Józef Mackiewicz: A Vatikán a vörös csillag árnyékában

Részletek a szerző azonos című könyvéből, amelyet a szerző "A kereszt árnyékban" című művével együtt a budapesti Lengyel Intézet és az Attraktor Kiadó adta ki, és a következő e-mail cimen megrendelhető: attraktor@attraktor.hu . A könyv VI. Pál egyházáról szól, 1975-ben jelent meg először. A Mindszenty bíborosról szóló, "Szent István koronája" című fejezet ITT » olvasható honlapunkon.

XXI. fejezet

"IGLESIA MONTIANA" (Montini egyháza)

... Egy másik művében, a Frente Constitucionalista Mexicana című könyvében ezt írja [az ismert katolikus író, René Capistrán] Garza: "Tudunk táncos misékről, amelyeken táncosnők is részt vesznek. Tudunk egy püspökről, aki Spanyolországban az oltár előtt veri a dobot, miközben istentiszteletet tartanak. Tudjuk, ennek az a célja, hogy vonzóbbá tegye a szentmiséket az ifjúság számra. Ezért hátat fordítanak az oltár Legszentebb Szentségében rejlő Istennek, és arccal a tömeg felé fordulnak. (...) Akadnak papok, akik a paráznaság házaiba járnak, ahol táncolnak és isznak. Akadnak püspökök, akika saját gyermekeik gondját viselik, vagy kurtizánok társaságában forgolódnak.Mindez nagyon jól tudják Rómában a Hittani Kongregáció tagjai. Mégsem jár nekik ezért semmiféle diszkvalifikáció. Ellenkezőleg, gyakran részesülnek őjabb megtiszteltetésekben, bizalomnak örvendenek." (...)

Ugyanez a Garza az El Heraldo de Mexico1972. március 23-i számában megjelent terjedelmes cikkében leírja, hogy a guadalupei Miasszonyunk- Bazilikában, amelyet arra a célra béreltek ki, filmet forgattak La Montana Sagrada cimmel. A jelenetek egy része az átriumban, a többi a bazilika belsejében játszódik, ezekben a "sátánkultusz" áldozati állatok levágásával és pornográfiával keveredik egyszerre. Teljesen meztelen statiszták vettek részt benne, férfiak és nők vegyesen. A katolikus templom belsejében, amely alighanem a legnagyobb tiszteletnek örvend az egész országban, meztelenre vetkőztették Tamara Garina szinésznőt. Mindez történt a bazilika apáti tisztségét betöltő W. Schulenburg engedélyével. Bár a film annyira pornográf volt, hogy a belügyminisztérium később megtiltotta, hogy bemutassák Mexikóban. (...) 1969 decemberében jelent meg Mexikóban az ismert katolikus iró, Joaquin Sáenz y Arriga presbiter atya La Nueva Misa es ya Una Misa Católica cimű könyve. E művében részletekbe menően tárgyalja a zsinat utáni időszak liturgiai reformjait, és szigorú kritikának veti alá őket. A szerző többek között azt irja, hogy rengeteg levelet kapott egyházi személyektől az új szentmise tervezett bevezetésével kapcsolatban. Nem volt egyetlen levél sem, amelyben helyeselték volna a tervezett változtatásokat. Gyakorlatilag kizárták a latint a liturgiából, állitólag ezzel is könnyitik a szentmise megértését. Valójában ez a változás inkább elriasztotta a hiveket attól, hogy templomnba járjanak, mert a tradiciónak nagy súlya van, s ugyanakkor - pont a nagy turistaforgalom korában - figyelmen kivül hagyja a külföldiek tömegeit. A szerző számos megbotránkoztató "újdonságra" is rámutat, amelyet állitólag azért vezettek be az istentiszteletbe, hogy vonzóbb legyen a fiatalok számára.

"... szent szövegek paródiái, a kabaré ritmusában, szórakozóhelyekre való hangszereken előadva. Néhány ilyen jellegű misén már csak a nudizmus hiányzik ahhoz, hogy még korszerűbbé tegyék. Az egyik párizsi templomban már balett-táncosokat léptetnek fel, hátha ettől vonzóbbnak találja az ifjúság. Félmeztelen nlgerr nők is szerepelnek köztük".

