Pezenhoffer Antal: A leszármazáselmélet (evolúció)

Az egyes növény- és állatfajokat vagy közvetlenül maga az Isten teremtette külön-külön, vagy pedig csak egy élõlényt teremtett, a legelsõt, illetve annak is csak a csíráját, de azt úgy, hogy ahogyan ma a nemesített szegfû magjában, vagy egy fajkutya petéjében benne van már az egész fajszegfû, vagy fajkutya minden kiváló tulajdonságával s csak megfelelõ körülmények s idõ kell hozzá, hogy kifejlõdhessék s minden, ami benne rejtõzik, napvilágra jöhessen. Ebben az egy csírában már benne voltak a ma élõ növény- és állatfajok százezrei, csak engedni kellett mûködni a természetet s megvárni az idõt, ami végleges kifejlõdéséhez szükséges volt.
Az eddigiekbõl is megtudhattuk már, hogy Isten létének bizonyítása szempontjából semmi jelentõsége sincs annak, hogy az élõlények megteremtése ezen vagy azon a módon történt- e. Az elsõ élõlény megteremtéséhez így is, úgy is természetfeletti erõ kellett. Ugyanis sem a növényi és állati életet magát, sem szervezete célszerûségeit nem lehet semmiképpen se megmagyarázni tisztán a természeti „fejlõdésbõl”.
Az pedig, hogy a metafizikát, azaz Istent, hatszor kell-e belekevernünk a világ teremtésébe, vagy pedig csak ötször, az ebbõl a szempontból teljesen mellékes dolog. Sõt egyenesen azt kell mondanunk, hogy az az Isten, aki csak egy élõ csírát teremtett, de azt olyan rejtett erõkkel ellátva, hogy a maga erejébõl hozhassa létre az élõlények színes, lenyûgözõ változatosságú seregét, sokkal nagyobbnak és fenségesebbnek látszik annál az Istennél, aki mindegyik növény- vagy állatfajt külön-külön természetfeletti beavatkozással maga teremtett volna. Hiszen az élõ egyedeket ma se Isten közvetlenül teremti, hanem a természetnek Istentõl már megkapott erõi hozzák létre. Miért ne járhatott volna hát el Isten ilyen módon annak idején nemcsak az egyedek, hanem a fajok megteremtésében is?
Az pedig kétségtelen, hogy az a mérnök, aki csak egy gépet csinál, de azt úgy, hogy ha az egyik gombot nyomom meg rajta, akkor eke, ha a másodikat, akkor henger, ha a harmadikat, extirpátor, ha a negyediket, tárcsa, ha az ötödiket, vetõgép stb., az sokkal nagyobb szabású mérnök, mint az, akinek ezek mindegyikét külön-külön kell megcsinálnia. Világos tehát, hogy bennünket a vallás igazságát bizonyító szerepükben a legkisebb elfogultság vagy irányzatosság se vezethet a leszármazás-elmélet ellen és semmi se akadályoz elfogadásában se, ha a természettudomány bebizonyítja, vagy legalább erõsen valószínûsíteni tudja.
Nem is kellene itt ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, ha nem aknázták volna ki annyira a vallás ellen, és ha végeredményben nem érintené az ember származását is. Ámde mivel ez a származás is csak az ember testére vonatkozhat, ha be tudjuk bizonyítani, hogy az embernek lelke is van, és elsõsorban ez különbözteti meg az állatoktól, akkor vallási szempontból még az emberi test ilyen módon, tehát az állati testbõl való keletkezését is elfogadhatnánk. A Szentírásnak az ember teremtésérõl való elbeszélését ugyan kissé nehezebb lenne ezzel az elmélettel összeegyeztetni, de ez se lehetetlen.
Hogy mikor Isten az állatok után az embert is megteremtette, ez hogy történt: közvetlenül az élettelen anyagból-e, azaz úgy, hogy az anyagi világ legalsóbbrendû formájából, az élettelen anyagból lett közvetlenül az emberi test, a lélek hordozója, vagy pedig ez az anyag végigment létezésmódja összes, állandóan tökéletesedõ fokozatain, elõbb a növényi életformán, azután az állatin, mégpedig elõbb az egész alsóbbrendû állatin, s végül az érzéki élettel bíró, képzetekkel és emlékezõtehetséggel rendelkezõ és szeretni és gyûlölni is tudó magasabb rendû állati életformán, s innen lépett egy fokozattal feljebb, mikor a lélek hajléka lett, arról a Szentírás nem beszél, de ez nem is esik a kinyilatkoztatás hatáskörébe. Ennek kikutatását meghagyta Isten az embernek, hiszen azért adott neki észt és tudásvágyat.
Az ember e téren még nem tudta feltárni az igazságot. Csak eszébe jutott ez a leszármazási lehetõség is, de ez se nagyon régen. A dolog természete és jelenlegi állása azt mutatja, hogy a kérdést biztosan eldönteni talán nem is tudjuk soha. De hát ez se olyan nagy baj. Vallási szempontból pedig annál is inkább mellékes a dolog, mert hiszen látni fogjuk, hogy természetfölötti beavatkozás nélkül a leszármazás se történhetett. Ez Isten nélkül másképp, mint Darwin vagy Lamarck módjára, el se képzelhetõ, az õ elméleteik pedig már régen a történeleméi. Tisztán csak arról lehet szó, hogy Isten az ember teste teremtésének ezt vagy azt a módját használta-e. Mivel az õ közvetlen beavatkozása nélkül se így, se úgy nem történhetett a dolog, a kérdés a vallás szempontjából tulajdonképpen mellékes. Vegyük azonban szemügyre ezt a kérdést is és nézzük meg, mi az, ami csakugyan tudomány és igazság belõle, és mi az, ami csak az istentelenek vágyálma.

*

Mikor egyszer, még kisgyerekkoromban, disznóöléskor végignéztem, amint a hentes kettévágta és felbontotta a rendfán elõttem függõ disznót, már akkor feltûnt, hogy a disznó szervezete milyen szembetûnõen hasonló az ember szervezetéhez. Fej, nyak, gerinc, has, hát, végtagok, tüdõ, szív, gyomor, belek, máj, epe, hasnyál, vese, minden épp úgy megvan benne, mint az emberben, s ugyanazon a helyen és elrendezésben. Nem kell-e, hogy mindez, ami még a gyereknek is feltûnik, önkéntelenül is eszünkbe juttassa, hogy nem közös eredetû-e az emberi és állati test?
Kétségtelen, hogy mindegyik egy kaptafára van szabva, s az is kétségtelen, hogy az egysejtû lényeken, majd a férgeken, halakon, hüllõkön, madarakon és emlõsökön át egészen az emberig, az állati test fokozatosan nagyobb tökéletesedését látjuk. Ami az alsóbbrendû állatokon csak kezdeteiben van meg, például idegrendszer, emésztés, lélegzés, hallás stb., az mindig fejlettebb és tökéletesebb állapotban található meg a felsõbbrendû állatok szervezetében.
Nem valószínû-e tehát, hogy az állati s végeredményben az emberi szervezet is valóban átment mindeme fejlõdési fokozatokon?
Mindez kétségtelenül érv és gondolkodásra késztetõ, de világos az is, hogy még nem bizonyíték.
A lehetségesség még nem valóság, sõt még a valószínûség se valóság. Ha az állatfajok így keletkezhettek, az még egyáltalán nem bizonyítja, hogy így is keletkeztek. Ehhez bizony jó adag hit kell, ha még annyira hitetlennek is mondják magukat azok, akik képviselik. Másodiknak csatlakozik érvül, illetve valószínûsítésül a paleontológia, vagyis a föld rétegeit kutató tudomány. Ez is azt tanúsítja, hogy az összes állatfaj nem egyszerre jelent meg a földön, hanem az alsóbbrendûek sokkal korábban, mint a felsõbb rendûek, s legutoljára az ember.
Ez is érv, de szintén inkább valószínûsít, mint bizonyít. Egyrészt mert a paleontológiában ez a szabály nem valami feltûnõen érvényesül és jócskán vannak alóla kivételek is, másrészt még ha feltûnõ és tagadhatatlan jelenség is volna, akkor is legfeljebb valószínûsítené, de nem bizonyítaná az állatfajok egymásból való származását. Az ugyanis, hogy a magasabb rendû állatok késõbb jelentek meg a földön, még nem bizonyítja, hogy az alsóbbrendûekbõl fejlõdtek. Valószínûsíteni azonban valószínûsít. Nehéz elképzelni, hogy ha Isten közvetlenül és külön-külön teremtett volna minden állatot, miért kellett neki százezer esztendõket várnia, mire az alsóbbrendûek után magasabb rendû állatokat is teremtett? Ez tehát elég nyomós érv volna, ha a paleontológia ezt a fokozatos megjelenést kétségtelenül bizonyítaná.
