...Magam csak lelkipásztor akartam maradni. A lelkipásztori életben a politikát szükséges rossznak tartottam. De mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelkeket, - ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént - súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozhatjuk a vallásellenes - vagy társadalmakat és a közerkölcsöket romboló - mozgalmak hatalomra jutását. A hit meggyengülésének a jele, ha az Egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.(Emlékirataim, 28-29. oldal)
...A politizálás csak abban az esetben volna elválasztható a papi
hivatástól, ha a vallás és a politika is különválasztható lenne, vagyis ha a
vallás nem volna egyéb elvont elméletnél, égi vagy légi tüneménynél,
melynek a földi, gyakorlati élethez semmi köze és ha a politika ezt az
elvont rendszert legalább békében hagyná.
A vallás azonban nem puszta elmélet, hanem élet és valóság, mely
erkölcsöt irányít s ezzel együtt nemzetet, családot, egyént igazságot,
jogrendet, gazdaságot, szóval az egész életet.
Viszont a politika is erősen beleavatkozik a vallás és vallás külső
szervezeteinek dolgaiba, azért szükséges az ellensúlyozás, a vallás
viszont beavatkozása a politikába. Mivel pedig erkölcs és becsület nélkül
elvész a jogi és társadalmi rend, megdől a gazdasági rend és a nemzet
ereje, a vallás politikájának kell az állam segítségére sietni azáltal, hogy
lelket, fegyelmet, stílust vigyen be az emberi tevékenységbe és szavát,
befolyását érvényesítse a társadalmi szervezetekben és a törvényhozás
házában egyaránt.
Pártot csak párttal lehet ellensúlyozni s a nemzeti ügynek nem
szentimentális humanizmussal, nem általános frázisokkal, hanem hódoló,
odaadó szeretettel való szolgálata mindig gondviselésszerűleg kijelöli a
papság számára azt a pártot, amelynek programjáért harcolva, a
politika fegyvereivel is meg kell védenie hazájának legszentebb
érdekeit. ((Mindszenty-)Pehm József: Pap és politika. Zala Megyei Újság, 1926. január 31)
Forrás: Hóbor József: A keresztényszocializmus, mint eszme és ideológia Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi évei alatt, a könyv ITT letölthető.
Mindszenty bíboros nyilatkozta egy interjúban az alábbiakat, 1974. október 10-én Bécsben, emlékiratai megjelenése alkalmából:
"A vatikáni zsinat is kinyilvánította: az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli." /ZDF Magazin, 1974. október 10./
In: Mindszenty-leveleskönyv, 103. oldal. Összeállította: Mészáros István. Budapest, 1997. A kiadást gondozta: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt.