Tökéletesebb és irgalmasabb életet!

Mindszenty József karácsonyi szentbeszédei alapján

„Ami történt, az is az Ég végtelen irgalmából történt, mert a meghívó több érdemmel rendelkezik, mint a meghívott.”
Mindszenty József

Az egyházi év három nagy ünnepköre a karácsonyival veszi kezdetét. Jézus születését az advent időszaka készíti elő. Jézus Krisztusban megjelent az Isten jósága és emberszeretete, amely nélkül nem lehet szebb jövőt építeni. „Istennek a gondolatai forognak a látszatra emberi világ történelmi eseményeiben. Az Isten gondolt azzal, áttekintve a jövendőt, hogy jön majd idő a nihilizmus és az istentelenségnek a jelszavával, amely majd nem átallja azt hirdetni, hogy ez a Jézus Krisztus nem élő, nem történelmi személy.”¹ – mondotta Mindszenty József bíboros 1973-ban Bécsben, advent utolsó vasárnapján. Ebben az Istentől távol került világban segítsék az előkészületet a főpásztor idehaza, illetve a száműzetésben elhangzott megnyilatkozásai, valamint Erdős Mátyás volt esztergomi dogmatikatanár, Mindszenty bíboros egykori munkatársának elmélkedő gondolatai.

Karácsony ünnepe

Az érdem azért lehetséges, mert van szabad akarat. Az áteredő bűn következtében az ember akarata meggyengült, nehezebben dönt a jó mellett. Aki szabad elhatározással teljesíti kötelességét, vagyis megteszi Isten akaratát, az jót tesz. Az erény készség a kötelesség állandó és könnyű teljesítésére.² Erdős Mátyás adventi tanítása rövid áttekintést ad a Megváltó születéséről, Szűz Mária szabad beleegyezéséről és hitéről. Ahogyan Ábrahám az Ószövetség, úgy Mária az Újszövetség megnyitója. Máriának is voltak érdemei, annak ellenére, hogy őt Isten megóvta az áteredő bűntől és annak minden következményétől. Mária a „jók” közül válogathatott, tehette és tette is a nagyobb jót.

Az Úr Jézus nem akart erőltetve emberré lenni, azt akarta, hogy az emberiség egyezzen bele, ezért kikérte a Szűzanya igenjét. Érdeme ez a nagy igen.³ Amikor Istentől kapott kiváltságai miatt tiszteljük, az ajándékozó Istent tiszteljük. De legjobban a Szentháromság tisztelte Szűz Máriát, amikor a Mennyei Atya Fia édesanyjává választotta.⁴

A dogmatikai alapok után tekintsünk bele Mindszenty bíboros elmélkedő homíliáján keresztül a karácsony időszerűségébe, az akkori emigrációs magyarokhoz szóló üzenetébe és vigasztalásába, a pásztorokat és a napkeleti bölcseket állítva példaképként.

„Szól-e a Karácsony a menekült hontalanoknak is? Igen, hisz senki se áll olyan közel Istenhez, mint a romlatlan gyermek és a szenvedő, gyötrődő felnőtt. (…) A pásztorok az Írás szerint jóakaratú emberek. A bölcsekről az ajándék, az arany, a tömjén és mirha jelentéséből mi állapíthatjuk meg: hittek a mindenek fölött uralkodó királyban, az imádandó Istenben, aki azonban ugyanakkor a felvett emberi testben a szenvedés férfia is. (…) Legyenek vezetőitek nektek is az el nem homályosuló csillagok. Higgyetek a Krisztus Királyban, akinek végtelen szereteten szerzett alattvalói vagyunk. Szenvedő szívetekre öleljétek a ma született Kisdedben magatokhoz a szenvedőt. Karácsony a legcsaládibb ünnepünk. Édesapák, édesanyák, el ne felejtsétek a családot – a mai világszellemtől messze – megtartani az ősi hitben, jó erkölcsben, az ősök hagyományaiban. A Karácsony nyújtotta isteni nagy szeretet kísérjen bennünket életünk minden napján, földi és örök felemeltetésünkig.”⁵