A harmadik érvet, az egyes állatokon található csökevényes, visszafejlõdött szerveket (rudimentumokat) magam régebben a legerõsebb érvnek tartottam az állatok egymástól való származása mellett. Ezek a csökevényes szervek ugyanis (féregnyúlvány a vakbélen az embernél, fölöslegesnek látszó álcsülök a szarvasmarhánál, szem a vak vakondoknál stb.) feleslegesek, mert haszontalanok, célszerûtlenek.
Mivel a természetben célszerûtlenség nincs, a dolgot mással nem lehet magyarázni, mint csak azzal, hogy az álcsülök valamikor rendes csülök volt, tehát volt haszna és rendeltetése, az a csökevényes szem is a vakondokon valamikor látószem volt, a mi féregnyúlványunk pedig valószínûleg gyomor, s talán a sok gyomorral rendelkezõ hajdani kérõdzõ állapotra utal, s annak a maradványa. Ha azonban a vakond nem volt mindig vakond, a marha azelõtt nem volt marha, hanem másféle állat, az embernek pedig hajdan több gyomra volt, bizonyítva van az evolúció.
Ámde láttuk, hogy a tudomány haladása azóta ezt az érvet is alaposan megtépázta. Láttuk, hogy a vakondok szeme éppen nem célszerûtlen, éppen nem felesleges. A vakondok szemével is lehet látni, mégpedig ott és úgy, ahogyan arra a vakondoknak a föld alatt szüksége van.
Láttuk, hogy a marha álcsülke se annyira teljesen felesleges, hogy a Teremtõ becsülete megmentésére feltétlenül az evolúcióhoz kellene fordulnunk magyarázatért.
Az ember féregnyúlványának kérõdzõ magyarázata pedig egyébként is a legingatagabb és a legkevésbé megalapozott állítás, s ellene szól az is, hogy a kérõdzõk és az ember közé esõ állatfajokban viszont nem találjuk meg ugyanezt a féregnyúlványt, pedig, ha még az emberben is ennyire láthatóan megmaradt, az átalakulásnak az embernél alacsonyabb, tehát régebbi fokozataiban még jobban és feltûnõbben meg kellene találnunk, mint az emberben. A hitetlen tudomány, különösen legújabban, a leszármazás-elmélet mellett a legnagyobb bizonyítóerõt annak az érvnek tulajdonít, melyet állítólag az embriológia szolgáltat neki, s ez lenne a negyedik érv az evolúció mellett. Azt mondja, hogy az emlõs és maga az ember is, embrió korában ma is átmegy az állatfajok és az állati szervezetek összes fokozatán. Kezdi a létét mint egysejtû, s csak abban különbözik például egy baktériumtól, hogy az megmarad mindig baktériumnak, míg az emlõspete néhány pillanat alatt, a sejtmag kettéoszlásával, már kétsejtûvé válik s folytatja a fejlõdését tovább, átmegy a gerinctelenek (tehát például a férgek), aztán a halak fejlõdésén (az emlõs-, sõt embermagzatnak valóságos kopoltyúja van), aztán késõbb már látható rajta, hogy négy végtagú gerinces, de nem látható még, hogy ember, míg végül fejlõdésének ez utolsó állomását is eléri.
Az én eszem ebben az érvben nem lát bizonyító erõt s nem is talált soha. Ez egy érdekes gondolat, semmi más, s érv nem lesz belõle akkor sem, ha még oly szép „tudományos” neveket adunk is neki. Haeckel ugyanis elnevezte az egészet „biogenetikus” alaptörvénynek s megállapította, hogy az ontogenezis” (az egyed fejlõdése) azonos a „filogenezis”-sel (a faj fejlõdésével) s ezek az idegen szavak sok természetbúvárnak, úgy látszik, nagyon imponáltak. Én mosolykeltõnek találom õket.
Világos, hogy az ember nem kezdheti létét kétméteres magasságban, hanem ahogyan nemcsak a fû és a kerti fõzelék lesz kis magból, hanem a hatalmas fenyõ és tölgy is, épp úgy egy kis petébõl lesz nemcsak légy, hanem az elefánt és az ember is. A kettõ között a különbség csak az, hogy a fû, vagy a légy magja vagy petéje olyan természetû, hogy csak centiméterekre nõ meg, míg a tölgyfáé, emberé, elefánté méterekre. Az azonban, hogy látszólag ezek is csak olyan magból vagy petétõl lesznek, mint az igénytelen fû vagy légy, még nem bizonyítja azt, hogy hajdan a föld vagy fenyõ is csak fû és az elefánt vagy az ember is csak légy volt. Világos, hogy az ember-embriónak eleinte még nincs kemény, csontos hátgerince, hiszen még a gyermeké is csak porcogószerû. Ez azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember-embrió fejlõdése kezdetleges állapotában nem más, mint egy gerinctelen, tehát alsórendû állat. S mikor már látszik a négy végtagja is, de akkor se lehet még megállapítani, hogy ember, az még egyáltalán nem bizonyítja, hogy valamikor még maga az ember is négylábú volt, de még nem ember. Világos ugyanis, hogy akkor, mikor még nincs egészen kifejlõdve, még nem lehet annyira ráismerni, hogy még azt is lássuk már, hogy ember.
Az pedig, hogy az emlõs-embriónak késõbb egy idõre kopoltyúja lesz, nevetséges állítás. Kopoltyúja nem lehet, hiszen nem olyan közegben és olyan életkörülmények között él az anyaméhben, mint a hal a vízben. Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy bizonyos része látszólag, külsõleg olyan forma, mint a hal kopoltyúja, de világos, hogy nem valójában az. Pedig, hogy valaki még külsõleg is annak lássa, ahhoz is olyan nagy jóakarat kell, hogy a kereszténység igazságának elfogadásához e jóakarat tizedrésze is elég volna.
Ha azt állítjuk, hogy evolúció történt és azt kívánjuk, hogy állításunkat el is fogadják, akkor azt is meg kell mondanunk, hogyan történt. Azonban, ha a tudomány még magát az evolúció tényét se tudja bizonyítani, annál kevésbé tudja megmagyarázni a mikéntjét.
Lamarck és Darwin ugyan ezt is megpróbálta megmagyarázni s elméletüket fel is kapta, hitte is szentül a hitetlenség, reklámot is csapott neki akkorát, hogy még most is hatása alatt áll az emberiség, azonban ma már mindkét elmélet régen olyan, mint az „uraságoktól levetett” ruha, a mûveletlen tömegeknek még megfelel, õk még mindig a tudomány vívmányát látjuk bennük, de az „uraságok”, a tudományos szakkörök már régen kinõtték s egy rég meghaladott, ma már semmiképp se tartható kísérletet látnak benne.
Nagyszerûen láthatjuk ezt, ha az 1893-ban megjelent Pallas és az 1926-ban megjelent Tolnai Világlexikona ítéletét összehasonlítjuk a dologról. Mind a két mû olyan messze van a katolikus világnézettõl, mint Makó Jeruzsálemtõl, és ha kettõjük között különbség van, akkor bizonyára a Tolnai még messzebb áll tõle, mint a Pallas. Mivel azonban 33 év telt el a kettõ között, a Pallas az ódon, s még szinte térdre borul a darwinizmus nagysága elõtt: „Se a lélektan, se az antropológia, se az etológia nem vonhatja ki magát – írja – Darwin felfogási módjának hatása alól.” „Filozófiai tekintetben – mondja – a darwinizmus betetõzése a mechanisztikus világnézetnek.” „Darwin elmélete az elsõ ésszerû kísérlet a szerves élet célszerûségének mechanikus úton való magyarázatára.”
„Ma Darwin elmélete az állat- és növényelmélet magyarázatának terén majdnem egyedül uralkodik, sõt ennek az elméletnek a szelleme az összes tudományokat, melyekhez férkõzhetett, áthatotta.”
„Darwin elméleténél egyszerûbb s a természet magyarázatának általános elveivel inkább megegyezõ még eddig nem találtatott.” Pedig a cikket akkor igen felkapott és tekintélyes tudós, Alexander Bernát írta. (Természetesen Izrael nemzetségébõl.)
