Krajsovszky Gábor: A száműzött bíboros

Fenti címmel jelent meg - elsőként 1976-ban - Csonka Emil könyve Mindszenty bíboros Magyarországról való száműzetését követően. A könyv „A legsúlyosabb kereszt” című első fejezetében Mindszenty József száműzetéséről többek között ezt olvashatjuk: „A főpap megállt, áldásra emelte kezét s csak annyit mondott búcsúzóul: »Jobb sorsot kívánok hazánknak.« Szelíd tekintettel áll másodpercekig (…) lassan fölemeli kezét (…) megáldja a várost, megáldja az országot, Mária országát, Szent István keresztény nemzetét. Mindszenty így búcsúzik Magyarországtól.” Mindez 35 esztendővel ezelőtt, 1971. szeptember 28-án, reggel 8 óra 30 perckor történt. A Hegyeshalom felé tartó úton kevés szó hangzott el, de azok annál szomorúbbak és sokatmondóbban voltak. Amikor egy Esztergomot mutató útjelző mellett haladtak el, a bíboros megjegyezte: „Ez a tábla nem nekem szól.” Azután a pápai nunciushoz fordulva ezt mondta: „Mennyi mindent szerettem volna alkotni ebben az utolsó huszonhárom évben. De nem hagytak, nem engedtek. Tétlenségre voltam kárhoztatva.” Győrnél pedig megemlékezik Apor Vilmos győri püspök vértanúságáról. „A bíboros elmondja, hogy a szentéletű püspök 1945-ben a bevonuló orosz katonák erőszakoskodásától akarta megmenteni a palotájába menekült nőket és a nekihevült vöröskatonák szitává lőtték a testét.” Hegyeshalomhoz érve pedig „a bíboros dermedten nézi a magyar határ vonalát. Életében először látja a hírhedt vasfüggönyt, a 20. század szégyenletes találmányát, ezt a hihetetlen, abszurd változást.” „Nem, ez nem maradhat így, örökké ez nem maradhat így” – mondja Zágonnak és a pápai nunciusnak, akik az autóban kísérői voltak.
A száműzetést annak kiagyalói és elfogadói már jóval korábban előkészítették. Ezen kívül a bíborost teljes szilenciumra akarták kötelezni a szabad világban, amihez ő – értelemszerűen – sohasem adta meg hozzájárulását. Agostino Casaroli a Vatikán részéről 1967. október 14-én “Emlékeztető”-t adott át a római magyar nagykövetnek; ebben „a pápa, mint a katolikus egyház legfőbb vezetője, teljes befolyását latba veti, hogy Mindszenty, miután elhagyta az országot, ne avatkozhasson be a magyar egyház életébe, ne nyilatkozzon a Magyar Népköztársasággal és kormánnyal szemben, tartózkodjon ellenséges tevékenységtől, és ne akadályozza a magyarországi katolikus egyház működését.” „Vajon miért volt szimpatikusabb a Szentatya számára a magyar kommunista párt első titkára, mint az anyaszentegyház megkínzott bíborosa, aki elutasította a kommunista ideológiát?” - teszi fel a kérdést Mészáros István professzor. “Tudjuk - írja válaszában -, hogy VI. Pál pápára és környezetére nagy hatást gyakoroltak francia baloldali filozófusok, akik szerint egyrészt a kommunizmus a jelen és jövő szilárd társadalmi rendszere, másrészt a kommunizmus a jövőben kereszténnyé fog válni s az egyház támasza lesz. Kétségtelen: teljesen téves volt mindkét vélekedés.”

“Ráálltak a keleti politika vonalára, és erről nincsen letérés. A francia baloldali püspököknek és egyháziaknak ma nagy befolyásuk van a Vatikánban. VI. Pál egészen francia párti. Azokra a mi argumentumaink, a mi érveink a keleti politika ellen, a kommunizmus ellen egyáltalán nem hatnak, mert ők teljesen baloldaliak. Mindjobban elszomorodtam, mert láttam, hogy budapesti kommunista tárgyalófeleiben és Kádárban a pápa jobban bízik, mint Mindszentyben” - állapítja meg visszaemlékezéseiben Mészáros Tibor, Mindszenty bíboros utolsó személyi titkára.

