mely két sekély, lefelé összehajló bõrráncból áll. A háromszögletû mezõ alapja 1 cm széles, mindegyik oldala 2,5 cm hosszú. A két ránc csak a bõrnek petyhüdt állapotában észlelhetõ. Ha a bõr akár a medence, akár a lábszárak elõrehajlása folytán megfeszül, a ráncok eltûnnek. Az eset ismertetõje Dr. Max Bartels.
Látjuk tehát, milyen csekélység az, ami tudományos valóság a kérdéses esetben, és milyen elefántot csinált belõle a járatlanság és az egyházellenesség lelkiismeretlensége. Az „Archiv für Anthropologie”-ban nem egy „egyszer volt, hol nem volt” fiúról van szó, hanem Holznagel Ervinrõl. Nem tízéves azonban, hanem öthónapos. Nem farka van, hanem csak sajátságos bõrképzõdménye (a farok csontképzõdmény), ez a bõrképzõdmény nem is a farok helyén van és nem 25, hanem 2,5 cm hosszú. De még ez is csak akkor vehetõ észre, ha a bõr petyhüdt; ha megfeszül, eltûnik.
Látjuk tehát, hogy ez az egész dolog annyira semmitmondó, hogy igazán csak azzal magyarázhatjuk, hogy mégis szükségesnek tartotta közzétenni az a bizonyos dr. Max Bartels, hogy akkor 1881-et írtak, tehát még a Pallas-lexikon megjelenési idejénél is 12 évvel hátrább voltak s akkor még az Egyház ellenségei egyenesen bolondjai voltak a darwinizmusnak. Dr. Bartels azonban még ennek ellenére se merte a „farok” szót még kimondani se, hanem csak „képzõdmény”-rõl beszél. A Tolnai Világlexikon azonban – s ráadásul 1929-ben! (mert ez a kötet már akkor jelent meg) – egyenesen és határozottan farkot emleget, melyet illusztrációjában is bemutat, s mely ott még kunkorodik is már, mint a malacé.
A kis féléven aluli Ervinkét aztán megteszi tízévesnek, mert így hatásosabb, farkát pedig – a tizedespont kifelejtésével – 2,5 helyett 25 centiméteresnek, bár az is lehet, hogy ez nem véletlenül, hanem készakarva történt azon a címen, hogy ha az a farok féléves korában már 2,5 cm volt, akkor tízéves korra tízszeresére nõtt. Pedig az igazság minden valószínûség szerint az, hogy mire Ervinke tízéves lett, arra „farka” már egyáltalán nem volt, hiszen ez féléves korában sem volt neki, hanem csak háromszög alakú bõrképzõdménye (a farok bizonyára nem háromszög alakú), de az is csak a bõr petyhüdt állapotában.
Következtetésünket megerõsíti még az is, hogy a tízéves Holznagel Ervinrõl már semmi szó sincs az irodalomban. Pedig elhihetjük, hogy a tudálékos dr. Max Bartels, aki ezt a kis bõrképzõdményt olyan fontosnak tartotta, hogy „tudományos” cikket írt róla, utána ugyancsak gondos figyelemmel kísérte a kis Ervint, s ha késõbb lett volna szenzációs mondanivaló róla, ugyancsak megjelent volna róla egy újabb cikk az „Archiv für Anthropologie” hasábjain. Hallgatása világosan bizonyítja, hogy az, ami már öthónapos korban is semmi volt, késõbb még Dr. Bartels szemében is tényleg valóságos semmivé vált. Azt, hogy az állítólagos farok csak bõrképzõdmény volt, tehát tulajdonképpen nem volt farok, burkoltan még a Tolnai Világlexikona is elismeri, mert azt még õ is bevallja, hogy „puha tapintatú” volt. A kép „tudományos” bámulói közül azonban hányan vették észre, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az a farok nem volt farok? Hiszen az állati farok nem bõr, hanem csontképzõdmény, tehát nem puha tapintású.
