Pezenhoffer Antal: Katolicizmus és protestantizmus

Mivel a hitújítás és az utána és miatta következõ katolikus megújulás (ellenreformáció) a XVI., illetve a XVII. század történelmének fõ irányító tényezõi; mivel továbbá a Habsburgház e küzdelem egyik fõszereplõje (a katolikus Egyház oldalán), végül mivel itt egyébként is a katolikus világszemlélet alapján állva nézzük és bíráljuk a történelmi eseményeket és egyúttal annak kimutatását is célunkul tûztük, hogy a katolikus szempont a hit, erkölcs és igazság szempontja, szükséges, hogy az ide vonatkozó történelmi események megtárgyalása alkalmával a katolicizmus és protestantizmus egymáshoz való viszonyával elméletben is foglalkozzunk.

A vallás az embernek Istenhez való viszonya. Aki tehát még azt is tagadja, hogy Isten van, annak nem lehet Istenhez viszonya, tehát nem lehet vallása sem. A vallástalan ember abban különbözik a vallásostól, hogy az elõbbi független, vagy legalábbis úgy viselkedik, mintha független volna, urat nem ismer el maga fölött, s ezért maga szabja meg magának, mit szabad vagy mit van joga tennie és mit nem. A vallásos ember ellenben cselekedeteiben nem tartja magát függetlennek, hanem elismeri, hogy azt kell tennie, amit Isten megszabott számára.

Ugyanezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vallástalan ember céljai nem terjednek a földi életen túl, míg a vallásos ember tulajdonképpen a másvilágnak él: a másvilági boldogság elnyerése az élete célja. Annak ugyanis, hogy Isten akaratának alárendeljük magunkat, csak úgy van értelme, ha az élet után még egy másik világ is következik, ahol Isten megjutalmazhat és megbüntethet bennünket. Vitán felül áll ugyanis, hogy a földi életben elsõsorban nem az boldogul, aki Isten akaratát tartja szeme elõtt, hanem az, akinek számára egyedül a maga érdeke az irányadó. A másvilágban való hit nélkül tehát nem képzelhetõ el az istenhit, mert hiszen ha a halállal vége az életnek, akkor Isten vagy nem igazságos, vagy pedig nincsen elég ereje hozzá, hogy igazságot szolgáltasson. Világos, hogy az ilyen isten nem Isten.

Az Isten akarata az, hogy önzésünk, azaz önfenntartó ösztönünk elé korlátokat szabjunk. Ez az erkölcstan lényege és ennek elérése, illetve erre való törekvés a vallás gyakorlása, a vallásosság a gyakorlatban.

Önzésünk különösen három irányban nyilvánul meg. Elõször az anyagi önzésben, melyet a Szentírás a szemek kívánságának (concupiscentia oculorum, 1Jn 2,16) nevez s megfé- kezése abban áll, hogy tiszteljük a másét, a más vagyonát, s nem akarunk tilos úton, más jogai megsértésével, csalárdul vagy tisztán a fizikai erõ fölénye alapján a magunkévá tenni olyan anyagi értékeket, melyeknek más a jogos tulajdonosa.

Másodszor a nemi önzésben (concupiscentia carnis, 1Jn 2,16), melynek Isten akarata alá való helyezése abban áll, hogy nemi élvezetet csak abban az esetben engedünk meg magunknak, ha a faj fenntartásának szolgálatában áll, vagy legalábbis vele nem ellenkezik. Esetleg - magasabb célok érdekében - teljesen le is mondunk az élet effajta örömeirõl.

Harmadszor a lelki önzésben, azaz a kevélységben (superbia vitae, 1Jn 2,16), melynek megnyilvánulásai: a féktelenség, urat nem ismerés, a dac, a nagyravágyás, a zsarnoki hajlam, a népszerûség-hajhászás. Isten akarata szerinti megfékezése pedig a tekintélytisztelet, az engedelmess ég, a szerénység, az alázatosság, a másokhoz való alkalmazkodás (de természetesen szeretetbõl, nem érvényesülés céljából vagy haszon miatt).

A vallástalanoknak az az állítása, hogy a vallásos ember is önzõ, sõt tulajdonképpen õ a legönzõbb a világon, mert hiszen mindent a másvilági jutalomért tesz, végtelenül együgyû és egyúttal igazán sátáni ellenvetés.

Természetes - feleljük rá -, hogy aki az igazságot tudomásul veszi és ennek megfelelõen jár el, az joggal gondolhat arra, hogy végeredményben egyúttal jól is fog járni. Hiszen ha nem így volna, az egész lét volna képtelenség, s az ész, sõt maga a valóság volna feje tetejére állítva. Ki látott olyan világot, amelyben pórul járnak azok, akik az igazságnak megfelelõen, azaz helyesen cselekednek, és ki látott annyira hülye embert, aki még azt se tudja, hogy aki okosan és helyesen cselekszik, az végeredményben hasznosan is cselekszik? Ha tehát a jók vagy a vallásosak is tudják, hogy vallásosságuk miatt rosszul nem járhatnak, sõt szükségképpen jól kell járniuk, az csak azt bizonyítja, hogy nem elmebetegek, de nem azt, hogy önzõk.

Aki azzal a tudattal teszi a jót, hogy ezáltal majd pórul fog járni, és azzal a céllal is teszi, hogy pórul járjon, az nem önzetlen, hanem bolond. A legjobb akarattal és a legnagyobb önzetlenséggel se gondolhatja valaki, hogy azért, mert helyesen cselekszik, bûnhõdni fog. Ez a gondolat a józan ésszel ellenkezik, de ellenkezik Isten létével is, mert hiszen az, hogy Isten van, tulajdonképpen azt jelenti, hogy igazság van.

Hogy aztán annak, aki jót tesz, mekkora szerepet játszik tettében az a jutalom, ami vár rá érte, az tisztán attól függ, mennyire haladt már az illetõ a vallásosságban. Biztosíthatjuk róla a hitetleneket, hogy minél vallásosabb valaki, annál kevésbé gondol erre a jutalomra akkor, mikor jót cselekszik. A tökéletes keresztényeknek például eszükbe se jut, hogy jótetteikért jutalmat várjanak.

Még olyan vallásos társulat is van, melynek tagjai egyszer s mindenkorra minden eddigi és ezután szerzendõ érdemüket felebarátaik javára ajánlják fel. Csak azért imádkoznak, csak azért vezekelnek, hogy mások üdvözüljenek; csak azért nyernek el búcsúkat, hogy mások szenvedéseit rövidítsék meg a tisztítóhelyen, a maguk sorsát pedig teljesen Isten irgalmára bízzák. Persze a vallásosokat lenézõ elbizakodottak nem is sejtik, hogy még ennyire jó vallásos emberek is vannak a világon. Pedig éppen ezek az igazi vallásosak. De azokról a vallásosakról is, akik még valóban annyira gyarlók, hogy mindent csak a mennyország reményében és ellenértékeként csinálnak, csak azok gondolhatják, hogy közönséges önzõk, akik önmagukat megtagadni még sohase próbálták. Tessék csak megkísérelni - mondjuk nekik -, s akkor majd látják, milyen nehéz dolog az önmegtagadás, még ha a mennyország reményében történik is, s akkor majd mindjárt jobban fogják tisztelni még a gyarló vallásosak "önzését" is.

Aki ugyanis ösztöneit (a három elsorolt közül bármelyiket) követi, azonnal megkapja a jutalmat a jólesõ, boldog kielégülés vagy elõny alakjában. Az ellenállás, a lemondás viszont olyan keserû kielégületlenséget okoz, hogy sokszor heteken, sõt az egész életen át gyötri az embert, és bizony nemcsak önzetlenség, hanem egyenesen emberfeletti lelkierõ kell hozzá, hogy valaki ekkora áldozatra mégis vállalkozzék tisztán csak egy olyan remény alapján, mely az azonnali, a kéznél fekvõ, érzékeink alá esõ, sõt érzékeinket felizgató s szinte magával ragadó földi jó helyett egyelõre csak ígér, csak reménnyel kecsegtet, s ráadásul még ezt is csak a halál után következõ életben, melyet még senki se látott. A rosszakarat megborzasztó foka és az emberi elme szégyenletes eltévelyedése kell ahhoz, hogy valaki egyszerûen - a legnagyobb önzésrõl - beszélhessen azért, ha valakit e keserves küzdelemben az is kecsegtet, hogy önmegtagadása végeredményben nem lesz hiába.

Kétségtelen, hogy ha mindaz, amit a vallás az Istenrõl vagy a másvilágról tanít, tényleges, objektív igazságon alapul, akkor vallás csak egy van. Nem is lehet több, mert hiszen hogy milyen az Isten, milyen az a másik élet, mit követel az Isten tõlünk, azaz hogy milyen feltételekkel lehet a másvilági boldogságot megszerezni, arra vonatkozólag minden vallás mást mond. Mindegyiknek pedig nem lehet igaza, hanem vagy egyiknek se, vagy pedig a sok közül csak az egyiknek. Ebbõl világosan következik, hogy a jelenlegi vagy a történelmi múltban létezett számtalan vallásnak vagy egyike se képviselt vagy képvisel objektív igazságot, vagy pedig a sok közül csak egyetlenegy, a többi pedig mind tévedés képviselõje. Ha ez utóbbi eset az igazság, akkor természetes csak ez az egy vallás érdemli meg a vallás nevet, a többi csak álvallás, torzalakja a vallásnak. A vallások tehát csak akkor egyformán jogos képviselõi ugyanannak az eszmének, ha egyiknek tanai se igazak. Ha van igaz vallás is, akkor a sok közül csak egy lehet igazság, a többi pedig mind eltévelyedés. Létjoga is csak ennek az egy vallásnak van, mert arra a hármas nagy önmegtagadásra, melyet az imént említettünk (s mely a vallás egyedüli haszna az egyén és a köz szempontjából egyaránt), még akkor is csak a legnagyobb nehézségek árán képes az ember, ha az a remény, melynek alapján vállalkozik az erõfeszítésekre, biztos alapokon nyugszik s valóságáról a legszilárdabb meggyõ- zõdésünk van. Amely vallás ezt a bizonyosságot nem tudja megadni részünkre, nem bír létjoggal s komolyan nem is vehetõ.

Állítom, hogy létezik ilyen objektív igazságvallás, mely szükségképpen egyetlen, s melynek társa a dolog természetébõl kifolyólag nem is lehet, s melyhez viszonyítva minden más vallás nem vallás, hanem tévely, és ez az igazságvallás a római katolicizmus. Ezt az állí- tásomat nem itt, hanem "A katolikus vallás igazsága" címû mûvemben bizonyítom be. Azt azonban, hogy ha van ilyen vallás, akkor ez csak a katolicizmus lehet, már itt is bebizonyí- tom és az olvasó egész könnyûszerrel meggyõzõdhet róla.

