Patrick Archbold: Apokalipszis most? Az égen újabb nagy jel

tűnik fel...

2017. szeptember 23-án a közvetlenül a Szűz csillagkép mellett láthatjuk a felkelő Napot (a "Napbaöltözött Asszonyt"). Ez az esemény végigkíséri a fatimai Szűzanya, a Napbaöltözött Asszony jelenéseinek 100. évfordulóját. Mit jelenthet ez?

A nagy égi jel

Vajon, ha Isten adna nekünk jelet, észrevennénk? Vajon, ha Isten, mint ahogyan korábban is tette, nagy és szörnyű eseményekre figyelmeztetve adna nekünk jelet, észrevennénk? Vagy mi is úgy tennénk, mint eleink, hogy annyira el vagyunk foglalva mindennapi ügyes-bajos dolgainkkal, hogy nem is törődünk azzal, hogy felfelé is tekintsünk? Vajon, ha Isten manapság adna nekünk égi jelet, észrevennénk? És ha észrevennénk, törődnénk-e vele, vagy úgy kezelnénk, mint babonás ostobaságot?

Vajon, ha azt mondanám, hogy van egy közeli csillagászati esemény, amely lenyűgöző pontossággal, összefüggéssel és időzítéssel pontosan követi a Jelenések könyvének egyik versét, felfigyelnének rá az emberek?

Jelenések könyve, 12:1-5:

“ 1Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

2Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.

3Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.

4Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.

5Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. “

A betlehemi csillag

Mielőtt belekezdenék, fontosnak tartom, hogy tisztázzunk néhány dolgot. Hitünk tagadhatatlanul megállapított része, hogy 2000 évvel ezelőtt Isten egy csillagászati eseményt használt fel, hogy üzenjen az embereknek. Sokan, amikor a betlehemi csillagot lerajzolják, ha egyáltalán lerajzolják, egy hatalmas fényes csillagra gondolnak Betlehem felett, amely mindenki előtt annyira nyilvánvaló volt, és a bölcseket arra késztette, hogy hosszú útra induljanak, hogy az újszülött királyt megtalálják.

Tudjuk, hogy az események ilyen beállítása téves, mert amikor a bölcsek megérkeztek a Betlehemtől mindössze 8 km-re lévő Jeruzsálembe, meg kellett magyarázniuk, amit láttak, és azt is, hogy miért értelmezték úgy, ahogyan értelmezték. Heródes király, az udvara és a jeruzsálemiek semmit sem tudtak a betlehemi csillagról. Jeruzsálem népe, mint ma is, el volt foglalva családi és egyéb ügyeivel. Annak ellenére, hogy a fejük felett történt a nagy jel, amely hírül adta a Megváltónak, Isten Fiának a megszületését, nem vették észre, és nem is törődtek vele.

Ahhoz, hogy az alábbiakban megértsük a Jelenések könyve 12. versének egy lehetséges értelmezését, érdemes kicsit alaposabban megvizsgálni a betlehemi csillagot. Mi volt a betlehemi csillag és hogyan láthatták meg a bölcsek, miközben senki más nem vette észre? A válasz rövid: ők odafigyeltek.

Azt gondolom, hogy van meggyőző érv arra, hogy a betlehemi csillag egy szabályos csillagászati esemény-sorozat volt, amely magában foglalt egy ritka együttállást, amely szimbolizálta a király születését. Szükségét látjuk kihangsúlyozni, hogy ez nem asztrológia. Az Encyclopedia Britannica így határozza meg az asztrológiát:

"... a jóslásnak egy fajtája, amely magában foglalja földi vagy emberi események előrejelzését az állócsillagok, a Nap, a Hold és a bolygók állása alapján. A benne hívők úgy vélik, hogy a bolygók és csillagok földi ügyekre gyakorolt hatásának ismerete lehetővé teszi számukra, hogy előre megmondják és befolyásolhassák egyének, csoportok és népek sorsát."