A még 1881-nél is régebbi idõkben az emberi farokra vonatkozólag még bolondabb hírek voltak elterjedve még a tudományos világban is. Régebben egész sereg utazó értesítette a szakköröket arról, hogy Afrikában egész embertörzsek vannak, melyeknek farkuk van, például a niam-niam négereknek. Emiatt híres mûve elsõ kiadásában még Linné is megemlíti a farkos embert, a homo caudatust. Tehát eleinte még õt is félrevezették. Ma már annyira tudja mindenki, hogy mindebbõl egy szó se volt igaz, hogy a mai emberek még nem is tudnak arról (még a darwinisták se), hogy hajdan ilyen bolondgombákat is tenyésztett a „tudományos” irodalom. Az eset azonban annyira tanulságos, hogy mennyire nem szabad mindjárt készpénznek venni, még ha komoly tudományos közleményekben jelenik is meg, s nem szabad még akkor se, ha a közlõ azt állítja, hogy õ maga észlelte. Farkos embereket is látott már ugyanis nem egy komoly utazó.
A tévedés oka az volt, hogy ezek a farkosoknak állított néger törzsek majom vagy más állat bõrét hátuk leterítésére használták, s mivel így az illetõ állat farka éppen a néger testének megfelelõ helyére került, messzirõl is felületes megfigyelésre csakugyan alkalmat adhatott a végzetes tévedésre. Mindenesetre kellett azért hozzá jókora szenzációhajhászás is (világos, hogy minden utazó szeret újat és feltûnõt megállapítani), no meg egy kis mesterséges hajlam is az ember lebecsülésére és az Egyházzal való dacolásra.
Régebben nagy érvnek tartották az ember állati származása bizonyítására, hogy fejlõdése kezdetlegesebb állapotában az ember-embriónak is határozottan észrevehetõ a farka s csak késõbb tûnik el. Ezt már maga Darwin is hangsúlyozta. Ma azonban – noha maga az állítás igaz – már senki se tekinti ezt a „farkot” az állati eredet bizonyítékának.
Ma már minden szakember tudja és elfogadja, hogy az, ami faroknak látszik, valójában a hátgerinc, mely mint az egész szervezet váza, még hamarabb fejlõdik ki az embrióban és ezért eleinte hosszabb a törzsnél. Amint azonban a test többi részei is megfelelõen kifejlõdnek, utolérik, s akkor már nem nyúlik túl a törzsön. Ez egyébként természetes is, mert a farok még az állati testnek se olyan fontos tartozéka, hogy az embrióban éppen neki kellene legelõször kifejlõdnie. Érthetetlen lenne ez tehát még akkor is, ha õseink csakugyan rendelkeztek volna még vele.
Igen nagy bizonyítéknak tartották régen az állati eredet mellett a vér-reakciót is. Tudvalevõ, hogy minden állatfajnak másnemû a vére, s ezért valamely állat ütõerébe más fajú állat vérének befecskendezése az állat pusztulását okozza. Ha pohárba teszünk bármilyen állatvért s arra másfajta állat vérsavóját (szérumát) öntjük, ez a vérben lévõ vértesteket feloldja, azaz elpusztítja, s ezért ott csapadék keletkezik. Megállapították azonban, hogy az ember vére, mely például a lóvért oldja, az emberszabású majmok vérét nem oldja. Kétségtelenül bizonyítva van tehát – mondták – a vérrokonság, a kétféle vér azonossága, tehát az ember és az emberszabású majmok közös eredete.
Ma azonban már ez a hajdan legnagyobbnak tartott bizonyíték is teljesen elvesztette bizonyító erejét. A házinyúl vére ugyanis épp úgy nem oldja az embervért, mint az emberszabású majmoké nem oldja, s ezzel világosan bizonyítja, hogy a véroldás, illetve a vér nem oldás nem bizonyítja se a leszármazást, se a vérrokonságot. Azt ugyanis csak nem mondhatja senki, hogy éppen a házinyulakkal vagyunk közeli rokonságban s így tõlük származunk. Azonban, ha ez a házinyúl adta kivétel nem lenne, akkor se jelentene ez a vérreakció semmit. Csak azt bizonyítja ugyanis, hogy az emberszabású majmok vére közelebb áll az emberéhez, mint például a lovaké, vagy a szarvasmarháké. Azt pedig enélkül is tudtuk. Annak megállapítására, hogy a majomtest jobban hasonlít az emberi testhez, mint a ló- vagy a marhatest, nincs szükség vérreakcióra, hiszen nyilvánvaló. Ezzel a hasonlósággal azonban már együtt jár az a valószínûség, hogy a vérünk is hasonlóbb a majmokéhoz, mint a lovakéhoz. Ezzel tehát semmi újat nem tudtunk meg.