Itt tehát azt nem mutatjuk ki, hogy valóban létezik ilyen igazságvallás, hanem csak azt, hogy ha létezik, akkor ez a meglevõ vagy valaha megvolt vallások között egyedül csak a ró- mai katolicizmus lehet. Hogy a katolikuson kívül minden más vallásnak már a természete is kizárja azt a lehetõséget, hogy igazságot képviseljen. Erre a bizonyításra itt is szükség van, hogy a katolicizmus és protestantizmus történelmi küzdelmét helyesen értékelni tudjuk. Az egészen természetes, hogy ezt az igazságvallást nem kereshetjük azok között a vallások között, melyek voltak, de ma már nincsenek. Az igazság ugyanis nem enyészhet el.

Amelyik vallás tehát már elenyészett, az nem is lehetett igaz. Az emberiség egyébként is halad, nem pedig hátra megy, s nem az életképes szervezetek azok, melyek elenyésznek. Az is természetes, hogy a jelenlegi vallások között is elsõsorban nem a sötét világrészek elmaradt népeinek vallásait kell e szempontból szemügyre vennünk, tehát nem a fetisizmussal, a buddhizmussal, a brahmanizmussal, sõt még csak államok és népek vallásával, tehát elsõsorban a protestáns felekezetekkel, másodsorban pedig a zsidó vallással és a görögkeleti egyházakkal.

Sajnos, elõre kimondhatjuk, hogy azt se várhatjuk, hogy ez az igazságvallás éppen az lesz, mely a legnépszerûbb vagy legjobb hírû a vallások között. Az olyan vallás ugyanis, mely az igazság nevében és igényével lép fel, szükségképpen ellenszenves az embereknek. Igaz ugyan, hogy a természettudományos igazságok, például az elektromosság törvényei, a röntgensugarak, a rádióhullámok, az egészségügyünket érintõ felfedezések, sõt még az atomrombolás törvényeit érintõ igazságok is egyenesen annyira rokonszenvesek az embereknek, hogy felfedezésükkor az örömtõl szinte megmámorosodtak és senkit se ünnepelnek annyira, mint a természet törvényei, tehát a természetben rejlõ, rejtõzõ igazságok felfedezõit, ámde mindez azért van, mert ezek a felfedezések, ezek az objektív igazságok az ember kényelmét szolgálják, örömöket hoznak életébe, ellenségeit, a betegségeket, gyûrik le és minden ember fõ ellenségét, a rettegett halált tolják ki mindig messzebbre. (Az atombomba felfedezésének is azért örül az ember, mert természetesen ezt is az ellenségeire akarja ledobni.)

Egész más természetûek azonban a vallás, például a katolicizmus tanai, ha csakugyan igazságok, és ha éppen ezért ennek megfelelõ igényekkel is lép fel velük s az emberektõl is ennek megfelelõ magatartást követel maga iránt. Ezek a vallási igazságok ugyanis éppen ellenkezõleg, e földi élet örömeitõl próbálják megfosztani az embereket, siralomvölggyé szeretnék változtatni a földet (de persze ezt az emberek csak azért gondolják, mert õk azokat az örömöket, melyeket az igazság ad, a lelki békét, a tiszta lelkiismeret és a jótettek gyönyöreit nem ismerik) és éppen legrettegettebb ellenségüket, a halált állítják szemük elé. (Pedig hát a halált, melynek valósága és eljövetele a legkétségtelenebb és legletagadhatatlanabb valóság, csak így lehet borzalmasságától megfosztani s elérni azt, hogy ellenségbõl barátunkká váljék.)

Ez az oka, hogy mióta a katolikus Egyház, ez az igazságvallás megvan, az emberiség története eszmei síkon nem áll másból, mint az embereknek, illetve a hitetlenségnek és a vele járó rosszaságnak az Egyház elleni küzdelmébõl. Az elsõ, maradandó hatást elõidézõ ilyen ellenség volt a hitújítás. (Valójában az Egyháztól elvált keleti egyházak voltak az elsõ maradandó hatású ellenség, de ez bennünket most nem érdekel annyira.) Az utolsó viszont a jelenkori legfõbb ellenség, a bolsevizmus. Vallási szempontból véve a kettõ lényegében ugyanaz, de világos is, hogy nem lényeges dolgokban olyan nagy köztük a különbség, mint amekkora a XVI. és a XX. század társadalma és embere közti különbség, tehát nagy.

Elõször is ne lepjen meg bennünket, hogy az objektív hitnek, az igazságvallásnak az az ellensége, mely ma nyílt sisakkal harcol a küzdõtéren és nyíltan istentelenségnek, materializmusnak nevezi magát, négyszázötven évvel ezelõtt még nem vallástalanság, hanem egy új, sõt magát a réginél még jobbnak állító másik vallás képében jelentkezett, tehát álnevet használt s tagadásában is jóval mérsékeltebb volt a mai ellenségnél. Azt ugyanis, hogy a protestantizmusnak és a bolsevizmusnak egyformán a hitben való kételkedés, a hit elleni fellázadás és az embernek az Isten kemény törvényei alól való felszabadulásra való törekvése az oka és forrása; hogy ugyanazon emberi szenvedélyek és ösztönök szolgálata és kielégítése, tehát végeredményben az emberi önzés a rugója, nagyon könnyû megállapítani, s így lehetetlen letagadni.

A XVI. század hitetlenje és erkölcstelenje akkor - ezelõtt 400-500 évvel - még nem mondhatta nyíltan azt, hogy õ hitetlen, vagy hogy tetteiben függetlennek érzi magát Istentől, mert hiszen akkor börtönbe, sõt vérpadra vagy máglyára került volna (még protestáns államokban is). Csodálkozhatunk-e hát rajta, hogy 400-500 évvel ezelõtt az Egyház, tehát az igazságvallás elleni lázadás is még vallásnak nevezte magát, és hogy hitetlensége még csak olyan hitetlenség volt, melyet eleinte csak a dolgok mélyére hatolni tudó alaposabb gondolkodók tudtak mint hitetlenséget és mint az embernek az Istentõl való függetlenségére való törekvését megállapítani? Nem is tényleges hitetlenség volt ez akkor még, hanem annak még csak a spórái, melyekbõl csak századok múlva fejlõdött ki a tényleges és valóságos hitetlenség. De hát ha az almamag is lényegében alma és a pöfetegnek a spórája is pöfeteg, akkor a hitújítás is lehet lényegében azonos a materialista ateizmussal.

Az is magától értetõdik, hogy mivel a protestantizmus a hitetlenségnek a modern európai társadalomban az elsõ maradandó hatású támadása volt az Egyház, azaz az igazságvallás ellen, ez a tagadás, ez a hitetlenség nem lehetett még teljes. Természetes, hogy csak kezdõdõ hitetlenség volt még, melyben sok megtalálható még a hitbõl. Hiszen aki kezdi a rosszat, sohase szokta még benne annyira vinni, mint aki a megkezdett mûveletet folytatja, s különösen nem viszi még benne annyira, mint az, aki a folyamatot befejezi.

A XVIII. század magát felvilágosultnak mondó értelmiségije, a XIX. század szociáldemokrata és a XX. század kommunista proletárja, már nyíltan vallotta és vallja a hitetlenséget. Ma ugyanis nem jár már büntetéssel az ilyesmi s nem járt azzal már 150 évvel ezelõtt sem. Akkor a régi törvények nagyrészt megvoltak még ugyan, de végre már nem hajtották õket. Ezelõtt 50-100 évvel még egyenesen dicsekedni is lehetett a hitetlenséggel, mert akkor még egyenesen a mûveltség, a felvilágosultság és a haladás jele volt. (A bolsevizmusban is.)

A XVI. század embere számára azonban még csak mint új vallással lehetett jönni az intézményesített kételkedéssel, mert akkor még a hatóságok miatt veszélyes, a közvélemény miatt pedig szégyen lett volna nyíltan elõállni vele. Mivel azonban a vallásos ember szolga (Isten szolgája), a vallástalan ember pedig úr, mert azt hiszi, amit akar, az ember pedig (akkor is éppúgy, mint ma) szívesebben volt úr, mint szolga; mindig jobb szerette azt tenni, ami neki tetszik, nem pedig azt, amit más írt neki elõ. Hogy a kecske is jól lakjék meg a káposzta is megmaradjon, csinált magának olyan vallást, mely hit is, meg hitetlenség is, vallás is, meg vallástalanság is.

Hitet és vallást csinált, hogy senki se foghassa rá, hogy õ vallástalan vagy hogy rossz ember és hogy ne kelljen magát szégyellnie (sõt vallástalanságát egyenesen megjavított vallásnak nevezte, tehát szégyen helyett egyenesen dicsekedett), de viszont olyan "megjavított" vallást csinált, amelyben az, aki hisz és vallásos akar lenni, lehet vallásos és jámbor is, de aki nem akar, épp oly szabadon hitetlenkedhet vagy erkölcstelenkedhet és önzõ vágyait, a concupiscentia carnist, a concupiscentia oculorumot és a superbia vitaet egyaránt épp oly szabadon kiélheti, akár a nyílt vallástalanságban vagy hitetlenségben.

Aki a hitújításhoz csatlakozott, a külsõ formát megtartotta tehát, mert egy vallás híve maradt, csak a lényeget játszotta ki. A régi, tiszteletreméltó név (a vallás) alá és helyébe egész mást csempészett, mint amit addig értettek rajta, s mindezt olyan ügyesen, olyan észrevétlenül, olyan tetszetõs, a jókat is teljesen kielégítõ jelszavak alapján (ebben is hasonlított a bolsevizmushoz), hogy a cserét a tömegek csak évszázadok múlva vették észre. Csak akkor, mikor már a nyílt hitetlenség se volt szégyen, se veszélyes, vagyis mikor az emberek ennek tudatában is egészen jól érezték már magukat.

