Krajsovszky Gábor 2020. október 12-én a Püspökkari

Konferencia, illetve a magyarországi Püspökkari

Titkárságok részére e-mailben elküldött levele

Krajsovszky Gábor 2020. október 12-én az alábbi e-mail címekre elküldött levele (ezek az e-mail címek a Magyar Katolikus Egyház honlapján szabadon hozzáférhetők)

hivatal@dnyem.hu eger@egyhazmegye.hu ebp@katolikus.hu egombp@invitel.hu gyor@katolikus.hu foegyhazmegye@hd.gorogkatolikus.hu hivatal@asztrik.hu kaposvar@egyhazmegye.hu hivatal@mi.gorogkatolikus.hu
info@nyirgorkat.hu iroda@pecs.egyhazmegye.hu egyhazmegye@szeged-csanad.hu hivatal@puspokseg.hu
szombathely@katolikus.hu iroda@vaciegyhazmegye.hu helynok@veszpremiersekseg.hu

Tisztelt Püspökkari Konferencia,
Tisztelt Püspöki Titkárságok!

Az alább tételesen megadott weboldalak írásaira szeretnénk nyomatékkal felhívni a figyelmet (jóllehet a levél többes szám első személyben íródott, többek véleményét tükrözve, azonban a levél szerzője és aláírója én magam vagyok - 2014.01.16-án ugyanezen kérdésben küldtem már Önök részére egy hasonló tartalmú levelet):

https://www.katolikus.info/krajsovszky-02-2020.html
https://www.katolikus.info/hozzaszolasok.html − ebben:

< Dr. Krajsovszky Gábor ajánlásai> alcímű anyag

https://www.katolikus.info/2014-es-orszaggy-lesi-valasztasok.html
http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/KG_Mindszenty_51.pdf
http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/KG_Mindszenty_6.pdf
https://www.katolikus.info/tiz-kerdes-tiz-parthoz.html
https://www.katolikus.info/mindszenty-1946-oktober20-i-beszede.html

Fent jelzett írásos anyagok az országban és a világban manapság zajló, a kereszténység és a természetes erkölcs ellen brutális módon támadó erők jellemzését illetően is mindenben aktuálisak és egyre aktuálisabbak lesznek. A mai keresztényellenes, Isten- és emberellenes oldalon uralkodó irányzat erkölcstelenségében egy minden eddigit felülmúló, tűrhetetlen szintet ért el. Sajnálattal kell megállapítani, hogy különösen a mostani időkben – néhány nagyon rövid (esetenként hosszabb, de magánjellegű, egyéni) nyilatkozattól eltekintve – hivatalos, legfőbb egyházi vezető testületi részről, egységesen, testületileg nem született a jelen és a közelmúlt negatív eseményeit tekintve még hozzávetőlegesen sem olyan nyilatkozat, amely az alábbi nagy pápák, bíborosok, valamint a Spanyol Püspöki Kar idézett dokumentumaival (azokra is hivatkozva és merítve belőlük) − szókimondását és erejét tekintve − összemérhető volna (és itt valójában az utóbbi teljes három évtizedet kell tekinteni – jóllehet, ez nem azt jelenti, hogy nem jelent meg semmiféle iránymutatás, de a helyzet egészét feltáró, konkretizált anyag ilyenformán nem):

http://eucharisztikuskongresszus.hu/Apostoli_Szentszek_dekretuma_a_kommunizmusrol.html
http://szit.katolikus.hu/feltoltes/Divini%20Redemptoris.pdf
http://www.ppek.hu/konyvek/XIII_Leo_apostoli_korlevele_a_szabadkomuvessegrol_1.pdf
http://www.belvedere-meridionale.hu/wp-content/uploads/2016/03/03_Gregosits_2016_03.pdf - ebből csak maga a dokumentum a releváns.