Ezzel szemben az újabb Tolnai Világlexikonában már ezt kell olvasnunk:
„Ma már nem kérdés tárgya, hogy nemcsak visszavonulóban vannak a darwinisták, hanem még az sem, hogy a darwinizmus ma már a történelemé. Amilyen hangos volt a diadala, olyan befejezett az elmúlása.”
Pedig az, hogy a darwinizmus „elmúlt”, hogy „már a történelemé”, azt jelenti, hogy tisztán természeti erõkkel, tehát Isten teremtõ erejének tekintetbe vétele nélkül képzelt evolúció az, ami meghaladott dolog ma már. Ha ugyanis az állatok leszármazása egymásból tisztán a természet alkotó erejének hatására történt, az másképpen, mint Lamarck vagy Darwin magyarázta, nem történhetett. Másféle magyarázat lehetetlen metafizikai elemek, tehát Isten belekeverése nélkül. A darwinizmussal és lamarckizmussal tehát maga a leszármazás (értve természetesen az Isten nélküli, a mechanikai leszármazást) van megcáfolva. Darwin, illetve Lamarck így képzelte el a tökéletesebb állatfajoknak a tökéletlenebbektõl való leszármazását (a kettõt azért olvasszuk egybe, mert Lamarck eszméi sokszor még tetszetõsebbek és valószínûbbnek látszóbbak, mint Darwinéi és mert a nagyközönség a lamarckizmust is darwinizmusnak mondja):
Igaz, hogy egy légy meg egy elefánt között olyan mérhetetlen különbség van, hogy bajos elképzelni, hogy tisztán a természet erejébõl a légybõl valaha elefánt lehetett, ámde a kettõ között – mint megannyi közbeesõ állomás – számtalan állatfaj van s két rokon, egymáshoz legközelebb álló állatfaj közt nincs akkora különbség, hogy egymásból való származásuk feltevése lehetetlen volna.
Az evolúció fõ tényezõi a következõk voltak: a létért való küzdelem, az a kiválogatódás (selectio), amit ez az állatok körében okozott, az átöröklés, és végül a környezet (milieu), a természeti és éghajlati viszonyok, életkörülmények befolyása. Az állatok élete a szabad természetben állandó küzdelem a létért s ez a küzdelem ugyanazon faj egyedei közt is megvan. Ha bizonyos állatfaj túlságosan elszaporodik, ha sok lesz az eszkimó és kevés a fóka, akkor az állatok egymás közt is viaskodnak, hogy az eleség az övék legyen, ne a másiké.
Ez a küzdelem kiválogatódást okoz az állatok között. Azt eredményezi, hogy a gyöngébbek, a satnyábbak kipusztulnak, s csak a fejlettebbek, az erõsebbek maradnak életben. Ugyanezt eredményezi a nemi kiválogatódás is, mert a hímek küzdelmében is az erõsek, a fejlettebbek a gyõztesek, a fajt tehát azok plántálják tovább.
Ez a létért való küzdelem s egymással való viaskodás annyiban is hozzájárul új fajok keletkezéséhez, hogy az állatok egyes szervei, azok, melyeket a létért való küzdelemben a legtöbbet használnak (láb, ormány, agyar stb.), erõsen kifejlõdnek, s így hozzájárulnak új faji sajátosságok keletkezéséhez.
Mindez azonban természetesen csak úgy lehetséges, ha a harmadik fontos tényezõ, az átöröklés is hozzájárul az elsõ kettõhöz. Az erõsebb, fejlettebb egyedek utódai már fejlettebbnek is születnek s ezenkívül a létért való küzdelemben megnövekedett ormányt, agyart, kifejlett lábat is átörökítik utódaikra, s ez az évezredeken át tartó lassú, de állandó átörökítésbõl származó haladás eredményez aztán végül egészen új fajokat.
De még az eddigieknél is nagyobb szerepe van a negyedik tényezõnek: a környezet, az életkörülmények, az éghajlat befolyásának új fajok keletkezésére. Ahogyan Ádám és Éva egyforma utódaiból a sarkövi éghajlat és a vele járó életkörülmények létrehozták az eszkimókat, a trópusi éghajlat pedig a fekete és gyapjas hajú négereket, a sivatagi miliõ az arabokat, a pusztai és hidegebb a mongolokat, éppúgy hozhatták létre hosszú százezer évek alatt a természet annyira különbözõ viszonyai a különbözõ fajú állatokat is, mindegyiket annak az életmódnak, éghajlatnak, környezetnek megfelelõen, melyben élniük adatott. A mi erdeink medvéi barnaszõrûek, a jegesmedve ellenben fehér mint a hó és a jég, melynek körében él, viszont a barlangok sötétségében vak állatok élnek. Kétségtelen, hogy csakis a barlangi miliõ tette õket ilyenekké.
Mindez szépnek és valószínûnek látszik, ha jóakarattal vesszük, azaz, ha egyszerûen csak hiszünk. Azonban a tetszetõs érvek alaposabb vizsgálat után semmivé válnak annyira, hogy – mint láttuk – még a Tolna Világlexikonának is csak lekicsinylés a szava rájuk, de az egész rendszerre is, melyet képviselnek.
Lássuk a felhozott négy tényezõt egyenként:
Létért való küzdelem van a természetben, de nem olyan nagy, nem olyan vad és nem olyan általános, mint Darwin rendszerében. De ha nagy is, illetve hajdan nagy is volt, semmiképpen se lehetett olyan tartós és szünetet nem ismerõ, mint Darwin állítja. Pedig a darwinizmus csak hosszú évezredek, sõt százezredek állandó és meg nem szûnõ létért való küzdelme esetén képzelhetõ el. Csak ilyen létért való küzdelem hozhatott létre ugyanis új szerveket s új fajokat.
Azonban tudvalevõ, hogy az elszaporodott állatokat, például mezei egér, ürge, patkány, poloska), idõnként rendszeresen járványok tizedelik meg vagy természeti csapások irtják ki (például a mezei egereket az esõs õsz, a poloskákat egy bizonyos, vele táplálkozó rovar megjelenése).
A túlszaporodás s a velejáró erõs létért való küzdelem tehát sohase állandó, sohase megszakítás nélküli a természetben.
De ha idõnként megszûnik, illetve alábbhagy a létért való küzdelem, megszûnik a kiválogatódás is, meg új szervek keletkezése is, s ha aztán késõbb megint egy újabb nagy létért való küzdelem kezdõdnék is, már az egész folyamatot újra, elölrõl kellene kezdeni. Világos tehát, hogy új fajok keletkezésérõl e révén szó se lehetne. Ez csak úgy lehetséges, ha a vázolt folyamat az évek százezrein át állandóan és megszakítás nélkül folytatódik. (Csak így lehet állandó átöröklés.)
Például teljesen tarthatatlan Lamarcknak az az egyébként is mosolyra keltõ példája, hogy a hosszúnyakú és hosszúlábú zsiráffaj úgy keletkezett, hogy az eredetileg még elég tisztességes formájú õsök igen elszaporodván minden füvet és bokrot lelegeltek s az alacsonyabb és rövidebb nyakú egyedek éhen pusztultak, mert zöldség már csak a fák magasabb ágain maradt.
De a hosszabb lábú és nyakú egyedek élete se állván emiatt másból, mint folytonos ágaskodásból és nyaknyújtogatásból, ezek lába és nyaka még jobban megnyúlt. Mivel ezt utódaik örökölték és egész életükben ismét csak ugyanezt gyakorolták, jött létre hosszú évezredek folyamán átörökléssel a mai zsiráffaj.
Az egész furcsa történet megcáfolására elég csupán az a meggondolás, hogy mikor a zsiráf- õsök majdnem mind éhen pusztultak s csak a pár hosszabb lábú és hosszabb nyakú érte meg a telet, a következõ tavasszal, mikor újra kizöldült a mezõ, nem lévén már, „aki” lelegelje, ezek a megmaradt hosszúak már ugyancsak nem voltak rákényszerítve, hogy továbbra is a magasabb fák levelei után ágaskodjanak és nyújtózkodjanak, mert volt már lent is elég zöldség. Tehát egyszer s mindenkorra, vagy legalább jó néhány évtizedre meg is állt a láb- és nyakhosszabbító, tehát új fajt képezõ folyamat.