Még csak azt se kell állítanunk, hogy csak a tömegek voltak azok, akik észrevétlenül, vagyis úgy hagyták el a hit és a vallás alapját, hogy nem is sejtették, milyen végzetes lépést csinálnak. Egész nyugodtan feltehetjük ezt még a vezetõkrõl, az eszme hordozóiról is, sõt bõségben megmaradt irataik ezt kétségtelenül bizonyítják is. Ha meggondoljuk, hogy akkor még a vallástalanság szégyen volt, akkor ezt egyenesen természetesnek kell találnunk. Hol az az ember, aki olyat tesz, amirõl maga is elismeri, hogy szégyen, illetve hol az az ember, aki arra, mire bûnbe süllyed, már nincs meggyõzõdve arról, hogy amit tesz, az tulajdonképpen nem is bûn? (Vannak természetesen ilyen emberek is, de ezek kivételek s még ilyen kivételek is csak a bûnbe süllyedés kezdeti állapotában találhatók.) Világos tehát, hogy mivel a XVI. században hitetlennek lenni és vallás nélküli erkölcs alapján állni még szégyen volt, azok, akik mégis már ide jutottak, elhitették magukkal, hogy õk se nem vallástalanok, se nem hitetlenek. Még keresztényeknek, sõt még a katolikus keresztényeknél különb keresztényeknek is tartották magukat és gondoskodtak a maguk számára olyan elméletekrõl is, melyek ezt be is bizonyítják, s melyeket természetesen - a lelki viharok óráit kivéve - azok is hittek, akik kitalálták õket.

A XVI. század forradalmának, a hitújításnak, elméletben ez volt a lényege:

Én nem vallástalan akarok lenni. Éppen ellenkezõleg: sokkal vallásosabb lettem, mint a régi Egyházban voltam vagy lettem. Én csak a régi Egyház lélektelen gépiessége, a merõ külsõségek, a túltengõ formalizmus, a papi uralom, a gondolat, a lelkiismeret és az akarat gúzsbakötése, a lelkem Isten felé való szabad szárnyalásának akadályozása ellen küzdök. Csak szabadságot, hitbeli és lelkiismereti szabadságot követelek a magam részére. Hiszem az Isten kinyilatkoztatását és az ezt tartalmazó Szentírást, sõt sokkal jobban hiszem és tisztelem, mint a papok, mint a régi Egyház, csak - és éppen az ige, szabad szárnyalása és érvényesülése érdekében - azt nem tûröm, hogy magam és az Isten igéje közé illetéktelen elemek kerüljenek; hogy odatolja magát az Egyház, odatolják magukat a papok és megszabhassák, mit, hogyan kell hinnem s tennem, és hogy eretneknek bélyegezhessenek és inkvizíció elé hurcolhassanak csak azért, mert valamit másként hiszek, mint õk elõírják. Az én hitem az én egyéni kincsem, melyet magam alakítok ki magamban és magamnak, s nem tûrhetem el, hogy ebben engem bárki korlátozzon vagy megkössön. Közvetlenül akarok érintkezni Urammal, Istenemmel és Megváltómmal, nem pedig másoknak, a papoknak a járszalagján. Én felszabadult ember vagyok. Egyéni meggyõzõdést akarok kialakítani lelkemben, melynek egyedül lehet felemelõ, nemesítõ és megszentelõ ereje, nem pedig léleknélküli formalizmust, olyan szolga kényszerhitet, melyet mások erõszakolnak rám s éppen ezért nem is érezhetek sajátomnak s melyet csak a papok átkaitól való rettegés tartana lelkemben, természetesen csak akkor, ha ezekre az átkokra adnék is valamit.

Így keletkezett a protestantizmus "felszabadult" hite és "felszabadult" erkölcse, melyrõl mindjárt látni fogjuk, hogy valóban hitetlenség és hit nélküli erkölcs, tehát erkölcstelenség. Elsõ pillanatra helyesnek, igaznak, fõként pedig a régivel szemben haladásnak, tehát tökéletesedésnek látszik ez az új vallás, valójában azonban a vallással való teljes szakítást, a hitnélküliséget jelenti.

Elõször is összeegyeztethetetlen a Szentírással és abban Krisztusnak azzal a világos ígéretével, hogy az Egyház nem romolhat meg soha, tehát nem válhat formalizmussá, lélekölõ külsõségek intézményévé, de a papok szolgahadává se. (Mt 16,18 és 28,20)

De hitetlenségnek, vallástalanságnak kell mondanunk az effajta beszédet, tehát a protestantizmust, tisztán a józan ész megállapítása alapján is.

Ha ugyanis mindenki maga és szabadon alakíthatja ki magának a maga hitét és mindenki szabadon köti (illetve nem köti) meg a maga lelkiismeretét, akkor kétségtelen, hogy mindenkinek más-más hite és más-más erkölcsi szabályai, tehát más vallása van. Szó se lehet tehát arról, hogy az ilyen ember hite igaz, erkölcsisége helyes legyen, hiszen nem lehet egyszerre igaz többféle, egymással ellenkezõ hit és egyszerre helyes többféle, egymással ellenkezõ erkölcsi felfogás. Az ilyen vallás és az ilyen erkölcs egyénenként változó, szubjektív, alanyi dolog, tehát nem lehet igazságvallás, mely feltétlenül objektív, tehát ugyanaz mindenki részére. Ami igaz, az mindig, mindenütt és mindenki számára egyformán igaz, tehát ugyanaz. Az igaz vallásban tehát az egyéni szabadság megkötése elkerülhetetlen és az egyöntetûség (még ha rosszakarattal formalizmusnak hívjuk is) és a papok irányítása (még ha igának nevezzük is) elengedhetetlen.

Ha a diabétesz, a cukorbaj nem képzelt, hanem valóságos betegség, és ha objektív igazság az, hogy valóban a hasnyálmirigy hiányos mûködésének következménye, akkor valaki nem tarthatja tûrhetetlen dolognak azt, hogy maga és betegsége közé, tehát az õ legsajátosabb egyéni ügyébe az orvosok, akik az õ betegségének igazságait (törvényeit) ismerik, "odatolakodjanak", elõírják neki, milyen életmódot folytasson, mit egyék és mit ne egyék, milyen orvosságot használjon és mikor és hányszor használja napjában.

Ha a diabétesznek szervi, tehát objektív alapja van; ha az orvosoknak igazuk van akkor, mikor a hasnyálmirigy inzulái mûködésének szünetelésében jelölik meg az okát, akkor egy diabéteszes beteg se lehet azon a véleményen, hogy betegsége kezelésére szabadságot követeljen magának, s ha akarja, inzulinnal, ha akarja, ultraseptillel, ha akarja, penicillinnel, ha akarja, streptomicinnel; ha akarja, injekció, ha akarja, kenõcs, por, folyadék, drazsék vagy pasztillák alakjában gyógyítsa magát, azaz hogy kinek-kinek egyénileg, fõképpen pedig szabadon, a saját meggyõzõdése alapján, nem pedig gyûlöletes, rákényszerített, sablonos elõírások, még kevésbé, hogy szakértõk közvetítésével és fájdalmas, kellemetlen injekciók vagy mûtétek alakjában történjék a kezelése.

Pedig ha ezt a kellemetlen kényszert és bántó sablont nem kerülhetjük el és féltett szabadságunkról le kell mondanunk, ha betegségünket helyesen akarjuk kezelni, akkor épp úgy vagyunk kénytelenek viselkedni akkor is, ha helyesen akarunk vallásosak lenni, vagy másképpen: ha az a másvilág, ahol boldogok akarunk lenni, valóban objektív igazság, azaz valóban létezik, és ha igaz az is (mint a kereszténység tanítja), hogy maga az Isten jött el a földre, hogy e boldogság elnyerésének feltételeire megtanítson bennünket. Hiszen tagadhatatlan, hogy Krisztus Urunk vallási tekintetben is szakértõkre bízott bennünket, és ezek a szakértõk a papok. ("Aki titeket hallgat, engem hallgat." (Lk 10,16) "Amit megkötöztök a földön, meg lesz kötve a mennyekben is; amit feloldoztok a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is." (Mt 16,19; 18,18) "Akiknek, megbocsátjátok bûneiket, meg lesznek bocsátva, akiknek megtartjátok, meg lesznek tartva." (Jn 20,23) stb.) Addig, míg nem fedezték fel a diabétesz okát, tehát amíg nem tudták, mi az objektív igazság e betegség tekintetében, mindenki kezelhette és kezeltethette magát szabadon, kényekedvére, szubjektív alapon állva, tehát mindenki másképpen. Azóta azonban, mióta ismerjük e tekintetben az objektív igazságot, már senki se teheti ezt. Ma már kénytelen mindenki sablon után menni, formalizmusba süllyedni és a kellemetlen, de hasznos inzulin-injekciókkal élni.

Mégis igen könnyû eldönteni, melyik a kívánatosabb állapot: A bizonytalanság, azaz az igazság nem ismerése a rajta alapuló és belõle következõ szabadsággal és egyéni eljárással, vagy pedig az objektív igazság ismeretének állapota a belõle logikusan folyó megkötöttséggel, egyhangú formalizmussal, sablonnal, kényelmetlenséggel, sõt sokszor szenvedéssel (mellyel azonban egy sokkal nagyobb szenvedést hárítunk el).

A protestantizmus vallásszabadsága és lelkiismereti szabadsága a maga kényelmével és elõnyeivel se szükségképpen jobb állapot tehát a katolikus Egyház szigorú elõírásainál és lelki kényszerénél. Az ugyanis kizárja az objektív igazság birtokát, ez pedig egyenesen feltételezi. A protestantizmus éppen e viselkedés miatt nem is lehet igazságvallás, a katolicizmus pedig e viselkedésével éppen azt mutatja, hogy valóban az.

Mivel nekem számolnom kell azzal, hogy sok olvasóm nem azért olvas, hogy megértsen, hanem hogy megcáfoljon, elõre válaszolok arra a "cáfolatukra", hogy ugyanazt a betegséget is lehet többféle módon, s mégis helyesen gyógyítani. Én ugyanis nem azt állítottam, hogy egy betegséget csak egyféle orvossággal lehet gyógyítani, hanem azt, hogy valamely, az igazsággal ellenkezõ dolog nem lehet szintén igazság. A cukorbajnak lehet tehát többféle orvossága is, de ha valóban igaz az, hogy a hasnyálmirigy betegsége, akkor kétségtelen, hogy mindegyik orvosságnak ezen az igazságon kell alapulnia. Ha nem ezen alapul, az orvosság vagy a kezelés nem lehet eredményes. Dinamók vagy motorok is lehetnek többfélék, egymástól eltérõ szerkezet ûek is, de ha azt akarjuk, hogy mûködjenek is, mindegyiknek az elektromosság ugyanazon törvényein (például, hogy a fémek vezetik, a posztó pedig nem) kell alapulniuk.