A katolikus Egyház egyértelműen tiltja az asztrológiát, mint ahogyan a jóslás többi formáját is (CCC 2116). De az olyan jel, mint a betlehemi csillag, nem a csillagok által elrendelt végzet jóslása, hanem szabályos csillagászati esemény, és annak az ideának a szimbolizálása, hogy az univerzum Istene időnként felhasználja a Teremtést, hogy üzenjen az embernek. A Biblia tele van ilyen esetekkel. A 19. zsoltár ezt mondja:

2Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.

3A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek.

4Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható,

(Zsolt., 19,1:4)

Pál közvetlenül idézi a Rómaiakhoz írt levelében ezt a zsoltárt, amikor arról beszél, hogy a zsidóknak tudomása volt arról, hogy eljött a Messiás.

"17A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. 18De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk."

(Róm., 10, 17-18)

Pál világossá teszi, hogy a zsidók tudtak a Messiás eljöveteléről, mert az égiek megmondták nekik. Pál nyilvánvalóan nem helyeselte az asztrológiát, de jelezte, hogy Isten tud és időnként használ is égi jelet, hogy a tervét közölje. Ennél még sokkal több különbség is van az asztrológia és az égi jelek felismerése között, de most csak annyit még, hogy megfelelő értelmezésben és megfelelően alkalmazva helyénvaló az égre figyelni azért, hogy megértsük Isten tervének bejelentését és megerősítését.

Akkor mi is volt a betlehemi csillag?Amint már említettem, azt gondolom, hogy van arra vonatkozón meggyőző érv, hogy csillagászati események sorozata volt, jelentős szimbolikus tartalommal. Részletesebben lásd: BethlehemStar.net , de az alábbiakban röviden összefoglalom.


A Szűz és az Oroszlán csillagkép a bolygókkal, a Nappal és a Holddal Kr. e. 2 szeptemberében.

Kr.e. 2 szeptemberében ritka háromszori együttállásban [szerk. megj.: ha az égen látszólag elég közel kerül egymáshoz két vagy több égitest, akkor ezt nevezzük együttállásnak] volt a Jupiter (a királybolygó, előretartó mozgásban) [szerk. megj.: a bolygómozgások esetében a látszólag mozdulatlan állócsillagok előtt keletről-nyugatra történő látszólagos mozgást hátráló (retrográd), a nyugatról keletre történőt előretartó (direkt) mozgásnak nevezzük] és a Regulus (a királycsillag). A bölcsek úgy értelmezhették ezt, mint egy nagy égi fényjelet, amely azt villogja, hogy KIRÁLY-KIRÁLY-KIRÁLY. Mindez a zsidó újévkor kezdődött és az Oroszlán csillagképben zajlott le (az oroszlán Júda törzsének a szimbóluma). Így az égen szimbolizált, Júda törzséből származó zsidó király egyértelmű volt azoknak, akik tudtak a Messiásról. Továbbá, az égen egyre magasabbra emelkedő Oroszlán alatt ott volt a Szűz csillagkép a Nappal és a Holddal a lába alatt.

Ez előtt a hihetetlen együttállás előtt a Jupiter a Vénusszal volt együttállásban, amely bolygó az anyaság szimbóluma. A királybolygó és az anyaságot jelképező bolygó olyan közel volt, hogy olyant addig még élő ember nem látott, és amelyek együtt az égbolt legfényesebb objektumát képezték.

Mindez, a Júdából származó zsidó király és a Szűz elegendő volt a jól képzett bölcseknek ahhoz, hogy Jeruzsálembe menjenek, és az is érthető, hogy az átlag jeruzsálemi lakosok miért nem vették észre.

A Jupiter folytatta a keleti irányba történő előretartó mozgását, míg végül megállt, hogy hátráló mozgásba kezdjen. Amikor megállt, (ahogyan ez Jeruzsálemből látható volt), délre, Betlehem falucska felett állt meg Kr.e. 2 december 25-én [szerk. megj.: ezt ma napra pontosan nehéz megállapítani, de kb. ekkor történt].

Ezt könnyen ellenőrizni lehet a modern csillagászati programokkal , ahol a történelem bármely dátumát be lehet állítani tetszőleges perspektívából. Ezeknek a számítógépes programoknak köszönhetően nem csak a múltba, hanem a jövő egébe is bepillanthatunk.