Karácsony 1944-ben és 1948-ban

A 20. századi totalitárius rendszerek tetteik elkövetése előtt meg kellett tagadják a kereszténységet. „Nem akarják, hogy a vallás tetteik tilalomfája, bűnös fejük ítélő bírája legyen.” Mindszenty József 1919-be zalaegerszegi hittanárként az első kommün börtönében, 1944-ben veszprémi püspökként a nyilasok fegyházában, majd 1948-tól esztergomi érsekként ismét kommunista börtönben raboskodott. Az alábbiakban életének két, nevezetesebb karácsonyához kapcsolódó eseménye kerül bemutatásra; elsőként a háborús műveletek elleni tiltakozása miatti 1944-es bebörtönöztetése,7 majd 1948-as, Szent István vértanú napján történt letartóztatása.

1944 szentestéje a sopronkőhidai fegyházban

Erről a fájdalmas szentestéről Mindszenty József emlékirataiban így emlékezik meg: „Milyen fájdalmas éjféli mise volt ez karácsony szentestéjén! (…) a mohácsi nagy temetőben lehetett talán csak együtt annyi élre került vezető magyar, mint amennyit ebben a börtönben fogva tartottak. (…) A halálos veszedelem közelebb hoz Istenhez! (…) Ez a tragikus külső keret, jóval túl a kápolna és a fegyház falán, a messzeségbe nő. Esztergom, Buda és a Balaton vonalára, ahol német és orosz arcvonal néz egymással farkasszemet – miközben az egyik mentéssel, a másik felszabadítással rabolja vagy pusztítja a sokfelé szétszaggatott drága magyar föld utolsó értékeit. Könnyekben fürdik az oltáron Krisztus szent teste és vére. A tömegben is fel-felcsuklik a zokogás. Ez volt életem legmegrázóbb éjféli miséje.”⁸

Esztergomi érsekként 1946 karácsonya előtt tíz nappal visszaemlékezik a két évvel azelőtti nehéz karácsonyra, párhuzamot vonva az akkori nyomorúságos helyzettel. „Életem karácsonyestéiből eddig mindenkorra a legemlékezetesebb az 1944. évi, de legfájdalmasabb az idei lesz. 1944 szentestéjét, mint veszprémi püspök 26 papommal és kispapommal Kőhidán a fegyházban, egyik nyirkos, addig nem fűtött helyiségben töltöttem. Aznap még kivégzések folytak az udvaron.(…) Most pedig gondolunk a Duna, Garam, Hernád, Laborc, Latorca, Küküllő, Dráva mentének magyarjaira, akár itt vannak, akár internálótáborokban, börtönökben senyvednek, vagy száműzöttek, vagy épp most húzkodják ki őket ezeréves földjükről, hajlékaikból, templomaik, temetőik, iskoláik és családjuk köréből, avagy gyökértelenül gyökereztetik Szilézia földjén. (…) És mi, 1946 magyarjai megköszönjük a kis Jézusnak, hogy úgy jött a világra, ahogy jött. (…) Nem volt helye a szálláson. Ahol helye volt, ott az otromba, fizikai hatalom tőrei meredtek feléje.”⁹

A II. világháború és az azt követő tragikus évtizedek döntően az európai elkereszténytelenedés következményei voltak.

A vér nélküli vértanúság kezdete

„Mezíteleneket felruházni. Mikor volt mezítelen ez a Jézus? Hát mikor fonták már az ostorokat a testére, akkor eltávolították a ruhákat és verték a mezítelen testét. Ma kelet felé de sokszor levetkőztetik az embereket, és de sokszor működnek a gumibotok és hasonló eszközök. És mivel ezek Jézus titokzatos testének a tagjai, ezért magát Krisztust ostorozzák. És Ő a mezíteleneknek a ruházását kívánja, mint saját magának tett szolgálatot.”¹⁰ Így beszélt Szent István vértanú napján elmondott homíliájában nyugati száműzetésének második évében a bíboros. Ekkor már túl volt élete nagy próbatételein, és bizonyára felvillant benne a 24 évvel azelőtti, Andrássy út 60. felé tartó sötét menet emléke is.