Ugyanígy vagyunk a vallásokkal is. Amennyiben csak az emberek kedélyszükségletét elégítik ki, lehetnek egymástól eltérõk (ezt még a római Egyház is másképpen elégíti ki, mint a vele ugyanazon igazságot képviselõ görög egyesült egyház), de amennyiben igazságot képviselnek, tehát abban, amit mint igazságot hirdetnek, nem térnek el egymástól. Ha Krisztus képében valóban az Isten járt a földön (mint a kereszténység tanítja), akkor nem mondhatom, hogy a mohamedán vagy a zsidó vallás is helyes és jó, és ha Jézus valóban bûnbocsátó hatalmat adott a papoknak, akkor nem tûrhetem el, hogy valaki azt állítsa, hogy a gyónás csak a papok hatalomvágyának a terméke.

Ugyanezt kell mondanunk megfordítva is: Ha a gyónást nem Jézus rendelte, akkor nem lehet eltûrni azt, hogy a papok azt állítsák, hogy õ rendelte. Ha pedig valaki nem tartja érdemesnek azt, hogy ezen "veszekedjünk", az meg magával a vallással nem törõdik. Bizonyára azért, mert nem tartja igaznak. Az igazsággal ugyanis minden ember törõdik.

E következtetés logikája alól annak hangsúlyozásával se bújhat ki a protestantizmus, hogy õ se ad az egyénnek teljes szabadságot arra, hogy miképpen üdvözöljön, mert hiszen a hitnek szerinte is a Biblia alapján kell állnia, meggyõzõdését és lelkiismeretét szerinte is mindenkinek a Biblia alapján kell kialakítania. A protestantizmus se ad tehát a hitben teljes szabadságot: senkinek se szabad szerinte se olyan meggyõzõdésre jutnia, ami a Bibliával, tehát Krisztus tanításával ellenkezik.

Ezzel megint a bolsevizmussal való rokonságát árulja el - feleljük -, mert miért hirdetett szabadságot, ha valójában õ se hozott szabadságot? De a mi logikánk vasmarkaiból azért így se szabadul. Hiába ragaszkodunk ugyanis a Bibliához, ha magyarázására viszont kinek-kinek teljes szabadságot adunk. Nem hiába mondja a közmondás, hogy: Hic liber est, in quo querit sua dogmata quisque, invenit et pariter dogmata quisque sua. (Ez a könyv, melyben mindenki keresi a maga dogmáit: meg is találja benne mindenki a magáéit.)

Ugyanabból a Bibliából olvassa ki a katolikus, hogy a kenyér és a bor a pap szavára Krisztus valóságos testévé és vérévé változik, tehát ezt a kenyeret és bort éppen olyan imádásban kell részesíteni, mint magát az Istent, mert hiszen most már maga az Isten; a lutherá- nus, hogy csak az úrvacsorázás pillanatában van jelen Jézus, tehát csak akkor szabad imádni: máskor imádni bálványimádás; a kálvinista, hogy az úrvacsorázás pillanatában se szabad imádni, mert akkor se maga az Isten van ott jelen, hanem csak az Isten ereje; végül az unitá- rius vagy nazarénus, hogy nincs ott még az Isten ereje se és még egy pillanatig se, mert semmi más az egész, mint csak egyszerû jelkép, mely csupán Krisztus kereszthalálára emlékeztet bennünket.

Mivel pedig a protestantizmus ennek láttára még azt is tanítja, hogy ezért ne veszekedjünk egymással hitbeli dolgokban, kérdem: nem az következik-e mindebbõl, hogy az egész Oltáriszentség vagy úrvacsora tulajdonképpen mellékes dolog, komoly alapja nincs, az igazsághoz semmi köze? Hogy legfeljebb régi szokás, hagyomány, melyet az tart meg, aki akar, s ha megtartja, jó, de ha nem tartja, az se baj?

Ámde az a vallás, mely csupán ilyesmikbõl áll, az olyan vallás, melynek csak ennyire szilárd az alapja, ér-e gyakorlatilag valamit, s ilyen vallás alapján állva tud-e valaki uralkodni az ösztönein és önzésén, azon az egész anyagi világ alaptörvényét tevõ önfenntartó ösztönön, mely még a legszilárdabb hitet és meggyõzõdést is ugyancsak próbára teszi?

A Bibliából a baptista és a nazarénus azt olvassa ki, hogy csecsemõt nem szabad megkeresztelni, csak felnõttet, a katolikus ellenben, akivel most kivételesen a lutheránus, kálvinista és unitárius is egyetért, semmi ellentétet se lát a Biblia és a gyermekkeresztelés között. A baptista és a nazarénus - ugyancsak a Biblia alapján - semminek veszi a leöntéssel való keresztel ést, mert szerinte a Biblia csak az alámerítéssel való keresztelésrõl tud. Ezzel szemben se a katolikus, se a lutheránus, se a kálvinista, se az unitárius nem lát ellentétet a Biblia és az egyszerû leöntéssel való keresztelés között.

Mivel pedig a protestantizmus azt tanítja, hogy azért emiatt se veszekedjünk, mindebbõl józan életfelfogással nem azt a természetes következtetést kell-e levonni, hogy tulajdonképpen maga az egész keresztelés se olyan fontos, mint régen gondolták, s nem az üdvösség elengedhetetlen elõfeltétele, hanem csak egy külsõség, egy ránk maradt szokás?

De ha a keresztség csak ez, akkor az egész keresztény vallás is csak ez, és ha az egész kereszténység se több ennél, van-e érdemleges jelentõsége vagy haszna, s mint ilyen, lehet-e megemlíthetõ befolyással a hívõk erkölcseire vagy jellemére? Az ilyen vallás lehet-e biztos támasz az ember lelki válságaiban és megpróbáltatásaiban?

A kálvinista szerint nemcsak a szentek képei vagy a feszület, hanem még az egyszerû kereszt vallásos tiszteletben való részesítése is ellenkezik a Biblia kívánta tökéletes keresztény istentisztelettel. A lutheránus szerint csak Szûz Mária és a szentek képei, meg a feszület ellenkezik vele, de Krisztus képe vagy szobrai és az egyszerû kereszt nem. A katolikus szerint a szentek képei és szobrai sem. De azért mind a hárman ugyanazon Biblia alapján állnak. Hogy mennyire nevetséges az a Biblia, melyet mindenki maga magyaráz, kell-e rá jellemzõbb bizonyíték, mint az, hogy semmi sincs benne olyan világosan, mint Szent Péter, tehát a pápa fõhatalma (Mt 16,17-19, Jn 21,15-17 stb.), s mégis éppen ezt tagadja kivétel nélkül minden protestáns felekezet, sõt még a görögkeletiek is.

Semmi sincs benne a Bibliában olyan világosan és olyan sokszor, mint az, hogy elválás után minden újabb házasság szigorúan tilos addig, míg a régi hitvestárs él, mégis kivétel nélkül minden protestáns felekezet, még a fegyvert nem érintõ nazarénusok, a világ végét váró adventisták, sõt a görögkeletiek is megengedik és megáldják a bûnös, a Bibliától annyira tiltott újabb viszonyt már az elsõ hitvestárs életében is. Éppen csak az a katolikus Egyház nem engedi ezt meg, amelyre a protestáns felekezetek azt fogják rá, hogy nem áll a Biblia alapján.

Ha hangsúlyozom, hogy hiszem a Szentírást, de megkövetelem, hogy úgy érthessem, ahogyan én akarom s nem ismerek el földi hatalmat, mely megszabhassa, hogyan kell értenem, akkor tulajdonképpen lényegében azt fejezem ki, hogy magát a Szentírást nem hiszem, azt nem fogadom el. A mindenkitõl szabadon magyarázott Szentírás nem Szentírás, mert hiszen mindenki számára más és más, az igazság pedig ugyanaz. A Szentírás helyes értelme csak egyféle lehet, világos tehát, hogy mindenkinek ezt az értelmet kell elfogadnia, aki a Szentírást valóban hiszi és tiszteli. Ezért bízta Jézus hiteles és mindenkire kötelezõ erõvel bíró értelmezését az Egyházra. Mi logikus, ha még ez sem?

Annak a Szentírásnak, melynek hiteles értelmét ismerem, kényszerítõ ereje van, mert Isten szava kötelez és kényszerít bennünket. ("Veritas Cristi urget nos".) Az a Szentírás azonban, melynek én vagyok az ura, mert én mondom meg az értelmét, semmi. Az az igazság, mely csak nekem igaz, másnak nem, nem igazság és nem is ér semmit. Az ilyen Szentírás legfeljebb csak addig nyugtat meg, míg béke honol lelkemben. Mihelyt viharok dúlnak benne és ezek a viharok ellenkeznek Isten igéjével, de megfékezésük tudvalevõleg nagyon nehéz, már semmit se ér az ilyen Biblia.

Ha egy darabig talán küzdök is magammal, hogy amit mond, elfogadhassam és megtarthassam, hamarosan mégiscsak oda jutok, hogy olyan értelmet adok neki, amely nem zavarja nyugalmamat, nem kíván tõlem nagy áldozatot; nem követeli tõlem, hogy megtagadjam, megtörjem magamat. Ha mások tudják így magyarázni - gondolom magamban - és szabad is nekik, miért ne lenne szabad nekem is. A protestantizmus tehát olyan vallástalanság, mely a vallás ruhájába van öltöztetve, de mihelyt egy kis próbának van kitéve, a szél rögtön lefújja róla ezt a ruhát.

Az a vallás, melyben a lelkiismeret fel van szabadítva; az a vallás, melynek bibliája van ugyan, de mindenki maga magyarázza, csak azoknak jó, akik maguktól is jók; akik jónak születtek, szenvedélyeik alig vannak, lelki viharokat alig ismernek. De a lázadóknak, a szenvedélyeseknek, a külön utakon járóknak, a terhelteknek, tehát azoknak, akiknek legjobban lenne szükségük vallásra, csak arra jó, hogy szabadon, lelkiismeret-furdalás nélkül féktelenkedhessenek, élhessék ki ösztöneiket s akkor is keresztényeknek és Isten szolgáinak tarthass ák magukat, mikor valójában Isten ellenségei és szenvedélyeik rabszolgái. Az is keveset segít a dolgon, ha a szekták azt mondják, hogy mikor valaki a Szentírást magyarázza, nem õ adja neki az értelmét, hanem a minden jóakaratú embert megvilágosító Szentlélek; vagyis ha azt, hogy alapjában véve vallástalanok vagyunk, azzal leplezzük, hogy átcsapunk a másik végletbe, az egész a babonásságig menõ hiszékenységbe. Isten ugyanis nem csodákkal kormányozza földi életében az embert, hanem a józan ész, a tõle rendelt emberek, fõképpen pedig e célra rendelt intézménye, az Egyház által.