Azonban éppen ez a vérreakció bizonyítja azt is, hogy ez a vérhasonlóság nem egyezést, nem azonosságot jelent. Hogy jelenthetne azt, mikor tudvalevõ, hogy még maga az embervér se azonos minden emberben, hanem még az emberfaj keretei között is van többféle vércsoport, s vérátömlesztéskor vigyázni is kell arra, hogy az illetõ olyan vércsoportba tartozó ember vérét kapja, melybe õ maga is tartozik. Ha tehát még az egyik ember vére se mindig azonos a másikéval, hogy lehetne akkor józan ésszel arra gondolni, hogy például a csimpánzvér, vagy az embervér mindegy?
Hogy azonban az emberszabású majmok és az ember vére között sokkal, de sokkal nagyobb a különbség, mint az egyik vagy másik vércsoportba tartozó embervér között, mutatja, hogy például a majmok a nemi betegségeket, köztük a vérbajt nem ismerik, sõt még ha a vérbaj bacilusait, a spirochaetákat beoltjuk például a gorilla vérébe, az akkor se lesz tõle vérbajos. Ha tehát a spirochaeta az ember vérében megél, a majoméban pedig nem, abból ugyancsak láthatjuk, milyen nagy különbségnek kell lenni az egyiknek és a másiknak a vére között. Ezt egyébként az említett vérreakcióval is be lehet bizonyítani. Ha ugyanis nemcsak az elõbb említett egyszerû, durva reakciót alkalmazzuk, hanem bonyolultabb eljáráshoz folyamodunk (melynek mikéntjét hosszadalmas lenne itt leírni), akkor ezzel a finomabb reakcióval épp úgy lehet bizonyítani a majomvérnek az emberitõl való különbözõségét, mint ahogyan a durvább reakció bizonyította azt, hogy a majomvér (illetve nem minden majom, hanem csak az emberszabású majomvér) közelebb áll az ember véréhez, mint például a lóé (de nem, mint a házinyúlé).
Az is érdekes, hogy vannak egészen alsórendû majmok, melyek vére még jobban rokon a miénkkel, mint az emberszabású majmoké. Pedig az alsóbbrendû majmokból épp úgy nem lehet eredezteti az embert, mint a házinyulakból, mert majdnem épp úgy elütnek tõlünk, mint azok. Például épp oly kicsinyek, sõt még kisebbek is vannak köztük, mint a nyulak.

*

A majomi származás tarthatatlanná válása s így elvetése után az egészen kalandos, a majom s az ember között álló, az õsemberrel azonosított majomembertõl való származtatás csak akkor veszthetné el komikus jellegét, ha lenne rá valami tárgyi, tehát paleontológiai bizonyíték, azaz valami kézzelfogható lelet.
Az ember, jelenti ki nagy önérzettel Raitsits is, nem a majomtól, hanem az elõembertõl származik. De ha ezt mondjuk, akkor a legelemibb követelmény, hogy bebizonyítsuk, hogy volt elõember, azaz, hogy az õsember nem olyan volt, mint a mai ember, hanem középúton állt az ember és az emberszabású majmok között.
Majdnem egész természettudományos irodalmunk tele van az így értelmezett õsember emlegetésével, pedig hogy volt valaha ilyen, arra – noha a legutóbbi években meglepõ felfedezések történtek e téren – ugyancsak gyöngék a bizonyítékok még ma is. Az õsember, illetve egyes korok és vidékek õsembere durvább alkatú volt, mint a mai ember, de nem volt egy, az ember és az emberszabású majmok között álló külön faj, tehát nem lehetett összekötõ kapocs az ember és az állatok között.
Régebben a Jávában talált, úgynevezett majomembert, melynek még tudományos latin nevet is adtak (Pithecanthropus erectus [a már egyenesen járó elõember]), s ezt nevezték ki az õsembernek. Rendkívül tanulságos s az elfogult, rosszakarattal mûvelt „természettudományra” ugyancsak szégyen, mert egyenesen komikus az, amit ezzel a jávai „majomemberrel” a „tudományos” irodalom elkövetett.
A holland Dubois fedezte fel s érdekes és jellemzõ, hogy nem véletlenül, hanem egy olyan tudományos felfedezõ úton, melyet külön a majomember megtalálása céljából vezetett, melynek elõre nagy hírverést csapott.
