Krajsovszky Gábor: A meg nem születettek köszöntője

Népünk kényelemszeretetből segédkezet nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. 1956 és 1971 között pártsegédlettel hárommillió és százötvenezer magyart gyilkoltak le anyaméhben. 22 szultán nem tett akkora kárt a magyar népességben, mint amekkorát tettek ezek az esztendők. Mindszenty József

Évek óta Aprószentek ünnepén hívő körökben országszerte megemlékezés történik azokról a kis emberekről, akik nem születhettek meg, mert magzatként elpusztították őket. A nyolcvanas években anyák napja alkalmából a Szabad Európa Rádión keresztül hallható volt egy műsor, amelyben részleteket mutattak be a Budavári Nagyboldogasszony Templomban (Mátyás Templom) elhangzott oratóriumból, amelyben ezeket a meg nem született kicsinyeket szólaltatták meg.

„Anyák napjának ünnepén az édesanyákat tisztelet, megbecsülés és hála veszik körül. De hogyan köszöntsék édesanyjukat azok a pici gyerekek, akiket kitéptek anyjuk méhéből, mielőtt megszülethettek volna? Láposi Tamás prózai oratóriumában ezeket a kicsinyeket szólaltatja meg. Ebből az oratóriumból való az alábbi, befejező rész.

»Élők hallgassatok! Apák, ti ismeretlen férfiak! Anyák, ti ismeretlen asszonyok. Kérünk, figyeljetek! Most mind együtt vagyunk. Élő gyermekeitek köszöntője után a lelketek mélyén, szívetek rejtekében, titkos gondolataitok sűrűjében halljátok meg a meg nem születettek köszöntőjét. Ma minden gyermek az édesanyját köszönti. Köszöntsük mi is az édesanyánkat. Köszöntünk téged, ismeretlen anya! Téged, akit soha nem ismertünk. Téged, aki soha nem szerettél minket. Téged, aki soha nem szoptattál minket. Téged, aki soha nem csókoltál minket. Téged, aki soha nem hallottad a sírásunkat. Téged, aki soha nem hallottad a kacagásunkat. Téged, akinek sírását és kacagását soha nem hallottunk. Téged, aki soha nem láttál minket. Téged, akit mi sohasem láthattunk. Köszöntünk téged, ismeretlen anya! Téged, akit szüleik oly sok áldozat árán neveltek. Téged, aki előtt a jövő nyitott kapuként kitárult. Téged, aki az élet boldog birtokosa vagy. Téged, aki gyermeke sorsáról olyan könnyelműen és olyan kegyetlenül döntöttél. Téged, aki ártatlanokat igazságtalanul halálra ítéltél! Igazságtalanul halálra ítéltél minket. Mi mégis köszöntünk téged, ismeretlen anya. Tudjuk, szörnyű a szó, amit kimondunk, de vajon az ítélet nem volt-e szörnyűbb?! Három-millióan, vagy még annál is többen állnak itt a semmiben és a mindenben. Nem élnek, de léteznek! Mi soha meg nem halhattunk, mert soha meg nem születhettünk.

Ha fájhatna nekik valami, fájlalnák a te szomorú sorsodat. De ők nem ismerik a fájdalmat.

Szeretnénk vigaszt nyújtani – de nem tudunk. Szeretnénk megcsókolni – de nincsen szánk. Szeretnénk megsimogatni – de nincsen kezünk. Mi nem nyújthatunk vigaszt senkinek. Köszöntünk téged, ismeretlen anya. Vigasztaljon téged a jólét, amit magadnak és a körülötted élőknek az ő életük árán szereztél. Vigasztaljon téged a nagyobb kenyér, amit az ő gyenge testükért megvettél. Vigasztaljon téged a divatos ruha, amit az ő babakelengyéik árán vásároltál. Vigasztaljon a kényelmes autó, amit az ő gyermekkocsijuk helyett befizettél. Vigasztaljon az utazás, amiben nem gátolnak az ő tipegő lépteik. Vigasztaljon téged a csend és a nyugalom, ami gyermekeid helyett körülvesz. Vigasztaljon a sírás, amely az ő el nem sírt könnyeikből fakad. Köszöntünk téged, ismeretlen anya. Szerettünk volna anyák napján kedves köszöntőt mondani. Olyan szépet, vidámat, kedveset, mint az élő gyermekek. De a mi néma kiáltásunk érdes és bántó, a mi gondolataink kemények és ridegek. Élettelen létünkből, el nem sírt könnyeinkből, el nem játszott játékainkból mi más fakadhatott volna, mint keserűség. Hívatlan vendégek voltunk itt ezen a szép ünnepen, de el kellett jönnünk. Ha élnénk, ma mi is verset mondanánk, és virágot adnánk az igazi, élő édesanyánknak, de így csak ennyi telik tőlünk. Bocsássatok meg nekünk! Ma minden gyermek az édesanyját köszönti. Mi is elmondtuk köszöntőnket. Az ünnep hangjai elértek hozzánk, a virágok illata felénk áradt: nagyon jó lehet élni! Igen, nagyon jó élni! Élő gyermekek! Láthatatlan testvéreitek szólnak hozzátok. Figyeljetek! A földről, a föld alól, a vízből, a levegőből, a gondolatból, a lelkiismeretből szólnak hozzátok. Figyeljetek rájuk! Élő gyermekek, figyeljetek ránk! Élő gyermekek, szeressétek, nagyon szeressétek az édesanyátokat! Mondjuk mindnyájan együtt, kiáltsuk együtt, gyermekek: szeressétek az édesanyátokat, nagyon szeressétek az édesanyátokat!«” Ennek a minősítetten súlyos bűnnek az áldozatai az Isten megmentő igazságosságából és irgalmából kifolyólag azonnal örök boldog állapotba kerülnek. Sajnos ma a világban, így Magyarországon is – a sátán egyre nagyobb mértékű eluralkodása következtében – a magzatgyilkosságok száma növekszik.

Imádkozzunk az Istenhez, hogy igazságos közbelépésével szabadítsa meg a világot e heródesi gonoszságtól!

megjelent: Nemzeti Újság 2007 Szent András hava