Krajsovszky Gábor levele a Kormánynak

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Címzettek!

https://katolikus.info/krajsovszky-02-2020.html

Nagyon fontos kérdésben írok Önöknek, akik nálam sokkal részletesebben rálátnak az ország mai problémáira, az országot fenyegető veszélyekre, hiszen Önök vezetik az országot és állnak ellen nap mint nap a külső és belső ultraliberális ellenség minősíthetetlen és agresszív támadásainak.

Aki - a fent említett ellentábor - a kereszténységet üldözi és gyalázza, az - a vallásosan hívőkön túlmenően - mindazokat is súlyosan megsérti, akik - még ha nem is kifejezetten vallási indíttatásból, hanem a saját helyes lelkiismeretükre hallgatva - a természetes erkölcsi értékrend alapján állnak.

Én magam - csupán igen rövid bemutatkozásként írom - 54. életévemben járó, vallását gyakorló római katolikus ember vagyok. Ezt azért írom meg, mert az alábbi levelemben és annak belső hivatkozásaiban is szereplő meglátásaimhoz ennek ismerete nem érdektelen. A jelenlegi Kormány polgári-keresztény értékrendjével teljesen azonosulok és egyetértek vele. Azt is tudom, mivel az előző, 1990-ig regnáló kommunista rendszerben is éltem, hogy ma néhány olyan ember, politikus is van akár valamilyen vezető pozícióban is a polgári-keresztény oldalon, akik korábban ugyan tagjai voltak az akkori, 1990 előtti Pártnak, de annak politikájával 1990-től teljes mértékben szakítottak, attól elhatárolódtak és ma a nemzeti oldal őszinte elkötelezettjei, még akkor is, ha közülük esetleg nem mindenki vallja magát vallásosan hívő embernek. A keresztény értékrend általános emberi értékrend, ezért a természetes erkölcs és a valláserkölcs nincsenek egymással ellentmondásban, hanem kiegészítik egymást, a közös nemzeti- és ország-építő célok érdekében is. Ezért az együttműködés a közös jó célok érdekében magától értetődő és teljesen természetes.

Mindszenty bíboros - a XX. század egyik legnagyobb főpásztora és nemzeti hőse - a következőképpen nyilatkozott az 1956-os események kapcsán az akkori kormányokról, amikor megkérdezték tőle, hogy „Melyik kormányt ismeri el Magyarország törvényes kormányának? Nagy Imre kormányát vagy a Kádárét? – Nagy Imre kormányát ismerem el Magyarország kormányának. Kádár Jánost idegen katonai hatalom erőszakolta az országra. Abszolút törvénytelenek tartom és elutasítom.” Máskor pedig ugyancsak Nagy Imréről Mindszenty bíboros a következőket mondta: „Nagy Imre kommunista, de jó úton van.”

Mindezt azért szeretném elöljáróban leírni, mert senkit nem szeretnék a leveleimben előforduló, sokszor erősebb kritikámmal még véletlenül és a legkisebb mértékben sem igazságtalanul elmarasztalni. Bárki, aki őszintén, áldozatok vállalásával mindent megtesz a nemzet megmaradásáért, különösen a mai igen nehéz helyzetben, azt a legnagyobb elismerés illeti!

Alább elküldök egy hozzászólást, belső elektronikus hivatkozásokkal:

https://civilosszefogas.hu/birosagi-uton-kell-szamon-kerni-a-tetteseket/

Ebben az írásban - és ez lenne a levelem célja is - a következő gondolatra és javaslatra jutottam. Azért bátorkodom javaslatot írni, mert a Kormány a Nemzeti Konzultációk alkalmával is - Európában szinte egyedülálló módon - mindig megkérdezte az állampolgárok véleményét is.

Amikor ma az országban a keresztény értékek és az egész kereszténység az ellenség (ez már rég nem ellenzék) általi permanens, példátlan (és sajnos sok esetben büntetlen) meggyalázása folyik - legutóbbi példa ez az eset:

