Luigi Villa: VI. Pál - a pápa, aki megváltoztatta az Egyházat

(Olvasói hozzászólás alapján a fordítás pontatlanságaiból fakadó alábbi liturgikus tévedéseket kijavítottuk. A hibákért Olvasóink elnézést kérjük.

1.) A tiara csak egészen rendkívüli esetekben (akkor is csak be és kivonuláskor, illetve dogma-kihirdetéskor, vagy Urbi et Orbi áldás esetén) volt használatban. A pápai funkciók alkalmával nagyméretű, ékköves mitrát, azaz infulát használ a pápa minden korban, sőt a liturgikus funkciók közben is cserélődtek a színek - pl. püspök- és papszenteléskor bevonulásra simplex, de a szentelés aktusánál arany mitra a szokásos.

2.) A pápák mindenkor ferula-t használtak, azaz olyan pásztorbotot, amely nem hajlított, hanem keresztben végződik. Az általános a sima kereszt (Krisztus-corpus nélkül), ünnepélyesebb a kettős kereszt, de pl. Szent V. Pius- után a hármas kereszt is használatban volt. Az Amerigo Tot által, VI. Pál-nak készített ferula rendelkezik egyedül corpus-sal. )

Nem volt kétséges, hogy XXIII. János pápa halála után a következő pápa a milánói érsek, G. B. Montini lesz. Ma, Montini megválasztásának körülményeire visszagondolva, segíteni már nem tudunk, csak arra a mérhetetlen kárra tudunk gondolni, amit ez az esemény okozott az Egyháznak VI. Pál hosszú és baljóslatú pápasága alatt, amely oly sok évig tartott és amelyet nyugtalanító, szokatlan és zavart keltő gesztusok jellemeztek.

VI. Pál pápa

Sajnálatos módon ezek a zavaros cselekedetek a tények teljes ismeretében történtek. VI. Pálnak, aki ezeket a cselekedeteket elkövette, lelkiismerete teljesen tisztában volt az "új humanista Egyház" megvalósításának a céljával, és szokatlan döntéseivel azt próbálta igazolni, hogy a pápának jogában áll még azt az intézményrendszert is megváltoztatni, amiről a keresztény népek azt gondolták, hogy érinthetetlen.

Az első ilyen cselekedetére 1964. november 13-án került sor, amikor letette a pápai tiara-t az oltárra, amely a francia forradalom célkitűzése volt, és amely Albert Pike szavaira emlékeztet bennünket: "A francia forradalom felbujtói, filozófusai és történelmi vezetői Jacques de Molay [a Templomos Lovagrend utolsó nagymestere, akit Szép Fülöp francia király súlyos visszaélések miatt kivégeztetett] sírján megesküdtek arra, hogy megdöntik a "Koroná"-t és a "Tiara"-t [szerk. megj: vagy közismertebben fogalmazva: a trónt és az oltárt].

A "tiara" letétele annak a keze által, aki Péter trónján ült, sokkal súlyosabb gesztus volt, mint XVI. Lajos elmozdítása és a "Porta Pia" ledöntése.

Vatikán, 1963, június 30, VI. Pál koronázása. A szertartás a történelem során először a templomon kívül, a Szent Péter téren történt, és világszerte közvetítetták a tévécsatornák.

Gesztus, amely nem egy romantikus színpadi gesztus volt, hogy ajándékot adjon a szegényeknek, hanem azzal a szándékkal történt, hogy feladja a "pápai szuverenitást"!

Ezt a pápai cselekedetet aztán követte a teljes püspökség, amikor eltávolították a püspöki jelvényeket, hivataluk spirituális jeleit és eladták az Egyházi tulajdonban lévő kincseket, de érintetlenül meghagyták a püspöki bankszámlákat.

VI. Pál pedig beköltözött új lakosztályába, és függőkertet építtetett a vatikáni palota tetejére, irdatlan költségekkel és az épületre nézve komoly veszélyekkel.

Ezután VI. Pál letette a "tiara"-t, majd az addig használatos pásztorbotot egy Amerigo Tot által tervezett új fajtával helyettesítette, mintha azt akarta volna ezzel kifejezni, hogy lemond alattvalóinak a vezetéséről és irányításáról. Nem sokkal később a "mellkereszt" helyett vagy amellett a zsidó főpapi efod-ot kezdte hordani a pápai palástot összefogó melltűjében.