Csak nevetni lehet hát rajta, hogy a jó evolúcionalisták csak nyújtogattatják a szegény zsiráfok nyakát és csak ágaskodtatják õket rendületlenül hosszú évezredeken át megszakíthatatlanul (hiszen másképp szó se lehetne új faj keletkezésérõl), mert hiába zöldül ki minden tavasszal a mezõ s hiába pusztult ki majdnem minden zöldségpusztító már az elõzõ õszre, levél azért mégis évezredeken át továbbra is rendületlenül csak a fák magasabb ágain lelhetõ. Így aztán persze csak bizonyos sötét koponyákban jön létre új faj, de nem a valóságban. De ha a létért való küzdelemmel nem is lenne baj, akkor is baj lenne a második tényezõvel, a szelekcióval. Kétségtelen, hogy értelmesnek látszik az az okoskodás, mely a létért való küzdelem eredményeként kiválogatódásra következtet, csak az a baj, hogy a valóság ellenkezik vele. Márpedig a valóság még a legokosabbnak látszó következtetésnél is elõbbre való, mert contra factum non valet argumentum [a tényekkel szemben nincs érv]. A tények bizony azt mutatják, hogy az évezredek haladtával nem a gyenge és védtelen, hanem sokkal inkább a fejlett, hatalmas és erõs állatok pusztulnak ki és vannak ma is kipusztulófélben. Rég kipusztultak már például a szauruszok, ezek az óriásgyíkok, a leghatalmasabb szárazföldi állatok. Teljesen meddõ igyekezet, ha a darwinizmus hívei kedvenc elméletük megmentésére azt hozzák fel magyarázatul, hogy a kipusztulásnak itt egész különleges oka volt: a szauruszok fejének (szájának) aránylag kis volta, mely elégséges táplálkozásukat igen megnehezítette.
Hogy fogadhatnánk ezt el elegendõ magyarázatul? Hiszen kipusztult a mamut is, a szauruszok után legnagyobb és legerõsebb szárazföldi állat, kipusztultak a bölények is, ezek a szarvasmarháknál is sokkal erõsebb növényevõk, kipusztulófélben vannak a bálnák, a világ leghatalmasabb állatai, a cápák, az elefántok, oroszlánok, krokodilok, tigrisek, párducok, medvék, farkasok, hiúzok és vadmacskák. Ellenben a gyönge és védtelen tetvek, bolhák és poloskák, pókok, sõt még a náluk is védtelenebb legyek egyáltalán nem szándékoznak kipusztulni. De még az emlõsökbõl is a gyengék és védtelenek, például az egér, a patkány vígan szaporodnak. A madarak közül is a veréb vígan tenyészik s esze ágában sincs kipusztulni, ellenben a hatalmas sasok, keselyûk, sõt még a baglyok, ölyvek és vércsék is a kultúra haladásával ki fognak pusztulni.
Az érthetetlennek látszó dolog magyarázata nagyon is egyszerû: Amely állatok hatalmasok, fejlettek és erõsek, azok szaporátlanok. A szarvasmarha, a ló évente egyszer ellik, s akkor is csak egyet, a még hatalmasabb elefánt még ennél is ritkábban, ellenben az egér, a patkány, a nyúl évente három-négyszer, s mindig öt-hatot, vagy még többet, a légy és társai pedig évente egyenként százezernyi petét is leraknak. Hasonlóan a szintén védtelen halak is. Ezért pusztulnak ki inkább az erõsek és tenyésznek vígan a gyengék. Még ennél is gyengébb pontja azonban a darwinizmusnak az átöröklés. Átöröklés szempontjából meg kell különböztetnünk egyéni, faji és szerzett tulajdonságokat. Faji tulajdonság például az emberben a 36,7°C hõmérséklet, a 32 fog, vagy a 10 ujj, mert minden, a fajhoz tartozó egyedben megtalálható. Világos, hogy ezeket örököljük a szüleinktõl s utódaink is öröklik tõlünk. A faji tulajdonságok tekintetében tehát van átöröklés.
Az egyéni tulajdonságok olyanok, melyek nem faji ismertetõjelek, hanem csak egyénekéi, de azokkal velük születtek. Például vörös haj, szemölcs a jobb arcon, zenei tehetség stb. Átöröklés itt sincs. Örökölhetjük õket, de nem kell örökölnünk, s a tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket inkább nem örököljük, mint örököljük.
Végül a szerzett tulajdonság olyan egyéni tulajdonság, mely még az egyénnel se született vele, hanem élete folyamán jutott hozzá. Például valaki baleset folytán elvesztette az egyik karját, vagy az állandó lovaglástól kissé félkör alakot öltött a lába.
Mindenki tudja, hogy a szerzett tulajdonságok sohase öröklõdnek. Aki villamos-szerencsétlenségben elvesztette az egyik lábát, annak nem kell attól félnie, hogy gyermekei is fél lábbal születnek, s akinek a rövidlátás nem veleszületett tulajdonsága, hanem csak a túl sok olvasással szerezte, annak nem kell attól tartania, hogy gyermekei is rövidlátók lesznek. Mit állít ezzel szemben Darwin? Azt, hogy az állatok örökölték szüleiknek a létért való küzdelemben szerzett tulajdonságait, például az örökös küzdelemben megnyúlt ormányt, az emiatt megerõsödött hátsó végtagokat stb. De ráadásul nem is csak egyszer örökölték. Pedig még ez is lehetetlen, hanem örökölték évezredeken át, kivétel nélkül minden nemzedékben. Hiszen ha nem mindig örökölték volna, akkor szó se lehetne új fajok keletkezésérõl, mert még ha tízszer egymás után öröklik is s csak a tizenegyedik esetben nem, akkor már ott vagyunk, ahol a mádi zsidó. Akkor már nem keletkezhetnek új szervek. Új fajok még kevésbé. Darwin tanainak ez az átöröklésrõl szóló része tehát teljesen tudománytalan, sõt egyenesen képtelen, õrült állítás.
A fajnak olyan öntudatos és következetes megváltoztatásáról és a természet folyásába való olyan következetes beavatkozásról, mint ez a zsidó fiúgyermekek körülmetélésében már négyezer év (Ábrahám) óta állandóan, kivétel nélkül minden nemzedékben megtörténik, szó se lehet véletlenül, tehát a maga törvényeinek átengedett szabad természetben. Mivel azonban a zsidók – különösen régebben – fajilag egyáltalán nem keveredtek, a mai zsidók legnagyobb részérõl egészen kétségtelen, hogy négyezer év óta állandóan körülmetélt apától származnak. Ez a körülmetélés nem is olyan gyökeres megváltoztatása a faji jellegnek, hiszen a leglényegesebb és a legkevésbé változó csontrendszert nem érinti, s ha öröklõdnék, csak fajtajelleggel bírna.
Mégse öröklõdött még ma se, s a zsidó fiúk ma is épp úgy körülmetéletlenül születnek, mint azok az emberegyedek, akiknek õsein nem hajtottak végre már négyezer éven át minden nemzedékben hasonló mûtétet. Lehet-e ennél meggyõzõbb, csattanósabb és minden ellenvetést elnémítóbb cáfolatot elképzelni a szerzett tulajdonságok állítólagos átöröklésére s vele az egész darwinizmusra? Hogy keletkezhettek volna új fajok átörökléssel, mikor még a praeputium [fityma] eltávolítása, ez a kis jelentéktelen fajtajelleg se öröklõdött még négyezer éves állandó beavatkozás hatására se?
Az irodalomban több helyütt is azt találtam, hogy zsidóknál elõfordul a körülmetélten (a praeputium nélküli) születés. Lehet. Nagyon becsapná azonban magát az, aki ebbõl azt következtetné, hogy ez minket megcáfol, s azt bizonyítja, hogy mégiscsak tartható a darwinizmus. Elõször is ne feledjük, hogy egy rendszer nemcsak akkor hamis, ha négy tartóoszlopa mindegyike törött, hanem akkor is, ha a négy közül csak egy. Mit használ például a darwinizmusnak, ha átöröklés van, de létért való küzdelem nincs, vagy van, de szelekciót nem okozott stb.
Hogy a darwinizmusnak nemcsak egy vagy két, hanem mind a négy tartóoszlopa rossz és törött, az a darwinizmus külön szerencsétlensége. Meg lenne azonban csúfolva a darwinizmus akkor is, ha csak a négy állítás egyikérõl tudnánk kimutatni, hogy használhatatlan. Ha tehát maga az átöröklés még menthetõ volna, abból nem következik, hogy a darwinizmus is menthetõ.
Másodszor, olyan következetes, tervszerû és kivételt nem tûrõ beavatkozás a természet folyásába, mint az a zsidó fiúk körülmetélésében történik, a szabad természetben (tehát véletlenül) nem is fordulhat elõ. Harmadszor pedig – s ez a lényeg – az, hogy valaki csodálkozik azon, hogy körülmetélt gyerek is születhet, a szakértelem és a szabatos gondolkodás hiányának a jele, s ezért már az is irányzatosságra vall, ha valaki erre, mint fontos dologra egyáltalán nem hivatkozik.