https://civilosszefogas.hu/istandwithremisztokepzodmeny/

és egyre nyíltabb a keresztényüldözés a világ nagyon sok részén, elsődlegesen fontos, sőt mi több, létkérdés az, hogy az országban a kereszténységet vallók közül az országgyűlési és egyéb választások alkalmával ezek az emberek hova, melyik pártra szavaznak. Ahogyan a fent hivatkozott írásomban és annak belső jelzetében is leírom, sajnos sok esetben mérhetetlenül naivak az ezekbe a körökbe tartozó emberek is. És amit én nagyon nagy mértékben hiányolok, hogy a keresztény egyházak vezetői - én csak a katolikus vonalról tudok nyilatkozni (ezért írtam a fenti, nagyon rövid bemutatkozást magamról) - az elmúlt három évtized alatt nem fogalmaztak meg egy olyan mérvű szókimondó, az ateista kommunizmus tetteit nyíltan és konkrétan keményen elítélő, részletes körlevelet /választási körlevelek jelentek azért meg, de meglátásom szerint kevés konkrétummal/, mint amilyenre szükség lett volna ahhoz, hogy (ezt a statisztikai arányokból lehet kalkulálni) templomba járó emberek ne szavazzanak nem keresztény értékrendű pártokra, illetve ne maradjanak távol a szavazástól (ami hozzájárult ahhoz, hogy 1990 óta összességében 12 év posztkommunista uralom legyen). Sajnos - és ezt most "belülről" véve kritika alá - a Magyar Katolikus Püspöki Kar, ha írt is körleveleket a választások előtt (2014-ben és 2018-ban tudomásom szerint már ez sem történt meg), nem adta tudtára egyértelműen a vezetetteik részére (a híveknek), hogy kire lehet és kire nem szabad szavazni. Amikor ez valamilyen formában feléjük bárhonnan számonkérés tárgyát képezi, kánonjogra hivatkozva szokott elhangzani az, hogy az egyház úgymond ne politizáljon. /Csak zárójelben írom, hogy például a mohácsi vésznél püspök is volt az elesettek között, aki fegyveresen harcolt az ország ellenségeivel szemben - ma "csak" tollal és szóval kellene harcot vívni, de akkor az legyen tényleg "fegyver", jogos önvédelmi fegyver; mert a jogos önvédelem mindenkor jogi birtoka minden egyes embernek, minden egyes családnak, minden egyes nemzetnek!/

Ehhez én most bemásolva idézem a levél-hivatkozásban is szereplő három nagyon fontos idézetet, amely ma is teljességgel irányadó az egyház megnyilatkozásainak tekintetében:

>Itt nem lehet azzal sem “takaródzni”, hogy a felekezetek hivatalosan ne politizáljanak – ez már nem egyszerű politikai kérdés, hanem nemzetmegmaradási vagy nemzetpusztulási közéleti kérdés. És ebben a keresztény egyházaknak – hatékony, és nem valamilyen semmitmondó nyilatkozatokkal – kötelességük részt venni. Alább bemásolok három idézetet Mindszenty bíboros erről a kérdésről szóló nyilatkozataiból:

"… mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelkeket – ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént -, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozható a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöket romboló – mozgalmak hatalomra jutása. A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést."

Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István társulat, 1989. 28-29. oldal

A politika és a vallás viszonya

“A politizálás csak abban az esetben volna elválasztható a papi hivatástól, ha a vallás és a politika is különválasztható lenne, vagyis ha a vallás nem volna egyéb elvont elméletnél, égi vagy légi tüneménynél, melynek a földi, gyakorlati élethez semmi köze, és ha a politika ezt az elvont rendszert legalább békében hagyná. A vallás azonban nem puszta elmélet, hanem élet és valóság, mely erkölcsöt irányít s ezzel együtt nemzetet, családot, egyént, igazságot, jogrendet, gazdaságot, szóval az egész életet. Viszont a politika is erősen beleavatkozik a vallás és vallás külső szervezeteinek dolgaiba, azért szükséges az ellensúlyozás, a vallás viszont-beavatkozása a politikába. Mivel pedig erkölcs és becsület nélkül elvész a jogi és társadalmi rend, megdől a gazdasági rend és a nemzet ereje, a vallás politikájának kell az állam segítségére sietni azáltal, hogy lelket, fegyelmet, stílust vigyen be az emberi tevékenységbe és szavát, befolyását érvényesítse a társadalmi szervezetekben és a törvényhozás házában egyaránt. Pártot csak párttal lehet ellensúlyozni s a nemzeti ügynek nem szentimentális humanizmussal, nem általános frázisokkal, hanem hódoló, odaadó szeretettel való szolgálata mindig gondviselésszerűleg kijelöli a papság számára azt a pártot, amelynek programjáért harcolva, a politika fegyvereivel is meg kell védenie hazájának legszentebb érdekeit.”

Zala Megyei Újság 1926. január 31.

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html

Mindszenty bíboros nyilatkozta egy interjúban az alábbiakat, 1974. október 10-én Bécsben, emlékiratai megjelenése alkalmából:

“A vatikáni zsinat is kinyilvánította: az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli.” /ZDF Magazin, 1974. október 10./ In: Mindszenty-leveleskönyv, 103. oldal. Összeállította: Mészáros István. Budapest, 1997. A kiadást gondozta: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html <

Ehhez tartozik még - ami ugyancsak követendő példa lenne megnyilatkozási forma tekintetében a Püspöki Kar és a többi keresztény felekezet részéről - az 1937-ben kiadott két, nagyon bátor hangú körlevél a kommunizmus pusztítása ellen:

http://szit.katolikus.hu/feltoltes/Divini%20Redemptoris.pdf

http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2016/03/03_Gregosits_2016_03.pdf

Földi László hírszerző egyik közleményét is olvastam a Világhálón:

https://mindenszo.hu/foldi-laszlo-megdobbento-elemzese-az-onkormanyzati-valasztasrol/

valamint a mai migrációs háborúról szóló könyvét: https://puskikiado.hu/foldi-laszlo-haboru.html

Ez is igen szorosan kapcsolódó, súlyos kérdés, aminek vészes fenyegetéséhez nagymértékben hozzájárul az Európai Unió alapvetően keresztényellenes magatartása is (ebbe a kérdésbe persze most nem mennék bele, de lehet, hogy Magyarországnak is hamarosan a mostani angol példát /Brexit/ kellene követnie, függetlenségének megőrzése érdekében - amennyiben ez nem veszélyeztetné a jelenlegi polgári-keresztény Kormány biztos kormányzási pozícióját).

Mindezen előzmények, idézetek felsorolását követően az alábbiak fogalmazódtak meg bennem, egyre erősebben aggódva a ma tapasztalható helyzettel kapcsolatosan: az ellenzéki előretörés teljes pusztulásba vinné az országot, ahonnan emberi számítás szerint nem volna visszaút, és ami három évtized értékeit és vívmányait rombolná le teljes erővel. Hogy ez még véletlenül se következzék be (ahogyan a Fővárosban sajnos már bekövetkezett) - túl a kormányzati stratégiák erőteljes érvényesítésén és a hatékony lakossági tájékoztatásokon - mindenképpen szükséges a fent említett keresztény réteg (akiket én templomba járó embereknek neveztem) szavazásokon történő egyértelmű állásfoglalása is.

Ezt pedig - és ez lenne az én gondolatom - az eddigiekhez képest sokkal nagyobb hatékonysággal lehetne és kellene felekezeti vonalakon is megvalósítani, ha kormányzati-, nemzetbiztonsági- és hírszerzési (titkosszolgálati) vonalról (természetesen a hírközlő eszközök teljes kizárásával, teljesen bizalmasan) hivatalosan keresnék meg a magyar keresztény egyházak vezetőit és - hivatkozva a fenti körlevelekre és egyházi jogszabályokra, megnyilatkozásokra - felszólítanák/felkérnék őket időközi-, illetve választások előtti körlevelek kibocsátására, ami azután sajtóban, hírközlő eszközökben és nem kevésbé templomi szószékekről is elhangoznék. Mégpedig olyanra, aminek - ahogyan mondani szokták - "foganatja" is van.

És ehhez egyértelműen hozzátartozik az, hogy ugyanolyan mértékben ítéljék el a felekezetek vezetői a mai, nemzetellenes erőket, néven nevezve azokat, mint amilyen mértékig a fent idézett két, 1937-ben megjelent körlevél is tette. Csak ebből lehet egyértelmű eligazítást kapni és nem áttételes utalásokból - sajnos a mai nemzedékekből általában véve nagyon kipusztították a helyes nemzettudatot is. És a fiatalságot is szólítsák meg ilyenformán a felekezetek vezetői is, mert - konkrét, bár nem statisztikával alátámasztott adatokból ismeretes, hogy - a fiatalok körében az ultraliberális Momentum is egyre inkább hódít. Ahogyan a Magyar Honvédség főparancsnoka más ügyben megkereste az esztergomi érsek urat, úgy lehetne (kellene) megkeresni ez ügyben is a felelős egyházi vezetőket, mert itt a nemzet léte a súlyos tét.

Köszönetet mondva levelem elolvasásáért, maradok a Nemzet sorsa iránti felelősséggel, tiszteletteljes üdvözlettel: Krajsovszky Gábor