Később, VI. Pál odaajándékozta pásztorbotját és gyűrűjét a burmai buddhista U'Thant-nak, természetesen most is csak azért, hogy segítsen a szegényeken (!), de valójában minden püspöknek másik gyűrűt tervezett adni, a Zsinat gyűrűjét.

A Zsinat végén VI. Pál úgy döntött, hogy a püspököket, amikor elérik a 75. évüket, nyugdíjba kell küldeni. Ez az ő döntése volt, és engedelmeskedni kellett neki.

Azután minden előzetes figyelmeztetés nélkül úgy döntött, hogy létrehoz egy olyan szabályt, amely szerint a bíborosok 80 éves korukban meg vannak fosztva szavazati joguktól a konklávén. Ez egy önkényes elv alapján történő kizárás, amely legálisan nem törli el a bíborosi kollégium törvényhozó képességét.

Mindazonáltal VI. Pál kis lépésenként folytatta forradalmát a római egyházban. Tény például, hogy az áhitat és a nyilvános ima minden formája szinte teljesen eltűnt a pápasága alatt. Ezenkívül ő maga nem imádkozott, és senki sem látta őt imádkozni. Még Fatima-ban sem látta és nem hallotta senki, hogy akár egy Üdvözlégy, Máriát is elimádkozott volna!

Még a csütörtökönkénti allokúciói [beszédei] is mindig kétségesek voltak az Isteni Kinyilatkoztatással ellentétes hipotézisei miatt . És így az egész katolikus világban a hit megromlott vagy egészen eltűnt.

Ugyanez mondható el az "erkölcsökről" is. VI. Pál pápasága alatt általános erkölcsi hanyatlás volt megfigyelhető, mintha egy jelszóra a hívek hirtelen felhagytak volna minden területen az erkölccsel.

Valóban, VI.Pál minden szabálytalanságot elnézett; soha semmilyen bűnnel szemben sem alkalmazott kanonikus cselekményt vagy szankciót, mint ahogyan elődei tették. Sőt, ellenkezőleg, VI. Pál a kornak megfelelően akart élni és megnyitotta az Egyházat minden modern haladás előtt. Fényképeken látható, például, amikor a legszűkebb ruhákban, botrányos miniszoknyában megjelenő Claudia Cardinale-t és Gina Lollobrigida-t fogadta. És a klérus sem lépett fel az ellen az illetlen öltözet ellen, amelyet VI. Pál elfogadott.

Még a papok házassága is VI. Pál beleegyezésével, bűnrészességével, sőt együttműködésével történt. Továbbá, az 1967. június 24-én megjelent "Sacerdotalis Coelibatus" [Papi cölibátus] kezdetű enciklikájának a 81. bekezdésében, VI. Pál "nem a papi rendből magát kitaszított papot tette valódi felelőssé, hanem az Egyházat, amely papjaira téves értékrendet és életet kényszerített. "

1964. február 2-án VI. Pál egy ad hoc "bizottságot" hozott létre, amely kijelentette, hogy a pápa engedélyt adott a papok felmentésére és lehetővé tenné számukra,hogy ha szeretnének, akkor az Egyházban köthessenek házasságot. Az a pap, aki a XII. Pius pápa és XXIII. János pápa által elutasított kérelmet nyújtott be,most megújíthatta azt, hiszen a szélesebb látókörű VI. Pál elfogadta.

1963. június 30. Ottaviani bíboros VI. Pál fejére helyezi a tiarát, a milánói hívek ajándékát.

Azóta tömegesen adják be a papok a kérvényt a papságuk alóli felmentésre. 1977-ben a "A Szent Hittani Kongregáció" 4000 felmentést adott ki, míg ugyanebben az évben csak 2800 szentelés történt. VI. Pál bevezette a közös megegyezéssel történő válást is. Így az ember iránti szeretetet már nem múlja fölül az Isten iránti szeretet!

1964. november 13-án VI. Pál végleg leteszi a tiarát.

De ez a VI. Pál alatti botrány többé már nem létezik! [szerk. megj.: 2011-ben íródtak ezek a sorok, azóta Bergoglio ennél már sokkal messzebb ment!]

VI. Pál beiktatás utáni első beszéde, egy nappal a beiktatása után.

1965. január 29-én VI. Pál visszaadta a törököknek Lepantó zászlóját, azt a híres trófeát, amelyet több, mint 400 éven át őriztek a Santa Maria Maggiore-ben, és amit a kereszténységet védő Szent Szűznek ajánlottak fel, mert megmentette Nyugatot a muszlim inváziótól.