1948. december 26-án este „a világ legkegyetlenebb zsarnokainak csatlósai Magyarországon letartóztatták és bebörtönözték az esztergomi érseket.”¹¹ A hercegprímás november 18-án a következő szózatot intézte a magyar néphez: „Nyugodtan nézem a mesterségesen felkorbácsolt hullámokat. Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrt állok, a tajtékzó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos. Elődeim közül azonban senki sem állott annyira eszközök híjával, mint én. Annyi célzatosan megszőtt, százszor megcáfolt, de konokul tovább hirdetett valótlanság nem tajtékzott mind a hetvennyolc elődöm körül együttvéve sem, mint körülöttem.

Nem vádolom vádlóimat. Ha a helyzetet időnként megvilágítani kényszerülök, ezt csak nemzetem feltörő fájdalma, kicsorduló könnye, megrázó igazsága teszi. Imádkozom az igazság és szeretet világáért. Azokért is, akik Mesterem szava szerint nem tudják, mit cselekszenek. Szívből megbocsátok nekik.”¹²

A bíboros sejtette, hogy mi vár rá – az első kommün tapasztalata előrelátóvá tette. Ezért, még letartóztatása előtt az alábbi nyilatkozatban döntötte halomra kirakatperének aljas vádjait: „Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallanivalóm és semmit sem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye, s azt eleve semmisnek nyilvánítom.”¹³

Füzér Julián ferences szerzetes, Mindszenty szentté avatásának kezdeményezője és előmozdítója, aki a bíboroshoz hasonlóan gondolkodott, ennek a szomorú napnak emlékére írta meg a „Mindszenty bíboros a székesegyházban prédikál” című öszszeállítását. Ezt a beszédet nem a hercegprímás szerkesztette és nem hangzott el az esztergomi bazilikában. Julián atya Mindszenty bíboros gondolatvilágába belehelyezkedve, szájára adva a szót elmélkedik karácsonyról, vértanúságról, utalva a bíboros sorsára is.

„Ősi szokás szerint ezen a napon három szentmisét mondunk. Az elsővel megvalljuk Krisztus az Atyától való örök születését, mert »Isten az Istentől, fény a fényből, igaz Isten az igaz Istenből«. A másodikkal hirdetjük, hogy értünk, emberekért, a mi üdvösségünkre testet öltött a Szentlélektől és Betlehemben megszületett a szeplőtelen Szűztől. A harmadikkal valljuk, hogy az evangélium által mibennünk, emberekben titokzatos módon, de valóságosan megszületik (...)

Gondolkozzunk el és elmélkedjünk a karácsonyi szentmiséink mély értelméről és titkairól. Valahányszor misét mutatunk be, mindig Urunk szenvedését és halálát hirdetjük. Kiontott vére van a kelyhünkben, összetört teste van az oltárunkon. A szentmisével újra és újra megelevenítjük Krisztus áldozatát. De Karácsony napján a szentmisét születésének örömére is bemutatjuk, mindenekelőtt a betlehemi születésére gondolva. Karácsony napján egy szentmisével kettőt teszünk: Krisztus születését és halálát egybekapcsoljuk – örvendezünk születésének, és siránkozunk szenvedésén és halálán.

Hogy a képzeletet segítsem, úgy is mondhatom, hogy Karácsonykor a szentmisékben egyszerre látjuk Urunkat-Üdvözítőnket a betlehemi jászolban és a Golgotán a kereszten.

A világ szemében ez érthetetlen állítás és esztelen viselkedés. Csak a mi szent vallásunkban van, hogy egy testtel, egy szentmisével egyszerre örvendezünk is és szomorkodunk is egyazon valóságon.

Isten kedves gyermekei, karácsonyi szentmisénk legdrágább pillanata, amikor Jézust szívünkbe fogadjuk a szentáldozásban. Születésén örvendezve mondogassuk Vele: »Atyám, testet adtál és jövök, hogy tegyem akaratodat.« És szenvedésén, halálán szomorkodva ismételgessük Vele, amit a kertben mondott vért izzadva: »Atyám, ne az én akaratom, hanem a Tied legyen meg.«

Boldog, szent Karácsonyt kívánok nektek. »Szent Fiával áldjon meg minket a Boldogságos Szűz Mária.« És mivel nem tudjuk, mit hoz a holnap, kívánom, hogy az Úr legyen veletek az új évben. Ámen.”¹⁴

Krisztus sorsa, a vértanúk sorsa – köztük a hercegprímásé is – az engedelmességben fonódik a legszorosabbra. Erdős Mátyás és Mindszenty bíboros gondolatai elénk tárják Mária Jézushoz való viszonyának üdvtörténeti szerepét.