Az elmúlt, 1945 és 1990 között regnáló ateista-kommunista rendszerben is voltak – természetesen Mindszenty bíboros még szabadon megtett megnyilatkozásai mellett – olyan nyilatkozatok, amelyek valóban kiemelt bátorságra vallottak (de azok, akik ilyen nyilatkozatokat tettek, illetve megalkuvás nélkül éltek, nyilván megfizették az árát az akkori magyarországi terrorrendszerekben). De az is tudva levő, levéltári adatokkal bizonyítottan, hogy a pártállamban − még a legoptimistább becslések szerint is − az akkori magyarországi püspöki kar több, mint 64%-a egyben a Belügyminisztérium III/3-as, valamint III/1-es osztályainak (belső elhárítás, illetve hírszerzés) ügynöke is volt, azaz hálózati személy, továbbá 1969 után az érsekek minimum 80%-a ügynök volt, tehát tőlük kedvező megnyilatkozás tekintetében szinte semmit se lehetett várni:

Tabajdi Gábor – Ungváry Krisztián: Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990. Corvina, 1956-os Intézet. Budapest, 2008. 288-289, 291-292.
Szabó Gyula: A Pápai Magyar Intézet, mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963–1989). Püski – Budapest, 2011. 71-103.
Adriányi Gábor: A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939-1978 − A Mindszenty-ügy. Kairosz Kiadó Budapest, 2004.

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/KG_hit_331.pdf
http://www.vasiszemle.hu/2015/05/krajsovszky.htm

Az 1990 óta eltelt három évtizedben is legtöbbször csak igen kevés konkrétummal megjelenő hivatalos egyházi nyilatkozat látott napvilágot egyéb tekintetben is: amennyiben egyáltalán ilyenek kiadásra kerültek, példának okáért országgyűlési választások előtt – mert sajnos ott is sok esetben csak a teljes hallgatás volt, vagy nagyon kevés konkrétummal bíró (adott esetben csak néhány soros) írás került megjelentetésre. A templomokba járó hívek közül is – ismerve a véleményeket – vannak (sajnos nem is olyan kevesen), akik rendkívül naivak, hanyagok és lelkiismeretlenek a közéleti kérdéseket illetően. Jóllehet, ha még viszonylagosan kisebb számban vannak a vallásukat gyakorlók, akik egyben szavazóképesek is, egy ilyen kritikus helyzetben (egy országgyűlési választás előtt, illetve annak előkészítő időszakában) minden szavazatra fokozottan szükség van a keresztény-polgári oldal felé – és ennek ma sincsen más, erkölcsileg elfogadható alternatívája! Az elmúlt három évtizedben összességében 12 év posztkommunista uralom visszaszavazása a kalkulációk szerint sehogy sem jöhetett volna ki a templomba járók szavazatainak elmaradása, vagy az ellenoldalra történő szavazása nélkül. És mindez persze annak is a következménye, hogy a háborús bűnökkel terhelt magyarországi kommunista párt, illetve annak bűnelkövetői – ahogyan néhai Bognár Lajos atya fogalmazott – „egy pofon nélkül megúszták” és újra uralomra törhetnek:

http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/pdf/Mind_147.pdf

Amiért most ez a levél - tiszteletteljes kérésként - Önök felé íródott, az legfőképpen a következő: egyedül Önöknek van lehetőségük a templomban ott levő hívekhez szóló olyan körlevél kötelező felolvastatásához, ami egy konkrét, nem általánosságokban megfogalmazott, hanem egy valóban hatékony, a lelkiismeretbe vágó iránymutatás, mind helyzetértékelés tekintetében – az embertelen és istentelen visszásságok, illetve azok elkövetőinek konkrét megnevezésével –, mind a jövőbe mutató egyetlen lehetséges út, a polgári-keresztény irányzat mellett /még akkor is, ha a polgári oldalon is nyilvánvalóan vannak hibák, amelyekre persze ugyanúgy fel kell hívni a figyelmet, például a szodómia hallgatólagos tűrésére, de ennek semmi esetre sem lehet alternatívája az ezt és minden normális emberi erkölcsöt támadó elvetemült, gonosz, és mindenben csak romboló baloldal/ történő egyértelmű állásfoglalással (amelytől az Egyház is és az ország egész népe is, pártállástól függetlenül, nagyon sok erkölcsi és anyagi támogatást kap). Nem lehet úgy „hitvédelmi” írást szerkeszteni, azaz csupán olyan „semleges” nyilatkozatokat adni, hogy az minden „oldalnak” megfeleljen – és az már elég nagy baj lenne, ha azt tartalmilag (különösképpen a jelen helyzetben) az ellenoldal is szó nélkül úgymond „akceptálná”. Nagyon nagy szükség van tehát egyrészt az elmúlt három évtizedben elmaradt, konkrét tényfeltárásra a magyarországi jelenlegi /és elmúlt 30 évi/ erkölcsi állapotok tekintetében, nevezetesen a liberális, szabadkőműves, Isten- és emberellenes, minden erkölcsi gátlást nélkülöző elvetemültekkel szemben, ideértve a gender-elmélet és legújabban a szódómia erőszakos, mérhetetlen aljas módon történő propagálását is! És erre már egyáltalán nem lehet ellenérv az úgymond „ne politizáljunk” kitétel – ehhez ugyanis egy nagyon alapos eligazítás és konkrét felszólítás jelenik meg (a fent idézett nagy pápák enciklikáin túlmenően) Mindszenty József bíboros politikával kapcsolatos, alkut nem ismerő, ma is teljességgel aktuális nyilatkozataiban:

<A politika és a vallás viszonya>
https://www.katolikus.info/hozzaszolasok.html

1/ >… mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelkeket – ahogyan az a történelem folyamán annyiszor megtörtént −, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintettem a szavazó polgárok alaposabb tájékozottságát és felvilágosítását még a pártpolitika vonalán is elősegíteni. Az volt a felfogásom, hogy határozott kiállással és a lelkipásztoroktól jövő egyértelmű eligazítással megakadályozható a vallásellenes – vagy társadalmakat és a közerkölcsöket romboló – mozgalmak hatalomra jutása. A hit meggyengülésének a jele, ha az egyház ateista mozgalmakkal szemben a pártpolitikában semleges álláspontot foglal el és hívei ily módon megtévesztett lelkiismeretére hagyja a döntést.<

Mindszenty József: Emlékirataim. Szent István Társulat, 1989. 28-29. oldal

2/ >>A politizálás csak abban az esetben volna elválasztható a papi hivatástól, ha a vallás és a politika is különválasztható lenne, vagyis ha a vallás nem volna egyéb elvont elméletnél, égi vagy légi tüneménynél, melynek a földi, gyakorlati élethez semmi köze, és ha a politika ezt az elvont rendszert legalább békében hagyná. A vallás azonban nem puszta elmélet, hanem élet és valóság, mely erkölcsöt irányít s ezzel együtt nemzetet, családot, egyént, igazságot, jogrendet, gazdaságot, szóval az egész életet. Viszont a politika is erősen beleavatkozik a vallás és vallás külső szervezeteinek dolgaiba, azért szükséges az ellensúlyozás, a vallás viszont-beavatkozása a politikába. Mivel pedig erkölcs és becsület nélkül elvész a jogi és társadalmi rend, megdől a gazdasági rend és a nemzet ereje, a vallás politikájának kell az állam segítségére sietni azáltal, hogy lelket, fegyelmet, stílust vigyen be az emberi tevékenységbe és szavát, befolyását érvényesítse a társadalmi szervezetekben és a törvényhozás házában egyaránt. Pártot csak párttal lehet ellensúlyozni s a nemzeti ügynek nem szentimentális humanizmussal, nem általános frázisokkal, hanem hódoló, odaadó szeretettel való szolgálata mindig gondviselésszerűleg kijelöli a papság számára azt a pártot, amelynek programjáért harcolva, a politika fegyvereivel is meg kell védenie hazájának legszentebb érdekeit.<

Zala Megyei Újság 1926. január 31.
http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html