V. Piusz pápa a lepantói csata győzelmére bevezette a "Rózsafüzér Királynője" ünnepet , hogy megörökítse Isten anyja ezen csodájának az emlékét. VI. Pál pedig visszaadva a zászlót, bocsánatot kért a törököktől a keresztény győzelem miatt!

Ez a gesztus azt is jelentette, hogy VI. Pál nem ítéli el többé az Egyház üldözőit. Jóváhagyni a gerillákat és terrorista támadókat Moszkvában és Pekingben és minden országban, szintén jellemzője volt a diplomáciájának.

Valóban, VI. Pál sohasem lépett közbe és nem ítélte el a kommunisták és a fekete rasszisták felmagasztalását szolgáló kampányokat, miközben hűvös maradt, amikor a jogtalanul rabszolgaságban tartott keresztények szerencsétlenségével szembesült. És így, neki, semleges közömbösségének és pacifizmusának köszönhetően, a felforgatás, az erőszak és az agresszió győzött mindig!

Természetesen nem becsülhetjük alá a Szabad Világ igazságtalanságát, korrupcióját, vallási megosztottságát és hitehagyását, amely mindezek ellenére azért keresztény világ maradt, ahol az Egyház szabad volt. De milyen botrányos volt VI. Pálnak a Szabad Világ hitetlensége, vallási közömbössége és Isten törvényeinek a semmibevétele iránti csodálata, aki semmit sem tette, hogy korlátozza ennek a világnak büszkeségét, szexuális egóját, materializmusát és szekularizmusát.

Sőt, VI. Pál a Szabad Világ ellen izgatta az embereket az igazság nevében, mint például Ugandában, 1969. július 29-én, kifejezvén tiszteletét Obote-nak, a tolvaj és vérszomjas "miniszterelnöknek".

Sőt, mi több, Afrika szívéből a felszabadítás és a faji egyenjogúság üzenetét küldte, amely egyértelmű felhívás volt a rhodéziai,az Észak-Afrikai és a Mozambique-i fehér emberek ellen ... VI. Pál igazi provokátor ügynök volt, amelynek során a barbarizmussal kötött egyezséget!

Fogadta a terroristákat, nők és gyermekek gyilkosait a Vatikánban. Tény, hogy 1970. július 1-jén fogadta Angola, Mozambique, Bissau-Guinea és Cape Verde három terrorista vezetőjét, akiknek meg volt engedve, hogy megcsókolják a pápát. Sokat mondó, hogy nekik ajándékozta a "Populorum progressio" ["Népek fejlődése"] enciklikájának egy példányát.

És ezek után ki is ez a VI. Pál, akiről azt feltételezték, hogy feltétlen antikommunista, miközben kommunistabarát és kripto-kommunista volt?

Az gondolhattuk, hogy a Keletről Nyugatra irányuló, lassú, óvatos és finom diplomáciájú forradalmának sajátságos kezdőpontjaként a "Pacem in Terris" enciklika - történelmi és ideológiai mozgalmak közepette - lehetővé teszi, hogy együttműködjünk a "világ békéjéért és igazságáért." Ezekből a hitszegő szavakból emelkedett ki a Rómából irányított kommunista elméknek, Casarolinak és cinkosainak, mint például Alghiero Tondi atyának minden botránya, akit azon kaptak rajta, hogy dokumentumokat fényképez le, amelyeket aztán Msgr. Montininak , majd a kommunistáknak továbbított.

1965. szeptemberében kitört egy másik botrány is, amikor csalárdul eltüntették "450 püspök petícióját", akik azt akarták, hogy a zsinat ítélje el a kommunizmust, amit VI. Pál nem akart.

Ez egy igazi árulás volt!

Uganda, 1969. augusztus. VI. Pál lándzsával felfegyverzett harcosokkal találkozik.

VI. Pál első enciklikájában jól átgondoltan megnyitotta az Egyházat a "párbeszéd", a megbékélés és a kommunistákkal való együttműködés előtt. 1971-ben VI. Pál újabb árulást követett el, amikor erőszakkal elmozdította a nagy Mindszenty bíborost prímási székéből, és akit meg akart gátolni abban is, hogy az "Emlékiratait" kiadja.