„Az anya és fiú közötti hívő-szerető kapcsolat Krisztus szenvedésének óráiban fűződik össze a legszorosabban. Akkor járja át lelkét a tőr, amelyet Simeon megjövendölt. Nagy, hősies volt Mária hitének engedelmessége, amellyel minden fenntartás nélkül, értelmével és akaratával teljesen meghódolt a Mennyei Atya előtt, kinek útjai kifürkészhetetlenek.”¹⁵ Mária szabad elhatározásból vállalta az Isten akaratát a Megváltó megtestesülésében. „Amikor a legnagyobb a méltóság a földön, akkor legmélyebb alázatossággal párosul ez a méltóság: az Úrnak szolgáló leánya. (...) Ez az ő nagy élménye az angyali üzenetre. És mi tudjuk, hogy amikor az Ige testet öltött, akkor Máriából öltötte ezt a testet. Jézusnak az arcéle Máriának az arcéle. És amikor a kereszten megköpdösték, ezt az arcot, akkor az édesanyai arcot köpdösték meg benne. Amikor áldozunk, akkor azt a testet vesszük magunkhoz, amit az Úr Jézus fölvett az édesanyjától.”¹⁶

Szent István vértanú és a mai kor vértanúi

A hatékony szeretet lényege, hogy jót teszünk a másik emberrel. A földi élet nélkülözhetetlen velejárója – a lelki életen túl – a fizikai létről való gondoskodás is. Az apostolok az evangélium hirdetésére tették fel az életüket. A szerpapok viszont a szegények, nélkülözők ellátását végezték. Nem hathatós az evangélium hirdetése ott, ahol a szegények problémáit nem tudják enyhíteni. Szent István keresztény hitéért ellenállás nélkül viselte a halálos kínokat – ezzel megnyitotta a keresztény vértanúk hosszú sorát. „Szent István a 25 betlehemi aprószentekkel a jászolnak első vérrózsája. A jászolhoz méltó ez a vérrózsa. Ő a kőzáporban, ami reá hullott, nyitva látta az eget. Ez a Szent István szerpap volt és hogy az apostolok minden gátlás nélkül csak a hithirdetésnek éljenek, és emiatt viszont az Egyháznak a szegényei ellátatlanul maradva ne legyenek rossz illusztrációi az evangéliumnak és a kereszténységnek, mert ahol a szegényt elhanyagolják, ott megszégyenül az evangélium.”¹⁷

Füzér Julián – a hercegprímás letartóztatására is aktualizálva – megemlékezik Szent István vértanúról is, mélyrehatóan elemezve a vértanúság lelkületét és az ehhez kapcsolódó vér nélküli vértanúságot – az ősegyházban a vérontás nélküli szenvedőket hitvallóknak nevezték. A modern kor egyik hitvallója Mindszenty bíboros volt. Őt az istentelen bolsevizmus juttatta a vér nélküli vértanúk sorsára. Az alábbi sorok párhuzamot vonnak az ősegyház tanúságtevői és a modern kor hitvallói között.

„Szent István hittel és kegyelemmel teljes férfiú volt, akit az Úr adott a kezdődő jeruzsálemi Egyháznak. Édeseim, jól jegyezzétek meg, soha el ne feledjétek, hogy a szentet, a vértanút mindig az Isten adja az emberek iránt való jóságában, hogy szeresse, szolgálja, tanítsa őket, mint Szent István tette a jeruzsálemi keresztényekkel. Ellentmondásnak látszik, de valójában az a nép áldott, amelynek vértanúi vannak.

Aztán, mint Szent István, minden szent és vértanú »kegyelemmel és hittel teljes igaz ember«. Aki hittel és kegyelemmel teljes, az nem keresi magát, csak az Istent, az nem akar más lenni, mint eszköz az Isten kezében és elveszti akaratát az Isten akaratában. A vértanúság nem az ő szándékában volt, hanem az Istenében. A vértanú magának semmit se akar, még a vértanúság dicsőségét sem.