Világos fejû embernek tudnia kell, hogy a természetrajz és az élettan nem matematika. Annak a törvényei nem olyanok, mint a számtané, hogy kivételt és ellentmondást nem tûrnek. A természet törvényei mindig csak az átlagot jelzik, de kivételt megtûrnek s ismernek is. Aki csak egy cseppet is ért a dologhoz, tudja, hogy nem minden ember testhõmérséklete 36,7 fok, sõt még a szíve se hajlik minden embernek balfelé. Ha születtek már hatujjú és háromfülû gyerekek is, pedig születtek, miért csodálkozunk azon, ha azt állítják, hogy születek már körülmetéltek is. A lényeg itt az a tagadhatatlan igazság, hogy a szerzett tulajdonságokat nem örököljük. A zsidók még a négyezer év óta állandóan „szerzett” körülmetélést se. Mert hiszen az elvitathatatlan tény, hogy a zsidó fiúkat ma is épp úgy körül kell metélni, mint Ábrahám idejében. Ezzel aztán a kérdés el is van döntve, a darwinizmusnak pedig megadva a kegyelemdöfés. (Egyébként nemcsak a zsidók, hanem egyes néger törzsek, sõt a 400 milliós mohamedánság is használja a körülmetélés szertartását, s szintén már több mint ezer éve s természetesen a mohamedánokon se öröklõdik.)
De ezeknek a szerzett tulajdonságoknak, ezeknek a faj megváltoztatását célzó beavatkozásoknak csökönyös és következetes nem-öröklése még akkor se, ha már évezredes múltra tekintenek vissza, nemcsak a darwinizmus alapját és fõ érvét, az átöröklést cáfolja meg, hanem ellentmondást nem tûrõen bizonyítja a fajok változhatatlanságát is. De bizonyítja ezt az a tíz-húszezer éves tapasztalat is, mellyel ma már az emberiség bír s ami óta a fajok változhatatlanságát látjuk. Az ember és a körülötte élõ állatok és növények ugyanis az alatt a több ezer év alatt, amennyire emlékeik visszanyúlnak, nem mentek át változáson.
A szerzett tulajdonságok, a fajok öröklött alkatába való mesterséges beavatkozások nem öröklõdnek. A természet új fajt nem tûr, hanem csak azt, amit Isten teremtett. A megváltoztatásra irányuló mesterséges beavatkozás eredménye csak az illetõ egyén élete végéig tart. Az utódok a testi átváltozáson átment szülõktõl is mindig csak azt öröklik, amit a szülõ a természettõl kapott. Amit élete folyamán õ maga szerzett, az utódaiban már elenyészik, maradandó nyoma nem marad.
Azt kérdezhetné már most valaki: De hát ha a szerzett tulajdonságok semmiképp se öröklõdnek, hogy keletkezhettek akkor mégis a különféle emberfajták, például a néger, a mongol vagy az eszkimó fajta? Azt feleljük erre, hogy a mutációkból. Vannak olyan elváltozások az egyedeken, melyek öröklõdnek, és ezeket hívjuk mutációknak. Röntgenbesugárzással például hozhatnak létre a csírasejtekben, a génekben olyan elváltozásokat, amelyek öröklõdnek.
Ezek az öröklõdõ mutációk abban különböznek a sohasem öröklõdõ más szerzett elváltozásoktól, hogy ezek ismeretlen, titokzatos módon, látszólagos ok és minden rendszer nélkül jelennek meg, belülrõl keletkeznek, a génekbõl indulnak ki, míg a nem öröklõdõ szerzett tulajdonságokat külsõ tényezõk idézik elõ, mégpedig rendszeresen és az ész részére érthetõ módon.
Ha tehát történt evolúció (ami bizonyítva nincs s valószínûleg nem is lesz soha), az is ilyenformán, ilyen mutációk által történhetett. Isten a meglévõ állatok génjeiben, csírasejtjeiben olyan mutációkat hozott létre, melyek a ma is meglévõ s mindig tökéletesebb és bonyolultabb szervezetû százezernyi fajból álló növény- és állatvilágot eredményezték. Világos azonban, hogy ilyen mutációkat csak Isten létesíthetett. Mert igaz ugyan, hogy mutációkat a természet vak erõi is hozhatnak létre és mi is tudunk mesterségesen is létrehozni, például röntgenbesugárzással, ámde az így elõidézett mutáció csak elfajulásokat (például kinövéseket a test egyes részein) eredményeznek, de nem tökéletesülést, azaz evolúciót. Hogy a természet rombolni magától is tud, az természetes, s ebbõl még nem következik, hogy akkor építeni is tud magától. Ha a szelek lerombolják a gyerekektõl célszerûen épített homokvárakat (sõt évszázadok folyamán a felnõttektõl alkotott várakat is), ebbõl még nem következik, hogy ugyanezek a szelek, ugyanilyen homok- vagy igazi várakat építeni is tudnak.
Semmi feltûnõ sincs abban, hogy a röntgensugárnak megvan az az ereje, hogy az élõ szervezetben olyan roncsolást végez, mely még az utódokban is megmarad roncsolásnak. De ebbõl nem következik még, sõt ennek alapján egyenesen képtelenség arra következtetni, hogy tisztán a vak természeti erõk (akár röntgensugarak, akár elektromosság, akár rádiumkisugárzás) olyan elváltozást, olyan mutációt is tudtak létrehozni az élõ szervezetekben, melyek célszerûségek, tehát tökéletesedés alakjában öröklõdtek.
Például egyszerû rovarból 300 fonálból álló hálót szövõ pók; alsóbbrendû rovarokból a méz víztartalmát elpárologtatni sem tudó méh, fullánk nélküli vízisiklókból kígyómérget is kiválasztani tudó csörgõkígyó, patkányból vak szemével ultraviola-sugarakat felfogni tudó és a föld alatt is tájékozódni tudó vakondok; tojást tojó madarakból eleveneket szülõ s ezen elevenek számára mindjárt a képzelhetõ legtökéletesebb és legalkalmasabb tápszert, a tejet elõállítani tudó emlõs; a csak kezdetleges érzékszervekkel bíró s csápját szemnek is, fülnek is, orrnak is, tapogatónak is használó egyszerû rovarból a fénytan összes törvényeit alkalmazó szemmel, a hangtan összes törvényeit hasznosító füllel, gyomra és belei képében pedig a legbonyolultabb vegyészeti laboratóriumokkal ellátott magasabb rendû állat csak úgy magától semmiképpen se jöhetett létre.
Aki elhiszi, hogy ehhez nem kellett más, mint csak a természet játéka, aki azt gondolja, hogy ezt azzal, hogy evolúció vagy mutáció alakjában nevet ad neki, vagy azt mondja, hogy a természet örök fejlõdésben van, már mindent meg is magyarázott, annak szellemi képességéhez, de egyúttal szégyenletes nagy hiszékenységéhez is csak õszinte részvétünket fejezhetjük ki. Mi, sajnos, ilyen õrültül hinni nem tudunk, de más normális ember se tud.
Látjuk tehát, hogy ha volt evolúció, ahhoz épp úgy csoda, épp úgy Isten, épp úgy természetfölötti erõ kellett, vagy talán nem is épp úgy, hanem még jobban, mint minden állatfajnak külön-külön való teremtéséhez. Az evolúció tehát éppen nem olyan szó, amellyel Istent lehet feleslegessé tenni, de még kevésbé olyan, amellyel a lelket lehet megcáfolni (ezt látni fogjuk, ha a lélekrõl lesz szó).
De hamis a darwinizmus negyedik bizonyítéka is. Hogy a környezet, éghajlat és életkörülmények hatásából eredeztet új fajokat, az megint egészen kezdetleges okoskodásra vall.
Az eszkimókkal és négerekkel, a barnamedvével és a jegesmedvével érvelni itt teljesen meddõ és felesleges dolog. Hiszen azt, hogy fajtákat tud létrehozni a miliõ, a verebek is csiripelik. A leszármazás-elméletnek azonban azt kellene bizonyítania, hogy a természet nemcsak fajtákat, hanem fajokat is képes létrehozni. Ezt bizonyára azzal kell vagy lehet kimutatni, hogy rámutatunk, hogy hiszen fajtákat hozott létre. Épp olyan együgyû eljárás ez, mintha valaki azt, hogy a Holdra is el lehet repülni, azzal bizonyítaná, hogy Amerikába is el lehet.