Abban az összefüggésben, amit leírtam, ha tekintetünket a jövő égboltja felé emeljük, akkor ismét megtalálhatjuk az égi jelek nagyszerű szimbolizmusát.

Nézzük meg ismét a Jelenések könyve 12. versét:

“ 1Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.

2Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.

A Jelenések könyvének szerzője világosan jelzi, hogy ez a látomás egy égi jel. Nézzük meg, mit láthatunk az égen a közeljövőben?

2016. november 20-án kezdődik egy csillagászati esemény, amely kilenc és fél hónapig tart, és amely megdöbbentő egyezést mutat a Jelenések könyve 12. versével. Bár én nem vagyok csillagász, kutatásom azt az eredményt adta, hogy ez a csillagászati esemény egyedülálló az emberiség történelmében.

2016. november 20-án a Jupiter (a királybolygó) belép a Szűz csillagkép testébe ( a méhébe). A Jupiter a direkt és retrográd mozgásának köszönhetően a következő 9 és fél hónapot a Szűz méhében tölti. Ez az idő még normális terminus túllépéssel megfelel a terhesség idejének.


A Szűz és az Oroszlán csillagkép a bolygókkal, a Nappal és a Holddal 2017. szeptember 23-án.

9 és fél hónap után a Jupiter kilép a Szűz méhéből. A Jupiter kilépésekor (születésekor), szeptember 23-án, közvetlenül a Szűz csillagkép mögött kel fel a Nap ( a "Napbaöltözött Asszony") . A Szűz lábánál pedig a Holdat találjuk. A feje fölött pedig látjuk a 12 csillagból álló koronát, az Oroszlán csillagkép 9 csillagával, valamint a Merkur, Vénusz és a Mars bolygókkal.

Ez a valóban figyelmet érdemlő és amennyire meg tudom ítélni, egyedülálló eseménysorozat megdöbbentő egyezést mutat a Jelenések könyve 12. versével.

Mit is jelent ez? Nyilvánvaló és biztos választ nem mondhatunk. De azért nem vagyunk minden magyarázat nélkül.

Mindez pedig azért történik, hogy ezek az események áthassák a "Napbaöltözött Asszony", a Miasszonyunk 1917-es fatimai jelenése 100. évfordulóját. Ezeknek a csillagászati jeleknek a halmozódása 3 héttel a fatimai nagy csoda 100. évfordulója előtt fog bekövetkezni, amikor a Nap "táncolt" (másik égi jel), és amelynek sok ezren voltak tanúi. E nagy eseményt követő majdnem 100 év alatt megláthattuk, hogy Miasszonyunk figyelmeztetései döbbenetes módon beigazolódtak. Az emberek nem szűntek meg támadni az Istent, és láthattunk rettenetes háborúkat, nemzetek tűntek el, Oroszország szétterjesztette tévtanait az egész világon, és ha őszinték vagyunk, még az Egyházban is. És mi mégis várjuk a Szűzanya ígéreteinek a beteljesülését, Szeplőtelen Szívének győzelmét, és a béke időszakát, amelyet a világnak ígért.

Lehet, hogy sokan nem tudják, hogy a fatimai eseményekben volt egy utalás a 100 éves időszak jelentőségére. 1931. augusztusában Lucy nővér egy barátjánál volt Rianjo-ban, Spanyolországban. Ott megjelent neki a Mi Urunk, és szemrehányást tett, hogy anyja kérései süket fülekre találtak. Ezt mondta: "Mondd meg a szolgálattevőimnek, hogy Franciaország királyának a sorsa lesz osztályrészük, mert késlekedtek megtartani a parancsaimat. Követni fogják őt a szerencsétlenségben. Soha nincs későn Jézushoz és Máriához fordulni segítségért."

És egy másik szöveg, amelyben Lucy nővér idézi a Mi Urunkat: "Nem akarnak a kívánságaimmal törődni! ... Ugyanúgy, mint Franciaország királya, meg fogják bánni, de akkor már késő lesz. Oroszország addigra már szét fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat fog kirobbantani, és üldözni fogja az Egyházat. A Szentatya sokat fog szenvedni."