Ha a Szentlélek vezetne minden bibliaolvasó embert, akkor nem keletkezett volna a sok bolondnál bolondabb (sokszor még a protestánsok szemében is bolond) eretnekség. Tagadhatatlan, hogy jó emberek is vannak e bolondos szekták követõi és alapítói között, sõt talán egyenesen a többségük ilyen. Csak egy bajuk és bûnük van: az, hogy felszabadították magukat az igazság, az egyformaság, az Egyház lelki igája alól, azaz hogy nem gyõzték le, magukban a fõ szenvedélyt, minden, lelki rossz forrását, a kevélységet. Elbizakodottságukban nem tanulni, hanem tanítani akarnak a Krisztus Egyházában, noha kétségbeejtõen kis ítélõképességük és emberismeretük miatt éppen erre alkalmasak a legkevésbé.

A protestantizmus azon nagy áldása, hogy felszabadította a lelkiismeretet, tulajdonképpen azt jelenti, hogy az erkölcsi törvények uralma alól szabadította fel az embert. Ez azonban nem áldás, hanem átok, mert gonosztett.

Sem az igazság, sem az erkölcsi rend nem tûr és nem is tûrhet felszabadítást, mert mindkettõ szükségképpen kivételt nem tûrõ és erõszakos, mint minden igazság. De szükség sincs effajta felszabadításra, mert az igazság és az erkölcsi rend igája nem iga, járma nem járom, hozzá alkalmazkodni, neki engedelmeskedni, elõtte meghajolni nem szégyen, hanem tisztesség és áldás. Az igazság és az erkölcsi rend irányában megnyilvánuló szolgaság tulajdonképpen azonos az igazi szabadsággal.

Aki például nem ismeri azt az igazságot, hogy a fertõzõ betegségeket bacilusok okozzák, azaz hogy bacilusok vannak, annak kényelmes dolga van, mert nem kell állandóan kezet mosnia, nem kell magát terhes egészségügyi szabályoknak alávetnie. Az szabadabb, mint az az ember, aki e tekintetben az igazságot ismeri. De e szabadság kedvéért bizonyára senki se irigyli és kívánja vissza a középkori ember "szabadságát", mely a feketehalállal és a dögvésszel járt együtt. Ha már ugyanis igazság van, mégiscsak az a legjobb, ha ismerjük, alkalmazkodunk hozzá, tehát szolgálunk neki, még akkor is, ha ez ránk kellemetlen és megszokott formaságok, sablonok követésére kényszerít bennünket. Mit ér, ha valaki szabad, azaz úgy élhet, mintha nem lennének bacilusok, mikor vannak? Mit ér, ha valaki szabad, mert úgy él, mintha nem lennének a katolikus Egyház hirdette igazságok, ha mégis vannak? Hiszen ez esetben szükségképpen pórul kell járnia. A vallási igazságok természetébõl, a másvilágra való irányítottságukból következik, hogy a pórul járás nem azonnal következik, mint például a halálos áramütés az elektromosság törvényei igazságának bizonyítékaként e törvények megszegése esetén, mint a járványok a bacilusok valóságának bizonyítékául.

Ez a késedelem teszi lehetõvé, hogy a makacsok egyelõre dacolhatnak ezekkel a majd csak a másvilágon érvénybe lépõ igazságokkal, s a látszat egyelõre azt mutatja, mintha nekik lenne igazuk. De éppen a vallási igazságok effajta természete miatt tudomásul nem vételük még sokkal végzetesebb, mert helyrehozhatatlanabb, mintha valaki az elektromos áram, a bacilusok vagy valamely méreg igazságával kapcsolatos valóságot nem hajlandó tudomásul venni.

Eleinte a protestantizmusnak se az alapítói, se a követõi nem látták alapelveik e végzetes, szükségképpen a hitetlenségbe és a vallásnélküli erkölcsbe torkolló követelményeit. Az alatt a négyszáz év alatt azonban, ami azóta eltelt, már eljutottak ide nemcsak a protestáns vezetõelmék, hanem már a tömegek is. Ma már a vallás, mint ilyen, alig számít valamit életükben, erkölcseik pedig, ha vannak, nem a vallásuk miatt vannak. Igaz, hogy a tisztánlátást és helyes következtetések levonását nagyban akadályozza, hogy ma már bizony nem hisznek sokszor a katolikus tömegek se, s amennyiben erkölcseik vannak, nekik se a vallásuk miatt vannak.

Aki azonban akarja, mégis a legvilágosabban felfedezheti ezt a most hangsúlyozott igazságot abból a feltûnõ és letagadhatatlan különbségbõl, mely a katolikusok és a protestánsok (zsidók, görögkeletiek, a mûvelt mohamedánok) vallástalansága között megvan. Ha a mûvelt protestáns, zsidó, görögkeleti vagy mohamedán hitetlen, hitetlensége ellenére is protestánsnak, zsidónak, görögkeletinek, mohamedánnak tartja magát, sõt ma is büszke rá, hogy az; hitetlensége éppen nem akadálya annak, hogy minden idegszálával felekezetéhez ne ragaszkodjék még ma is s ne annak érdekeit képviselje. Ellenben a katolikusok, akár mûveltek, akár egyszerûek, ha már szakítottak a hitükkel, sõt ha nyíltan nem is szakítottak, de már hitközönyösök, akkor már egyházellenesek, papgyûlölõk és az Egyház ellenségeivel, sõt sokszor egyenesen a protestánsokkal együtt küzdenek a "klerikalizmus", azaz az igazságként viselkedõ s így erõszakos katolicizmus ellen.

A protestáns, a zsidó, a görögkeleti, a mohamedán a hitetlenségét össze tudja egyeztetni felekezetiségével, a kettõ között nem lát ellentétet. A katolikus semmiképpen se, sõt ha a katolikus vallástalan jobban gyûlöli azt a vallást, melyben született, mint azok, akik ebbe az ellenzékiségbe születtek bele. Vajon nem gondolkodásra késztetõ jelenség-e ez? A vegyes házasságok egész seregét ismerem, melyben a reverzális a protestáns fél javára elsõsorban nem a protestáns, hanem a katolikus fél kívánságára történt. Az pedig egész mindennapos dolog, hogy a katolikus võlegény is inkább protestáns, mint katolikus esküvõt akar. (Így ugyanis az esküvõ elõtt nem kell meggyónnia, a gyónástól pedig úgy iszonyodik, hogy bármit megad, hogy elkerülhesse.) Hát még milyen gyakori lenne ez, ha annak a vegyes házasságot kötõ võlegénynek vallásos anyja és családtagjai se lennének! Az meg szinte szabály, hogy olyan vegyes házasságban, melyben a gyerekek felesek, egyenesen a katolikus szülõ az, aki ellene van a katolikus reverzálisnak, mikor az õ katolikus gyermekének a jegyese protestáns. Bántja ugyanis az önérzetét, hogy a gyermeke jobb katolikus legyen, mint õ. Mivel õ bûnös házasságban él, nem tûri, hogy a gyereke õt megszégyenítse s az is ne abban éljen.

Volt olyan reverzális nélkül kötött vegyes házasságból származó tanítványom is, aki megtérítette kálvinista anyját, de anyja így is csak lélekben lehetett katolikus, hivatalosan nem, mert katolikus férje, aki gyári munkás volt, kidobta volna mindkettõjüket, ha a dolgot megtudta volna. Mikor mondtam, hogy el lehet ezt titokban is intézni, azt felelte a fiú: "Nem merjük megkockáztatni. Tisztelendõ úr nem is sejti, milyen ember az én apám." (A kommunizmus uralomra kerülésére volt szükség, hogy a dolog megtörténhessék, ma már ugyanez az apa nem bánja, ha a felesége és fia akár mindennap templomban vannak, mert ma már a kommunistákat még jobban gyûlöli õ is, mint a papokat.)

Aki olyan egyszeregy alapján számol, amilyen alapján akar (tehát "szabad" egyszeregy alapján), az bolondul számol; akinek szabadságában áll, hogy természettudományi törvények alapján szerkesszen gépet, amilyenek alapján akar, annak a gépe sohasem fog mûködni; aki az elõtte álló több út közül nem azon az egyetlenegyen indul el, amely valóban abba a faluba megy, melybe õ törekszik, hanem azon, amelyiken akar, az sohasem jut el abba a faluba, amelybe tart; aki úgy magyarázza a Szentírást, ahogyan õ látja jónak, az legfeljebb véletlenül magyarázhatja csak jól; akinek pedig vallási és erkölcsi dolgokban van szabadsága, az letért a vallásos alapról, azaz vallástalan.

Ezért mondtam, hogy a hitújítás a XVI. században épp úgy a hitetlenség támadása volt a hit ellen, mint ahogyan a kommunizmus az. Hogy ez a támadás akkor vallásos alapon, sõt egy, a réginél jobbnak mondott vallás képében történt, senkit se téveszthet meg. Volt-e már olyan forradalom, melynek ne lettek volna szép jelszavai?

Végzetesen téved tehát az a protestáns, aki a katolicizmus ellen harcolva azt hiszi, hogy a hitét, a vallását védi. Nem. A hitetlenségét védi és valójában nem egy, az övétõl különbözõ vallás, hanem maga a vallás ellen küzd. Mikor a maga felekezetéhez ragaszkodik, akkor nem a hitéhez, hanem a hitetlenségéhez ragaszkodik. Jól látható ez például a reverzálisharcban. A protestáns nem azért nem tûri, hogy a gyermekei mind katolikusok legyenek, mert a maga vallását szereti, hanem azért, mert a vallást, a hitet gyûlöli. Gyûlöli azt a hitet, azt a vallást, melynek dogmái vannak, tehát nemcsak hangulat, nemcsak az õsök iránti büszkeségben merül ki, hanem elsõsorban az észhez és az akarathoz szól. Gyûlöli azt a hitet, amely igazság, mely nem alkuvó, kíméletlen, szabadságot nem ismer és egyforma, vagyis olyan mint minden igazság.

Ha ugyanis valakinek van vallása, van hite és igazságáról meg van gyõzõdve, annak nemcsak gyerekei egy részének, például csak a fiúknak vagy csak a lányoknak ebben a meghatározott vallásban való neveléséhez kell ragaszkodnia. Annak minden gyermekét ebben a vallásban kell nevelnie. Miért haragszik hát a protestáns ezért a magától értetõdõ dologért a katolikusra? Más feleletet nem lehet adni a kérdésre, mint csak azt, hogy bántja, bosszantja, hogy másnak van hite, mikor neki nincs, s mivel a saját felekezetének nincs szilárd meggyõzõdése a maga igazságában, bosszantja, dühösíti, hogy még mindig van olyan vallás, mely rettenthetetlenül meg van gyõzõdve a maga igazáról.