Egyébként az egész lelet mindössze egy koponyatetõbõl, egy lábszárcsontból és két fogból áll, de még ezeket se egyszerre és nem is egészen ugyanazon a helyen találták. Mikor Dubois megtalálta õket, ismét nagy hírverést csapott, hogy megtalálta a majomembert, de sokáig nem volt hajlandó senkinek se megmutatni, amit talált. (Ez is egészen különös.) Késõbb megmutatta ugyan, de nem sok sikerrel, mert például 24 szakember közül, aki megvizsgálta, csak 7 mondta átmenetinek a maradványokat, míg szintén 7 embernek, 10 pedig emberszabású majomnak. Elmondhatjuk tehát, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”. A bizonytalanság egyébként érthetõ, mert kéz- vagy lábfej egyáltalán nem maradt, s a koponyából is csak a tetõ, melynek legfeljebb sima vagy egyenetlen voltából lehet következtetni hajdani tulajdonosa mibenlétére, de az állkapocs elõreugrását, tehát az arcszöget nem lehet megállapítani belõle. Hogy két lábon járt-e valaki vagy négyen, azt csak a lábfejébõl és az öreglyuk helyzetébõl lehetne megállapítani, de a jávai leletben egyik sem található meg. Jellemzõ azonban Haeckelnek, a hasonló dolgokban fõtudósnak, mind lelkiismeretlenségére, mind tudománytalanságára, mind vallásellenes elfogultságára, hogy tudományos latin névül mégis azt adta a leletnek, hogy két lábon járó (az „erectus” ezt jelenti). Pedig a leletbõl éppen ezt lehetett a legkevésbé megállapítani. Õ tehát nem azt fejezte ki a „tudományosan” megadott névvel, amit tapasztalt s ami, mint természettudóshoz, egyedül illett volna, hanem amit vallástalansága miatt szeretett volna tapasztalni.
Lambrecht Kálmán, aki a Tanácsköztársaság idején még kommunista volt, a két világháború között megjelent „Az õsember” címû, üzletileg erõsen terjesztett népszerû mûvében, a bevezetésben õ maga ismeri el, hogy õ ezzel a kérdéssel csak akkor kezdett foglalkozni, mikor a kiadó cég felszólította a mû megírásra. (Jellemzõ, hogy a kiadó mégis éppen õt szólította fel a mû megírására. Csak természetes, hogy itt határozottan az ember állati származása mellett foglal állást.)
Mûve „A jávai majomember” aláírással két színes mellékletet is közöl. Az egyiken – a fehérnép talán még fel is sikolt láttára – egy teljesen szõrös testû, homlokán csontdudorral bíró, félig elõreugró állkapcsú, vérben forgó szemû lény látható a szájából kiálló agyarakkal, egyik kezében egy husángot, a másikban hozzá hasonlóan szõrös kölykét fogva. Alája csak ez van írva: „A jávai majomember”, s csak a kép hátsó lapján fedezheti fel, aki keresi, hogy „Pólya Tibor festõmûvész elgondolása szerint”.
Meg kell hagyni, hogy Pólya Tibor festõmûvész jól „gondolta el” a dolgot, mert a majomember csakugyan ilyen lett volna, ha lett volna. Ámde a kérdéses mûnek éppen azt kellett volna bebizonyítania, hogy csakugyan volt is ilyen „majomember”. Ezt azonban – bizonyítékok hiányában – nem lehet azzal elintézni, hogy megbízunk egy festõmûvészt, hogy gondolja el, milyen volt a majomember, ha volt, s aztán ezt az elgondolást úgy adjuk a tudományszomjas Olvasó elé, mint valóságot, s mint a tudomány, nem pedig a festõmûvészi képzelõerõ vívmányát. Ki gondolná ugyanis, mikor „a jávai majomemberen” szörnyülködik, hogy az a valóságban mindössze egy koponyatetõ, egy lábszárcsont és két fog. Pólya Tibor festõmûvész tehát semmiképpen se e lelet, tehát a bizonyítékok alapján „gondolta el” azt a „majomembert”.
Ma már nincs szükség a „jávai majomemberre”. Legújabban találtak már egész csontvázakat is, s nem is egyet, melyeknek a koponyateteje a jávai lelet hajdani tulajdonosára vall. Ez újabb leletek nyomán ismét annyira telekürtölték a világot, hogy most aztán csakugyan és végleg megvan a majomember, hogy még én is és még az eddigi kiábrándító tapasztalatok után is komolyan vettem a dolgot s azt hittem, hogy csakugyan valami egészen különlegesen nagy dolgot és minden eddigit messze felülmúlót találtak.