Jozef Slipij bíboros, Ukrajna prímása.
Számos fogolytáborban és kényszermunkatáborban töltött év után a bíboros bizalmasan közölte barátaival:
"A szovjet lágerekben töltött idő minden perce és a halálos ítéletem is rögzítve van az agyamban, de a legrosszabbat Rómában, a Vatikán falai mögött tapasztaltam meg."
A szinódus előtt a bíboros döbbenten és megrendülve mondta, hogy "negyvennégy millió ukránból tízmillió meghalt az üldözés következtében! A szovjet rezsim megszüntetett minden egyházmegyét! Hegyekben állnak a hullák, és senki sincs, még az Egyházban sem, aki megőrizné az emléküket! (...) Visszatértünk a katakombák világába! Az Ukrán katolikus Egyház híveinek ezreit és ezreit deportálják Szibériába és a sarkkörön túlra! ÉS A VATIKÁN NEM AKAR TUDNI ERRŐL A TRAGÉDIÁRÓL! Lehet, hogy ezek a mártírok kellemetlen tanúk lennének? Béklyók lennénk az Egyház számára?"
Az lett a vége, hogy VI. Pál bezáratta Slipij bíborost egy toronyba (börtönbe), akinek azért sikerült kapcsolatot teremtenie Luigi Villa atyával, egyedül ő merte meglátogatni a börtönben!

Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása.
VI. Pálnak a bűnöző magyar kommunista kormánnyal folytatott "párbeszéd" politikájában Mindszenty bíboros akadályt jelentett. Mindszenty több ajánlatot is visszautasított arra vonatkozóan, hogy Nyugatra távozzon, ezért, hogy megtörjék, VI. Pál és Casaroli Nixon elnökhöz fordult, hogy az kötelezze a bíborost a budapesti amerikai nagykövetség elhagyására. És így is lett! 1971. szeptember 28-án Mindszenty bíboros megérkezett Rómába. A bíborosnak, akit az "istentelenek" szörnyen megkínoztak, el kellett szenvednie VI. Pál finom erkölcsi erőszakát, amikor arra kötelezte, hogy minden nyilvánosan elhangzó prédikációját vagy beszédét előbb mutassa be a vatikáni cenzúrának. Azután 1974. januárjában VI. Pál elmozdította Magyarország prímási székéből és megtiltotta, hogy az emlékiratait publikálja! Ezek voltak Mindszenty bíboros Villa atyának mondott végzetes szavai:
... "Higgye el nekem, hogy VI. PÁL EGÉSZ KERESZTÉNY ORSZÁGOKAT SZOLGÁLTATOTT KI A KOMMUNISTÁKNAK! ... de az igazi Egyház még mindig a miénk, katakombákba kényszerítve."

Slipij bíboros kétségbeesett kiáltása egy megzavarodott szinóduson az árulók arcába üvöltötte, hogy békét kötöttek az üldözőkkel, miközben elnémították azokat a katolikusokat, akiket a kommunista Szovjetúnióban folyamatosan deportálnak, üldöznek és vértanúságra kényszerítenek.

Ez a nyitás a kommunizmus felé végnélküli események, nyilatkozatok és intrikák sora előtt kövezte ki az utat.

Hivatkozom VI. Pálnak Gromikóval, Podgornijjal való találkozásaira, a Monsignor Nikodemusszal, Leningrád érsekével és magas rangú titkos ügynökkel folytatott hosszadalmas titkos megbeszéléseire. És aztán kiderült, hogy az akkori kommunista párttitkár, Berlinguer, VI. Pál titkos ügynöke volt Hanoi kommunista kormányában (ld. az 1973. február 2-i vatikáni nyilatkozatot), és nem felejthetjük el VI. Pálnak Kínához és bábkormányához intézett felhívását a Kulturális Forradalom előtt.

Amint láttuk, VI.Pál pontifikátusát azelőtt sohasem tapasztalt válságok és a Római Katolikus Egyházban korábban ritkán előfordult árulások sorozata kísérte.

A legfontosabb árulások a következők voltak:

1. A Szent Liturgia megrontása

Mindent VI.Pál vezényelt és vetett a hívek elé.

Mise csipeszbe fogott Szentostyával.

Tabernákulumból lett kutyaól

Karácsonyi döbbenet a székesegyházban, valaki a kutyájával osztotta meg Krisztus Testét.

Meditálva imádkozás.

Szent balett és táncoló pap.

Bábokkal bemutatott szentmise.

Nyugágyból mondott homília.

Bohócmise.

Hindu mise.

Francesco atya, a "domborulatok szakértője".

Tánc az oltár előtt.

Apácák farmerban.