A katolikus büntetésül ki van közösítve az Egyházból, ha úgy köt vegyes házasságot, hogy nem gondoskodott minden gyermekének a maga hitében való nevelésérõl. Még a házassága is érvénytelen emiatt, gyermekei pedig törvénytelenek. Temetésben se részesülhet, hacsak addig bûnbánatot nem tartott. Ezzel szemben, ha a protestáns enged s reverzálist ad, a saját felekezete szerint is érvényes számára a katolikus templomban kötött házasság s mindössze csak annyi történik, hogy a gyerekei fele helyett mindegyike nevelkedik majd olyan vallásban, melyrõl maga se mondhatja, hogy rossz, mert hiszen szerinte a vallás alanyi dolog, s aki a katolicizmust olvassa ki a Bibliából, annak szerinte is a katolicizmus a jó és helyes vallás. De egyébként is, ha a gyermekek egy részének katolikus nevelése nem bûne a protestáns szülõnek, akkor nem lehet bûne az sem, ha mindegyik gyermeke katolikus lesz. Ami ugyanis a gyerekek felének nem árt, hogy ártana az mindegyiküknek? Ez legfeljebb a felekezetnek, a felekezet hatalmi érdekeinek lehet káros. A befolyó egyházi adó ugyanis emiatt valóban kevesebb lesz.

Ezzel szemben sajnos, mégis azt kell látnunk, hogy a vegyes házasságoknak csak egynegyed részét kötik katolikus templomban, vagyis négy eset közül háromban gyõz a protestáns fél álláspontja és csak egy esetben a katolikusé. (Lásd a pontos adatokat az elõszóban.) A protestáns fél túl erõs akarata miatt négy katolikus közül három úgy köt házasságot, hogy egyházi "átkot" von magára és kizárja magát vallása közösségébõl. Mivel lehet e különös jelenséget megmagyarázni? Talán azzal, hogy a protestánsok vallásosabbak? Ezzel semmiképpen se, hiszen azt még a protestánsok is elismerik, hogy a katolikusok sokkal vallásosabbak, akarom mondani "bigottabbak", mint õk, és hogy a katolikus Egyház befolyása a híveire sokkal nagyobb, mint az õ felekezetüké.

Ha tehát a reverzálisok terén mégis éppen az ellenkezõt tapasztaljuk, e feltûnõ jelenség egyedül csak úgy magyarázható meg, hogy a katolikus fél azért ragaszkodik a reverzálishoz, mert hisz; azért, mert szereti az igazságot, melyrõl meg van gyõzõdve; a protestáns viszont azért küzd a katolikus reverzális ellen, mert büszke, mert dacos, mert gyûlöli a katolicizmust, mert nem szenvedhet olyan vallást, mely azt hirdeti magáról, hogy egyedül üdvözítõ. A katolikus tehát szeret, mikor a reverzálishoz ragaszkodik (a vallását, az igazságát és a gyermekeit szereti), a protestáns pedig gyûlöl, mikor ellene küzd. Ha egy népgyûlésen a tö- meget szeretetre buzdítom, legfeljebb csendben meghallgat és bólogat hozzá, ha jól beszélek neki. De ha gyûlöletre lázítom, még rombol, tör-zúz és gyilkol is, ha kell. Érthetõ tehát, ha a reverzálisháború terén is sokkal nagyobb eredményeket érnek el azok, akik a gyûlölet alapján harcolnak benne, mint akik csak az igazságot szeretik vele.

Bizonyítja ugyanezt egy másik tanulságos jelenség is. A protestánsok akkor is igen nagy protestánsok, ha egyébként vallástalanok. Például épp úgy nem adnak és családjukban, sõt baráti körükben se tûrnek reverzálist; épp úgy ragaszkodnak felekezetükhöz, és épp úgy küzdenek a "klerikalizmus" ellen, mint a hívõ protestánsok (vagy a "népi demokráciák"). Hogy nem járnak istentiszteletre, hogy utálják a jámborkodást, hogy be-berúgnak, hogy feleségüket meg-megcsalják, hogy egykések, hogy önzõk, hogy bosszúállók, egyáltalán nem akadálya "vallásosságuknak". Sõt azt lehet mondani, hogy életük minél kevésbé keresztény, annál protestánsabbak, azaz annál nagyobb gyûlölõi a katolikus vallásnak, Rómának, papoknak, szerzeteseknek, jezsuitizmusnak.

Az a protestáns, aki tényleg vallásos, például bibliás, aránylag még legkevésbé agresszív a katolicizmus iránt (nem mindig, mert sokszor ezek is fanatikusok, a fanatizmus pedig egyenlõ a gyûlölettel). A jólelkû protestáns azonban, akár vallásos (bibliás), akár nem, sohase katolikusellenes, mert a jólelkû ember nem tud gyûlölni. De azért õ is elítéli az olyan katolikust, aki hit dolgában kérlelhetetlen, s mással, mint fanatizmussal (azaz gyûlölettel) õ se tudja magyarázni. Ezért az ilyen katolikust, mint gyûlölködõt, õ is elítéli. Õ ugyanis még sohase hallott arról, hogy csalhatatlan vallási igazság is van a világon, és hogy ha van, akkor nem is lehet belõle engedni. Se arról, hogy az igazságért nem azért küzd, aki küzd, mert gyûlöl, hanem azért, mert szeret, és hogy az igazság birtokosától éppen a szeretet kívánja azt, hogy kíméletlen legyen, s ha kell, még könnyeket is okozzon miatta.

Az elkényeztetett falusi úri gyerek is sír, mikor középiskolai tanulmányai miatt el kell válnia anyjától, s maga az anya talán még jobban sír, mint távozó gyermeke, mégis fiát egyenesen elfajító szörnyetegnek kellene tartanunk azt az anyát, aki "szeretetében" annyira menne, hogy megelégedne az elemi iskolával s még fia taníttatásiról is lemondana, hogy e könnyeket elkerülje. Az ilyen anyát csak a kisgyermek tartaná jó anyának. Sajátságos, hogy a protestánsok, noha értelmileg nagyon is felnõttek, a katolikus Egyházat mégis rossz anyának tartják azért, mert magasabb érdekbõl könnyeket is van szíve okozni gyermekeinek. Pedig mindez csak azt bizonyítja, hogy igazsága van, hogy meggyõzõdése van.

Tehát - hogy kommunistáink kedvelt tudálékos kifejezésével éljünk - a vallás ideológiai tartalmát a protestantizmus szabad kutatási elve és lelkiismereti szabadsága teljesen lerontotta. Hiszen számtalan egyformán keresztény és egyformán jogosult, egyformán helyes és jó vallásnak adott létet (mert mindenkinek jogot adott arra, hogy maga módjára magyarázza a Szentírást), és így egyszerûen lehetetlenné tette, hogy valaki a vallásban még ez után is olyan objektív igazságot lásson, melynek tanaihoz neki feltétlenül ragaszkodnia kell, melyen neki változtatnia semmiképpen se lehet, melynek szigorú megtartása Isten akarata és az ember üdv özülésének elengedhetetlen feltétele.

Azt is elszomorodva kell megállapítanunk, hogy sajnos ma már ez a felfogás nemcsak a protestantizmus, hanem az egész mûvelt közvélemény, az irodalom és mûvészet általánosan elfogadott felfogása már vagy 200 év óta. Ma már egyenesen az európai mûveltséghez tartozik az a felfogás, hogy a vallások (legalábbis a mûvelt európai népek vallásai) egyformán tiszteletreméltók és a modern állam is egyformán becsüli és védi is mindegyiket. A modern társadalom elmaradott, nemkívánatos embernek tartja azt, aki a másik ember vallását lenézi, vagy akár csak nem tartja épp oly tiszteletben, mint a magáét. Márpedig mindez magyarul azt jelenti, hogy egyik vallás tanai se alapulnak tárgyilagos, objektív igazságon. Ez az egyformán való megbecsülés csakis azt jelentheti, hogy a közvélemény (legalábbis a mûvelt közvélemény és éppen ez a legnagyobb baj), ma már a vallás ideológiai részével lé- nyegében szakított, a vallást ma már nem az igazságok, hanem az érzelmek, szokások és családi hagyományok körébe sorolja.

Az egymásnak ellentmondó, de azért mégis egyformán becsülendõ vallások ugyanis csakis egyformán igazság nélkül szûkölködõk lehetnek. Ez az egyforma megbecsülés ugyanis semmiképpen se jelentheti azt, hogy egyformán igazak, mert hiszen ellentétes és egymásnak ellentmondó igazságok nincsenek. A legjobb esetben még csak az egyeztethetõ össze ezzel a felfogással, hogy nem mondjuk ki durván a lesújtó igazságot, hogy egyik vallás se igaz, hanem csak annyit állapítunk meg, hogy nem lehet eldönteni, melyik az igaz (ezért bánunk el velük egyformán és becsüljük õket meg kivétel nélkül). Azonban gyakorlatilag ez a mérsékelt felfogás is csak azt jelenti, hogy egyik vallás sem igaz, mert az az "igazság", melyrõl nem lehet eldönteni, hogy igazság-e vagy nem, gyakorlatilag nem igazság. Tehát éppen a protestáns alapelv, éppen a protestantizmus lényege az, ami lehetetlenné teszi, hogy a vallásban valaki objektív igazságot láthasson. Ez az alapelv ugyanis az, hogy a hit kritériuma az egyén. A Szentírás alapján ugyan, de mégiscsak mindenki maga dönti el, hogy mit és hogyan higgyen, azaz hogy számára a vallásból mi az igaz. A protestantizmus szerint tehát objektív vallás nincs is, csak az egyes egyéneknek van a maguk számára egyénileg, önállóan kialakított vallásuk. Világos, hogy ez esetben ugyanilyen bizonytalanok a hiten alapuló erkölcsi szabályok, az erkölcsiség is.

A protestantizmus a hitet alanyivá tette, tehát elmozdította az objektív igazság talajáról. Alanyi, egyéni igazság ugyanis nincs; csak alanyi, egyéni vélekedések vannak, s mivel ezek a vélekedések különbözõk, egymástól eltérõk, világos, hogy szükségképpen tévesek is, vagy legalábbis a sok közül csak egyetlenegy egyénnek önállóan kialakított vallása lehet helyes és az igazsággal egyezõ, de azt se tudhatja senki, hogy melyiké. Csak annak eldöntését lehet valakinek egyéni elhatározására bízni, amirõl nincs bizonyos tudomásunk, vagyis azt, ami bizonytalan. Igazságnak pedig éppen azt nevezzük, amire vonatkozólag már nem vagyunk bizonytalanságban. Igazság és bizonytalanság két ellentét, mely együtt nem lehetséges. Ami bizonytalan, az még nem igazság, ami igazság, az már nem bizonytalan. Például a mennyiségtanban, a geometriában, a mechanikában, tehát a számolásban és a gépek szerkesztésében nincs bizonytalanság, se egyéniség, se szabadság, mert itt igazságokkal van dolgunk.