Azonban most, mikor már itt is kezdenek lehiggadni a felizgatott „tudományos” kedélyek, újra csak kisült, hogy tulajdonképpen most se találtak semmi különöset, legkevésbé azonban „majomembereket”. Azokat csak szerettek volna és szeretnének találni bizonyos tudós urak. Mivel pedig az egész világon a sajtó is olyan hajlamú emberek kezében van, mint az effajta tudós urak, ezért és csak ezért terjedt el eleinte az egész világon, hogy az ember állati származása most már csakugyan bizonyítva van.
Késõbb ugyanezek a tudósok állapították meg, hogy alig jutottunk elõbbre. A majomember tehát olyan õsemberféle, aki összekötné az ember testét az állatvilágéval. Ez ma sincs még felfedezve, s most már õk is kezdik azt hirdetni, hogy talán már nem is lesz. Jávában is, Kínában is és Dél-Afrikában is találtak újabb „majomembereket”. A kínaiak a „sinanthropus pekinensis” nevet kapták, s mivel ezek teljes csontvázak, a tudomány nem volt találgatásokra utalva, mint a jávai fogyatékos lelettel kapcsolatban. E csontvázakról világosan megállapítható, hogy emberi maradványok. Testalkatuk, végtagjaik teljesen emberre vallanak, mindössze fogazatuk durvább, állatiasabb mint a mai emberé, s a koponyájuk se annyira sima, agyvelõ se lehetett bennük több 1000-1100 grammnál.
Mindez azonban semmi újságot nem jelent, mert hiszen az oly sokat emlegetett (mert már sokkal régebben felfedezett) neandervölgyi ember is ilyen volt. Annak se volt ennél nagyobb agyveleje, annak koponyája se sima, sõt a homlokán még csontkidudorodás is van s éppen emiatt „gondolta el” a megbízott festõmûvész a jávai „majomembert” is megmaradt homlok nélkül is ilyen homlokúnak.
A legfontosabb azonban az, hogy ezek mellett az õsemberek mellett tûz maradványait, edényeket, szerszámokat – sokszor feltûnõen tökéleteseket –, játékokat találtak, sõt a neandervölgyi és más barlang-emberek mellett olyan mûvészi rajzokat is láthatunk a barlang falán, hogy még egy mai embernek is becsületére válnának.
Azok, akik mindenképpen majomembert akartak felfedezni, az õsember ezen alkotásai láttára eleinte úgy akartak magukon segíteni, hogy a mellettük talált szerszámokra ráfogták, hogy ezek nem származhattak ezektõl a kezdetleges emberektõl, hiszen képtelenség, hogy ezergrammos aggyal valaki ilyesmire képes legyen. Ezeket más, náluk fejlettebb, régebben élõ emberek hagyhatták ott a barlangban s készen találva használták fel õket ezek a késõbbi, fejletlenebb emberek.
Erre persze semmi bizonyíték nincs (s egyébként is csak a szerszámokra és a festményekre adnak magyarázatot, de a tûzre nem), nem is szólva arról, hogy ha a majomember elõtt már sokkal régebben élt szépen rajzolni tudó, tehát igazi ember is, akkor hogy származhatott volna az ember a majomembertõl?
De hogy a tûz is, az edények is, a szerszámok is, a rajzok is egészen szépen származhattak az ezergrammos agyú majomembernek kinevezett embertõl, arra éppen elég bizonyíték az, hogy az egyik világhírû, egyébként egyházellenes cinizmusáról ismert francia írónak (pár évtizeddel ezelõtt még nálunk, Magyarországon is mindenki õt olvasta), Anatole France-nak az agyveleje is mindössze ezer gramm volt.
Ilyen kicsi aggyal tehát nemcsak tüzet lehet rakni, szerszámokat és mûvészi rajzokat lehet csinálni, hanem még olyan regényeket is lehet alkotni, melyek még a XX. században is az egész világot elbûvölik szellemességükkel. Leibnitznek, az emberiség egyik legnagyobb gondolkodójának agya is mindössze csak 1200 gramm volt. A bécsi agykutató intézetben pedig Inaba japán kutató egy egyenesen csak 851 grammos agyvelõt vizsgált meg, amely egy 26 éves „normális intelligenciájú” nõé volt. (Schaffer: A lángész, 15. o.) Hogy lehetne tehát a pekingi õsembert a mai és a majmok közötti átmenetnek tekinteni azon a címen, mert az agya csak 1000 gramm volt? Aztán van még egy nagy nehézség a durvább, ha tetszik, állatiasabb csontozatú embereknek az állatoktól való származtatása ellen, s ez az, hogy nem õk voltak a legrégibb emberek. Ez a nehézség már az elsõ jávai lelettel kapcsolatban is megvolt, mert azt is olyan rétegben találták, melyben már ember is élt, tehát az ember semmiképpen sem származhatott ettõl „a majomembertõl”.