Fajták létrejövetele természetes, a kertész, az állattenyésztõ és a szabad természet a példák százezreivel szolgál rá. Ellenben új fajt keletkeztetni még senki se látott, s hogy hajdan keletkezett volna, annak sincs semmi nyoma. Ugyancsak nem magától értetõdõ tehát, ha Darwin azt mondja, hogy új faj keletkezése is lehetséges, sõt meg is történt. Faj és fajta között áthidalhatatlan különbség van. A fajták azok a változatok, melyeket a miliõ a fajok keretei között létrehozott. A fajták ugyanazon faj tagjai, a faj kereteit egyáltalán nem lépték át. Ennek kétségtelen bizonysága az, hogy egymás között termékenyek.
A fehér és a néger, vagy az indián és a néger közti házasságok épp oly termékenyek, mint a tiszta fehér, vagy tiszta néger, vagy tiszta indián házasságok, bizonyítékául a közös eredetnek. Az egyszerû csipkerózsa (vadrózsa) is a legcifrább és legkülönlegesebb, kitenyésztett nemes rózsával beporozva is magot és a kettõ közti átmenetet képezõ új változatot, fajtát ad. Ellenben szegfût hiába poroznak be rózsával, kutyát hiába párosítanának macskával (ez egyébként nem is lehetséges), utód sohase lenne, mert ezek külön fajok s a természet új fajok keletkezését, a fajok tõle megszabott kereteinek átlépését nem tûri.
Persze, mivel nem számtannal van dolgunk, itt is van kivétel. Az e kivétel következtében származó utódok a korcsok, vagy idegen szóval bastardok, de ezek aztán igazán olyan kivételek, amelyek erõsítik a szabályt. A ló és a szamár párosodásának már egyáltalán nem mindig, de mégis sokszor van eredménye, az öszvér. Ámde maga az öszvér már terméketlen, s ha a legnagyobb ritkaságként mégis fog csikót, visszaüt az õsökre s az utód vagy szamár, vagy ló. Azt is hallottam már több forrásból is, hogy házinyúl és patkány keveredésébõl is származtak már utódok. Nem tudom igaz-e, de annyit tudok, hogy ilyen állatok nincsenek. Ha tehát keletkeztek, ki is pusztultak, ezek a korcsok is terméketlenek voltak.
A korcsok terméketlensége újabb fényes cáfolata a darwinizmusnak, mert szintén szembeötlõen bizonyítja a fajok változatlanságát. A természet nem tûri, hogy a fajok átlépjék fajuk megszabott kereteit. Nem tûri, hogy új fajok keletkezhessenek, azaz olyanok, melyeket nem õ alkotott. Ezért a szaporodás csak a faj keretei között lehetséges.
Az egymáshoz legközelebb álló fajok között van néhány kivétel, de éppen ezek a kivételek bizonyítják legjobban a törvényt, mert a természet ezeket a kivételeket csak egy nemzedéken át tûri meg, de aztán pusztulniuk kell. A korcsoknak már nincsenek utódaik, vagy ha igen, visszatérnek ismét a régi faj ideiglenesen elhagyott keretei közé.
De mikor a természet ennyire hangsúlyozza elõttünk a fajok változatlanságát s még kivételt is csak egészen kis keretek között s ideiglenesen tûr meg, hogy állíthatja akkor valaki, hogy olyan tényezõk, mint a miliõ és a létért való küzdelem új fajokat hoztak létre? Új fajt létrejönni nemcsak soha nem látott még természetbúvár, de látnia és tapasztalnia kell állandóan a természetnek ezzel éppen homlokegyenest ellenkezõ és mindig érvényesülõ törvényeit.
Átöröklés tehát – legalábbis a szerzett tulajdonságokat illetõen – egyáltalán nincs, a létért való küzdelemben szerzett tulajdonságoknak olyan (évezredeken át tartó s állandóan érvényesülõ) átöröklése pedig, amilyenre Darwin alapítja elméletét, egyenesen képtelenség. Létért való küzdelem sincs olyan, amely évezredeken át tart, sohase szûnik meg, sõt nem is enyhül. A szelekciót se tapasztaljuk a szabad természetben, hanem – feltûnõ módon – ennek éppen az ellenkezõjét, a miliõ pedig fajtákat hoz létre, nem fajokat. A darwinizmusnak tehát minden érve egészében is és minden részletében is hamis. Pedig megcáfolására elég lenne az is, ha Darwin bizonyítási sorozatából csak egy láncszem tarthatatlanságát tudnánk kimutatni, mert hiszen akkor már lehetetlenné válna az egész folyamat is.
Van azonban még külön négy olyan érvünk, mely általánosságban is bizonyítja az egész rendszer lehetetlenségét:

1. Az elsõ, hogy jelenleg a természetben még nyomát se találjuk átalakulóban lévõ, tehát átmeneti állapotnak. Ma a fajok állandóak, változatlanok a természetben s nemcsak ma van ez így, hanem így volt abban a sok ezer évben is már, ameddig a mi emlékeink visszanyúlnak. Hogy lehet, hogy régen állítólag átalakultak a fajok és újak keletkeztek, ma már nem alakulnak át s nem keletkeznek újak? Hogy lehet, hogy régen fajokat hozott létre a miliõ, ma pedig már csak fajtákat képes létrehozni? Hogy régen a létért való küzdelem új fajokat eredményezett, ma csak a régi fajok pusztulását, s elsõsorban éppen a legerõsebbekét. A természet mindig ugyanaz. Ha halad, fejlõdik, evolúción megy keresztül, akkor ez ma is folytatódnék, hiszen ez egyenesen a dolog fogalmához tartozik.
Tutanhamon sírjának felfedezõi megállapították, hogy a háromezer éve elzárt sírban „nemcsak a baktérium élet nem volt jelen, hanem semmiféle életnek nem volt nyoma. Gombatenyészet volt a sírkamra falán is, de a gomba mindenütt száraz és halott volt. Rovarokat is találtak, de ezek is élettelenek voltak. A tudományos vizsgálat, melyet az egyiptomi földmûvelésügyi minisztérium és a Királyi Földmûvelésügyi Egyesület szakemberei végeztek, azt mutatta, hogy ezek apró férgek, melyek halott szerves anyagon élõsködnek s ma is közönségesek Egyiptomban, tehát a 3000 év semmit sem változtatott sem alakjukon, sem nagyságukon.” (Howard Carter: „Tut-Ankh-Amen koporsója és múmiája”, fordította Dr. Balassa József, 163. o.)
Olyan fejlõdés sohase lehetett a természetben, amelynek ma már nyoma sincs, sõt amelynek ma éppen az ellenkezõjét tapasztaljuk, s kivált mikor a tapasztalattal ellenkezõ hit mellett csak olyan vérszegény „bizonyítékokat” lehet felsorakoztatni, mint amilyenek Lamarckéi, vagy Darwinéi.

2. A második bizonyítékot a darwinizmus ellen a paleontológia szolgáltatja. Ha az evolúciós folyamat, melyet Darwin vagy Lamarck elõad, valóban megtörtént volna, tehát ha a természet – ami egyébként már eleve is hihetetlen – régen más természetû lett volna, mint ma, akkor a föld rétegeiben ezrével kellene találni az átmeneti állatok maradványait. Hiszen bõ maradványok vannak még abból a korból is, mikor még csak kezdõdött az élet a földön. Ilyen átmeneti alakokat annál nagyobb tömegben kellene találni a föld rétegeiben, mert hiszen mind Darwin, mind Lamarck szerint minden új faj lassan, számtalan évezred folyamán alakult ki. Ilyen hosszú idõ alatt pedig az átmeneti egyedek milliói éltek volna. Vajon lehetséges- e, hogy e milliárdnyi átmeneti alakból semmi sem maradt volna meg, ha valaha csakugyan éltek volna?
Képzeljük csak el, hány százezer év kellett ahhoz, míg a miliõ, a létért való küzdelem s az átöröklés a halakból hüllõket, a hüllõkbõl vagy madarakból emlõsöket csinált? Mire a haluszony vagy a szárny lábbá alakult? Hogyan lehet, hogy mégse találtak egy olyan csontvázat se, mely félmadár, félemlõs, félhal, vagy félhüllõ volna? Pedig a paleontológia bizonysága, hogy ti. ilyen átmeneti alakok sohase voltak, már nem hit, hanem tudás, tapasztalat. A darwinisták hiszik, hogy régen keletkeztek új állatok. Mi tapasztalatból, a föld paleontológiai rétegeibõl látjuk, tehát tudjuk, hogy nemcsak ma nem keletkeznek, de nem keletkeztek régen se. Láthatunk ugyanis ott megkövesedve több százezer éves állati maradványokat is, de olyanokat, melyek két jelenleg élõ állatfaj vagy állatosztály közti átmenetet mutatnak, egyáltalán nem találunk.