1971-ben került a könyvesboltok polcaira Sűenz y Arriga La Nueva Iglesia Montiana című hatalmas, több, mint 600 oldalas könyve. Mint a címéből is kiderül, ez az "új" egyház Montini, vagyis a jelenlegi pápa, VI. Pál egyháza. Ez a mű megmarad a teológiai elemzés szintjén, hamarosan több nyelvre is lefordították. Teljes képet ad VI. Pál reformjairól és politikájáról, nem mellőzve az alapos kritikát sem. A szerző arra is rámutat, milyen szörnyű vagy egyenesen tragikus következményei vannak ennek a politikának az egyháza nézve. Különös tekintettel a nemzetközi kommunizmussal kötött, túl messzemenő kompromisszumokra.

Ez esetben más volt az egyházi hatóságok reakciója, mint amikor a legkülönbözőbb "progresszisták" hirdették a nézeteiket.

1971. december 8-án Mexikó prímása, Don Miguel Dario Miranda bíboros érsek kiközösítette doktor Don Joaquin y Arriga presbiter atyát a Monti új egyháza című könyve miatt.

Ez tiltakozási hullámot indított el a mexikói katolikusok körében. Felhívásokat fogalmaztak, leveleket közöltek a sajtóban, de voltak ennél keményebb reakciók is. L. Arturo Pedroza katolikus író igen terjedelmes cikket közölt az Impacto 1971. december 29-i számában.

"Fölmerül a kérdés, hogy ki javasolta Sáenz y Arriga atya kiközösítését. Dario Miranda prímás vagy VI. Pál? Szerintünk nyilvánvalóan VI. Pál kezdeményezte. Mivel a kiközösítés igen nagy felelősség, kétlem, hogy Miranda prímás ezt teljes egészében magára vállalta volna.

Gondolkodjunk: Nem bírálható VI. Pál politikája kiátkozás terhe mellett. Csak a "progresszisták" élhetnek a szólásszabadsággal, deklarálhatják marxizmusukat, méghozzá az egyházon belül, különféle erőszakos cselekedetekre szólíthatnak fel, dicsőíthetik a partizánokat, és a "tupamarókat" anélkül, hogy magukra vonnák VI. Pál figyelmét.

VI. Pál megtiltotta Mindszentynek, hogy publikálja visszaemlékezéseit, melyekben leírja a magyar kommunista rezsim bűnös módszereit. Kicsoda VI. Pál, aki megfosztja a világot a valós információktól, hogy ne tudhassa, miként éltek az emberek a kommunisták csizmatalpa alatt? Miféle titkos egyezményeket kötött a pápa a kommunista rezsimekkel, melyek értelmében nem engedi, hgy igazat mondjanak a kereszténység és minden más vallás legnagyobb ellenségeiről?"

(...)

XXIII. fejezet

A "konvergencia"

Ezen a néven ismert az alighanem legnépszerűbb elmélet, amely a gyakorlatban valósítja meg az "irenizmust". Nevezhetjük "legendának", de mondhatjuk rá azt is, hogy "recept". Nem állapítható meg teljes biztonsággal, ki találta ki elsőként. Egyesek azt állítják, a nevezetes szovjet "disszidens", Szaharov professzor találmánya. Mindenesetre tény, hogy nemcsak a nyugati világ haladó, nem kommunista értelmiségének támad gusztusa rá, hanem láthatóan a római pápának is tetszik, pedig ő sem kommunsta! Az imént idézett cikkben már futólag mlített recept a következőket írja elő:

Elég, ha a "Nyugat" kicsit szocialistább lesz, a "Kelet" pedig kicsit kapitalizálódik, és már semmi sem akadályozhatja meg azt, hogy összeolvadjanak a kölcsönös megértésben, egymás mellett élésben és az örök békében.