Ezek, a francia királyra történő utalások nagyon érdekesek elemzésünk szempontjából, mert a Szent Szívnek volt egy kifejezett kérése Szent Margaret Mary Alacoque-on keresztül 1689.június 17-én a francia királynak intézve. XIV. Lajos király és utódai elmulasztották Franciaországot a nyilvánosság előtt Jézus Szent Szívének szentelni. Ennek a mulasztásnak az eredményeképpen 1789. június 17-én , pontosan száz évvel a kérés elhangzása után, a kirobbant francia forradalom nemzeti gyűlése kijelentette magáról,hogy ő Franciaország kormánya és megfosztotta a királyt a hatalmától. Később a király a fejével fizetett a forradalomnak.

Nem lehet pontosan tudni ennek a 100 évnek a jelentőségét, és azt sem, mikor kezdett el ketyegni az óra, de nagyon érdekes és releváns ez az összefüggés.

Bizonyára sokan ismerik XIII. Leó pápa látomását, amelyben hallotta, hogy a sátán kapott száz évet arra, hogy megpróbálja lerombolni az Egyházat. Rögtön a látomás után XIII. Leó pápa megfogalmazott egy imát Szent Mihály arkangyalhoz, hogy védelmezzen minket a csatában és legyen megvédőnk a sátán gonoszsága és cselvetése ellen. XIII. Leó pápa elrendelte, hogy ezt az imát minden szentmise után el kell imádkozni, amit aztán később a II. Vatikáni Zsinat eltörölt.

Mivel nagyon viharos időket élünk az Egyházban, amikor a hit alapjait, magának a Megváltónak a szavait semmibe veszik, lehetetlen nem gondolni XIII. Leó pápa látomására.

A jelen válságban, a hamis irgalom időszakában meg kell jegyeznem, hogy ez a csillagászati eseménysor 2016. november 20-án kezdődik [szerk. megj.: a cikk 2015-ben íródott], azon a napon, amikor a Ferenc pápa által meghirdetett "Irgalmasság Éve" befejeződik. Ez a nap Krisztus Király ünnepe is.

Végezetül ki kell emelnem, hogy nem tulajdonítok különösebb jelentőséget azoknak a csillagászati eseményeknek, amelyeket itt leírtam. Továbbá nem állítom, hogy ismerem a jövőt vagy bármely jövőbeli eseményt a fatimai üzenetekkel kapcsolatban. Csupán annyit szeretnék mondani, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint a bölcsek voltak 2000 évvel ezelőtt. Felnézek az égre és azt mondom: "Mindenható Isten, figyelek Rád."

(A képek a Stellárium csillagászati programmal készültek. )

[szerk. megj.: Lehet, hogy Bergoglio is tudja, hogy már nincs sok ideje gonoszságait bevégezni, és ezért kezdett eszeveszett kapkodásba? Hamarosan megtudjuk ...
Az eredeti angol nyelvű cikk csillagász fordítója néhány, a lényeget nem érintő pontosítást és az alábbi kegészítést tette:
A Jupiter - és a többi bolygó - mozgására 1600 óta vannak pontos adatok. A korábbi pályákat a jelenlegiből visszaszámolt adatok, valamint korabeli feljegyzések alapján határozzák meg a csillagászati programok.
A Stellárium csillagászati program szerint az események a következő sorrendben történhettek a Gergely naptár szerint visszaszámolva:
Kr.e.2. augusztusában volt a Jupiter és a Vénusz együttállása ("király születik")
Kr.e.2. szeptemberében volt a Jupiter és a Regulus első együttállása ("király Júda nemzetségéből"), majd a Jupiter tovább folytatta mozgását az égen előretartó (délkeleti) irányban (tehát ha a bölcsek ezt követték, akkor északnyugatról kellett jönniük, a tenger felől, hajóval, talán Ciprusról?)
Kr.e.2. decemberében megállt a Jupiter (Jeruzsálemtől délre), majd visszafordult északnyugati (hátráló) irányban
Kr.e.1. februárjában majd májusában volt a Jupiter és a Regulus második és a harmadik együttállása, így jött ki a hármas együttállás. ]