Az egyéniség legfeljebb a megszerkesztett gépek külsõ csínjában érvényesülhet, vagy abban, hogy az egyik mérnök többet tud, mint a másik, olyan igazságokat is ismer és alkalmaz, melyek a másik elõtt rejtve vannak s így célszerûbb, biztosabb, olcsóbb és nagyobb teljes ítményû gépet tud szerkeszteni, mint a másik. De semmiképpen se lehetséges az, hogy társával ellentétes törvények, azaz egy egész más számtan, geometria, elektromosság, fénytan, hõtan alapján szerkessze meg a gépét, de azért az így szerkesztett gép is mûködjék. Pedig a különbözõ vallások alapítói így csináltak. Õk az addigi vallásokkal ellenkezõ szabályok, törvények, hit és elõírások alapján ígérték és ígérik az embereknek az üdvösséget. Lehetetlenség tehát, hogy ezek is jól szolgálják Istent és azok is; ezek is üdvözüljenek, azok is. Az objektív igazság csak az egyik vagy csak a másik oldalán állhat. Az könnyen lehetséges, hogy egyiknek sincs igaza, de hogy mindkettõnek egyformán igaza legyen, az semmik éppen se lehetséges.

Ha a kereszténység nem volna Istentõl kinyilatkoztatott vallás, akkor az, hogy a protestantizmus újat hozott és a katolicizmus sok tanításával ellenkezõt tanított, még nem zárná ki, hogy igaza legyen. Hiszen az emberiség nem egy évezredeken át igazságnak tartott meggyõzõdésérõl sült már ki, hogy nem volt objektív igazság, sõt a mûveltség története úgyszólván nem is más, minthogy az idõk folyamán az igazi igazságok kiszorítják az áligazságokat. Ámde a protestantizmus a katolicizmus hamisaknak nyilvánított igazságaival szemben nem új, biztos igazságokat adott, hanem csak a régi Egyháztól objektíveknek állított igazságokról állapította meg, hogy nem igazságok. A tõle megdöntötteknek vélt igazságok helyébe nem az ész kritikáját kibíró új objektív igazságokat hozott, hanem egyszerûen csak azt állapította meg, hogy a vallásos élet nem biztos igazságok lelki békét adó boldog bírásában, hanem az igazságoknak a Biblia állandó olvasása által való állandó keresésében áll.

A protestantizmus azáltal, hogy visszaélésnek bélyegezte azt, hogy az Egyház a hit tartalmát és a belõle folyó erkölcsi kötelezettségeket mindenkire egyformán kötelezõen elõírja és helyette a hit és a rajta nyugvó erkölcs kialakítását az egyén hatáskörébe utalta, tulajdonképpen nem új vallást alapított, hanem megszüntette a régi értelemben vett vallást. Megállapította, hogy objektív hitbeli igazság nincs, nincs megmásíthatatlan erkölcsi törvény se, hanem a vallás szubjektív, egyéni dolog, melyet mindenki önállóan alakít ki a maga számára. Elõírja ugyan, hogy ez a kialakítás a Biblia alapján történjék, de azáltal, hogy a Biblia értelmezését is az egyénre bízza, szabadságát tulajdonképpen nem köti meg. Ezen elméleti igazságot bizonyítja a protestantizmus története. Hiszen 500, egymásnak ellentmondó és a legképtelenebb tanokat valló s köztük még a többnejûségre is szabadságot adó felekezetre bomlott, melynek mindegyike ma is elismeri és magára kötelezõnek vallja a megkötést: mindegyik ma is a Biblia alapján áll. E megkötés nem volt akadálya annak, hogy ötszázféle lehessen.

Épp így lehetetlenné teszi, hogy a vallásban valaki objektív igazságot, tehát a régi értelemben vett vallást lásson, a protestantizmus másik lényeges elve - mely tulajdonképpen ugyanaz, mint amelyet most tárgyaltunk, csak másképpen, még tetszetõsebben van kifejezve -, a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság hangsúlyozása. A szabadság elve vallási téren elválaszthatatlan a protestantizmustól. Ez a fõ büszkesége, pedig éppen ez a fõ büszkesége az, ami lehetetlenné teszi, hogy vallásnak tarthassuk. Ha a protestantizmus vallás, akkor egész más értelemben az, mint ahogyan a vallást az emberek addig értették, sõt ma is értik. Az olyan vallást, mint amilyen a protestantizmus, az emberek régen vallástalanságnak tartották, de mihelyt észreveszik, mirõl van szó, annak tartják ma is. Még akkor is, ha protestáns az illetõ.

Láttuk, hogy ha az, amit egy vallás tanít, igaz, akkor csak egy vallás van s kívüle más vallás nem is lehet, mert kívüle minden más vallás egyszerûen tévely, azaz az igazság ellenté- te. A tévely azonban nemcsak a vallással egyforma megbecsülést nem követelhet, hanem még csak létjoga sincs. Ha már egy természeti jelenség, erõ vagy például betegség tekinteté- ben az igazságot megállapítottuk, akkor már nem mondhatjuk, hogy ez így van, de azért lehet és szabad ezután is másképpen, sõt ellenkezõleg is felfogni a dolgot. Ha ugyanis még akkor is szabad az ellenkezõ, akkor nem lehet igaz az, hogy az igazság már meg van állapítva. Ha valaki megtalálta már az igazságot, annak meg kell követelnie, hogy mindenki szerinte igazodjék s nem tûrhet el vele szemben semmiféle szabadságot. A szabadság tehát (ha az igazsággal szemben jelentkezik, tiszteletreméltó dolog) nem is jog, hanem gonoszság vagy õrültség. Ha az igazság orvosi igazság, akkor minden orvosnak ennek alapján kell gyógyítania, s ha nem engedelmeskedik s még mindig "szabadon" akar gyógyítani, azaz ha még az igazság megtalálása után is ragaszkodik a szabadsághoz, közveszélyes egyén, akit el kell tiltani a gyógyítástól. Ha az igazság a természetet és a benne mûködõ erõket szabályozó igazs ág, akkor minden mérnöknek ennek alapján kell gépeket szerkesztenie, s ha nem teszi, mert kényes a szabadságára, csak kárt csinál, de legalábbis hasznát nem lehet venni. Az igazságnak csak engedelmeskedni lehet, nem pedig vele szemben szabadságot emlegetni. Ez már az igazsághoz tartozik, annak természetével jár.

Ha igaz az, hogy immár kétezer éve maga az Isten jött el a földre s már akkor megtanított bennünket "minden igazságra" (márpedig a Biblia ezt mondja), akkor vallási téren se lehet szabadság, nem lehet tehát kinek-kinek külön egyéni vallása, tehát nem lehet vallásszabadsá- ga se. Akkor a vallásos életnek az se lehet a célja, hogy csak keressen és mindig csak keresg éljen. Akkor az ember már megtalálta azt, amit azelõtt csak keresett, akkor kötelessége - mint a megtalált igazság boldog birtokosának - teljesen és hátsó gondolat nélkül átadnia mag át neki, szolgálnia és terjesztenie.

A szeretet ellen nem az vétkezik ilyenkor, aki kérlelhetetlenül megköveteli, hogy az igazságot mindenki tudomásul vegye és szerinte járjon el, hanem az, aki az igazságot bírja és ismeri, mégis szótlanul tûri, hogy az emberek ne törõdjenek vele és ne vegyék tudomásul. Az igazságot nem ismerni s így figyelmen kívül hagyni ugyanis mindig kárral jár, és ha életbevá- gó igazságokról van szó (a vallási igazságok pedig ugyancsak ilyenek), akkor a kár is életbev ágó. Ehhez az örök sorsunkat eldöntõ kárhoz viszonyítva eltörpül az, hogy megkövetelésével valakinek múló kellemetlenséget okozunk-e vagy pillanatnyilag elvesszük-e a kedvét.

Az igazság meg a szabadság olyan, mint a tûz meg a víz: a kettõ összeegyeztethetetlen és összeférhetetlen. Az igazság csak szolgát ismerhet, de nem szabadot. Az igazsággal szemben szabadnak érezni magunkat õrültség, az igazság szolgájának lenni pedig dicsõség, vagy legal ábbis olyan természetes dolog, mint az, hogy az ember a száguldó gép útjából elugrik, hogy el ne gázolja. Amely vallás tehát hitbeli szabadságot hirdet, az gondolkodó ember számára egyszerûen azt hirdeti, hogy semmi köze sincs az igazsághoz.

A Biblia minden egyes állításának, mondatának, textusának csak egy helyes értelme lehet, s ha így van, világos, hogy mindenkinek kutyakötelessége ezt az egy értelmet elfogadni, hinni és megtartani, nem pedig azt, amit õ lát jónak. Ez utóbbit csak akkor engedhetnénk meg, ha a Biblia helyes értelme rejtve lenne elõttünk, ezt azonban a Krisztus istenségében, sõt még a kereszténység komolyságában való hittel se lehet összeegyeztetni. A hívõ ember semmiképpen se helyezkedhet arra az álláspontra, hogy Krisztus földre jövetelének és kereszthal álának semmi más haszna és eredménye nincs, mint csak az, hogy maradt ránk egy könyv, melynek helyes értelmét nem lehet tudni s hogy az ember földi életének csak az a célja, hogy e könyv helyes értelmét találgassa, de közben nagyon vigyázzon arra, hogy azokat is, akik vele ellenkezõ értelemre találnak, tisztelje.

Krisztus azt mondta, hogy õ az igazság. (Jn 14,6) De ki látott olyan igazságot, melyet nem tudunk, nem is tudhatunk meg soha, hanem egész földi életünkben csak találgatunk? Hiszen az, hogy valami igazság, éppen azt jelenti, hogy nem kell már találgatni, hanem már megtaláltuk. Krisztus azt mondta, hogy õ az út. De ki látott már olyan földi vándort, aki már megtalálta az utat, megy is rajta, de azért mégiscsak utána kezdi el keresgélni, sõt egyenesen az az elve, hogy ezt az utat végleg megtalálni nem is lehet, hiszen az egész földi élet azért van, hogy mindig csak keressük az utat, melyet valójában megtalálni annyira nem lehet, hogy aki azt mondja, hogy nemcsak a maga, hanem mindenki számára megtalálta, az ellenszenves zsarnok?