Természetesen már maga a két szubsztanciát jelölő terminus is hibás. Mert a "Kelet" szubsztanciája lényegében antikommunistább (antiszocialistább), már csak azért is, mert érintkezik a kommunizmus gyakorlatával, mint a "Nyugat" szubsztanciája, amely csak az elméletből és az irodalomból ismeri. De a "Keletnek" nem adatott meg a kifejezés szabadsága, mint a "Nyugatnak". Ugyanakkor olyanok propagálják a "Konvergenciát", akik ezt nem akarják tudomásul venni, mert akkor az egész elméletük elvesztené létjogosultságát. Ezért nem kedveli a Nyugat, ezért kezeli le a Kelet egyedüli szószólóit, a kommunista uralom alatt élő számos nemzet emmigránsait. Az utóbbi időkben ezért helyezik át a súlypontot, a politikai jelentőséget az emigránsokról az úgy nevezett "disszidensekre", akik a Szovjetúnió határain belül maradnak. Hatalmas fontossságot tulajdonítanak nekik a szabad világban, mivel alátámasztják a Szovjetúnióban végbemenő evolúciót hirdető tézist. E "disszidensek" tevékenysége, s különösen a fellépésük körülményei mégis mindmáig el nem oszlatott kétségeket keltenek, rejtélyesnek látszanak.

De ha feladjuk a megtévesztő "Kelet-Nyugat" terminusokat, akkor marad a konkrét Kommunizmus (Szocializmus) és Kapitalizmus. A Konvergencia ideológusainak a következő probléma jelent nem egykönnyen leküzdhető nehézséget: melyik félnek kellene megkezdenie eza fokozatos közeledést ("konvergenciát")?

Ami VI. Pál álláspontját illeti, a jelek szerint helyesen mutat rá arra Raffalt, hogy a pápa szinte már meg van győződve arról, hogy "a jövő világa csakis szocialista lehet". A kapitalista "életforma" erkölcstelenségei nagyobb visszatetszést keltenek benne, mint a szabadság kollektív korlátozása, melynek árán magasabb erkölcsiség érhető el, mint a kapitalista rendszer korlátlan individualizmusában. S emellett minthana kommunista ateizmust nem találná olyan ellenszenvesnek VI. Pál, mint a szabad világ vallási közömbösségét: "Isten létének tagadásával mindennek ellenére feltételezik azt a lehetőséget, hogy Ő létezhet ..." - A keresztény szeretet, mintegy kerülőutakon, némi politikai érzéknek köszönhetően eljuthat a megkeményített szívekig, és hatalmas átalakítást indíthat el. Ez az utópista hit hasonló a kommunista boldogsághoz - méghozzá pontosan azért, mert utópisztikus, - ahhoz a lenini "paradicsomhoz", amelyet annyiszpr emlegettek fel neki 1918-tól kezdve a terror áldozatai, amikor nekiveselkedtek Oroszországban a bolsevik "földi paradicsom" megvalósításának. Mindennek ellenére a Konvergencia mai eszméjének, mint minde egyetemes utópiának, van vonzereje. Mint VI.Pál eddigi politikai manipulációi alapján feltételezhetjük, meg van győződve arról, hogy a "nyugati" világnak kell megtennie az első lépéseket a kölcsönös engedmények terén, függetlenül attól, hogy "kereszténynek, kapitalistának, demokratikusnak, szabadnak" nevezik, és más hasonló jelzőkkel illetik. Vagyis, röviden fogalmazva: az eddig kultivált hagyományos értékek, a magántulajdon, az egyéni gondolkodás világának kell engedményeket tennie, nem pedig a kollektív szocializmusnak. Abban a hitben, hogy az utóbbi, miután felébredt a lelkiismerete, meghatódik a mindenek fölé emelt "Béke" őszinte, jó szándékú propagálásától, elindul vele szemben, és addig lazítja a szigorú kommunista doktrínát, amíg csak el nem jut a szimbiózis ideáljáig.

Ez tényleg az egész emberiségre kiterjedő kísérlet lenne. Azzal a megkötéssel, hogy ha mégis kiderülne, hogy hamis előfeltevésen alapul, globális szerencsétlenségbe taszíthatja az egész emberiséget. Vagyis olyan kísérletnek bizonyulhat, melnyke tévedéseiért nemcsak az egyház fizetne,hanem minden ember a földön.

(VI.Pál és Mindszenty bíboros kapcsolatáról ld. még Luigi Villa: Mindszenty bíboros és VI. Pál c. írását.)