Ne feledjétek el szavamat: van vértanúság vérontás nélkül is. Hittel és kegyelemmel teljes, igaz emberekről beszélek. Azok, akiket testükben kegyetlenül, embertelenül kínoznak, vagy azok, akiknek egyéniségét és személyiségét erőszakosan összetörik és mesterségesen megváltoztatják, vagy azok, akiket emberi méltóságuktól megfosztanak – bár vérüket nem ontották – ezek is mind vértanúk.

Szent István az első vértanú. Vértanúk voltak és lesznek Pannóniában, hazánkban is. Nálunk is vannak vértanúk vérontás nélkül és vannak vérontással. Gondoljatok nagyméltóságú Apor Vilmosra, a boldog emlékű győri püspökre, aki vérét ontotta. Hogy ki lesz vértanú közülünk akár vérontással, akár vérontás nélkül, az Urunk szent titka. De ne mondja senki köztünk, hogy ő nem született vértanúságra. Ilyen kijelentés ellenáll az Istennek, az ő szent akaratának.

Azt mondtam, a vértanú elveszti akaratát az Isten akaratában. Helyesbítem magamat: a vértanú megtalálja akaratát az Isten akaratában, mert szabadon veti magát alá az Istennek.”¹⁸

Mindszenty bíboros az emigrációban Szent István vértanút állítja a hithűség és a legnehezebb isteni parancs teljesítése, az ellenségért való imádkozás példaképéül.

„Mennél jobban zuhog a köveknek az áradata Szent Istvánra, annál esendőbben kéri, hogy a mennyei Atya bocsássa meg nekik a bűnöket. (…) Szent Istvánnak az imádsága adta az Egyháznak a nemzetek apostolát, Szent Pált, aki alázatosan is merte mondani, hogy »többet tettem Krisztus Egyházáért, mint a többi apostolok« együttvéve. Van mit tanulnunk Szent Istvántól, és ezek az erények, amiket tanulunk, legyenek a mi kísérőink.”¹⁹

A legelső keresztény vértanúk

Karácsony nyolcadában a Krisztusért meggyilkolt kisdedeknek, az aprószenteknek is emléknapjuk van. Nekik is Jézusért kellett meghalniuk. Heródes akkori kegyetlenségéhez mérten ma sok tekintetben még nagyobb bűnöket követnek el ártatlan emberi életek ellen. Aprószentek ünnepén hívő körökben évek óta országszerte megemlékeznek azokról a kis emberekről, akik nem születhettek meg, mert magzatként elpusztították őket. Ennek a minősítetten súlyos bűnnek az áldozatai az Isten megmentő igazságosságából és irgalmából kifolyólag azonnal az örök boldogságba kerülnek. Sajnos ma a világban, így Magyarországon is a magzatgyilkosságok száma növekszik. Mindszenty bíboros nyilvános felszólalásaiban is – az Egyház ősi hit- és erkölcstana alapján - mindig elítélte ezt a bűntettet. Az aprószentekről szóló beszédéből is megállapítható: a vértanúk véréből sarjad a kereszténység magva!

„Elmúlt egy kicsike idő és akkor a pogány-zsidó vazallus fejedelem, Heródes kezdte félteni a gyermektől és az írásoktól az ő trónusát. Mintha a gyermeket azért küldötte volna a mennyei Atya, hogy rozoga trónokra pályázzék és azokra legyen ambíciója. Azt a 25 gyermeket, akiket legyilkoltak a katonák, 25 anyának a kebeléről, azt ennek a most született Jézusnak az intézménye, az Egyház aprószentekként tiszteli és vértanúkat lát bennük, minthogy azok is voltak, jóllehet, hogy a szándékot ők még nem tudták felindítani. Ez a hatalmas világbirodalom is semmivé lett és a romjain ez a gyermek építette meg a Krisztus király országát, amely nem ebből az országból való. Ez az intézmény adott egymásután 3–6 millióig menő vértanút 300 éven keresztül és 22 pápa sorjában, megszakítás nélkül lett vértanúja ennek a most született gyermeknek.”²⁰