A Vatikán egész keleti politikájával kapcsolatban Adriányi Gábor, neves bonni egyháztörténész professzor “A Vatikán keleti politikája és Magyarország 1939-1978 - A Mindszenty-ügy” című könyvében így összegez: “ 1972. október 10-én hozta a bécsi nuncius Mindszenty tudomására, hogy a Szentszék az ő kiutazásakor garanciát adott a kormánynak, semmi olyat külföldön nem tesz, vagy mond, ami a magyar kormány érdekeit sérti. Ez a hír Mindszentyt természetesen módfelett felháborította, elsősorban azért, mert erről Zágon prelátus neki a budapesti tárgyalások alkalmával egy szót se szólt, holott ez neki kötelessége lett volna. Ha tudott volna róla, ő ezt a feltételt sohasem fogadta volna el. Nem az teszi az egyháznak a jó szolgálatot, aki annak történetét elhallgatja, hanem aki annak valóságát őszintén feltárja. Ezek a tények a Vatikánnak egy olyan nem őszinte - mondjuk ki nyíltan hazug - keleti politikájáról tesznek tanúbizonyságot, amilyenre a pápai diplomácia egész történetében nincs példa.”

Mindszenty bíboros tehát „nem vállalta, nem vállalhatta, hogy ő, aki lelkén és testén érezte korunk egyik totalitárius hatalmának Isten- és emberellenes uralmát, hogy éppen ő, a koronatanú – hallgatásra ítélje önmagát! Hogy hallgasson ő, akit Isten azért próbált meg, hogy élő tanúja legyen az igazságnak” – állapítja meg Csonka Emil történetíró.

XII. Pius halála után a világkommunizmus sátáni agyafúrtsággal és hallatlan hazugság-szövevényével (ami mindig is lényege volt és marad a kommunizmusnak) elérte tehát a Vatikánnál Mindszenty bíboros hazájából történő száműzetését és érseki székéből való eltávolíttatását. Az elhallgattatást azonban egyikük sem tudta keresztül vinni! „Üldözői, Egyháza legnagyobb ellenségei éppen a saját egyházi feletteseit használták fel ellene és először hazájából, majd érseki székéből is eltávolították. Páratlan megaláztatás volt ez. Gyenge vigasz, hogy az egyházi vezetés ettől a Krisztus Egyházát megszégyenítő lépéstől remélte az egyszerű hívek vallásgyakorlását megkönnyíteni. Ezzel szemben azt tapasztalhattuk, hogy helyzetünk ettől a lépéstől nemhogy könnyebb lett, de annál inkább rosszabbodott. Lenin örökösei, a harcos ateisták - ezúttal egyházi segédlettel - ismét megnyertek egy csatát.” Így fogalmazza meg a szomorú valóságot Mészáros Tibor személyi titkár.

Az Istent szeretőknek minden a javukra válik – Mindszenty bíboros a szabad világban szentbeszédeiben, és számos sajtókonferencián mindig nyilatkozott a világ aktuális problémáiról is, ugyanazt az apostoli munkát folytatva, amit esztergomi érsekként megkezdett. Megnyilatkozásait – akárcsak annak idején idehaza – külföldön is, ha nem is százezres tömegek, de mindig nagy számban hallgatták. Ezek a beszédek szintén értékes részét képezik a minden időben aktuális Mindszenty irodalomnak.

Száműzetésének 35, esztergomi újratemetésének 15, valamint érseki székvárosa Bazilikájának 150. felszentelési évfordulója évében kérjük közbenjárását a szinte minden téren mélypontra taszított Magyar Hazáért!


megjelent: Nemzeti Újság 2006 Kisasszony hava