Az ember az elsõ jégkorszakban jelenik még elõször a Földön. Érdekes, hogy az ebbõl a korszakból származó maradványok, leletek teljesen olyan jellegûek és csontozatúak, mint a mai ember. A középsõ jégkorszakból való leletek már állatiasabbak s az utolsó jégkorszakból származók még inkább azok. Ez a megállapítás megadja a kegyelemdöfést minden állati származásnak, mert hiszen a mai ember elõbb élt, mint az állítólagos „majomemberek”, „elõemberek”, õsemberek, s így tõlük nem származhatott.
A dolog magyarázata csak az lehet, hogy az õsi korok emberei egyes vidékeke nagy természeti csapások következtében igen kemény, sanyarú viszonyok közé kerültek s maradtak évszázadokon vagy évezredeken át. Emiatt életszínvonaluk lesüllyed, az elemektõl és az életükre leselkedõ állatoktól igen sokat szenvedvén, primitívebbekké váltak és életük megvédésén és táplálékuk megszerzésén kívül mással alig törõdhettek. Lesüllyedésük fõ oka a túl hideg éghajlat lehetett. Hogy egyes geológiai korok folyamán a Föld éghajlata nagy változásokon ment át, hogy a sarki égöv hajdan sokkal délebbre terjedt, mint ma és így hajdan olyan helyeken is örökös jég és fagy volt, ahol ma a mérsékelt égöv áldásait élvezi az ember, arra kétségtelen bizonyítékaink vannak.
Ez a zordon éghajlat és a természet keménysége okozta tehát a késõbbi jégkorszakok emberének eldurvulását (de nem mindenütt) s ezért találjuk egyes megmaradt csontvázaikat durvábbaknak, állatibb jellegûeknek, nem pedig azért, mert a majomtól származtak. A még náluk is régebbi ember ugyanis nem mutatja az állatias jegyeket annak ellenére, hogy neki még náluk is jobban kellene mutatnia, ha teste állati eredetû volna. Azonban ez az eldurvult ember is ember volt, sõt a környezetében található szerszámok tanúsága szerint neki is volt olyan kultúrszínvonala, mint akár a mai egyszerû természeti népeknek. Egyébként biztos következtetések levonására e leletek már csak régiségük miatt se alkalmasak. Az újabb jávai leletek se épek, a dél-afrikaiak is hiányosak, a kínai koponyák is mind sérültek.
Szó se lehet tehát arról, mintha be lenne bizonyítva, hogy az ember akár a majomtól, akár a majomembertõl származott. De arról se, hogy majomember egyáltalán volt. Viszont az, hogy egyáltalán nem sikerült ilyet találni, s az, hogy a legrégebbi õsember még emberibb vonásokkal bír, mint a késõbbi, egyenesen azt bizonyítja, hogy majomember, sõt csak olyan õsember is, melyet a maitól eltérõ új fajba lehetne sorolni, sohase volt.
Az idõk jele a budapesti egyetem volt élettan tanárának, annak a Méhely Lajosnak az esete, aki azelõtt darwinista és durván egyházellenes megnyilatkozásairól volt híres, s aki Szuszai Antalnak egy fél századdal ezelõtt megjelent Apologetikájában még a darwinizmus fõ képviselõi között szerepelt.
Mikor ugyanis „fajvédõ”, zsidóellenes cikkei miatt a bolsevista börtönök rabja lett és tudtára adják, hogy ha a kommunizmus materialista világnézetének megfelelõen hajlandó a darwinizmust terjesztõ és népszerûsítõ cikkeket írni s ez irányban munkásságot kifejteni, akkor elengedik a büntetését, õ kijelentette, hogy effajta munkássága ifjúkori eltévelyedése volt, melynek helytelenségérõl ma már meggyõzõdött s ma már olyan tudományos nézeten van, mely az effajta munkássággal nem egyeztethetõ össze.