3/Mindszenty bíboros nyilatkozta egy interjúban az alábbiakat, 1974. október 10-én Bécsben, emlékiratai megjelenése alkalmából:
>A vatikáni zsinat is kinyilvánította: az Egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli.< /ZDF Magazin, 1974. október 10./ In: Mindszenty-leveleskönyv, 103. oldal. Összeállította: Mészáros István. Budapest, 1997. A kiadást gondozta: az Eötvös József Könyv- és Lapkiadó Bt. http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/Mindszenty_101.html <

Ahogy mondani szokták, a 24. órában vagyunk – a civil, igen bátor és sokszor családjukat, biztonságukat és előmenetelüket is komolyan kockáztatók, akik nem csak alkalomszerű, hanem rendszeres nyilatkozatokat tesznek, azok a fenti nagy pápákon és megnyilatkozókon túlmenően az igazi bátorság nagyon szép példáit adják :

https://demokrata.hu/magyarorszag/eddig-es-ne-tovabb-2-285650/
https://magyarjelen.hu/a-megtamadott-csaladanyak-vedelmeben-tuntetett-a-mi-hazank/

Ha ez a teljes és tárgyilagos tényfeltárás, illetve az aktualitásokról való egyértelmű, szókimondó és a gonoszságok ellen történő tiltakozó (és nem csak megdöbbenéssel nyugtázott, vagy úgymond csak enyhébben elítélő, hanem erélyesen tiltakozó – mert annak az oldalnak a viselkedésén már rég nem lehet megdöbbenni, mert mást azoktól várni egyáltalán nem lehet), részletes és lényegre törő állásfoglalás, továbbá a magyarországi egyház 1948-tól számított történetének fenti szempontokból való feldolgozása is, három évtized elteltével megtörténnék – mert ennek hivatalos egyházi részről való feltáratlansága és tárgyilagos elemzése sok tekintetben bizony akadálya az őszinte továbblépésnek; civil kutatók viszont már folyamatosan végzik ezt a munkát –, az egyrészt óriási erősítést adna ezeknek a példás és alkut nem tűrő keresztény-polgári kezdeményezéseknek, másrészt igencsak megemelné a tekintélyét a magyarországi katolikus egyháznak, beleértve a felső vezetését is, mert több oldalról is szüntelenül jogos kritika éri ezért a végveszélyben való hallgatásáért. Nyilván ekkor az ellenoldal még nagyobb támadásba lendülne, akárcsak anno (de ugyanúgy ma is) XII. Pius pápa ellen, vagy tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros ellen, de ilyenkor (is) Tertullián szavai az iránymutatók: "Bizonyos vádlók vádja nekünk dicsőségünk", amiért egyedül Istent illeti a hála.

Nagyon várjuk a megjelenő, a fenti nagy pápák nyomdokain megszülető és őket is enciklikáikon keresztül idéző hatásos püspökkari nyilatkozatokat, nem csak az országgyűlési választásokra, hanem már előtte is, több ízben, mind templomi megszólításokban, mind a hivatalos katolikus sajtóban, nyomtatott és digitális formában, hogy még időben ki lehessen józanítani azokat, akiket még ki lehet, másrészt, ha itt újra a fent említett kontrateista rendszer jutna uralomra, akkor minden bizonnyal egész egyszerűen vége lenne a Szent István-i országnak. Ezért mindenkinek éreznie kell a kötelesség sürgős indíttatását e téren is. Erre nagyon szép példa Osztie Zoltán plébános atya mostani igen bátor fellépése és őszinte nyilatkozatai! Akiknek nagyobb a lehetőségük, azokra nagyobb felelősség is hárul, Isten és a történelem színe előtt is.

Megköszönve őszinte szavakba foglalt írásunk elolvasását, Mindszenty bíboros 1956-os rádióbeszédjének záró szavaival zárva levelünket, tisztelettel: Krajsovszky Gábor

<Ettől a pillanattól kezdve figyeljük, hogy ígéretek és cselekedetek födik-e egymást, és ami ma keresztülvihető, azt senki se halassza holnapra. Mi, akik figyelünk, és előmozdítani kívánjuk az egész nép javát, bízunk a Gondviselésben. - S nem hiába.> /Mindszenty József/