Krajsovszky Gábor: Emlékeim az emlékévről (1)

Idén [2012] ünnepeljük Mindszenty-Pehm József születésének 120. évfordulóját. Ebből az alkalomból – a hivatalos boldoggá-, illetve szentté avatás várományosává lett Főpapról – több helyen megemlékező előadások hangzottak el. Rákosszentmihályon, a Szent Mihály Plébánián folytatódott a 2010. áprilisában Mindszenty József életének bemutatásáról megkezdett konferenciasorozat. Az akkori első előadást Adriányi Gábor nagynevű egyháztörténész professzor tartotta, személyes emlékeinek rendszerbe foglalt felidézésével. A következő évben Szőke János atya tartott visszaemlékező előadást Mindszenty Józseffel kapcsolatos személyes élményeiről, valamint a bíboros boldoggá avatási eljárásáról. Ezen konferenciák folytatásaként az idei évben tavasszal megrendezett, valamint a közeljövőben ismét megrendezendő konferencia előadások – most az emlékévben még kifejezettebben – Mindszenty bíboros emberi és történelmi nagyságát hivatottak felidézni és közkinccsé tenni. A konferencián elhangzottak a Mária Rádió adásában is megjelennek. A konferenciák házigazdája minden esetben dr. Horváth Attila, a Hittel a Nemzetért Alapítvány elnöke. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ezeken a konferenciákon előadóként több alkalommal részt vehettem. Az előadásokat követő szentmise után mindig megkoszorúztuk Mindszenty József templomtéren felállított köztéri szobrát is. További személyes élményeim közé tartozik két, ugyancsak Mindszenty József életéről tartott megemlékezés: egyik alkalommal a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Józsefvárosi Csoportjától kaptam meghívást a nagy Bíboros élettörténetének összefoglaló ismertetésére, valamint a budapesti Szent Margit Gimnázium igazgatójának felkérésére szülőknek szóló lelkigyakorlaton ugyancsak Mindszenty bíboros életművéről és életszentségéről beszélgethettünk, előadás és azt követő családias diszkusszió keretében. Az itt celebrált szentmise homíliáját pedig Mindszenty bíboros Boldogasszony Évében elmondott beszédeinek válogatása képezte. Az előadás teljes szövegének a Gimnázium évkönyvében való megjelentetéséért a Gimnázium igazgatójának, Görbe László tanár úrnak ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Mindezeket azért írom le, mert jelen összeállítás célja – a Vértanúink-Hitvallóink című folyóirat nyilvános felkérésére – a személyes emlékek felidézése. Nagy élményt jelentett számomra Veszprémben a Fidelissimus Pastor kiállítás megtekintése. A kiállítás mind tartalmilag, mind formailag remek összeállítás, igen értékes és eddig még sehol nem publikált dokumentumokkal. Két olyan idézetet szeretnék most bemutatni a kiállítás anyagából, amely engem különösképpen megragadott. Az első az a levél, amelyet Pehm Józsefnek írt édesanyja, amikor az Édesanya című könyvét megküldte neki. "Édes Fiam, Jóska! Az édesanya-könyvet megkaptam. Ezért az egyért igen örülök: egy gyermek született a világra, aki az édesanya értékét becsülte meg és könyvet is írt róla. És ez a gyerek pedig az én szülött Fiam! Istennek legyen hála érte most és mindenkor. Tudom, Édes Fiam, hogy tövises úton kell haladnod az élet folyamán, gondos és terhes neked is az élet keresztje. Csak azért mégis, hogy Istennek girákat (kincseket) nyerhess, híveidet jól neveld és szeretettel a Jézus Krisztus országába bevezethesd, ezt kívánom és kérem Istent, hogy így legyen." (Kovács Borbála levele fiának, Pehm Józsefnek) A másik egy nagyon lényeglátó jellemzés Mindszenty Józsefről, amely az emigrációban került közlésre, Georg Stadtmüller tollából. "Érdekesek sötétbarna szemei: olyan csillogó ragyogás van bennük, amilyent még soha senkinél sem láttam: élesen és nyugodtan néznek, ismernek minden negatívumot, de mégis bizakodóak – olyan ember szemei, aki szörnyűségeket élt át, és bepillantott az emberi lét szakadékaiba, akit megjelölt a szenvedéssel átélt tudás. Ezek a csillogó és mégis oly nyugodt szemek egyszerre nagyok és ragyogóak, mint egy csodálkozó gyermek szemei. Messze a távolba néznek, az örökkévalóság végtelen távlataiba. A különös figyelem jeléül néha megismétlődő gesztusa: tágra nyílt szemmel, figyelmesen »felnéz« beszélgető partnerére, és közben kissé felemelve feléje fordítja két tenyerét. Olyan férfi, aki teljesen összhangban van önmagával. Teljesen Istenből él. Aki csak azt mondaná róla, hogy »nagy és erőteljes egyéniség«, az elmenne a bensőség eme titka mellett." A Kovács Gergely által összeállított nagyon szép és értékes kiállítás megtekintését követően – a hely varázsához (genius loci) kapcsolódóan – Szent István és Boldog Gizella veszprémi szobrától a Bakonyra kitekintve, majd a székesegyházban imádkozva a székesegyház oltárát szemlélve lelkemben magam elé idéztem Mindszenty József veszprémi püspöki működését, ahogyan a vészterhes időkben az ottani, rövid ideig tartó működése alatt minden megalkuvást mellőzve bátran prédikált. Egy zarándokutat elsősorban a lelkülete tesz azzá – és ilyen alkalmakkor a résztvevők különleges lelki impulzusokat kaphatnak az imádkozás, a felajánlások és nem utolsó sorban a hálaadás területén is. A veszprémi út alatt mindezeket én is megtapasztalhattam. Mindszenty bíboros mielőbbi boldoggá- illetve szentté avatását várva, reményeink szerint Mindszenty bíboros korszaka jön el!

Budapest, 2012.