És az öreg, sõt aggastyán professzor, a hajdani egyházellenes darwinista, inkább megmaradt rabnak. Amit most mondtam, maga beszélte el a váci fegyházban egy pap rabtársának 1952 végén, tehát 8 évvel a második kommunizmus uralomra jutása után. Becsületére válik az aggastyánnak, de mutatja azt is, mennyire nem tudomány ma már az, amit félszáz éve még annak gondoltak.
Annál kevésbé válik azonban becsületére a magát tudománynak nevezni szeretõ istentelenségnek, hogy fõ-fõ atyamestere, a német Haeckel Ernõ olyan mélyre süllyedt, hogy céljai elérésére még a csalást is felhasználta. Hogy ugyanis bizonyítsa, hogy embrió korában mennyire hasonlít egymáshoz az ember meg a csimpánz, egymás mellett közölte a kettõ képét, de hogy csakugyan hasonlítsanak, ugyanazt a klisét nyomatta le mind a kétszer s egyik alá azt írta: „ember”, a másik alá: „csimpánz”. És persze a kettõ csakugyan nagyon hasonlított. Dennert ezt és még egy, ehhez hasonló felháborító csalást olyan kétségbevonhatatlanul rábizonyított Haeckelre, hogy csalását maga is kénytelen volt elismerni s „élete legnagyobb tévedésének” mondta a dolgot.
Még Haeckel ügyénél is nevezetesebb a piltdowni eset: Az itteni (dél-angliai) lelet volt a legnagyobb bizonyíték az ember állati származása mellett. Egyik apologetikai mûvében P. Bangha is arra a megállapításra jutott, hogy a piltdowni leletet kivéve egyetlen más lelet se bizonyít semmit.
Ma azonban már általánosan elfogadott dolog, hogy a piltdowni lelet hamisítvány. Maga a koponya eredeti (s noha régibb, mint a neandervölgyi, mégis fejlettebb, emberibb nála), az állkapcsa azonban egy csimpánz állkapcsa, melyet – rendkívül ügyesen – ismeretlen tettes illesztett oda. Így aztán érthetõ, hogy ez a „lelet” a tudományt megmagyarázhatatlan rejtély elé állította s 40 éven át parádés, megdönthetetlen bizonyítéka volt a vallástalan tudománynak. A tettes csak szakember lehetett. Más honnan szerzett volna csimpánz állkapcsot Dél- Angliában s más nem tudta volna olyan ügyesen beleoperálni az ásatag koponyába, hogy évtizedeken át még a szakemberek se tudtak a csalásnak nyomára jönni.
Vajon miért csinálhatta ezt az ismeretlen, titokzatos szakember? Még ha bolondos is volt, akkor is gonosz hajlamú bolond volt. Hiúság nem vezethette tettében, mert hiszen tudnia kellett, hogy elõbb-utóbb nyomára jönnek, s akkor a felfedezés dicsõségét ugyancsak lerontja a csalás becstelensége. A legvalószínûbb tehát valami olyanforma sátáni gyûlölet és cinizmus Isten és a vallás ellen, mint amilyenre már felsoroltunk néhány esetet.
zép, ha egy eszmének rajongói vannak, de csak akkor szép ez, ha jó, nemes és igaz eszmének vannak rajongói. Az igazat azonban nem kell csalással bizonyítani, mert anélkül is igaz. Aki pedig jóért és nemesért lelkesedik, az nem is kapható csalásra. Haeckel és a piltdowni lelet meghamisítója eljárásával bebizonyította, hogy nem jó ügyért dolgozott s nem is igazért. Egyik se lelkesedett tehát, hanem csak gyûlölt. A jót és igazat gyûlölte, mert amit tett, csak így lehet megérteni.
A legjobb esetben csak azt feltételezhetjük róluk, hogy egyszerûen csak hiúságból cselekedtek. De mennyit adhatunk olyan „tudósokra”, akiknek a hiúság elõbbre való, mint az igazság és hogy szenzációkat mondhassanak s ellenfeleiket elhallgattassák, még csalásra is képesek?
Az ember származásával kapcsolatban igen nagy szégyellnivalója van a tudománynak, illetve nem a tudománynak, hanem azoknak, akik a tudomány képviselõinek adták ki magukat, mikor valójában csak az egyházellenesség képviselõi voltak, a tudományt azonban nem szolgálták, hanem lejáratták.