3. Amit a tapasztalat „a posteriori” [utólagosan] bizonyít, ugyanazt bizonyítja az eszünk is „priori” [elõbb]. Egy csepp gondolkodással megállapíthatjuk, hogy a Darwin és a Lamarck állította átalakulások nemcsak nem történtek, hanem nem is történhettek meg a természetben. Az, hogy oly módon keletkezzenek új állatok, mint õk állították, nem is lehetséges. Ha halakból hüllõk, madarakból emlõsök lettek, s ez a folyamat az évek százezrei alatt történt, akkor ezen átalakulási folyamat közepe felé például olyan állatoknak kellett élni, élelmüket megkeresni és a létért való küzdelemben helyüket megállni, amelyeknek az elsõ két végtagjuk már csak félig volt szárny, de viszont láb is még csak félig volt. Repülni tehát már nem tudtak, járni pedig még nem tudtak velük. Pedig világos, hogy ilyen állapotban évezredeken át kellett élniük, mert hiszen a fejlõdés a képzelhetõ leglassúbb folyamat volt.
Ezek az állatok közönséges nyomorékok lettek volna, melyek legfeljebb nyomorékmenhelyek biztos oltalma alatt és ellátottságában maradhattak volna meg, de nem a szabad természet Darwintól különösen rémesnek mondott létért való küzdelmében. S ráadásul évezredeken, sõt százezredeken át! Csodálkozhat-e valaki ezek után, hogy a paleontológia mit se tud az effajta nyomorékokról?!
Aztán nem képtelenség-e még csak elképzelni is olyan halakat, melyeknek az uszonyaik már félig lábak s melyek félig már a szárazföldön, de félig még mindig a vízben élnek s ez az állapot az évezredek százain át tart? Nem egészen kétségtelen-e, hogy ha halakból csakugyan hüllõk, madarakból emlõsök lettek, az átalakulás csak rögtön, tehát ugrásszerûen történhetett, nem pedig lassú átalakulással? Ugrás azonban nincs a természetben. Ahhoz metafizika, tehát Isten kell.

4. De végül az állatok szervezetébõl és ösztöneibõl is a legteljesebb bizonyossággal kimondhatjuk, hogy sem darwinizmus, sem lamarckizmus a valóságban soha nem volt és nem is lehetett. Új fajok úgy, ahogyan ezek az elméletek mondják, nem keletkezhettek. Keletkezhetett-e például lassan, folytonos átörökléssel történõ átalakulással légybõl, vagy bármilyen más rovarból az a pók, mely többek között abban különbözik attól, „akitõl származott”, hogy õ hálót is tud szõni, az õse pedig nem? A póknak az õ hálószövõ tudományát és képességét, a hozzá való mirigyeket és a pókháló „nyersanyagot”, amelyet ma a teste egyszerûen kiválaszt, nem részenként, nem fokozatosan, hanem egyszerre és egészben kellett szereznie.
A pók csakis hirtelen, egyszerre, ugrásszerûen keletkezhetett, de semmiképpen se évezredeken át lassú fejlõdéssel s a nemzedékek ezrei alatt folytatódó átörökléseken átesve. Hiszen ha így keletkezett volna, akkor évezredeken át éltek volna olyan pókok, melyek elõbb egynegyed részben, néhány ezer év múlva már fele részben, ismét néhány ezer év múlva háromnegyed részben tudtak volna már hálót szõni, s így a kenyerüket vele megkeresni. Minden józan eszû ember tudja, hogy az õspók is vagy egészen jól és tökéletesen tudott hálót szõni, vagy pedig sehogy se. A póknak egyszerre kellett teljesen tökéletesen és igazán póknak születnie. A félpók nyomorék, tehát a valóság világában képtelenség.
Hát azok a méhek meg milyenek lehettek, amelyekben még csak kezdett kifejlõdni az az ösztön, hogy a méz víztartalmát csökkenteni kell, mert másképp megromlik, és hogy ezt a huzat csinálásával lehet elõmozdítani, és hogy erre az õ szárnyaik mozgatása is alkalmas? Milyenek lehettek, mikor már – teszem fel – félig méhek voltak és így félig már csinálták a huzatot, de még csak félig, mert pár ezer évig várniuk kellett, míg a folyamat egészen lezajlik és befejezõdik. Világos tehát, hogy a méhek se keletkezhettek se Darwin-, se Lamarck-módra, hanem nekik is egy csapásra kellett méhvé lenniük abból az õsrovarból, mely nem volt még méh s ilyen okos ösztönnel még nem rendelkezett.
A vándormadarak, például a fecskék, többek közt abban is különböznek más madártól, például a verébtõl, hogy õk télre délvidékre mennek, míg a veréb itt marad. Eszerint tehát, mivel több ezer éven át éltek félverebek, félfecskék, mert hiszen lassú átörökléssel történt az átalakulás, a vándorlás ösztöne is lassan alakult ki bennük s eleinte – néhány ezer éven át – csak negyed részben repültek még el délvidékre (vagy talán csak minden negyedik évben?), aztán néhány ezer éven át már félig, míg végül aztán egészen, vagy mindig? Nem egész kétségtelen- e, hogy a fecske se keletkezhetett lassan, hanem csak egyszerre, s hogy vagy elõször is már egészen vándorolt, vagy sehogy se?
Aztán hogy lehettek például hüllõkbõl, vagy madarakból emlõsök Darwin-módra? Hiszen a madarak is, a hüllõk is tojást raknak s abból lesz az ivadékuk, míg az emlõsök eleveneket szülnek s tejükkel táplálják õket. Hogy lehet ennek a különbségnek a kialakulását lassan elképzelni? Mikor például már félig tojásból kel ki az új ivadék, félig pedig már az anyja szüli, sõt már holmi kezdetleges korcstejjel is kezdi táplálni?
Kell-e szót szaporítani tovább, hogy ez az átalakulás se keletkezhetett Darwin-módra, tehát lassú átalakulással, hanem, ha történt, ennek is átmenet nélkül, hirtelen kellett történnie? Ha azonban így történt, akkor nem történhetett természetfölötti erõ nélkül, mert természetes módon csak úgy keletkezhettek új fajok, ahogyan Darwin vagy Lamarck elképzelte, azaz lassú átmenettel. Ha tehát volt evolúció, csak a Teremtõ, csak természetfölötti erõ csinálhatta, nem maga a természet.
Látjuk tehát, hogy nem hiába és nem ok nélkül kicsinyelte le még a Tolnai Világlexikona is a darwinizmust s nem hiába állapította meg róla, hogy ma már a történelemé, igazságáról szó se lehet. Ezzel természetesen nincs még megcáfolva egyúttal az evolúció is, melynek a természettudósok legnagyobb része ma is híve. Magam is valószínûnek tartom az állat- (és növény-) világ evolúciós eredetét, részint, mert az élõ szervezetek feltûnõen egy kaptafára vannak alkotva, részint mert az Isten fenségének és hatalmának is így felel meg jobban. Szó se lehet azonban arról, mintha az evolúció már be lenne bizonyítva s a tudomány megállapítása lenne, s mintha csupán természetes erõkkel a természet spontán fejlõdésével meg lehetne vásárolni.
Még Méhely Lajos, a Pázmány Péter Tudományegyetem volt élettantanára, aki fiatalabb korában ugyancsak nagy darwinista volt, s ugyancsak kevés tiszteletet tanúsította a hit, fõképp pedig a saját katolikus egyháza iránt, a Természettudományi Közlöny 1921/22-es Pótfüzetében így írt már az evolúcióról: „Sem azt, hogy a fajok egymástól származtak, sem annak ellenkezõjét soha nem fog sikerülni szabatosan bebizonyítani. Ez a kérdés természeténél fogva mindig reflexió tárgya fog maradni, melyet a legjobb esetben is csak nagyon valószínûvé, beláthatóvá és gondolkodásunk által elfogadhatóvá tehetünk, bebizonyításáról azonban mindenkorra le kell mondanunk”. Ez bizony ugyancsak kijózanító egy vélemény, mert nemcsak azt jelenti ki, hogy az evolúció még nincs bebizonyítva, hanem még azt is, hogy nem is lesz soha. Legfeljebb arról lehet szó, hogy azt mutatják ki, hogy el lehet hinni. Méhely szavaiból azonban azt is láthatjuk, hogy ez ideig még errõl se lehet valami nagy szó. Kälin professzor pedig, a kérdés egyik jelenlegi legismertebb szakértõje, vagy negyedszázaddal Méhely után, ugyanezt így fejezi ki: „Tudományosan a leszármazás-elmélet sem nem igaz, sem nem hamis, hanem alapjában véve lehetõség, melynek tudományos jelentõségét nem szabad túlbecsülni”. (Zum Problem der Menschwerdung. Schweizer Rundschau, 1946., 611. o.)