Nem volt még halálosabb katasztrófa, mint a Római Miserítus lerombolása. A mise Szent Áldozatának központi cselekménye az Átváltoztatás, amely a kenyeret és bort Krisztus megistenült testévé, vérévé és lelkévé alakítja át. VI. Pál részéről megmagyarázhatatlan őrültség volt a Római Miserítust a protestáns "Novus Ordo Missae"-vel [NOM, újmise] felcserélni és először a papokra, majd a hívekre erőltetni.

VI. Pál "liturgikus reformja" csapást mért a liturgikus élet minden aspektusára, úgymint a "Szentek litániájára" a "szentségekre (keresztelés, szentáldozás, bérmálkozás, gyónás, házasság, szent rendek, betegek kenete) és azután az áldásokra, a pápai rítusokra, a misenaptárra és a szent muzsikára.

Táncoló jezsuita

2. Támadás a tomista filozófia ellen

VI. Pál alatt a "tomista skolasztikát" és a "természettörvény" "hagyományát" kidobták és a tudományos gondolkodás olyan teológiai metodikájával helyettesítették, mint a fenomenológia és az egzisztencializmus.

3. A papság és az egyházi élet lerombolása

Apácák géppuskával.

A zsinat előtti papokkal ellentétben az "új papok" VI. Pál pápasága alatt elpuhultak, alsóbb társadalmi osztályokból származóak, és valahogyan gyengébbek és szentimentálisabbak lettek. Ezek az "új papok" alkalmazkodóak, ökumenikusok, nem ítélnek el semmi tévedést, sem azt, aki terjeszti és tanítja ezeket, és képtelenek arra, hogy a rossz ellen a jó érdekében csatába szálljanak.

Püspök ... a dobnál.

Ráadásul VI.Pál meggyengítette a cölibátust és a papi elkötelezettséget, megnyitva az utat az állandó, nem cölibátusban élő diakónusok előtt és elfogadva a "laikus szolgálattevőket" "felolvasó" szerepkörben és megnyitva az utat az "igeliturgia előtt". VI. Pál több ezer érvényesen felszentelt pap teljes szekularizációja (laikus állapotba történő visszahelyezés) felett elnökölt, "pro-gratia" ["a kedvéért"] rendelkezéssel.

4. Az antimodernista eskü eltörlése

VI. Pál volt az, aki eltörölte az "antimodernista esküt", amelyet X. Piusz 1907-ben fogalmazott meg a “Lamentabili Sane” és a “Pascendi Domini Gregis" enciklikák után.

VI. Pálnak ez a cselekedete őrült cselekedet volt, amelynek a katasztrofális következményeit ma is tapasztalhatjuk.

5. A Római Kúria lerombolása

Korai éveiben, még mint államtitkár, Montini érsek semmibe vette a Római Kúriát. Pápaként, mint ahogyan már említettük, VI. Pál a püspököket a 75.életévük betöltésekor nyugdíjba küldte vagy visszahívta őket, és megfosztotta a bíborosokat őket attól a joguktól, hogy 80. életévük után szavazhassanak a konklávén. Így tett a Szent Offíciummal is (amit átnevezett "Hittani Kongregációnak") , kiiktatva a hithű, tisztességes, jellemes prelátusokat, olyanokkal helyettesítve őket, akik az ő nézeteit képviselték.

VI. Pál elhagyta a latin nyelvet, amely nemes, világos és pontos nyilatkozatokat tett lehetővé, és tette ezt azért is, mert ő maga saját műveltsége hiányosságainak a megszállottja volt.

6. Az ökumenizmus csapásának elterjesztése

VI. Pál különösen vétkes az "Egyházak Világtanácsának" nyújtott folyamatos támogatásáért és a vele való kapcsolattartásért, amelyet a szovjetek uraltak és amely az Amerikában, Latin-Amerikában és Afrikában dúló "felszabadító háborúk" terroristáinak a támogatásáról volt közismert. Így, VI. Pálnak ezeket a vallásközi tevékenységeit nyilvános istenkáromlásnak nevezhetjük!

7. VI. Pál haverkodása az eretnekekkel

VI. Pál összehaverkodott eretnekekkel, skizmatikusokkal, és az Egyház egyéb ellenségeivel. Ez a II. Vatikáni Zsinat szellemisége volt, ugyanaz a szellem, amely a "francia forradalmat" is inspirálta.

8. VI. Pál árulásai

VI. Pál pápasága alatt történt Mindszenty és Slipij bíboros, valamint a kommunizmus sok millió áldozatának az elárulása, elsősorban Magyarországon, Csehszlovákiában, Dél-Vietnamban, Angolában, Mozambique-ban, Ugandában ...

