Nyisztor Zoltán: Regnum Marianum

Évtizedeken át, ha pesti diákok az utcán találkoztak, s egyik a másiktól azt kérdezte: Hová mégy? – a válasz gyakran ez volt: A Regnumba. Ha a magyar értelmiség fiatalabb generációi befordultak volt a Damjanich utcába, mindenki tudta, hogy a Regnumba sietnek. Fiatal papok, ha az ifjúság nevelésének akarták magukat szentelni, a Regnum ajtaján kopogtak, hogy ott lakhassanak és élhessenek a fogalommá vált regnumi atyák sorai között. S mikor a kerület a mammut-plébániák feloszlatása során aRegnumot kapta meg plébániául, a hívek valamivel több büszkeséggel vallották, hogy ők regnumiak. A Regnum valóban fogalom, varázs, bűvölet volt diákok és öregdiákok, papok és hívek lelkén egyaránt. Egy fogalom, mely jelentette a mélyebb hitéletet, az aktív katolicizmust, az el nem múló ragaszkodást, szeretetet és hűséget az iránt a szellem iránt, amit a Regnum kifejezett. Úgy kezdődött valósággal, mint egy mese: volt egyszer, hol nem volt... Hát igen, abban a sivár, sötét liberális érában, amikor a fővárosban még csak egy Majláth Gusztáv és Kánter Károly merték a mélyebb és bátrabb katolicizmus szárnyait bontogatni, az Úrnak 1899-ik évében a kongregációs mozgalom összehozott a Damjanich utcában kilenc papot, akik mind ifjúsági kongregációkat vezettek. Ebből fejlődött ki aztán 1903-ban a Regnum Marianum, melynek egyetlen, de komolyan vett célja volt a katolikus ifjúság valláserkölcsi életének az előmozdítása. Az ifjabb papi nemzedék egyetlen egybeforrott és összetartó testülete volt ez, mely teljesen és kizárólag a diákpasztorációnak szentelte magát. A Damjanich utcai Regnum-házban tizenkét kongegáció működött és később a cserkészet megindulásával három cserkészcsapat s még később a regnumi szeniorok gárdája. Ha csak ennyi lett volna a Regnum szerepe, már akkor is nagy és nemes hivatást töltött be. De több is történt! Olyan kezdeményezések, amik az egész ország ifjúságát bizonyos értelemben a Regnum szelleme és varázsa alá hajtották; kezdeményezések, amelyek először mutatták be a Prohászka által megfestett diadalmas katolicizmust; kezdeményezések, melyek hamar átlépték a Regnum szűkebb határait s az egész magyar katolicizmusnak közkincsévé váltak. Innen a Regnum akácfái alól kelt szárnyra a legszebb és leghódítóbb ifjúsági irodalom, mert itt született meg a Zászlónk, a tüneményes, a felülmúlhatatlan magyar ifjúsági lap (1902). Ezt követte aztán a kisebb gyermekek lapja, a Kis Pajtás (1906) és még később a Nagyasszonyunk a leányifjúság számára.