A kereszténység a történelem során felbecsülhetetlen szellemi és lelki kultúrával tette gazdagabbá a világ népeit. Az embereket mint a közösségek egyedi tagjait szólítja meg. A megváltás ugyan minden emberre vonatkozik, de nem mint tömegre, hanem mint egyénekre. Ennek befogadásához pedig elengedhetetlen a pásztorok miséjében bemutatott lelkület. „A kereszténység nemcsak a tömegekre pályázik, hanem a minőségre, az egyéniségekre is. És a tömegnek a minőség ad értéket. Tömeget lehet szerezni terrorral is. Csak ki kell adni a vezényszót a gyárakban és akkor aztán mennek oda, ahova parancsolják, de ha minőség is van, akkor nem ez a helyzet, sohase lesz az emberből nyáj, csorda, amit felhajtanak.”²¹

Vízkereszt ünnepe

A vízkereszt (epifánia) az Úr megjelenésének ünnepe. Eredetileg ez a nap „ január 6.” volt Jézus születésének az ünnepnapja (Krisztus születését december 25-én csak a Kr. utáni IV. századtól ünneplik – azért került a születésünnep december 25-re, hogy kiszorítsa a pogány „legyőzhetetlen fény” istenség ünnepét). A karácsonyi ünnepkör liturgiai főünnepe a vízkereszt. Karácsonykor Jézus megszületik mint ember, vízkeresztkor pedig megjelenik mint ember.²²

Vízkeresztkor három eseményt ünneplünk: a) a napkeleti bölcsek megjelenését, hódolatát Jézusnál, amivel egyben elismerték Jézus istenségét is. b) Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban. Jézus Keresztelő János keresztségét vette fel, ami nem törölte el az áteredő bűnt, de Jézusnak erre nem is lett volna szüksége, mivel ő – isteni személy lévén – vétkezhetetlen. c) Jézus első csodáját, amikor a kánai menyegzőn – Mária közbenjárására – a vizet borrá változtatta.

Mindszenty bíboros elmélkedése így mutatja meg az ünnep gyakorlati tanulságait: „A Napkeleti Bölcsek, vagy Három Királyok pogányok. Ezekkel a pogányokkal messze kiterjed ma az Isten földi országa. Ők láttak (…) egy rendkívüli csillagot, de figyeltek rá, mi az oka ennek a rendkívüliségnek? És mindjárt indultak is. Pogányok a jelre megindulnak. Vajha a keresztények, Krisztushívők ilyen fürge mozdulattal felelnének a sugallatokra a lelkük mélyén. (…) De ezek a bölcsek ajándékot is visznek. (…) Aranyat, mert ők hisznek a Krisztus királyban, a Messiásban. Tömjént visznek, mert ők annak a kedves illatát hozzák az Ő istensége elismerésére. Hozzák a mirrhát is, mert ez a kis újszülött felnövekedve lesz majd a fájdalmak, a szenvedés férfia és ők is ezt megtisztelik, elismerik, hitükkel megvallják. (…) Fontos az, hogy mi letegyük aranyunkat (…) a szívnek az aranyát (…) az új szenteltvízzel hintsük meg ma házunkat, hogy szent legyen az egyéni lélek, szent legyen a család világa és ezeken keresztül szentelődjék meg ez a szegény világ.”²³





A polgári év végeztével, újév kezdetére a tökéletes és irgalmas Isten evangéliuma az irányadó! „Ma már ismerjük a helyzetünket és ebben a helyzetismeretben keressük az évnek a homlokára a jeligét, amely szerint élni akarunk az új esztendőben.”²⁴ „Egyedül Jézus tanít meg arra: ki az Isten. Jézus szerint az Isten a mi Atyánk, végtelenül szerető és gondviselő. Lénye: a tökéletesség és irgalom. Legyetek tökéletesek, mert mennyei Atyátok tökéletes. Legyetek irgalmasok, mert mennyei Atyátok irgalmas (Mt 5,48; Lk 6,36). Jézus neve mellé odatesszük az Újév homlokára betlehemi ajándékként az újévi egyéni programot: a tökéletesebb és irgalmasabb életet.”<sup>25