“Humanae Vitae”: lecke arra vonatkozóan, hogyan lehet aláásni a katolikus tanítást a dogmák és az erkölcs megváltoztatása nélkül. XXIII. János pápa, Montini sugallatára, létrehozott egy "különleges vatikáni bizottságot", hogy tanulmányozza a születésszabályozást, azonban ez a "bizottság" kijátszotta a hit őreit.

Ezután VI. Pál létrehozott egy háromszintű bizottságot, hogy információkat szolgáltasson a "tabletta"-ügyben. Ez jó hat évvel a “Humanae Vitae” 1966-os megjelenése előtt történt, de VI. Pál vonakodásának köszönhetően, valamint a papok, egyházi emberek, a katolikus egyetemek professzorai által irányított közvéleménynek a “Humanae Vitae” -vel való nyilvános szembefordulása miatt annak megjelenésekor már csak "írott malaszt" lett, hogy megtiltsák a fogamzásgátlást. A fogamzásgátlás tiltásának ez a késleltetése segít megérteni, hogyan lehetséges egyszerre harcolni és ellenállni az Egyháznak a hitre és az erkölcsre vonatkozó tévedhetetlen tanításáért illetve tanításával szemben.

***

És sorolhatnánk tovább, megmutatva, hogyan járt VI. Pál pontifikátusának minden cselekedete óriási katasztrofális következményekkel az Egyházban...

VI.Pál "esküje"

1963. június 30-a volt. VI. Pál, "megkoronázásának" napján letette Jézus Krisztus előtt az "esküjét", de ma azt kell látnunk, hogy VI. Pál semmit sem tartott be Istennek tett esküjéből, amely szerint kötelezi magát, "hogy semmit sem változtatok meg a kapott Tradícióban, és abban, amit előttem Istennek tetsző elődeim megőriztek."...

VI. Pál egész pápasága azt bizonyítja, hogy ez az eskü hamis eskü volt!

Ez volt esküjének szövege:

"Esküszöm, hogy:

- semmit sem változtatok meg a kapott Tradícióban, és abban, amit előttem Istennek tetsző elődeim megőriztek, hogy beavatkozzam, megváltoztassam vagy megengedjek bármilyen innovációt benne; ellenkezőleg, mint hithű tanítványuk és utóduk, izzó szeretettel védelmezem az örökölt jót, teljes erőmmel és maximális erőfeszítéssel;

- megtisztítom mindattól, ami ellene mond a kanonikus rendnek, ha fellépnének ilyenek; hogy megőrzöm pápáink szent kánonjait és rendeleteit, mivel ők a Mennyország isteni akaratát közvetítették, mert tudom, hogy Te vagy az, akinek a helyét átveszem Isten kegyelméből, Akinek a helyettese vagyok, Akinek a támogatásával rendelkezem, a legsúlyosabb Isteni Törvényszéked előtt számoljak el mindazzal, amit meg fogok gyónni.

Ha ezekkel ellentétesen cselekednék, vagy megengednék ilyent, ne legyél hozzám irgalmas az Isteni Igazságszolgáltatás félelmetes napján.

Ennek megfelelően, kivétel nélkül, a legszigorúbban kiközösítünk mindenkit, - legyen az akár a mi személyünk, vagy bárki más, - aki bármi olyant is merészelne újítani, ami ellentmond az evangéliumi hagyománynak, valamint a keresztény vallás és az ortodox hit tisztaságának, vagy ezekkel szembeszegülve megváltoztatni igyekezne bármit is, vagy egyetértene azokkal, akik ilyen szentségtörést kockáztatnának meg.

(ld. “Liber Diurnus Romanorum Pontificum,” p. 54 o 44, P.L. 1 o 5).

Félelmetes eskü! És azt gondolom, hogy ma, az Egyházban VI. Pál pontifikátusa alatt lezajlott "forradalom" után már céltalan lenne megjegyzéseket fűzni hozzá. Tényleges "forradalom" történt, amelyből nem maradtak ki sem a dogmák, sem az erkölcs, sem a liturgia és még a fegyelem sem.

Ezért rengeteg okunk van arra, hogy aggódjunk VI. Pál lelkéért, miután ebből az életből távozva megjelent Isten Legfelső Ítélőszéke előtt, ahol el kellett számolnia pontifikátusának 15 évével, amelynek során egyetlen szava vagy tette sem volt, amely az 1963. június 30-án tett esküjének megfelelt volna.

Ez volt VI. Pál, aki elárulta Krisztust, az Egyházat

és a történelmet!