Az evolúciót, a hitetlenek e hajdani kedves vesszõparipáját tehát, melyet csak azért kedveltek annyira, mert azt hitték, hogy a hit akasztófája, nem tudni, hanem csakis hinni lehet. A hitetlenek hisznek benne, de ha akarunk, hihetünk benne mi is, mert nemcsak akasztófát nem jelent a hit számára, hanem talán egyenesen támasztékot. Nem a darwinizmust lehet ugyanis hinni, hanem csak az evolúciót. Magát a darwinizmust ma már még hinni se lehet.
A közöltek alapján egészen kétségtelen, hogy ha történt evolúció, az csakis hirtelen, ugrásszerûen történhetett, olyanformán, mint ahogyan a begubózott hernyókból kirepül a lepke. Ugyancsak különbség van hernyó és lepke között, s mégis csoda nélkül, természetes erõvel lesz egyik a másikból. Világos azonban, hogy az élettelen anyagból, a porból, vízbõl és levegõbõl, de a véletlenbõl se keletkezhetett a hernyó ezen képessége, mert hiszen a célszerûségek egész tömkelegét tartalmazza. Ennek a fejlõdésnek õsoka csak teremtõ erõ lehetett s olyan petét, amely mind e képességeket virtualiter [elképzelten] magában foglalja, csak Isten hozhatott létre mindenhatóságával és végtelen bölcsességével.
De ha még azt se lehet eredetében is természetes erõbõl megmagyarázni, hogy a hernyóból egyszerre lepke lesz, amit most már a természet erõi maguktól hoznak létre, hogy lehetne azt, amit a természetben se láttunk soha megtörténni, hogy ti. a magasabb rendû állatfajok készen ugráltak ki az alacsonyabb rendûekbõl, egyszerûen csak a természet erõinek tulajdonítani? Ezt nem lehet elintézni és megmagyarázni azzal, hogy a „fejlõdés” nevet adjuk neki s kijelentjük, hogy a természet az állandó fejlõdés állapotában van. Hiszen éppen az elõbb állapítottuk meg, hogy a természet effajta állítólagos „fejlõdése” már rég megállt, ma már rég nem fejlõdnek új fajok. Nemcsak ugrásszerûen nem, hanem még a sokkal kevésbé meglepõ, Darwin- vagy Lamarck-féle lassú átalakulással se.
Ha mindezt valaki egyszerûen a „fejlõdés” szóval akarja elintézni, önkéntelenül is Haeckel cinikus és Büchnertõl még nagyobb cinizmussal egyenesen jeligének használt (Erõ és anyag, 106. o.) mondása jut eszünkbe:
„Fejlõdésnek nevezzük mostantól fogva azt a varázsszót, mellyel minden bennünket körülvevõ talányt megoldhatunk, vagy legalábbis megoldásának útjára juthatunk.” Az igazság az, hogy a fejlõdés egy bizonyos meghatározott cél elérésére irányuló olyan tevékenység, mely ma már mechanikusan, azaz tisztán természetes erõkkel halad ugyan elõre, de éppen azért, mert tervszerû és célok elérésére irányul, csakis eszes lénytõl származhat, mert hiszen célja csak eszes lénynek lehet és csakis eszes lény választhatta ki és szabhatta meg az ebben a természetes fejlõdésben résztvevõ természetes erõk irányát. Ehhez ugyanis értelem és válogatás, tehát szabad akarat is kell. Mindez az õstermészettõl, mely nem állt másból, mint anyagból és az anyaggal kapcsolatos erõkbõl, melyek vakon mûködnek, semmiképpen se származhatott.
A növényi mag és az állati pete már magában hordozza egy megszabott, célszerû fejlõdés törvényeit, csak meg kell indítani, mint bármely más gépet s a szükséges üzemanyag, az olajozás a természet normális viszonyai között már adva is van, mert a mag földbe kerül, ahol humusz és talajbaktériumok, fölötte levegõ is van, s idõnként esõ is van. Még ez se érthetõ meg alkotómérnök nélkül, magát a kihûlt Földet pedig minden kõzetével, levegõjével, párájával és elektromosságával semmiképpen se tarthatjuk alkotómérnöknek.
Hogy tudnánk hát Isten nélkül megmagyarázni azt, hogy a Föld õskorában az addig élettelen természetben olyan pete keletkezett, amelybõl nemcsak egy állatfaj kelt ki, mint jelenleg történik, hanem csírában benne volt még az a képesség is, hogy mint a hernyóból ma a lepke, ebbõl az egy petébõl a ma élõ és már kihalt összes állati és növényi fajok százezrei kiugráljanak vagy kirepüljenek? Világos, hogy a teremtés ilyen módjához éppúgy Isten kellett, mint minden állatfaj külön-külön való teremtéséhez, sõt még annál is jobban.
Nagyon tévednek tehát azok, akik azt hiszik, hogy evolúció hirdetésével egyúttal az Isten fölöslegességét is hirdetik. Errõl csak az evolúció darwini vagy lamarcki formája alapján lehetne beszélni, bár gyakorlati jelentõsége akkor se volna semmi, mert hiszen akkor is csak az a haszna volna, hogy természetfölötti beavatkozásra nem hatszor, hanem csak „ötször” lett volna szükség a világ létrehozásában. Ma azonban már ezen is túl vagyunk.
Azt, hogy hogyan keletkeztek a különbözõ növény- és állatfajok, nem is sejtjük. Csak annyit tudunk, hogy ha maguktól keletkeztek, akkor ugrásszerûen kellett keletkezniük. Ebben pedig már benne is van az, hogy nem természetes erõkkel, mert ezt a képességüket az anyagtól és a vele kapcsolatos mechanikus erõktõl nem szerezhették.
A magasabb rendû növények és állatok sokkal bonyolultabb szerkezetûek, mint az alsóbbrendûek, tehát sokkalta nagyobb ész, munka és szellemi mûködés feltételezõi, mint azok. Mechanikus úton tehát semmiképp se keletkezhettek sokkal egyszerûbb lényekbõl. Egy egyszerû gépbõl magára hagyva sohase lesz bonyolultabb gép. Csak az ellenkezõ lehetséges.
A magára hagyott bonyolultabb gépnek hol ez, hol az a szerkezete mondja fel a szolgálatot. Például elõfordulhat, hogy a kombájn, mint aratógép még mûködik, de cséplésre már nem lehet használni, az óra még jár, de már nem üt és nem csenget, a „világvevõ” rádióval már csak Budapest I-et lehet fogni stb.
Teljesen képtelenség, hogy az egysejtû lénybõl a mai méhek, pókok, emlõsök bonyolult összetételû vérükkel, tejükkel, gyomrukkal, tüdejükkel, szemükkel, fülükkel, bámulatosan célszerû ösztöneikkel keletkeztek, ha csak az a véglény nem volt olyan, hogy ez mind már akkor benne volt csírájában, mint ahogyan most benne van az ondószálacskában az apa és minden õsének minden erénye, bûne (a hozzávaló hajlama), tehetsége és betegsége, kiválósága és terheltsége.
Világos azonban az is, hogy mindezt (vagy mindebbõl akár csak egy paránykát is) maga a természet, ez a kihûlt égitest nem tudta létrehozni. Ha tehát evolucionista vagyok, az nem azt jelenti, hogy Istent az állatok és növények teremtésébõl sikerrel kizártam, közvetlen mûködését ez irányban feleslegessé tettem, hanem csak azt, hogy Isten teremtõ mûködését nem úgy képzelem el, mint a régiek, hanem más módon, mégpedig az õ nagyságát és bölcsességét még csodálatosabban bizonyítóan.
Ez a végeredménye és tanulsága az evolúciónak, de ennek a kedvéért igazán kár volt a hitetleneknek, akiknek vele a céljuk Isten feleslegessé tétele volt, annyi puskaport fogyasztani s a kérdésbe annyi energiát beleölni.