01</sup> Bécs-Pázmáneum, 1973. december 23. Advent IV. vasárnapja. Mindszenty József: Szentbeszédek. X. Vasárnapi Levél. Wien, 1975/1–2. 239.
⁰² Dr. Schütz Antal: Katolikus erkölcstan középfokú iskolák számára. Szent István Társulat, Budapest 1941. 13; 15.
⁰³ Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai. Budapest, 2006. 14. ISBN 978–963–06–1931–8; Erdős Mátyás: Ádvent 2000 című előadása. Budapest, 1987. Ádventjén
⁰⁴ Krajsovszky Gábor: Erdős Mátyás atya elmélkedései, beszédei, előadásai, i.m. 69–71.
⁰⁵ Karácsonyi szentbeszéd Nyugaton, 1971. december 25. Mindszenty József: Hirdettem az Igét. Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982. 192–193.
⁰⁶ Pécs, 1946. október 20. Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 134-135.
⁰⁷ Mindszenty József: Emlékirataim. Weller Publishing Co. Ltd., Torontó, 1974. Szent István Társulat, Budapest, 1989. 40-45.; Maróthy–Meizler Károly: Az ismeretlen Mindszenty – életrajz és korrajz. Pannónia Kiadó, Buenos Aires, 1958. „Miért tartóztatták le Mindszentyt a nemzetiszocia-listák?” című fejezet (Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár).
⁰⁸ Mindszenty József: Emlékirataim, i.m. 47–48.
⁰⁹ Egyházam és Hazám. Mindszenty József hercegprímás szentbeszédei I. Összegyűjtötte, bevezette, jegyzetekkel ellátta Beke Margit. Esztergomi Főegyházmegye kiadása, Esztergom, 1991. 245.
¹⁰ Bécs-Pázmáneum, 1972. december 26. Szent István vértanú. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 64.
¹¹ Palágyi Natália: Hűségesen követte az Urat. Mindszenty bíboros életútja és példája. Magyar Könyvnyomda, Ungarische Buchdruckerei, St. Gallen, 1976. 32.
¹² Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 176–178.
¹³ Mindszenty József: Hirdettem az Igét, i.m. 179.
¹⁴ Mindszenty bíboros a Székesegyházban prédikál. P. Füzér Julián, Mindszenty bíboros nyomán. In: Füzér Julián: Mindszenty bíboros, a szent. Katolikus Magyarok Vasárnapja, Youngstown, Ohio, USA, 1989. 357–361.
¹⁵ Erdős Mátyás: Ádvent 2000 című előadása, i.m.
¹⁶ Bécs-Pázmáneum, 1973. december 23. Advent IV. vasárnapja. Mindszenty József: Szentbeszédek. X. Vasárnapi Levél. Wien, 1975/1–2. 237– 238.
¹⁷ Bécs-Pázmáneum, 1972. december 26. Szent István vértanú. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 63–64.
¹⁸ Füzér Julián: Mindszenty bíboros, a szent, i.m. 357-361.
¹⁹ Bécs-Pázmáneum, 1972. december 26. Szent István vértanú. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 65–66.
²⁰ Bécs-Pázmáneum, 1972. december 25. Pásztorok miséje. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 58–59.
²¹ Bécs-Pázmáneum, 1972. december 25. Pásztorok miséje. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 59–60.
²² Várnagy Antal: Liturgika. Lámpás Kiadó, Abaliget 1993. 414–417.
²³ Bécs-Pázmáneum, 1974. január 6. Vízkereszt ünnepe. Mindszenty József: Szentbeszédek. XI. Vasárnapi Levél. Wien, 1975/3–4. 249–252.
²⁴ Bécs-Pázmáneum, 1973. január 1. Újév napja. Mindszenty József: Szentbeszédek. III. Vasárnapi Levél. Wien, 1973/11–12. 70.
²⁵ Szentbeszéd a budapesti amerikai követségen, évmegjelölés nélkül. Mindszenthy József: Hirdettem az igét, i.m. 184.

Krajsovszky Gábor (1966) gyógyszerész, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának Szerves Vegytani Intézetében egyetemi adjunktus. Mindszenty József élettörténetével, megnyilatkozásaival két évtizede foglalkozik.

Forrás: http://www.keesz.hu/node/1495