Milyen lehetetlen álláspont az, hogy mindenkire rá kell hagyni, hogy az a helyes út, melyet õ talált meg, s nemcsak hagyni kell, hogy haladhasson rajta, hanem még kötelességünk tisztelni is azért, mert nem azon az úton jár, amelynek helyes voltáról mi már meggyõzõdt ünk, hanem egy másikon! A protestantizmus két nagy „vívmányára”: a vallásszabadságra és a lelkiismereti szabads ágra tehát az a válaszunk, hogy az ész nem úr az igazsággal szemben, és ha a hit igazság, akkor természetesen a hittel szemben sem; de a lelkiismeret se szabad az erkölcsi törvényekkel szemben. Azokat, mivel igazak, kötelessége az embernek hinni, ezeket, mivel helyesek, köteless ége megtartani, tenni.

Az Egyház és a vallás pedig nem azért van, hogy hitben és erkölcsben (lelkiismeretben) szabadságot adjon, hanem azért, hogy ezt a szabadságot elvegye és az embereknek tudtukra adja, hogy mi az igaz, vagyis mit kell hinniük, és mi a jó, vagyis mit kell tenniük, tehát mi az, amiben nem szabadok.

Amely vallás tehát azzal a szenzációval szolgál, hogy a hitbeli és lelkiismeretbeli szabads ágot hozta meg, az magyarul azt jelenti, hogy egy olyan csodabogár keletkezett, mely vall ástalanság, de azért mégis vallás. Vallás, tehát elismeri, hogy az ember Istentõl függ, de ugyanakkor kijelenti, hogy mégse függ tõle, mert hiszen a függõség fokát és módját az hatá- rozza meg, aki állítólag függ. Valójában azonban nem annyira ostobaság ez, mint amilyennek látszik, mert a vallástalanság kényelmével ajándékozza meg az embert a vallástalanság megb élyegzõ jelzõje nélkül. Tehát a maga nemében mesteri alakulat.

Láthatjuk azonban azt is, hogy semmi se új a nap alatt és az intézményes hazudozást nem a bolsevizmus találta ki. A bolsevizmus is "felszabadulás"-nak tette meg a magyar népnek a vörös csapatoktól való rabszolgaságba hajtását, kifosztását és megbecstelenítését; életszínvonal emelkedésének a nyomort; demokráciának a diktatúrát; békeharcnak az osztályharcot; bé- kekölcsönnek a hadikölcsönt; vallásszabadságnak azt az állapotot, melyben az emberek a szomszéd faluba jártak templomba, mert a helybelibe nem mertek elmenni, éjszaka mentek a templomba házasságot kötni, sõt megkereszteltetni se merték gyermekeiket, és "szabad hittannak" azt a hitoktatást, melyre még a legbátrabb szülõk se merték beíratni a gyermekeiket.

A protestantizmus is "hitjavításnak" mondta és mondja ma is azt a tant, mely végeredm ényben a hittel való szakítást jelentette és jelenti. Hogy alapítóik tényleg hittek is ebben a "hitjavításban", nem érv, hiszen egész bizonyos, hogy voltak olyan kommunisták is, akik szintén elhitték, hogy a vörösök minket csakugyan "felszabadítottak", hogy az életszínvonal a kommunista uralom alatt valóban felemelkedett (az övék csakugyan fel is emelkedett), hogy vallásszabadság van az õ rendszerükben és az iskolai hittan is valóban szabad.

Hitbeli szabadságot csak az adhat az embernek, akinek nincs hite, vagy a legjobb esetben csak nincs biztos hite. Ezzel azonban annak, aki vallási alapon áll, igazán nem illik dicsekednie, de - igenis - illenék mélységes tiszteletre gerjednie azon intézmény iránt, melyben még ma is van hit, és ahol olyan szilárd a meggyõzõdés, hogy vele szemben szabadságot nem tûrnek és nem is tûrhetnek.

A protestáns hittankönyvek, sõt még a nem protestáns magyar történelmi könyvek is úgyszólván másból se állnak, mint annak hangsúlyozásából, hogy a katolikusok mennyire üldözték a szegény védtelen protestánsokat. Ha ezek a hittankönyvek még nem is, de egyes protestáns cikkezõk ma már - hála a tudomány haladásának - tudomásul veszik, hogy épp úgy üldözték a katolikusokat ott, ahol módjukban állott, mint a katolikusok õket. A protestantizmus dicsõségét a vallásszabadság terén azonban azért ezek is fenntartják, mert hangsúlyozzák, hogy a két vallási közösség eljárása között igen nagy a különbség. A protestantizmusban ez a katolikusüldözés - mondják - visszaélés volt és a protestáns elvek megtagadását jelentette, de maga a protestantizmus, mint ilyen, nem lehet érte felelõs, mert hiszen nem tehet róla, ha gyarló követõi idõnként a gyakorlatban nem tartják meg azokat az elveket, melyeket elvben elfogadnak. Ellenben a katolicizmusban ez a türelmetlenség a katolikus elvekbõl folyik, tehát nem visszaélés, hanem magának a katolicizmusnak, mint ilyennek a bûne.

A protestantizmusban csak a gyakorlatban volt türelmetlenség, de elméletben soha, tehát a tényleges türelmetlenség visszaélés volt és olyanok gyakorolták, akik nem voltak igazi protest ánsok, mert nem értették meg a protestantizmus szellemét. Ellenben a katolicizmusban a protestánsok üldözését a jó katolikusok csinálták, és mikor csinálták, egyházuk elveivel és tan ításával egyezõen jártak el. Ez a nagy különbség a két világnézet között s ezért szégyene a katolicizmusnak az inkvizíció és ezért nem szégyene a protestantizmusnak például Kálvin genfi inkvizíciója, kínpadjai és tömeges kivégzései.

Nemcsak azt kell itt egy kissé különösnek találnunk, hogy eszerint még maga Kálvin se értette meg a protestantizmus szellemét és még õ se volt jó kálvinista, hanem maga az egész érvelés is hamis. A katolicizmusnak nem szégyene, hanem dicsõsége az elméleti türelmetlens ég, mert hiszen igazság mivoltából, vagy legalábbis igazságöntudatából természetszerûleg kö- vetkezik. Igazságnak lenni, az igazságot bírni pedig bizonyára nem szégyen, hanem dicsõség.

Az igazság öntudata még akkor se lenne szégyen, ha a valóság nem fedné, mert nagy tetteket végbevinni, nagy áldozatokat hozni csak ilyen öntudattal lehet. - Ilyen épületeket emelni - mondta Heine az antwerpeni dóm szédületes méretei láttára - csak dogmák alapján állva lehet.- (Nem is szabad bibliamagyarázás alapján, teszem én hozzá.)

Az igazság birtokosa nem lehet türelmes az igazsággal dacolók iránt. Az igazságot nemcsak szabad türelmetlenül képviselni, hanem így is kell képviselni. Aki nem így képviseli az igazságot, elárulja az igazságot, illetve azt árulja el, hogy csak mondja, hogy igaza van, de valójában csak bizonytalan véleménye van. A katolicizmus elméleti türelmetlensége semmi mást nem bizonyít, mint csak azt, hogy valóban igazságnak tartja magát. Ennek ugyanis már természetszerû következménye, hogy az igazság igényeivel is lép az emberek elé.

Ha valóban igazság az, amit az Egyház tanít, akkor nem is léphet hívei elé másképp, és ha valaki nem is hiszi el neki, hogy valóban igaza van, legalább annyit feltétlenül el kell ismernie, hogy szilárd meggyõzõdése van; hogy maga az Egyház legalábbis azt hiszi magáról, és viselkedése valóban olyan, ami méltó az igazság képviselõjéhez. Ez bizonyára nem szégyen. A protestantizmusnak azonban már a viselkedése (ez az oly büszkén hirdetett elméleti tü- relmessége), egyenesen kizárja, hogy az igazság képviselõjét láthassa benne valaki.

Ha az emberek haláluk után megtudják, hogy az Egyháznak igaza volt, nem azért haragusznak majd rá, hogy miért volt annyira türelmetlen, hanem azért, mert nem volt még sokkal szigorúbb. Az igazságában való meggyõzõdésbõl ugyanis a szigorúság következik.

A szeretettel se ellenkezik a katolikus Egyháznak ez a viselkedése, sõt éppen ellenkezõ- leg: a szeretet követelménye és bizonyítéka. Bizonyára nem szeretet egy orvos részérõl, ha lábadozó tífuszbetegének elnézi, hogy kemény ételekkel éljen csak azért, mert nincs szíve éheztetni. A kemény étel ugyanis ilyenkor halált jelent és - úgy látszik - ezt elõidézni van szíve annak a szeretõ orvosnak. A bûn is ilyen "kemény étel" az ember számára, következm énye pedig az örök halál. Nem természetes-e tehát, ha az Egyház is kíméletlenül lép fel azokkal szemben, akikrõl azt látja, hogy mégis esznek?

Ellenben a protestantizmus elméleti türelmessége szégyen, mert azt árulja el vele (bár akaratlanul), hogy nem igazságvallás, sõt még igazságöntudata sincs. Ha volna, nem mondhatn á azt, hogy másképpen vélekedni és cselekedni is tûrhetõ, sõt jó. Ki látott ugyanis olyan földrajztanárt, aki tudja ugyan, hogy Madagaszkár fõvárosa Antananarivó és így tanítja a gyerekeket, de azért azt is eltûri, sõt jónak mondja, ha a gyerekek azt mondják neki, hogy Popokatepetl, s mindezt azért, mert tiszteli a másfajta meggyõzõdést is és egyébként is a felebar áti szeretet alapján áll? Az igazsággal szemben nem lehet tisztelni semmiféle meggyõzõ- dést s nem lehet a szeretet alapján állni. (Nevetséges!)

Az elméleti türelmesség tehát szégyen a protestantizmusra, mert azt árulja el, hogy az igazsághoz semmi köze. De külön szégyen még rá az, hogy "szép" elvei ellenére ma már a protestáns szakértõk elismerése szerint is a gyakorlatban mindig épp oly türelmetlen volt, mint a katolicizmus (az igazság azonban az, hogy sokkal türelmetlenebb), tehát a felebaráti szeretet ellen épp annyit, sõt még sokkal többet vétkezett, mint a katolicizmus vétkezett volna akkor, ha csakugyan nem lenne igaza, illetve maga is tudná, hogy nincs igaza s mégis erõ- szakoskodott volna. Mert a protestantizmus a gyakorlatban - ma már saját elismerése szerint is - ezt csinálta.